*Csodálkozva nézi a tarisznyából előbukkanó mókusorrot.*
- Na nézd csak, a kis elveszett. Már azt hittem, nem is látlak, te kis szélvész. Na, mit szólnál hozzá, ha ezentúl ez lenne a neved? Hiszen épp olyan vagy

*Feltessékeli a kis állatkát a vállára, és csak ekkor tudatosul benne, hogy milyen nagy is a csend mindenfelé. Sem embert nem látni, de még egy kószáló kutyát se.
Ekkor tűnik fel neki, hogy madárdal is csak elvétve hallatszik néhány helyről.
Homlokráncolva nézelődik, majd a férfihoz fordul:*
-Mondja, Uram, mi lehet az oka ennek a fura, már majdnem kellemetlen nyugalomnak?