Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A hallottaktól leesik az állam. Csak állok kott kissé megsemmisülten és elkerekedő szemekkel meredek a nőre. *

<Mi? ... Ez... ez a ... ez a nő Mirjam anyja?!? >

*Elvörösödve lehorgasztom a fejem és halkan szólok az elhaladó asszonyhoz.*

-Elnézést a viselekdésemért. Igaza van. Nem szabadna elragadtatnom magam csak tudja... Kérem mondja meg hol van Mirjam. Szeretném látni.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*A nő megáll szavaidra és visszafordul, mivel lehorgasztottad a fejed így arcát nem láthatod.*
- Elnézem. Azt viszont nem árulom el hogy hol van Mirjam. Várjon rá türelemmel és gondolkozzon el tiszta fejjel életén. Nem ismerem a múltját fiatalember, de... bárhol is élt eddig és bármit is csinált, a mostani helyzet gyökeres változás életében. Fordulópont és ... visszafordíthatatlan.
*Ha felnézel a nő arca nagyon komoly. Vizslat egy picit, majd távozik a szobából egymagadra hagyva.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Felnézve komoly arccal bólintok. Majd ahogy a nő távozik kicsit járkálok a szobában, hogy valahogy összesezdjem a gondolataimat, mert tényleg itt az ideje, hogy átgondoljam a történteket és a jövőre vonatkozó lehetőségeket is. Ha körülnézve meglátom a házasságlevelet azt azért magamhoz veszem. Lassan elsétálok az ablak mellé, majd vigyázva, hogy ne lássanak meg kintről résnyire kinyitom és szépen alá guggolok, mint reggel tettem. Így behallatszik az utca moraja is, de nem kell elvegyem a szemem az ajtóról.*

<Hm. Godnolkodni eddigi életemről és a visszafordíthatatlan sorsfordulatról? Nem könnyű az élet. Eddig minden oly világos volt. A klán szava az élet szava. Ha azt mondják ölj, ölsz. A másik oldalon viszont ott van a szerelem és minden vele járó kötelesség, fennköltség, boldogság. Be kell látnom, hogy csupán egyszerű eszköz vagyok a klán szemében, de ez miért zavar? Hisz már emberültők óta mindenki hasonló cipőben jár a családban. Apám volt az egyetlen, aki a szabadság utáni vágya miatt otthagyta a családunkat. Ő viszont nem volt gon-corga. Én az vagyok. ... Hehh. Felerészt. Felerészt viszont külhoni csavargó vagyok, akit csak az Élet varázsa hajt. ... Hmm. Kerülgetem még magamban is a nagy kérdést. Vajon itt a vészterhes döntés ideje? Választanom kéne a klán és a szerelmem között??? Nem. Nem tudok választani. De talán... talán nem kell. Önzésnek tűnik, de én épp toroninak nyílváníttatom magam Mirjamért. Viszont épp ennyire ő is hozzám tartozik. Talán... talán emg tudná érteni és ... nem ez már túl önző és beképzelt gondolat... a házasság révén ő is "csatlakozik" a Vértestvériséghez. Nem ránthatom bele ebbe. Ezt érzem. Mégis embert ölt értem. Ráadásul az apját. ... Azt sem szabad elfelejtenem, amit ma Ran mondott. Mirjam boszorkány. Nem sokat tudok a boszorkákról, de ez Toron és nálunk odahaza se pont a kedves-nővérkék mintapéldányai. Én se vagyok matrózlegény, Mirjam se egyszerű virágáruslány. Mintketten mások vagyunk, mint amit mutatni merünk. Ettől függetlenül nem érzem, hogy bármiért is aggódnom kéne kedvesem boszorkány mivolta miatt.
Csapongok. Ennyire nem menne az összeszedett gondolkodás?
A kérdés még mindig ugyan az. Vajon beleránthatom Mirjamot egy Délről indult leszámolásba? HA nem, akkor felvetődik a kérdés, hogy én megtehetem-e ennek fényében? Ha igen, akkor a megtorlást megúszhatom? Mirjamot megvédhetem a rám váró végtől? Ha nem tenném meg, akkor viszont renegáttá válok és a klán nem enged el. Vadászni fognak rám és ismét Mirjam lesz a legjobb célpont. Ha beavathatom, akkor ismét felmerül, hogy mi lesz. Hisz egy küléhoni gyilkosságba keverném és rá se várna jobb sors.
Áhh.
Csak egyre rosszabb lesz. A legjobb az lenne, ha el tudnám engedni Mirjamot. Igaz megszakadna a szívem és valószínűleg ő is csúnya sebet kapna tőlem, de akkor egyedül lennék ismét. Csak a magam silány kis létezéséért kellene aggódnom. Ismét hideg eszközzé válhatnék és teljesítve a kötelességem visszatérhetnék a hegymélyi corgába. ... Még szép karriert is befuthatok, mint cinikus, megkeseredett Mester. Ez lenne a elgjobb és legegyszerűbb.
Mégis. Úgy érzem ez nem lenne helyes. Nem ezt tanította Mirjam egy röpke nap alatt. Az Élet igenis nehéz és kínkeserves küzdelem, de a röpke boldogságért nem éri-e meg a szenvedés?
Ezt akármennyire is szeretném egyedül nem tudom, nem akarom eldönteni. Joga van tudni minderről Mirjamnak is. Hisz a házasság nem csak azt jelenti, hogy szeretjük egymást, hanem össze is tartozunk. El kell mondjak mindent. Ezzel bele rántom? Igen. El tudom majd engedni, ha elretten? Nem tudom, de mindent megteszek. Mondjuk nem csodálnám, ha tényleg visszariadna a teljes igazságtól.
Őszintén megvallva azt hiszem nem is ettől félek igazán. Attól félek, hogy mi lesz, ha mindezek ellenére velem akar maradni? Hisz így még nagyobb a felelősség súlya, mert vállalta és bízott bennem. Mi lesz, ha nem leszek elég erős és elveszítem?
Ranagol szelleme nem engedi, hogy az érzelmek befojásolják a döntéseket. Ezt már felrúgtam, áthágtam. Hát igaza van a nőnek. Visszafordíthatatlan és végletes. Mégis egy kis meggondolást és disputát kell tartania mindkettőnknek, majd a tények fényében együtt, közösen dönteni a továbbiakról. Igen. Ez a helyes út. Gondolkozni és dönteni. Ez a kiemelkedettek kiváltsága. Eddig csak teélesítettem a parancsokat. Most viszont meg kell gondolnom tetteimet. Nehéz és fáradságos megtanulni a felelősség súlyának viselését, de én megtanulom! Nem Mirjamért. Nem magamért. Nem a Klánért. Mindannyiunkért! Fel kell nőjek a feladathoz. Ez el kell ismerjem egyedül nem megy. Kell hozzá Mirjam és kellenek a Mesterek.
Hát ez a nagy válasz. Az egység. Nem választhatom szét a szívemet és a szellememet. Ha megtenném elbukom bármit is tegyek. Ha megtalálom az egyensúlyt, akkor is nyertesen és emelt fővel nézhetek szembe a jövővel, ha az is a sorsom, hogy felvágott gyomorral találjanak meg a toroni kanális mélyén.>

*A gondolatmenet túlságosan is kesze-kusza és elképzelhető sok helyen kisiklott. A végső következtetés is lehet helytelen és bárgyú kamasz naivitás. Mégis ez tűnik a helyes útnak. Hisz a Vártestvériség alapja is a család és az egység.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Kinyitod az ablakot és aláülsz. Rögtön meg is csak a hűs tengeri levegő, most érezni igazán, hogy már állott volt a szoba levegője. Jó hatással van ez rád, és az utca halk morajlása, s a szél szárnyán belibbenő csendes zajok hagyják gondolataidat kibontakozni.
Súlyos gondolatok, mik foglalkoztatnak...
Nem is tudod mennyi idő szaladt el vele, de odakint már erősen szürkül az ég. A szobában is alig látni valamit, ahogy arra feleszmélsz elhatározásod utózengőiből, hogy az ajtó csendesen nyílik. Nem kell fény viszont ahhoz, hogy felismerd Mirjamot.
Ő még nem vett észre, valószínű csak azért, mert a gyertyákkal megvilágított folyosóról lépett be a szobába.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Lelkem kétségeinek és viharának megzabolázásával ismét valami nyugodt, könnyed érzés telepszik rám, ami csak fokozódik az ajtó nyílásával és Mirjam érkeztével. Szelíd mosoly kúszik eddig komoly ábrázatomra és hallkan megszólalok. Nem akarom megíjeszteni kedvesem, de azért kíváncsi vagyok mi lesz az első reakciója ittlétemre. Hisz azt mondják mindig az első gondolat az igazán őszinte. Hangomból még mindig a szerelem felhangjai csendülnek ki, de már nem az a heves, izgatott fellángolás, mint tegnap este, hanem valamivel letisztultabb, biztosabb hangfekvés.*

-Jó estét Szerelmem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Akkor szólalsz meg amikor Mirjam már becsukta az ajtót maga mögött. Megállt léptében, arcát csak homályosan látod, mintha meglepődött volna.
Hangja azonban lágy, és mintha derűt vélnél kiérződni belőle.*
- Farro! Azt hittem nem vagy itt, de jó, hogy látlak!
*Azzal odasiet hozzád és lekuporodik melléd, hozzádbújik ölelve, de óvatosan is egyben.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Gyengéden magamhoz ölelem Mirjamot és cirógatom a szoba félhomályában.*

-Itt vagyok Dárga Mirjamom.

*Szelíden megcsókolom, majd csak ülök és élvezem a nyugalom perceit. Végül csak megszólalok. Az elmúlt órák(?) gondolatai által meghozott elhatározáshoz hűen nem akarom tovább kétségek között őrlődni hagyni sem hitvesem, sem magam.*

-Mirjam. Azt hiszem beszélnünk kell. Azaz nekem kell beszélnem. ... Hosszú volt a mai nap. Főleg, mert nem láthattalak és... a reggeli elválás sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Mindez az én bizonytalanságom és hibám miatt. Nem akartalak és most sem akarlak belerántani a kötelességem által támasztott csapdába. Mégis úgy érzem nem dönthetek egyedül. Tegnap még megtehettem, hisz csak rólam volt szó, de ma már Rólad, kettőnkről van szó. Azt már tudod, hoyg nem matróz vagyok, hanem gon-corga. A Vértestvériség fejvadásza. Nem mondtam el miért is jöttem ide és megpróbáltalak kizárni mindebből. Belátom nem tehetem, hisz jogod van tudni mi folyik körülötted. Én ölni jöttem Toronba. A klánom egyik ellenségét kell elpusztítanom, hogy megtoroljam a családomat ért sérelmet. Ezzel viszont félek Téged sodorlak veszélybe, hisz vadászni fognak rám. Ha megtudják, hogy Te és én... hogy összetartozunk, akkor nem tudom leszek-e elég erős, hogy megvédhesselek mindettől.

*Elhallgatok és figyelem a reakcióit. Kicsit lazítok az ölelésen is, hogy ha elriadna nem kelljen sokat vergődnie "menekülés" közben. Szemeimben a szerelem izzása mellett a bizonytalanság árnya játszik.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Ritka amikor két ember ennyire össze van hangolva, és most veletek ez történik. Egyszerre mondjátok ki a másik nevét, hogy közölni szeretnétek valamit. Te nagyon pici idővel előbb kezdted, így Mirjam elhallgat és figyelmesen hallgatja mondandódat.
Az ölni jöttem résznél eltávolodik tőlled, de nem áll fel mellőled. Most a homály jótékony takarásába bújik, így arcát alig látod. A körvonalak azonban sem ijedelemről, sem felháborodásról, félelemről nem tanuskodnak.
Miután befejezted mondandódat még sokáig csendben marad, még csak meg sem moccan.*
- Azt mondtad, hogy fejvadász vagy, és azt tudom mit jelent. Sejtettem, hogy a célod nem egyszerű "Lássunk világot" utazás volt ide. Farro, én még reggel vállaltam az ezzel járó veszélyt, azzal, hogy a feleséged lettem.
Azonban... - *elhallgat, szemét magadon érzed, majd folytatja, de más hangszínben, kis torokköszörülés után - mintha eredetileg mást akart volna mondani?...*
- Ölni készülsz itt? Nem ismered a várost, a szokásokat - eleve bukásra vagy ítélve. Mi van, ha nem teszed meg? Nem tudják meg, ha egy olyan levelet küldöl nekik, hogy megtetted, és közben nem.
*Gyermekien naiv gondolatok ezek, vagy csak ez jutott eszébe a hirtelen váltásra? Nem tudod, de az biztos, hogy kedvesed hamar elhallgat, ám szemét nem veszi le rólad.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Hallgatok én is és csak fürdőzöm Mirjam tekintetének tüzében. Majd lassan csak megszólalok.*

-Megtudják. Lehet, hogy nem most, nem is jövőre, de az ilyen nem marad titokban. Nomeg... Mit szerettél volna mondani mielőtt belekezdtem és félbeszakítottalak?

*Most én váltok témát. Érzem, hogy Mirjam is hasonlóan fontos dolgot akart megostzani velem. Igaz én tálaltam ki, de még itt van. Így várakozóan figyelem a szeretett nő sziluettjét és türelmesen várom, hogy mit is szertne megosztani velem.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Mirjam lélegzete egy picit eláll. A beállt nagy csendben hallod, ahogy egy nagyot nyel, majd picit megköszörüli a torkát. Bizonytalan hangon szólal meg először, majd kedvességgel telítődik meg a hangszíne.*
- Seemmmii ... fontosat. Csak... szerettem volna tudni, hogy haragszol-e rám a reggeli elválás miatt, hogy olyan undok voltam veled.
Elmondod milyen volt a napod? Hogy boldogultál egyedül, ismeretlenül a városban? Ugye nem gabalyodtál semmilyen bajba? Megtaláltad amit kerestél?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nem feszegetem tovább a dolgot. Inkább követve a témaváltást mesélek a napomról. Most belegondolva itt is lesz min köszörülgetnek a torkom. *

-Öhm. Azt hiszem jól, de van mi aggasszon. Elmentem a holmijaimért a hajóra és a kapitányomat épp egy hozzám hasonlóan déli férfi fenyegette. Természetesen hülye fejjel rögtön beleártottam magam, de azon túl nem történt baj, hogy a férfi felismerte a ramierát. Ezután ebédeltem és felfrissítettem magam. A Vasmacskát keresve találkoztam Zizzenttel. Nagyon rámenős volt és még... khm... egy pillanatra nem figyletem és túl gyors volt... megcsókolt.

*Ezt kimondva gyrosan, kissé hadarva folytatom, mielőtt kissé dirket kifejezésemre Mirjam ellökne magától.*

-Nem jelentett semmit csak az a nő játszott azt hiszem. Viszont az bizonyos, hogy még eközben is csak az járt a fejemben, hogy Te mennyivel több vagy és oly sokat jelentesz számomra. Ezek után a Vasmacskában az információkért azt akarta, hogy legyek vele együtt, de ezt megtagadtam, így végül elment, de szerintem nem fogja ennyiben hagyni a dolgot. Nem olyannak látszik. Ekkor beszéltem Rannal. Ez már sokkal jobban hangzott. Azt mondta segít az információszerzésben és a honosításomban is. Elkérte a házasságlevelünket, ma este kellene átadnom neki, hogy léphessen az ügyemben. Ezután Sazi-mama elvezetett ide és... találkoztam édesanyáddal. Azóta várlak itt.

*Kiterítve a napom történéseit, legalábbis ami beugrott így hirtelenjében várom mit mond minderre kedvesem. Főként a Zizzentes részre adott válaszától tartok, de azt hiszem valahogy majd cska felülemelkedünk ezen is.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Mirjam végighallgat, még csak fel sem szisszen vallomásod alatt.*
- Miért fontos, hogy az az ember felismerte a ramidérádat? //direkt így írtam, mert így mondja...//
Rannal azt hiszem nem lesz baj, csak be kell tartani a megállapodást.
Deeeee...
Hogy érted azt, hogy találkoztál az édesanyámmal? Bírsz a szellemek látásának képességével, vagy értessz titkos tanokhoz is? Farro anyám születésemkor meghalt. Nem találkozhattál vele. - *egy kicsit bizony távolságtartóbb lett, és biztos, hogy szánt szándékkal kerülte a Zizzent féle témát. Kár, hogy nem láthatod arcát.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A ramierás kérdésre épp válaszolni készülök, de ez az anyával kapcsolatos információ bennakasztja a lélegzetemet is. MEgfeszülnek izmaim és nem mozdulok, nem szólok hirtelen semmit. Hosszas hallgatás után kiszakad tüdőmből a levegő és szavakká formálódik.*

-Meghalt? Akkor... akkor ki volt az a középkorú nő, aki itt várt mire ideértem? Arról kérdezett, hogy miért vettelek el. Meg arról beszélt, hogy át kell gondoljak mindent. Téged pedig a lányának nevezett.

*Hirtelen kissé meggörnyedek és érzem ez most sok már ahhoz, hogy összekapcsoljam értelmes egésszé. Kis merengés után Mirjamra nézek.*

-Én nem értek mostmár semmit.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Menedékben
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

- Hogy nézett ki az a nő Farro? - *kérdi tőlled Mirjam, miközben kissé közelebb csúszik hozzád, és megfogja a kezed.*
- Azonban biztos, hogy nem rosszakarónk volt, ide csak megbízható személyek jöhetnek be. Minden bejövő személyt ellenőriznek.
Nem tudom ki lehetett, hacsak nem fogok rájönni a leírásodból. Nem ismerek olyat, aki a lányának nevezhetne Sazi-mamán kívül.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Próbálom minél pontosabban felidézni a nőt. Mirjam kezének érintése valami kis megnyugvásérzetet ad és mintha összeszedettebbnek érezném magam ettől.*

-Egy középkorú, sötét azt hiszem göndör hajú nő volt, aránylag vastag ajkakkal. Sötét színű ruhákat viselt és a fejére, illetve a nyaka köré volt tekerve egy halványzöld sál vagy fátyol. Nem is tudom mit mondhatnék még. A körmei feketére voltak fesve vagy feketék voltak maguk az első ujjpercei. A csuklóját, kezét, ujjait valamiféle sötét levélmintára emlékeztető tetoválások borították. Nem teljesen, de majdnem mindehová jutottak.

*Szinte észre sem vettem, hogy közben résnyire behunytam a szemeim, hogy talán jobban fel tudjam idézni a képet. Közben pedig lassan ráfonódnak kezeim kedvesem ujjaira, kezére.*

-Nem tudom fontos lehet-e a kilétének megfejtésében, de ezt a dolgot a házzal ő is mondta. Mármint, hogy itt nincs ellenség.

<Erről a megbízható személyek és nincs ellenség dologról eszembe jut Rotti. Ő is be tudott jönni. Hogyan? Pedig ő bizony ellenséges és támadó volt. Sok itt a titok és még több a kérdés.>