-Akkor legalább ajánljon valakit aki ismeri a nyelvemet, és meg tud óvni attól hogy bajbakerüljek.Ha nem tud senkit, akkor keresek másik helye ahol lakhatok.
<Ilyen egy alakot.Nem elég hogy rosszkedvű még felsőbbrendűen isbeszél velem.>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
*Megindulsz Sazi-mama felé, már-már úgy tűnik bevár ... de mégsem. Talán 3-4 lábnyira letsz tőlle amikor sarkon fordul és elindul az utcácskában. Korához képest elég fürgén mozog - érdekes, most nem annyira csoszogós a mama, mint a Menedékben. Bizony most minden megfordul a fejedben - még az is, hogy egyáltalán jó dolog-e követni a mamát.
//Off: bocsi, feltételezem, hogy követed //
Az utca enyhén kanyargós és csak egy kereszteződésnél tértetek el az eredeti úttól. Kicsivel több mint egy fertályóra alatt ismerős környékre érkeztek - ez az az utca, amin lementél és a kikötőbe jutottál. Felbaktattok a dombon, és máris a ház előtt találod magad. Sazi mama nem vár meg, ő bemegy a házba, és így eltűnik szemed elől. Felnézve az épület emeletén trónoló ablakokra, az egyikből még elcsípel egy alakot, ahogy visszahúzódik a jótékony sötétségbe a szobába.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
_______________________________________________________________ JK: Raziv Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban Időpont: délután _______________________________________________________________ *A fogadós rádmordul cseppet sem bizalomgerjesztően.* - Mégis mit képzel ki vagyok én? Kerítő? Menjen oszt keressen magának valakit, van nekem elég dolgom a maga pátyolgatása nélkül is! Menjen. - *veti oda neked kissé undorodva még* - Akár a sivatagba is visszahúzhatja a belét. *Vörös arca csak úgy lángol. Visszaakasztja a kulcsot, majd a következő vendéghez fordul, aki szintén - valószínűsíthetően - szobát kért, mert egy kulcs ismét előkerül hamarosan egy vastag könyv kíséretében. Azt észreveszed, hogy jópár tekintet rádszegeződött a fogadós felmordulására. Van aki csodálkozva néz, van aki unottan, s olyan is aki borzadva pillant rád.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
//Hopp. Én kérek elnézést ezt nem írtam ki. Követem. //
*Nem vagyok túl bizakodó Sazi-néni általi megítélésemet illetően, de máshogy talán soha nem találom meg a Mirjamhoz vezető utat. Így némán követem az anyót, de azért időnként körbesandítok a szemem sarkából, hogy nem-e követnek minket. Ahogy ismerőssé válik a környék egyre izgatottabb leszek és érzem az arcom is kipirul a várakozás örömétől. Azért az elválás árnyéka itt lebeg felettem, de tiszta szívből remélem nem tudja megmérgezni mégcsak épphogy kivirágzott szerelmünket. Megérkezvén nem követem azonnal Sazi-mamát. Vetek egy hosszú pillantást a házra, melyben az éjjel újjászülettem. Az ablakból visszahúzódó árny láttán szelíd mosoly önti el arcom és eindulok befelé a KEdvesem ölelő karjai felé.*
<Jövök Drága Mirjamom! Nem számít semmi csak Te! >
*A házban viszonylag hamar megtalálod ahhoz a szobához vezető utat amiben az éjszakát töltöttétek. A szobába benyitsz, ám nem Mirjamot látod bent. Hanem egy teljesen idegen, eddig sosem látott nőt. Ahogy benyitsz a szobába feléd fordul, arcán kedves mosoly jelenik meg és int kezével, hogy lépj belljebb, de nem szólal meg.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Megtorpanok, sőt kicsit hátra is hőkölök, mint akit arcon csaptak. A csalódás és meglepetés hatására gondolataim ki is csúsznak a számon, mielőtt még észbe kapnék.*
-Maga meg ki? Ami fontosabb kérdés hol van Mirjam?
*Rosszat sejtve körbenézek és belépek a szobába, hogy becsukhassam az ajtót. Mégse lássa midnenki, hogy mi következik, ha ez az idegen nőszemély csinált valamit a kedvesemmel.*
*Tüntetően és emelt fővel megyek ki a kocsmából.Körülnézek és elindulok arrafelé amerre a tömeg sodor*
<Csak látok valahol egy szakmám belit, egyébként is ez egy nagy város állítólag, és itt kell lennie kovácsnak, vagy tolvajnak, vagy artistának, de talán lehetséges az is hogy akad valami kis kalamajka ahol tudok segíteni.>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
*Azok, akik nem a Horgas Hóhérba igyekeztek többnyire egy úton indultak a város mélyébe - egy talán három szekérnyi széles úton, ami szép nagy tábla macskakövekkel van kirakva. Az út nagyon enyhe szögben emelkedik. Ahogy a kisebb utcácskák becsatlakoznak a főútba egyre kevesebb ember halad körülötted azokból, akik a kikötőből érkeztek veled. A főúton azonban kovácsműhelyt nem látsz. Szabó, borbély, fürdő, vegyes volt - ahol minden csecsebecsét lehet kapni (olyan ajándéktárgyas), találsz egy pékséget is, valamint olyan üzletet ahol csak gyümölcsöt lehet venni, de mindenfélét. Tolvajok bizonyára vannak, hisz nincs olyan város, ahol ne vetnék meg a lábukat, ám hiába nézel szét, egyetlen egyet sem fedezel fel. Vagy nem dolgoznak ebben az időszakban, vagy nagyon jól álcázzák magukat és nem szúrhatóak ki a szürke tömeg közül. Mert a tömeg szürke. Így a város belseje felé haladva már kissé színesebben öltöznek az emberek, ám még mindig túlnyomórészt a szürke-barna-fekete kombináció látható. Pedig a város gyönyörű, hivalkodó, gazdagságról árulkodik. Ahogy haladsz furcsa jelenetet látsz. Egy flancosan kicicomázott nő és férfi kísérője előtt egy koszos, barna ruhába bújt ember hasal széttett karokkal a földön. Felette egy könnyűvértes, oldalán hosszúkarddal feszítő morcos arcú férfi áll és igen dühösen beszél. Válaszol a fekvő, majd minden bejelentés nélkül a katona leszúrja. A nemesek mintha mi sem történt volna gőgösen felszegett fejjel haladnak tovább. Szemből fekete-zöld egyenruhát viselő városőrök érkeznek - vagy véletlen egybeesés, hogy pont most, vagy már értesítette valaki őket. Tisztelegnek a katona előtt, váltanak pár szót, majd a holttestet egy érkező szekérre teszik fel és egy kisebb sugárúton elrobognak vele. A "gyilkos" pedig arra távozik amerre a nemesek elindultak.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
- Nem lényeg, hogy én ki vagyok fiatalember. És nyugodjon meg Mirjam jól van. Tanul. *Válaszol egyből a nő kertelés nélkül kérdéseidre. Tekintete őszintének tűnik.* - Remélem megbocsájtja nekem, hogy hívatlanul betértem szobájukba, csak szeretném tudni, hogy miért vette feleségül Mirjamot. *Míg beszél rád szegezi tekintetét, és érzed, hogy erre a kérdésre csakis őszintén felelhetsz! Nem tudod miért, de úgy érzed nem hazudhatsz a nőnek.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
(Raziv) <Lassan este lesz és nincs fedél a fejem felett, azt sem tudom mit merre találok.Ez kezd izgalmas lenni.> <De ne essünk kétségbe.Először is kell valami munka.Az utcán csak találok valamit, úgy még sosem volt...> Újult erővel indulok felfedezni ezt a várost...Ha estig nem találnék semmi érdekeset, akkor visszatérek a Horgas Hóhér felé.Hacsak nem veszek el....
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
*Összeszűkül szemem. A csalódottság érzete ismét előhozza a makacs dacot és a fiatalság haragját. Őszinte leszek. Nem azért mert kéne, hanem mert már elegem van ebből a kérdésből. Számora oly egyértelmű, hogy csak egy okból vettem/vehettem feleségül Mirjamot, de mindenki kételkedik benne.*
-Szeretem. Tiszta szívemből Szeretem! Most pedig mondja meg, hogy kimaga?! Mit érdekli, hogy miért házasodtunk össze?! Főképp pedig hol van Mirjam?!? Tanul. Hol? Mit?
*Észre sem vettem, de önkéntelenül a ramiera markolatára csúszott a kezem, ahogy nekihevülve a válasznak előrébb léptem. Konstatálva mindezt leveszem a fegyverről kezem és ökölbe szorítom, mert bizony enyhén remeg az ingerültségtől.*
*Az emberek már szinte teljesen kicserélődtek körülötted. Még egy röpke fertályórát bolyong Shulur utcáin, amikor egy nagyobb térre érsz ki. Valamilyen fehér kőből faragott nagyobb asztalszerűségek állnak itt szép sorban - bizonyára piac lehet, ám a mostani órában nincs ki árulná portékáját. Ehhez képest viszont sokan tartózkodnak a téren - vagyis kelnek át rajta sietve. A tér túlsó végében azonban egy nagyobb csoportosulást látsz meg. Egy - láthatólag használati tárgyakkal foglalkozó - üzlet előtt tolong pár ember, míg hárman vitáznak (a többiek csak figyelik a perpatvart). Egy idősebb férfi valamit nem engedhet meg a másik kettőnek és ebből kerekedett a vita - legalább is erre tudsz gyanakodni, hisz nem érted szavukat. Az idősebb lehet a bolt tulaja, míg a másik kettő talán vásárló?... Ahogy közelebb érsz és figyelsz az is szemedbe ötlik, hogy a két fiatalabbnak nem csak az üzlet tulajával lehet bajuk, hanem egymással is, mert hol ide, hol oda perlekednek. Figyelmed nem lankad az idegen városban - talán ennek köszönhetően tűnik fel a tömegben egy szőke buksi, ahogy surranva libben az emberek közt. Pár pillanattal ezelőtt még a bal kezedhez láttad megcsillani a haját a napban, s mire körbefordulsz már jobbra van. Cikázik az emberek közt és úgy néz ki, hogy senki nem figyel rá (hogy mit művelhet), annyira leköti az embereket a perlekedés kimenetele.*
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Isshae Ianarak 2007.10.13. 10:46-kor.
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Tovább figyelenm a kis szőkét.Ha esetleg zsebel vagy valami hasonlót tesz, és gyorsan távozik, vagy ha valami tényleges rosszat tesz, megpróbálom a kisszökét elkapni, a számára legváratlanabb pillanataban.Mondjuk kézzel, ha nincs elérhető távolságban akkor csak követem
<Hátha szerencsém lesz.Még a végén lehet is valami jó.>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
*A nő tekintetén nem látszódik változás sem arra, hogy szereted a lányt, sem arra, hogy enyhén fenyegető rá nézve a fellépésed. Nyugodt és nyílt a tekintete.* - Mint mondottam nem lényeg, hogy én ki vagyok. Maga nagyon fiatal még. Ebből következik, hogy kevés tapasztalattal rendelkezik. Legyen óvatos fiatalember! Látom mennyire szereti a lányom, de vigyázzon érzéseivel, mert gátolja a tisztánlátást és a gondolkodást. Ha megakarja őt óvni mindentől, ne legyen elvakult. És mégegy, amiről jó ha tud. Ebben a házban nincs ellenség. *Utolsó mondatát már aközben mondja, hogy az ajtó felé lépked.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Elérhető közelségben nincs a gyerek. 2-3 perc telhet el, amikor a távozás mellet dönthetett, ugyanis ahogy tud egyenletesen halad a legközelebbi utcatorkolat felé. A perlekedés eközben már lökdösődésé fajult, az biztos, hogy ha nem tudnak megegyezni itt hamarosan verekedés lesz.
Mivel a gyerek távozik követed. Nagyon kell figyelned, hogy merre is megy, mert az utca forgatagában igencsak ügyesen lavírozik és gyorsan is halad célja felé. Nincs olyan kereszteződés ahol ne fordult volna el valamelyik irányba, így az egyre jobban tudatosul benned, hogy ha akarnál sem tudnál visszajutni egyedül a kikötőbe. Egy apró téren halad át a kölyök - három utca találkozásánál, és egy lovasszobor van a tér közepén. A szobornál egy férfi álldogál meglehetősen viseletes ruhában (ez messziről is látszódik), vár valakit - és hamarosan ki is derül, hogy a kölyök őt célozta meg. Váltanak pár szót és együtt indulnak tovább a veled szemközti utcán.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak