


Arennek
Ilana hallva hogy búcsúzni akarsz, értetlenül állt fel.
-Örökre? Milyen törlesztés?-nyögött fel.
Ám amikor elhangzott az életet életért ominózus mondat, Ilana egyszerűen összeesett falfehéren. Így a továbbiakat egyáltalán nem hallotta. Mm, Haravan biztos nem erre gondolt, és itt lehet, hogy lőttek a pásztorórának is...Kissé elszámítottad magad

Finoman pofozgatva és szólongatva visszahoztad, de még mindig ijesztően sápadt volt:
-Azonnal magyarázd el mi a fenéről van szó!-halántékához szorított kézzel állt fel ablakot nyitott hogy mély levegőket vehessen.
-Úgy érzem, teljesen hülyének nézel és az orromnál fogva vezetsz. Semmibe nem avatsz be, csak folyton ide mész, oda mész, magyarázkodsz ködös dolgokról, de a lényeget sose mondod ki. Mi van, annyira ostobának tartasz, hogy nem akarsz semmit se elmondani nekem úgy, ahogy van? A fene nagy érzékenységem tart vissza tőle?-emelte fel a hangját.-Azt hiszed, ez így tisztességes? Megsimogatod a pofikám és kész? Nekem ennyi elég? Érjem be vele s még köszönjem is meg neked?! Azt hiszed, csak azért, mert szeretlek, mindent eltűrök neked?! Mikor élem meg azt, hogy nem kódorogsz a világban mint egy hontalan kamasz? Mikor érem meg, hogy végre felelős férjként állsz mellettem és apja leszel a gyerekünknek? Vagy most, hogy Darshana nincs, és ki van iktatva, mint aki jól végezte dolgát, előállsz egy újabb drámával és veszed kalapod, agyő?! Innentől már hordjam ki egyedül, szüljem meg és ringassam bájvigyorral a pofámon? -kapkodta a levegőt, felizgatta magát- Nem vagyok született nemes tyúk. Valri megpróbált azzá formálni, de hiábavaló erőlködés és erőfeszítés az egész.
kezei ökölbe szorultak, körbe nézett az izléses hálóban.
-Nekem ez az egész nem kell! Elegem van belőle, ha ránézek elkap a hányinger, és nem a magzat miatt! Egy rohadt erdei viskóval boldogabb lennék mint ezzel a puccos giccsel, ami az elmúlt időben elvakított, telített, de azt hiszem, most telt meg a latrina! Kész, befejeztem!-kapcsolta le csuklójáról aranykarperecét, földre dobta, csinos fonatát is kibontotta és összeborzolta ugyan úgy, mint mikor megismerted.
-Én egy kézműves lánya vagyok és nem teszek úgy mint egy kékvérű pacsulis ribanc! Nem kell nekem se ez a vár, se a gazdagság! Ha akarod megtarthatod, hívd meg ide a cimboráidat, igyatok ami tetszik, vagy költsd utazásra, még több címre! De az is lehet viszaadom Valrinak, vegye el, nekem nem kell! Ó, bár ő is jól lenne, nem pedig olyanmód feküdne mint egy haldokló!-jajdult fel s keseredetten sírni kezdett. Egy belefáradt, csalódott nőt láttál, aki nem boldog abban a csillogásban, ami körülveszi. Egy lány láttál, akire bár drága kelméket húztak, illatos parfümmel permeteztek, s haját kikefélték, de a szemei nem egy vérbeli nemest tükröztek, hanem csak egy alacsonyabb származó leányt, akivel eljátszantni akarták a nagyvonalút, műveltet. S talán ezzel veszíti el a lényét, amitől ő Ilana, és nem Maxima a névnapi fogadásról... Elkeseredve nézett fel rád:
-Aren, ha melletted s veled ilyen az élet, úgy érzem, nem fogom bírni...-mondta remegő hangon halkan. Ha egy kicsit is őszintén szereted ezt a lányt, ez szíven is üt most. Nem a szokásos női hisztit vágta le. Ilana válságban volt. Eddig nem is sejtetted talán, hogy mindaz nyomasztja ami körülveszi. Lehet nem is jutott eszedbe ez... S talán az sem, erre rámehet a szerelme is, amit irántad érez.
Ott van Valri, aki a gyógymód nélkül nem tér magához. Haravan elvárja hogy te is tarts vele. S itt van a nő, akihez valamiképp csak kötődsz, s most kiöntötte neked a szívét, hogy elege van ebből az életből, amire te viszont régóta vártál s megvalósult álomként fogadtad.
Ó, de jó volt amikor csak Messana és Köcsögfej abajgatott!