Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Miután ismét sikeresen megmentette a lovagot egy nő karmai közül, végre tovább folytathatják az üldözést... Nem telik el sok idő, és ismét úton vannak. Jót mulat Nathan hmmm... "naívságán?", és Monica élcelődésén...

Az kunyhó emlegetésére maga is odakapja a fejét...*

- Annyi talán még belefér... Nézzük meg, hátha nem volt elég elővigyázatos a tanonc, és hagyott hátra valamit...

[Lianna Pentangelin]

Connak

A kunyhó ágakból volt "verbuválva", ideiglenes menedknek megtette, főleg nyáron, de így ősz felé már komolyabb szállás után kell annak néznie, aki nem akar kihűlni. Sajnos a fiú nyomain kívül semmi egyebet nem találtatok, ami egy ott járó banyára utalt volna. Monica a kunyhó mellett állt, onnan nézte a bokrokkal pettyezett mezőt.
-Birkáknak és nyulaknak ideális.
A nyúl szónál Sigfridre nézett, aki tüntetőleg bekapta a répája utolsó darabját és látványosan hangosabban rágta el a kelleténél. Ez az évődés meglesz egész úton?

3 nap múlva, amikor kiadós esőzés után ködben botorkáltatok be egy jól szagolhatóan disznótartásból élő faluba, Nathan hátrarántotta lovát. A sűrű ködben nem vette észre, hogy pár lépésnyire lovától áll valaki. Egy gyerek. A gyerek meg se rezzent az állat közelségétől, érdeklődve figyelt titeket. Majd mikor mindenkit számba vett, elmosolyodott.
-Ti keresitek a bélyeges nőket?
Sigfrid amúgy is szólni akart, mit áll előttük kora reggel a gyerek és mért bámulja őket, de most ránc szaladt homlokára.
-Tessék?
-Bélyeges nőket-mutatott a fiú a homlokára -igen, a hangja alapján fiúnak kell lennie, a ruhája olyan...semmilyen - aztán folytatta.
-Nekem Hedda azt mondta, jön majd a sűrű köddel esőszaggal négy lovas, egy nő, kinek vérében szent törvény folyik (Monica hunyorogni kezdett) ; három férfi, kik bár mind fémmel burkolják testüket, a fém alatt három külön ember lakik. Az egyiknek fémmel kacagó a szíve s haja lobot vet (Sigfrid összefonta karjait) a másiknak régi álom irányítja lelkét s közel jár a felhőkhöz, a harmadiknak pedig nagy feladat s nagy szerelem nyomja vállát.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Kissé csalódottan vette tudomásul, hogy nem találtak semmit, de ez várható volt.... Monica és Sigfrid évődésén jót vigyorog... ebből még lesz valami XD

Három nap telt el, de még mindig semmi nyom... ráadásul az átok eső után most harapni való vastagságú köd maradt. A majdnem elgázolt gyerek megpillantásakor maga is visszafogja a lovát... koncentrál...*

//Érzékélesítés, Hallásra... 2 körös meditáció, 1 körig tart, 2 Yp//

*Majd miközben a fiú mondja a mondókáját próbálja feltérképezni környezetét... nincsenek e megbúvó emberek a fák-bokrok között.*

*Lassan leszáll a lováról, és a fiú felé lép...*

- Ki vagy te fiú, és ki az a Hedda? *keze mednrája közelében van, ha szükség lenne rá...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

A faluban reggeli mozgolódás volt: csirkéket engedtek ki óljukból, seprés az udvarban, mosdás a kútnál, állattartók hajtották ki disznóikat, az egyik konda mellőzött is titkete hangos röfögéssel. Ez a hang teljesen betöltötte a fejed élesebb hallásod miatt
A fiú kezedre nézett:
-Hedda azt is mondta, az egyik túlbuzgó. Igaza volt. Most jösztök vagy néztek rám, mintha tündér lennék?-kérdezte s meg sem várva meddig toporogtok, balkézre egy kereítés melletti ösvényre lépett.
Sigfrid rád nézett:
-Hedda. A helyi vajákos. Volt már vele dolga az egyháznak, mert a helyiek állították, látomásai vannak a nőnek amikkel segít nekik. Volt már kihallgatva, nem bizonyult boszorkánynak.
A vöröshajú paplovag a helyiek ismeretelőnyével tudta ezt, nem azért mert te alkalmatlan boszorkányvadász lennél. A magad szülőföldjén meg te tudnád némelyik gyagyásról, hogy kell e tartani tőle, vagy csak ártalmatlan bolond.
-Milyen álom kísért?-sandított Monica Nathanra, de a lovag arcából semmit nem lehetett kiolvasni, s nem is akart a nőnek válaszolni, tőled várta a döntést.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Induljunk... Vezess Heddahoz, és beszélni akarok az apáddal. *Az arca megremeg.... nem sok hiányzik hogy lenyomjon egy taslit a kölyöknek... Lovát kantáron vezeti, megnyugszik, hogy nincs fenyegető veszély a bokrok között*
- Helyi vajákos... hmmm... hallottam már ilyenekről, valami különleges képességként megérzik a jövőt... misztikus dolog... *szól Sigfridhez, majd Nathanhoz fordul...*
- Uram, Amennyiben a küldetéssel kapcsolatos szeretném ha később elmesélné az álmát, ha nem természetesen az ön magánügye.

[Erin O'Shanon]

Kényelmesen felöltözöm és körülnézek.
<Úgyis ismerem a járást errefelé.>
Elmegyek a régi szobánk felé, hátha ott van valaki.
<Fel kéne ébreszetni a kislányt.>

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Több tiszteletet, kölyök-mondta ki Nathan. Neki is viszkethetett a tenyere. Kérésedre megrázta a fejét:
-Nem, amiről a fiú beszélt, az nem kapcsolódik az ügyünkhöz. Ha így lett volna, rég szóltam volna róla.
A kölyök egy órán át vezetett titeket, közben a köd felszállt, de az idő undok szürke maradt. Tölgyesben jártatok, száraz levelek zörögtek lépteitek alatt. Friss, földillatú levegőt szívtatok be s a falu hangjai disznóstul mögöttetek maradt.
A fiú egy vályogból vert kunyhóig vezetett, aztán megállt. A kunyhó tetején fű nőtt, előtte kis virágoskert hirdette, itt asszonyszemélynek kell laknia. Kár hogy csak büdöskéből állt az egész kert...
Az ajtónyílást jelenleg csak felaggatott takaró takarta, amit egy 50 körüli nő húzott el. Haját csinos kontyba tűzte fel. Sigfrid meglepődött, úgy tűnik, valami idős, töpörödött öregasszonyt várt. Hedda halványlila ruhát viselt, derekára kendőt kötött, s ametisztköves nyaklánc volt egyetlen ékszere. Lábbelinek anyagcsíkokat tekert lábfejére.
-Üdvözletem-mosolyodott el.
-Jöjjenek be, s igyanak egy kis tejet. Most fejtem kecskét, még friss.
Monica egyből így is tett, Nathan már nehezebben vette rá magát, Sigfrid pedig egészen elgondolkozottan tett eleget a meghívásnak. Ha elfogadtad a tejet, akkor hamisíthatatlan vidéki kecsketejet kóstolhattál, belekevert levektől mentesen
Odabenn Monica gerendákról lógó füveket, szárított növényi csokrokat várt, meg gyertyákat, ehelyett egy átlagos paraszti kunyhó kellékei mutatták magukat, s mivel egy helyiségből állt az egész, titkos kamra kizárható. Vajákos füvek nélkül?
-Kisasszony, én nem gyógyfüvekkel házalok, s nem kenőcsökkel látom el azt, aki hozzám fordul. Álmokat fejtek s látomásokat értelmezek.
Monica egyik szemöldöke homlokára szaladt. A nő rátapintott gondolataira.
-Nem, nem olvasok az elmében. A papok is azt hitték, szerekkel bódítom vagy mérgezem az egyszerű hívőket, de látniuk kellett, semmi ilyet nem tartok a falak között-mutatott karjaival körbe.
-Kétkedve fogadták a képességeimről szóló beszédeket, először a test és az idegek rohamban mutatkozó betegségét próbálták felfedezni bennem (epilepszia), de nem sikerült nekik, mert ha beteg lennék, arról tudnék. Az elmém meg túl tiszta volt ahhoz, hogy agylágyulással tanácsoljanak el. De csak untatom önöket ezzel. Remélem a fiú nyelve nem volt csípős.
A fiú fejét vállai közé húzta, elárulva magát vele. Hedda rosszallóan nézett rá.
-Add meg a tiszteletet azoknak, akik a gonosz nyomát követik!
-Bocsánat-nézett rád a fiú.
-Menj, fontos dolgokat kell elmondanom nekik.
Heddával maradtatok.
-Az idővel állnak versenyben, így nem ködösítek, elég az, hogy reggel nagy köd volt...Két napja ugyan azt az álmot látom vég nélkül: önök négyen járnak öt nő nyomában, kiknek a szemében természet ellen való tűz ég, s homlokukon egyforma pecsét található. Nem, nem szemmel látható pecsétet kell ez alatt érteni, úgy túl könnyű dolguk lenne-intette le Sigfridet, akinek kérdésre nyílt a szája, de ezt hallva be is csukta.
-Valaki megbélyegezte a nőket, ebben biztos vagyok...Nem tudom ki, nem tudom mért, nem tudom hogyan. A pecsétet inkább éreztem, mint láttam, így nem tudok semmi áruló jelet lerajzolni.
-Öt nő...Az egyik erős, nem?-kapott az információn Nathan, Hedda pedig bólintott.
-Mint anya és a négy lánya, de vérségi kötelék nem feszül köztük. S az anya, a legerősebb, két arcot visel. A titkos arca hol felbukkant, hol a mélybe süllyedt...Egy nő két arccal. Ezt nem értettem, de talán önök majd megértik. Az egyik arca menekül, a másik arca csak figyel.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Elérve a lakószobák folyosóját szembe találkoztál az első őrséggel. Azaz négy fővel, kik hajnalhasadta ellenére éberen álltak.
-Uram, kissé korán van a lábadozáshoz, nem?-szólt az egyik. Tehát tájékoztatva voltak ottlétedről.
-A kisasszony most nem fogad senkit-tette hozzá a másik.
-Visszakísérjük?-lépett előrébb a harmadik és kezét nyújtotta. Álmod nyilalt beléd. Csak hozzád ne érjen, mert méga végén megöregszik!...

[Erin O'Shanon]

-Nem!-riadok vissza.De azért köszönöm.Lennének olyan kedvesek esetleg elkísérni a vívóteremig?Ha még megvan?

<Úgysem tudok visszaaludni, és legalább jóba tudnék lenni a ház személyzetével.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Mért ne lenne meg? De korai még az idő, hogy ott bóklásszon, tisztelettel megkérem, térjen vissza a szobába. Ha majd felkelnek a vár szolgálói, visszatérhet erre a vár úrnőjénél, aki erre engedélyt adhat, vagy a tanácsadójánál, esetleg az intézőnél.

[Erin O'Shanon]

Visszamegyek a szobába, és megróbálok valami jó elfoglaltságot keresni.Mondjuk lefekszem,és elgondolkodom az élet nagy dolgain,mint például: <Mi is lesz, ha esetleg csak több év múlva tudok visszatérni.Vajon mit akarhat az a tünde a lányomtól.Miféle dolog az amiről tudja, hogy nem hiúsíthatom meg, ha visszatérek a múltba.>

<Ha a kislányom nem ölet meg akkor,ebbe az unalomba fogok belehalni.>

<De nem is lényeges, az élet szép 4 napja még a börtönben sínylődtem,hiába odafenn valaki biztos nagyon vigyáz rám.>

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Haragja ahogy jött úgy ment, fiatal kölyök még, ki tudja hogy nevelték. A szülők hibája mindez, de majd megnevelik... Nathan válaszára csak bólint, amúgy némán követi a társaságot... gondolataiba mélyül... megszűnik a külvilág...*

<Vajon mi lehet Letivel? ... Hiányzik... a mosolya, a boldogsága, hangjának selymessége, törődése, illata, csókja, testének melege.... egész lénye... Uram adj erőt, hogy végig tudjam vinni mindezt, adj erőt, hogy épségben mihamarabb visszatérjek... Adj erőt, hogy sikerrel járjak, s kérlek vigyázz kedvesemre>

***

<Legalább ketten kell, hogy legyenek. A főbanya, és egy leány és talán még kettő-három... Nem vihetnek magukkal sok holmit, hisz elég gyorsan haladnak, és amúgy is, ebben az esős sáros időben csak lassítaná őket. Így viszont sűrűn kell feltölteniük a tartalékaikat, emiatt nem kerülhetik el a tanyákat, falvakat. Élelmet szerezniük kell, de mmm... mire használhatták a varázserejüket.... talán emlékeket töröltek, hogy merre jártak, de akkor miért hagyták meg mégis szegény juhász fiúét... furcsa... frucsa....>

*Majd a kis házikónál "visszatér a jelenbe" .... alaposan szemügyre veszi környezetét.*

- Üdv *köszön vissza, és hallgatja végig Hedda mondókáját...*

- Hallottam már olyanról aki a jövőbelátás képességével született... nehéz eldönteni, hogy adomány vagy csapás. Nagyon keveseknek adatik ez meg, s még kevesebben élnek ezek közül. De mondja mit látott az álmában...

*S figyeli a történetet...*

- Öt nő, a szekta egyik vezetője, és még négy másik tanítványa. Nehéz harc lesz, ha szembe kell szállnunk velük. de hmmm... két arc... ez elgondolkodtató...

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Ágyad alól kaparászás hallatszódott ki. Már épp felülnél, egér-e, amikor Valri mászott elő pókhálós hajjal...Valljuk be, megugrottál a jöttének módjától, helyétől.
-Ne szólj semmit, kijöttem a gyakorlatból...Ez a vár már másképp engedelmeskedik nekem, hála annak a seggfejnek-morogta, s kitaláltad. Másik khm alatt a tanácsadó tündért értheti.
-Itt dobott ki, nem a falon, hogy normális legyen az érkezésem.
Felállt, leporolta magát. Jó húsban volt -azaz nem éheztették, nem fogyott-, kedélye kielégítő, kicsit morcos, de ez alapjáraton sem különb. Ruházata ugyan az a pávakék tündéres szabású, lábbelit még most sem viselt, haja pedig szabadon omlott le fenekéig. Még most sem tett szert sem fegyverre, sem foltra öltözetén.
-Nézzenek oda, pehelypaplanos ágyat toltak a valagad alá! Mondd, ezért a tulajdon lányoddal feküdtél le, hogy megkaptad?-tette csípőre kezeit.
-Én meg ott kuksoltam abban a kellemetlen, szűk, büdös cellában, míg Arvandart farba nem rúgtam és ki nem követeltem magamnak a jobb helyet.
Azaz visítozhatott, vagy szófosást kaphatott, megunhatták és áthelyezték máshova
-Mivel itt vagyok, az jelent valamit. Nem, nem azt hogy vége a nyugalmadnak, hanem azt, hogy visszatért az erőm és megkísérelhetem a hazautat. Mit szólsz?-nézett rád, s most esett le neki, hogy elvileg lábadozol.
-Néztél már tükörbe? Szerintem nem. Pocsékul festesz. Beesett a pofád, fogytál, sápadt a bőröd, karikás a szemed...és...Domvik tökeire mondom, enyhe eszelőst fényt látok bennük. Csak nem felszedtél egy tisztességes őrületet? Oh, a satnya emberi elme-legyintett.

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Ennél többet nem segíthetek, nem értettem magam sem a két arc jelentését.
Ezután nem maradhattatok soká, Hedda amúgy sem állt elő újabb hírekkel. Monicáék is gondolataikba merültek.
-Két arc...Talán két énje van a nőnek? Effajta betegségről hallottam már-kezdett bele Monica-Egy testben két lélek...hasadt elme...nem, hasadt ész, vagy mi a neve. Elég veszélyes is lehet, s ha ez lenne a baja, akkor pláne. Boszorkánynál nem tudom mivel járhat.
-És ha megszállta valami lélek s az irányítja a nő cselekedeteit?-hunyorgott Nathan-És ha így van, mi szállta meg, démon? Valami boszorkénymester szolgája, vagy maga egy boszorkánymester?
-Jó hogy már egy démont említett...-hitetlenkedett Sigfrid-Elég elrugaszkodott ötlet, már megbocsásson.
-Én nagyon is valószínűnek tartom-állt ki ötlete mellett Nathan.
-Egy másodrendű banyát ugyan mért szállna meg egy démon, hm? Nagyobb horderejű személyt csak-csak, de egy menekülő szekta vezetőjét...!
-Ugyan, nem figyelte eléggé a berrana-rodai eseményeket? A szektának nagyratörő tervei voltak. Elbuktak a megvalósításában. Ám attól még egy démon igen is benne lakozhat a vezetőjükben, még ha most kudarcot is vallottak. S ne úgy keresse egy démon tetteiben a rációt, mint egy emberében. A démonok velejükig romlottak.
-Jaj, ugye nem akar ördögöt űzni? Az meghaladná képességeinket, ahhoz pap kell-fújta ki hangosan a levegőt Monica.
-Elég ha kegyed rámorrant a nőre, az felér egy ördögűzéssel-merengett a vörös lovag, Monica vakkantott:
-Nagyon vicces.

[Erin O'Shanon]

-Valri, drága kicsi Valrim úgy hiányoztál.
-Ezt komolyan mondod??Haza tudunk menni?Biztos vagy a dolgodban??
-Az a másik tündér azt mondta, hogy nem jól tudod a varázsigét, és én nagyon félek.Egyébként igen Domvik szent se**lukár@ mondom eléggé szarul érzem magam.
-Mit javasoltsz?

<Ugye haza tudunk jutni...ugye??>