Utak, ösvények, csapások

[Erin O'Shanon]

-Nincs szükség arra, hogy hívjuk Amriuszt.Igazolom én anélkül is magam.
Van egy nyelv, ami te is ismersz, ha valóban a mi Tanítónk nagy védelmezője vagy, Amriusz tanított még rá.Tudod te is hogy nem volt még a világon oylan ember aki beszennyezhette volna hazugsággal, és ez Domvik nyelve.
-Én Roaen O'Shanon vagyok, az O'Shanon birtok törvényes ura, és te, a lányom vagy.-mondom neki a Lingua Domini-t használva.

Végig a kislányom szemébe nézek miközben ezt mondom.

Ezután könnyel telik meg a szemem.

<Kis akaratos a szentem, és ráadásul elég harcos is.Istenem, hiába az enyém....Tényleg nálam nyert maradást az ősi hit, igen az én vérem nélkülem is tovább vitte volna, az ősi nevet, és a családi hitet.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek

A lány tekintete elkomorult, ami jelezte, a logikád itt megbukott:
-Ez a nyelv a papok szent nyelve, hogy mered használatával bemocskolni? Most már biztos hogy egy hitehagyott, kiugrott szerzet vagy, vagy afféle semmirekellő, ki Domvik szent uta helyett a földi örömöket választotta!-öntötte el bősz harag a lányt.
-Az én földenem olyan nem fordulhat elő, hogy nem papi személy használja! Mindenki más, ki nyelvére meri venni és ismeretével kérkedik, az csak egy dologra méltó: az exterminusra!-dörögte alt hangon. Az ablaküvegek megremegtek a keretükben. Igen, ez a lány minden kétséget kizáróan járt harcokban s hangja parancsoláshoz szokott. S úgy tűnik elfeledtél valamit vagy saját helyzeted általánossá tetted: nem megszokott hogy nem papi személy érti a Lingua Dominit. Ez titkos és szent nyelv, csak egyházi körökben használják, még a nemeseknek sem tanítják meg. Az igaz, te kivételes helyzetben álltál, hisz valamikor erre a pályára készültél, ami tudvalevő: megszakadt De a kivételesen a hangsúly...ami azt jelenti, nem túl gyakori eset...s nem biztos, hogy egy idős pap asszonynak megtanítja ezt a nyelvet, mégha oly kedves is szívének. Te fiú voltál, ám Lióra, legyen bár a te véred, asszony, és olyan még Domvik földjén nem esett hogy nő a szent nyelvet beszélte...
Ám Lióra ahhoz a merev társasághoz tartozhat, ami abban hisz, ez csak a papokhoz méltó és mindenki máshoz nem.
-Te nagy marha! Mégis mit vártál?! Hogy elhiszi egyből, mikor alig vagy nála látszatra idősebb? Már bocs, de ha a saját apád állna eléd szőrtelen arccal ifjún, elhinnéd neki puszta gyűrű után, amit ügyes mester bármikor lemásol, vagy tolvaj megszerez?-szakadt el Valrinál a cérna, mivel a benti őrök fegyvert rántottak.
Valri további szitkai tündér nyelvbe fulladtak.
-Fegyverezzék le és vigyék az egyházi meghasonlottak közé! Földemen pallosjoggal élek és az ilyen keléseket minél hamarabb ki kell vágni e beteg testből, mivé Shadlek tartomány alett!-szórt villámokat lányod szeme s az ő keze is kardra kulcsolódott. Emelet hangjára nyílt a könyvtárajtó, s a maradék tucathoz tartozó katonatömeg is ott volt. Harcba bonyolódsz?
-Amriust akarom!-rikoltotta Valri ökölbe szorult kézzel.
-Az atya enyhet ad a megtévedt lelkeknek, nem szólíthatom el onann. Nektek is azt fog adni: a kivégzéseteken. Apám nevét -Domvik nyugosztalja- senki be nem mocskolhatja s nevében semmire jogot nem formálhat büntetés nélkül!-közölte síri hangon Lióra.
Lányod nem hatódott meg könnyeidtől, s a szavak, miben bíztál, majd segítségedre lesznek s igazolnak téged, nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Sőt, börtönről beszélnek s majdani kivégzésről...Nem hisz neked, nem ismeri, lkátja meg benned apját. De ugyan mért is tenné? Sosem látott téged...ki tudja miket meséltek rólad...és valóban elrugaszkodott hogy fiatal arccal hirtelen elé áll valaki ezt állítva. Kihúzod magad a pácból? Valóban bitón végzed, mi egy ilyen kaotikus időszakban állandóan üzemel? Sikerül időben Amriust egy szóra elkapnod, ki mindeme balesemény mellett még kihúzhatna a csávából? S ha ki is húzna, tisztázhatja a közted és a lányod között feszülő érzelmeket?

[Erin O'Shanon]

//...megtudjuk a következő részből..... //

-Hitem nevében követelem, hogy Amriusz atya adja meg a végtisztességet nekem, a kivégzésem előtt.

<Remélem miután beszéltem az öreggelé ezt el is felejtjük.>

<Az őrök túl jól képzettnek tünnek.Az ablakok már nem alkalmasak a kiugrásra, és Varit fel is koncolnák szóval menekülni nincs esélyem.>ú

A kardomat leeresztem, és megmutatom, a lányfelé, mielőtt megkötöznek.

-Ez az én kardom: Messana róla csak hallottál,és hidd el nem ilyen ápolt lenne ez a penge, ha sírból vettem volna elő.Te már csak tudhatod, és sejthteted, a dolgok túl egybevágóak.Az nem lehet hogy ennyi tárgyat, ilyen jó állapotban akárki összeszedjen, és Amriuszt kéri, egy fedhetetlen egyházi személyt, hogy igazolja őt.

-Majd elmesélem, mi is történet meg valójában, és kérlek ne tévesszen meg a fiatal külső.

Ha elvisznek akkor hagyom hogy a katonák vigyenek, nem állok ellen.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Ó, te címeres...! Végtisztességet temetéskor szoktak kérni!-emelte égnek szemeit Valri.
-Az atya beszélt egy rapírról, amit így neveztek, de ez semmiképp sem azonos azzal. S egy gyűrű meg egy rapír számomra nem elég egybeesés. Van fontosabb dolgom is most, mint egy vagyon és névkövetelő!-intett, s emberei téged meg a tündért eltessékeltek a vár alá, a börtönökhöz...
Lióra valóban egyházi fogjok közé csukatott téged. Négyen voltak veled egy ablaktalan, terméskövekből rakott valú cellában. Rács választott el a szalmával felhintett folysoóról, nem tömör, kémlelős ablak. A vizelet és ürülékszagon már meg se kell lepődni. Ahogy azon se, hogy a alak izzadtak a nedvességtől, vagy pókhálók tanyáztak fejmagasságban. Nem volt magas a mennyezet, alig volt fény is, csak a jó 20 lábyni folyosó végén pislákolt egy fáklya. Valri jobban megjárta. Ő veled átellenben, jobbkézre a második, ajtóval ellátott cellát kapta meg. Feltehetőleg társak nélkül. Még a kémlelőt se hagyták nyitva, azaz vaksötétben kuksolhat. Tiltakozása és szitkai átszűrődtek a vastag ajtón, meg hogy talán egy ízben bele is rúg, aztán meg jajong...Biztos a bütyke...
Fogolytársaid kikövetelték maguknaka figyelmet. Az egyik eszelős tekintetű azonnal melletetd termett, megragadta karod:
-Mond hogy az angyalok küldtek téged hogy kiutat mutasson ebbőla föld alatti senyvedésből! Mond hogy a nyolcadik angyal küldött!
-Barom, csak hét van...-morogta valaki a buggyant csuhásnak, ki rajtad csimpaszkodott.
-Ki nem szarja le hány van, Ranagol az igaz hit védelmezője-vetette flegmán oda egy erős gorviki akcentusú fickó.
-Na és hol van a te Ranagolod most, he?-morogta a másik.
-Mindjárt a szemüregedben te varangy ha még egyszer hozzám mersz szólni.
-Ki nem szarja le mind a két istent! Elmentek kurvázni a mennybe és a pokolba és ide se tolják a képüket Ynevre!-legyintett egy mocskos papi talárú középkorú férfi. Arcán a mindenről lemondás rítt le. Egy hitehagytott pap önarcképe...

[Erin O'Shanon]

-Honnan tudod, te okos nő hogy legközelebb nem a hóhérral beszélsz csak?-kérdezem Valrit amikor a végtisztesség szón lovagol.


<Valri végre jó helyen van...meg is érdemli.>

-Igaza van, nem sokat törődnek velünk az istenek ebben az időben, de hajdan, ismeretm valakit akit az istenek pártfogoltak....-kezdek bele egy jó kis adomába, ha már az idő oly sok, lehet meg is halok,és úgyis az istenek mostanában felkapott témát képviselnek.

<Már csak a bor hiányzik, és az öreg Rindan, meg a sakk....>

A történet Khazai Argoszról a hírhed köcsmahősről,a Sheralon innen és túlról jól ismert kurafiról szól.Remélem ezek már nem ismerik ezt az öreg történetet.

-Khazai Argosz....-kezdek a mondandómba.Égtagadással lett megvádolva, mert egy olyan lányba szeretetett bele, akit Domvik papjai tiltott mágiával vádoltak.A lányt Argosz menetette meg a máglyahaláltól úgy hogy Domvik szent lovagjai elől halászta el...Bemerészkedett a sátortáborba,ahola a lányt őrizték,és az eszével, Domvik álszentjei közt ellentmondást szított, és míg a kétrészre szakadt tábor egymással viaskodott,ő megmenettte a lányt.....

Múlatom az időt.....

//Szabad rövidítés J. Goldlane: A szélhámos és a várázsló című regényéből.//

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Az éjjelt a tömlöcben töltötted. Még aludni is tudtál. De abban nem volt semmi köszönet. Álmodban bárhányszor a tükörbe néztél, csak a saját öregkori éned nézett vissza rád őszülő halántékkal, s Hattyúvár folyosóin Ilana foszlott hullája üldözött téged. Vádolt azért, hogy elhagytad, egyedül szült s elvérzett benne hogy a lányod apa nélkül nőtt fel...Átkozta Valri nevét, de a tiéd is. Nyughatatlan szellemként folyton a nyomodban járt, s végestelen végig csak rólad beszélt, mindarról, amit kihagytatok, amiért elmentél...
Mikor felriadtál aludtodból, a hideg rázott. Fáztál, s nem tudtál úrrá lenni tagjaid rángásán. magas lázadnak kellett lennie vagy az őrület fészkelte be testedbe magát. S mikor fogolytársaidar néztél, lepusztult halottakként néztek vissza rád, nem eleven emberként. A falak omladoztak körülötted, akár ha száz meg száz évek rohantak volna el melletted, miközben te a régi voltál...Az idő kipergett ujjaidon keresztül, akár a finom homok. Hiába kérted, nem lassult le, a rácshoz lépő Lióra szemed láttára lett asszony majd öreg hölgy végül vánszorgó tetem...Valaki egyhuzamban üvöltözött míg szemlélted iszonyattal a jelent.

Aztán rájöttél, te üvöltesz.

Lassan eszméltél. Onnan tudtad, hogy így kell ennek lennie, mert nem jött több rémkép. Ám szemhéjad sem bírtad megmoccantani, hogy kinyisd szemed s körülnézz. Tapintásodra, füledre, orrodra voltál utalva.
Illatos, hűs ágynemű...puha és friss, érzed ahogy a tested belesüpped, de nem annyira, hogy elnyeljen. Roppant gyengének találtad maad. Karod nem tudtad megemelni, ujjaid viszont mozogtak. Talán nyöszörögni is képes vagy, de beszélni biztos nem...Nyelved ólomnehézen hevert szádban. Nem bénultál le, de az erő egészen kiröppent belőled. Csak nem megöregedtél, felvéve a jövő ritmusát s most magatehetetlen öregként fekszel?!

//A karakter ép elméjét most kezdte el kikezdeni az időugrás...//

[Erin O'Shanon]

//Ilyen hatás is van??A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg pap ismerősét vagy a helyi méregkeverőt! //

Izzadva raiadok fel álmomból,hallom Ilana sikolyát.Reszketve vacogó foggal magzati pózban ülök,a félelem, és az őrület határa amit most járok meg.

<Ilana!!!!!.....>-sikít a fejemben egy hang

Nyöszörgök, mint a kisgyerekek akiket elhagyott az anyja, a világ minden fájdalma rám nehezedik.
A mellkasomat szorítja egy láthatatlan acéltömb.A következő pillanatban a lányomat látom amint kimondja rám a halálos ítéletet.


Reszket a kezem, az egész testem,egyik pillanatban jeges hideg tör ki, majd égtelen forróság lesz úrrá a testemen, mintha megmérgeztek volna.Szempilláim egyszer lecsukódnak mint a játékbabák, másszor pedig bezárhatatlanul felpattannak.

Nem találok fogódzót, nem látom a világot magam körül.

Örvénylik körülöttem a világ, mindne változik.Forog a világ.Mintha a folyóvízben az árban lennék

<Szédülök.>

Próbálok szólni, senki nem ért.Nerm felelenek, pedig tudom itt vannak.

<Vagy csak a képzeletem játszik?de nem látom ott azt az asszonyt is...>

[Lianna Pentangelin]

//Van bizony, igaz, erre nekem is más hívta fel a figyelmem //

Arennek

Hűs tenyér csúszott homlokodra. A páni félelem szinte azonnal kiveszett belőled, kimerült nyugalom váltotta fel helyét. Amit te magzatpózban ülésnek fogtál fel, az csak összekuporodás volt a takaró alatt. Felülni most nem lennél képes, ha bottal vernének se. Férfi hangja éri el füled.
-Nem megfázott. Az idegei lázban vannak, s az átterjedt a test többi részére.
-Akkor eret kell vágni!-csatlakozott egy fiatalabb férfihang az előzőhöz.
-Ha a testet megtámadó kórságról lenne szó, valóban ez a gyógymód, de ami a lelket éri el, aligha. Nem vonom kétségbe a szaktudását, de azt hiszem, ezen a ponton túl már a szokott orvostudomány nem képes semmit tenni.
Az idős férfihangban felismerted végre Amriust. Kíváncsiságod -no és persze a bevillanó megoldás, hogy ő majd tisztáz téged- elérte, hogy résnyire nyisd szemed. Az idős pap idősebb volt mint mikor te láttad. De háta nem volt meggüörnyedve, botra sem támaszkodott. Több lett rajta a ránc s szemeiben több a tapasztalat, de Amrius az már csak Amrius.
Elgondolkodva nézett réd. Észrevette, figyeled.
-Magához tért. A kérdés az, szemeivel minket lát, vagy rémképzeteket?
Ez a válasz most fontos lenne neked is. De nem, nem torzult el hullává Amrius arca, a falak sem kezdtek el feltarjagosodni a kor vasfoga alatt.
A pap kérdése a másik jelenlevőt is foglalkoztatta. Közékorú férfi, kinek fején a haj két oldalra volt fésülve, kutatóan hajolt arcodhoz közel.
-Tisztának tűnik a szeme, de csak nyöszörög. Elvesztette a beszéd képességét?
-Ugyan uram, dehogy. El van gyengülve, a nyelve is lanyha. Ültessük fel.
Így is tettek. Most már jobban láttad, hol vagy. A vár egyik vendégszobájában ágyaztak meg neked, balkézre nagy vastálban parázs ontotta a meleget kandalló híján, a fehér márványfalakat meleg színű szőttesek igyekeztek kellemes hellyé festeni. Amrius atya ágyadhoz zsámolyt húzott, s úgy figyelt, a doktor, aki eddig felügyelt téged, csendben távozott.
-Nem kell beszélned, úgy sem vagy rá képes. Minden erőd elvette az a hánykolódás, ami a cellában rádjött, és két napon át eluralta elméd. Érkezésed óta 3 nap telt el itt Hattyúvárban. A nevem Amrius atya. Mivel nagy hasonlóságot mutatsz e hely valamikori urával, kieszközöltem, hogy hozzanak fel ide, s ne hagyjanak elopusztulni a cellában. A vár úrnőjének ellenszenvét kivívtad olyan szavakkal, amiknek hitelét én sem írhatom alá. Inkább nézlek a valamikori Roaen törvénytelen fiának, mint ő magának. A korral senki sem szállhat szembe, hacsak nem fekete mágiával.
Amrius szemei elkomorultak.
-S ha te fekete mágiával érintkeztél, úgy biztos hogy bitóra jutsz, még ha a jó Aren barátom tért volna vissza ide ifjún, őneki is az lenne jussa, mert a fekete mágia velem nem barát...
Az atya világosan értésedre adta: vagy úgy van, hogy te egy törvénytelen gyerek vagy, úgy még talán lenyelnék jelenléted, vagy bizony akár Aren vagy akár nem, a természetellenes ifjúságot tiltott mágiához kötnék, amit ők bitóval jutalmaznának. S az efféle mágiát egy régi pap barát sem nyelné le. Vajon ha újra visszanyered a beszéd képességét, mihez tartod magad? Kitartasz amellett, te vagy a hely ura, a valamikori Aren, Lióra apja s vállalod azt, hogy kivégeznek istentelenség miatt, vagy hazudsz s a saját magad fiának adod ki magad, de életben maradsz? Egyáltalán, hallva hogy elméd megbontotta a tény, hogy éveket szárnyaltál előre, jó ötlet berendezkedni a jövőbeni életre? Nem kéne azon munkálkodni, hogy kikerüld a halált és megvárva Valri erejének visszatértét, kiköszörülni a csorbát, és hazatérni a te idődbe, amikor még mindenen változtathatsz? Mint például Ilana halálán...
Eszed egyre tisztábban kezdett forogni, azt nem lepte meg fáradtság. Viszont a tested valóban elhagyta magát. Itt lábadozás lesz.
A pap egy marék családi gyűrűt mutatott meg neked.
-Mind eredeti. Mind Roaen O'Shanon fattyainak gyűrűje, kik hallva a család felemelkedését, mit Liórának és tanácsadójának köszönhetünk, vagyonukat feláldozva, elkészítettek és követelésekkel álltak elő... Közöttük van a tiéd is. Ezért nem hisz neked Lióra úrnő.

[Iymer]

Gialona fia Iymer

Elindult a kis társaság az ország szíve felé. Iymer anyja nem véletlen volt sütőasszony, nem engedte volna el fiacskáját úgy, hogy ne tömött volna tele egy tarisznyát minden földi jóval, bleértve hét nyelven beszélő pogácsáját is, az apja pedig Iymer kulacsát töltötte meg frissen főzöt sörével.

Indulás előtt Cestrin atyával imát mondtak a vár templomában, hogy szenecse kísérje utukat, Domvik tekintsen le rájuk. Diames udvarmester elátta őket némi pénzmaggal szigorúan az útiköltségre, és elvár elszámolást is. E miatt fő is Iymer feje, mert ennyi mindent nem fog tudni megjegyezni, így ha majd Shadlekbe érnek, feltétlen kell várásolnia néhán ív papirost, tintát és tollat is.

A képeket a piktor viszi: a nagy képet feltekerve egy vízhatlan kemény tokban, a medalion pedig a táskájában van.

Elöl halad Iymer tíznagy a piktorral, mögöttük pedig Dentas és Siken. A lovak érzik a szabadságot, élvezik a mozgást, úgy kell visszafogni őket.

- No, piktor uram! Hogy érezte magát mináluk? Viszi-é jó hírünket, nevünket?

[Lianna Pentangelin]

Connak

Csípős ködös hideg várt a park bejáratánál. Minden nyúlósra fordult, mintha egy pillanat alatt lett volna ősz. A falevelek színesedni kezdtek, a lélegzeted pedig páraként gomolygott arcod előtt. A találkozóra jöttél, hogy ama paplovaggal, akit az inkvizítor emlegetett, végre találkozz. Nevet nem mondott tegnap, de majd most kiderül...
Letizia nagyon nehezen engedett el téged. Nem tetszett neki a jövés menésed, a veszélyes küldetés lehetősége, és az hogy megint idegenek gondjaira van bízva. Bár Monicát kezdte megkedvelni, és elfogadta a nő hajlékát menedékként, jobb szerette volna ha ott maradsz és együtt vagytok. S legyen bár Domvik híve, nehezen emésztette meg, hogy hivatásoddal ilyen nagy vándorlások is járnak...Monica megnyugtatott, elfoglalja majd aktív tevékenységekkel jegyesed, nem lesz ideje azon búsongani, hogy messze vagy, sem azon izgulni, merre jársz és mit csinálsz. Egyre azért megkért: írj néha neki, ha alkalmad adódik rá. Bár szerelmed olvasni nem tud, Monica készségesen felolvassa a neki szóló soraid.
Végre ló léptei koppantak a macskaköveken. Fütyörészés vegyült belé.Nem, valaki más lehet az...Mégsem. Az érkező férfi lelassított melletted, meg is állította hátasát. Letolta kapucniját és rádmosolygott. Érdekes figura volt paplovag létére: nem düllesztette ki mellkasát pökhendien, olyan vidáman nézett rád, mint aki csak sétára készül. Az egész arca merő szeplő volt, a feje tetején pedig félhosszú, dús, hullámos, répavörös haj meredezett szanaszét. Barna szemeivel rádhunyorgott.
-Mendraiosz? Sigfrid Contarini vagyok. Kérem, ne terheljen azzal, hogy paplovagi rangom nevem elé biggyeszti. Ha nem veszi túl bizalmasnak, hívjon csak Sigfridnek.
Hm, északi előnév egy shadoni családi névhez? Vajon csak azért, mert anyja rajongott az északi történetekért, vagy valóban van benne egy kis külhoni vér? Rikító haja utóbbit feltételezi, de lehet mindkettő igaz rá Feltűnő frizurája van, merész lesz így az ügy sikeres végrehajtása.
Elkapta pillantásod.
-Ne aggódjon miatta, könnyen tudom leplezni ezt az istencsapását a fejemen. Mindig is ilyen voltam, s már rég nem bánom-villantotta ki hibátlan fogsorát. Hej, ha északon született volna, biztos könnyen nézték volna valami barbár nép szülöttének, de sem a beszéde, sem a tekintete nem mutatta bárdolatlannak.
Ezután nem teketóriázott sokat, megindultatok.
Kapunyitáskor érkeztetek, de mire a nap már a harmat szárításához látott, ti már egy kis fenyvesben jártatok. Sigfrid ekkor kérdezte csak meg:
-Kaptunk valamilyen különleges utasítást? Vagy van számomra önnek? Nekem annyit mondtak, hétpróbás boszorkány és kísérői nyomába kell mennem önnel, és ha egy mód van rá, jöjjek ki önnel s hallgassak szavára.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Mélyen sötétkék köpenyébe burkolózva vár a park kapujában... Szélvész oldalát simogatja... távolban lópatkó kopogása...*

<Végre, ideje már...>

*Mikor megpillantja a paplovagot kissé megilletődik, de ezen gyorsan tovább is lép...*

- Con Larrodan, de nyugodtan hívjon Connak. Ennek igazán örülök *vigyorodik el Sigfrid haján...*
- De induljunk, hosszú út vár ránk, és a célpontunknak sok előnye van, hajtanunk kell a lovakat

*Azzal nyeregre kapnak, s útrakelnek...
A kinti fenyvesig jószerint némán telik az útjuk... reggel van még...*

- Túl sok mindent nem árulhatok el, ami fontos az előttünk haladó banyát és kíséretét kellene Shadonig lekapcsolnunk, lehetőleg csendesen, diszkréten. Létszámuk ismeretlen, ahogy a banya tudása is, ellenben mivel rendjének egyik feje ezért bizonyosan képzett. Fel kell kötnünk a nadrágszíjat, ez kemény menet lesz. És élve kellene megúsznunk... Ha van még kérdése tegye fel nyugodtan...

*Nem vágtában, de erőltetett tempóban haladnak... néha lassítanak, hogy a lovakat is kíméljék...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Sigfrid hümmögött, félrehajolt egy lelógó fenyőág elől, utána szólalt csak meg:
-Azt se tudni, maroknyian vannak-e vagy lefizettek könnyen kapható bajkeverőket is hogy nehezebbé tegyék a dolgunkat? Hm, valóban kevereset tudunk. S mi szól amellett hogy ezen az úton jöttek ők is, amin mi? Lekapcsolni...-kuncogott egyett- ...ezt a szót eddig nem ismertem, nem rossz. Ugye tudja, hogy Shadon városáig egy hónapos az út lovon...van egy hónapunk, én nem aggódom!-fészkelte el magát s kajánul körbetekintett.
-Csak próbáljon meg az ölembe pattanni egy zsenge banya, csúf meglepetés érné!

A nap végére a napos reggel már csak emlék volt: szürke felhők ereszkedtek alá egyenletesen, s szitálni kezdett a hűs, indulatoktól mentes eső. Sártengertől messze állt még az út, de aki gyalog jár most, az szentségelhet. Az elkövetkezendő 4 napban kitartott az eső, s 3 éjból egyet a szabad ég alatt kellett tölteni, egy vadetető facserepei alatt. Sigfridnek egy szava sem volt erre a félnomád körülményre, bár tapogatta a csípejét, elfeküdhette.
ötödik nap, mikor már kezdtétek megszokni a folyamatos esőt, abbamaradt a csepergés. A felhők nem mutattak oszlásra való hajlamot, de hamar elkerült a figyelem az égről. Az előbb még füves dombok és cserjék között kanyargó szekérúton lovagoltatok, majd a következő percben Sigfrid levetette magát a nyeregből hogy aztán teljes hosszában a bokrok között landoljon. repültében láttad hogy tőrét nyomban marokra kapta.
-Az anyád úristenit, hogy már jó egy napja itt lopakodsz mögöttünk!-hallottad a paplovag hangját a növények közül s ahogy zörgött. Mögüled ezzel párhozamosan lódobogás verte fel a sarat, ám az alak nem tartott kezében sem kivont kardot, sem nyílpuskát, mindkét kezével lova irányításával volt elfoglalva.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nem tudjuk mennyien vannak, de biztos sokkal többen nálunk, ezért kell óvatosnak lennünk... Lehet kisebb csapat kísérik őket, de Domvik felkent szolgáinak nincs félnivalójuk tőlük... *kacsint*
- Egy hónap az hosszú idő, és épp emiatt jöttek ők is erre... sietnek... menekülnek... a Berranai akciójuknak keresztbetettem, az inkvizíció a nyakukban... megijedtek... menekülnek... minél hamarabb Shadonba akarnak jutni, hogy az ottani bérencük védelme rejtse el őket... és ez az amit nem engedhetünk.

*Hosszú esős út igérkezett... az esetlegesen érintett faluknál településeknél érdeklődnek az átutazók után... hányan voltak, és kb mekkora előnyük lehet...*

...

*Sigfrid mozdulatán meglepődik, s hirtelen kapja oda a fejét...*

<Basszus, és én ezt eddig észre sem vettem????>

*Mendráját kivonva fordul a sárban tapicskoló másik lovas felé...*

- Állj, ne mozdulj! ... Ki vagy és mit akarsz?! *s jobban megfigyeli a másik lovast... de fél szemmel a paplovagra pislant.*

//ha támadólag lép fel varázsolni fogok//

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Feltétlen-nézett rád a festő, s kotorászni kezdett kabátja ujjában. Egészen addig, amíg egy zsebkendőt nem lelt és jól bele nem tüsszentett.
-Az első, ami felettébb elnyerte tetszésem, az az úr tájékozottsága a színek világában.
Dentas szemeit az égnek emelte. Kellett ennek elkezdeni beszélni!
-Nagyon ritka a jó színlátású férfiú, nekem elhiheti. Aztán a második: a fűtött szobám!-újabb tüsszentés. Fázós volt a piktor, az első langyos fuvallatnál már vastagabb takarót kért és befűttetett a szobájában. Várható lesz, hogy pénzt nem kímélve fogadókban akar éjjelente megszállni. A legtöbb zsebkendőlengetés túlzás volt, göthös köhögést tőle még nem hallottatok, ha meg kicsit meghígult az orra, az biztos füvek miatt volt. Ebben az egyben nem túlzott. allergiás volt valamelyikre, mert nem nagyon szeretett a zöldben tanyázni.
-Oh, ezek a barbár vad vidékek!-nézett a betakarított kukoricatáblára...Dantes beharapta az ajkát.
-Az úr meghagyta önöknek, mely uraságokhoz kéne elvinni a kisaszony szépséges képét?

[Lianna Pentangelin]

Connak

Az idegen lelassított, meg is állt, lehúzta fejéről köpenyét: az Angyalgárda tagságra váró paplovag volt az.
-Bocsássa meg heves fellépésem, csak nem szeretném, ha kárt tennének hirtelenjében...
-...leszállna rólam a méretes testével?! Domvikra, vértben fekszik rajtam, ember!-vágta félbe a paplovag magyarázkodását Monica felismerhető, méltatlankodó hangja.
-...benne-fejezte be a paplovag. Sigfrid meglepetten tápászkodott fel, tőre dolgavégezetlenül árválkodott kezében.
-Hogyan? Ön ismeri a hölgyet? Kicsoda ön? És főleg, ki a kis lopakodó?-húzta fel a "megnyomódott" Monicát, aki teli lett levéllel, fűvel, sárral..Főleg ami a hátát illeti.
-Magyarázattal tartozom...-kezdett volna bele a nő lihegve, de a paplovag hozátette:
-Tartozunk. Én engedtem a gyengéd erőszaknak, mit Monica Belucchi kisasszony gyakorolt rajtam...
-Milyen értelemben is?-szaladt fel a vörös lovag szemöldöke és megrándult az ajka mosolygósan, ahogy kicsikart ezzel a beszólásával egy dühös szemvillanást a hölgyből és egy mikre nem gondol hátrahőkölést a paplovagból.
-Nehogy mellre szívja, de csak a véletlennek volt köszönhető, hogy megneszeltem a kisasszony jelenlétét, önre nem számítottam...vagy ön igen? Ismerné a hölgyet?-nézett rád lovagtársad.