Utcák, sikátorok

[Nibur Sakraf]

Eddig is gyanakodott, de ez a névtelen mester, és a "bízz bennem" kifejezések együtt még inkább elbizonytalanítják. Pillanatra lassít, majd megkérdezi a gyerektől: -Ki ez a te mestered? Melyik klánhoz tartoztok? Mostmár nem kell úgy rohannunk...
Mogorván néz a gyerekre
-Mit kerestél pont ott?

[Dorio Racchini]

(Gorgun)

Erion valóban egy "színes" város, mert itt aztán mindenféle ember és ahhoz hasonló lény megfordul, még ilyen "félig-ember" fajták is, mint amilyen te vagy és látszólag egész békességben megvannak egymás mellett.
Ehhez a gondolathoz érve kivágódik melletted egy ajtó; érzed, hogy szele megsuhintja arcodat, s ha fél méterrel arrébb álsz, az arcszerkezeted biztosan átalakul. Az ajtón pedig egy férfi zuhan ki, arccal a kövezetnek, a tömeg pedig ijedten rebben szét, egymás lábát, szoknyáját, köpenyét taposva, de így legalább nem landolt rajtuk egy alkoholtól bűzlő alak.
Ez nem lehet egy túl barátságos hely - állapítod meg magadban -, és ezt az elgondolásod csak nyomatékosítja a nagydarab, kopasz férfi, aki a "repülő ember" után megjelenik az ajtóban, és lehajol a földön fekvőhöz, hogy valamit mondjon neki. Halvány lila fogalmad sincs, miről is lehet szó köztük, de a fenyegetőző hangsúlyból érzékeled, hogy biztos nem valami gratuláció hangzott el az imént. Ehhez társul a kép: a nagydarab kopasz a részeg férfi fölé hajolt és annak fejét a hajánál fogva emeli fel, hogy ne kelljen neki túl mélyre lehajolnia.
Közben egy-két kíváncsi tekintet felbukkan az ajtónyílásban és elég sok járókelő is kíváncsian bámul. Persze közbeavatkozni, vagy segíteni egyiknek sincs mersze, vagy kedve. Némelyik bámészkodó arca még élvezetet is tükröz a szerencsétlen megalázása láttán.

[Dorio Racchini]

(Lorin)

A fal nemcsak neked nem tetszik, hanem az állataidnak sem. A lovad nem igazán képes megbékélni azzal, hogy olyan sokan mászkálnak körötte, folyton ide-oda kapkodja a fejét, rángatva a kantárt tartó kezedet és a sólymod is fészkelődik a válladon, legszívesebben elrepülne - tisztában is vagy vele, hogy nem követelheted meg tőle, hogy az éjszakát veled együtt töltse itt a városban, ahol téged is csupán a kíváncsiság marasztal (kíváncsi vagy, milyenek itt a borok és milyenek a nők ). Ha jó akarsz hozzá lenni, hamarosan el kell engedned, hogy vadászhasson és repkedhessen egy kicsit a városfalon túl.
Bárdok ide, bárdok oda, te sem találod épp tökéletesnek a helyet, főleg mert egy fia fát nem látsz, de még bokrot se, esetleg néhol valami cserepes virágot egy ablakban, vagy a macskaköves út repedéseiben megtelepedett gazt.
Fogadó utáni kutatásod közben elhaladsz egy nagyobb istálló mellett - melynek egy a többi épületnél valamivel alacsonyabb épület ad otthont - és erről eszedbe is jut, hogy a lovadnak sem ártana valami szállást keresned. Ezt ő is ugyanígy gondolja, mert lelassít, ahogy meghallja bentről a többi lóvendég nyerítését és ha túlhaladnál a bejáraton, akkor meg is áll, hogy figyelmeztessen. "Éhes vagyok, szomjas és fáradt" - jelzik a mozdulatai és a távolba néző tekintete.

[Dorio Racchini]

(Grik)

A kérdéseidtől a gyerek egy pillanatra elbizonytalanodik, ezt mutatja néhány tétova lépte, mielőtt visszanyeri önuralmát.
- A Mester egyszerűen csak Mester. Az ő nevét nem tudja senki. Mi nem tartozunk klánhoz. Vagyis... - megrázza a fejét, ettől kezében a lámpás himbálózni kezd, lángja ide-oda ugrál, hol jobbra, hol balra nyújtva meg az árnyékokat. - Erről én nem beszélhetek. Csak ha a Mester is úgy látja jónak. Aztán pedig - kap új erőre - én is kérdezhetném ugyanezt: hogy te mit kerestél pont ott? Csak nem oda küldött valaki? Bevallom, ezért is hoztalak magammal. Ha csak véletlenül voltál ott, akkor megmentettem a testi épséged, sőt, talán az életedet is. Ha pedig kém vagy, azt a Mester tudni fogja és majd tőle elnyered a büntetésed.

[Dorio Racchini]

(Hideki)

A naív kérdésedre a "pultosné" felkacag - ezzel egyidőben oldalról is hallasz egy halk kuncogást - és pont olyan tekintettel néz rád, ahogy egy anyuka tekint a gyermekére, aki épp valami aranyosan buta dolgot mondott, például olyasmit, hogy "Apu felnyitotta anyu hasát, engem beletett oda, aztán amikor elég nagy lettem, akkor apu kinyitotta anyu hasát és kivett onnan.".
- Rendben! - feleli kurtán. - A szoba egy estére 10 réz. A tea pedig 1 réz lesz. A szobájában fogyasztja, vagy idelenn?

[Lorin O Krell]

(Lorin)

Ahogy megáll a lova leszáll róla, barátian megsimogatja a sörényét majd az istálló felé indul.

- Menj csak el leszek egyedül is ...- ezzel felemelí a bal karját, hogy a sólyma világosan értse elmehet.
...- reggelre azért térj vissza!-teszi hozzá, ahogy távolodó solymát figyeli.

<Valahogy mintha fogolynak érezném magam ebben a városban, de miért? Talán csak az zavar, hogy itt ez a hatalmas fal... na meg a sok ember.Persze mihamarabb bekellene térni egy fogadóba...De merre vannak itt a fogadók???-tekintetéval a körülötte elhaladókat vizslatja -hátha megtudakolhatja valakitől - majd lova noszogatására megindul az istálló felé.
Megvárja míg az istállósfiú /vagy valami hasonló/ kiérkezik.

[Rayvanur]

Gorgun

Meglepődve hátra ugrok az ajtó elől. És utána ledermedve figyelem a jelenetet. Közbe avatkozni nem akarok. Mert mit tudhatom én hogy nem jogos e a verés. Így inkább csak kábán álok és bámulok.

[Cadoras]

Mikor meghallom a kuncogást oldalról, arra tekintek, majd vissza a pultosnőre. Kissé zavartan mosolygok, hisz nem tudom, hogy mi tréfásat találtak felajánlásomban.
- Itt szeretném elfogyasztani, ha nem bánja - mondom a pultusnőnek, s az erszényemből elővarázsolom a kért rézérméket - Szetetnék még valami ennivalót is kérni. Hogy mit, azt önre bíznám, nem ismerem ugyanis még az itteni étkeket.
- Tudja, most érkeztem nemrég egy varázskapun át. Ha mesélne valamit erről a helyről, hálás lennék. Nekem nagyon furcsának tűnik ez a kultúra.

[Nibur Sakraf]

-Nem. Nem küldött senki. Épp csak ott pihentem, amikor odavágódtál, és a nyakamra hoztad azokat a fajankókat! És ha már bajba kevertél az a minimum, hogy mutatsz kiutat!
Egy pillanatra ő is elbizonytalanodik, hogy tovább menjen-e, vagy inkább visszaforduljon.
-Hogy ismerted meg ezt a mestert? Lassan tovább indul. Szemei a falat fürkészik csapdák, titkos ajtók, vagy más csalafintaságok után.

[Dorio Racchini]

(Lorin)

A sólymod habozás nélkül felreppen karodról, fel a magas házak teteje felé. Még leír néhány búcsúkört a levegőben, aztán eltűnik a szemed elől.
Az istállóból egy szomorkás mosolyú, poros arcú kisfiú tekintget kifelé, és amikor észreveszi, hogy arrafelé indultál, már ki is tárja egy box ajtaját, ahová bevezetheted a lovad.
- Jó estét! Kodyn vagyok! - köszön és mutatkozik be, ahogy odaérsz. - Egy napi szállás a lónak 3 réz. Ezért háromszor kap zabot egy nap, szénát és vizet, és le is csutakolom. A mai napra már csak 1 rezet tessen fizetni, mert a nap már majdnem lement és mindjárt itt lesz a lovak vacsoraideje. A nagyapám most szortírozza az adagokat hátul - mutat az istálló hátsófelébe, ahonnan egy ajtó nyílik.

[Dorio Racchini]

(Gorgun)

A nagydarab kopasz férfi beleveri a földönfekvő orrát a macskaköves utcába, majd feláll, belerúg egy jó nagyot a bordái közé, agresszív hangon ordibál valamit a bémszkodóknak, aztán elindul, vissza a kocsmába. Közben egy szúrós pillantás neked is jut, s az a szempár azt ígéri, hogy akár a bordáid közé is juthat egy.
A megvert férfi halkan nyöszörög az utcakövön, és fura hangokat ad ki - valószínűleg zokog.

[Rayvanur]

Gorgun

Oda megyek a földön fekvőhöz hogy megnézzem életben marad-e. Amennyiben nem szorul szakszerű segítségre tovább megyek fogadót keresni. Ha viszont szükséges elviszem egy paphoz vagy hasonlóhoz.

[Dorio Racchini]

(Hideki)

- Dehogy bánom! Akár ide is csüccsenhet a pulthoz. Nem harapok... kivéve ha a vendég kéri!
Ismét felkacag kacérkodva.
- Szóval harapnivalót is kér. Rendben.
Hátat fordít neked, a pult melletti ajtóhoz lép, benyit és - nem túl hangosan - bekiált. - Egy gyömbéres lazac lesz!
Ezután visszatér hozzád.
- Nos... talán a nevemmel kezdeném. Taiara, vagy röviden Tai. Az egész városról meséljek, vagy csak erről a negyedről?

[Dorio Racchini]

(Grik)

- Én ugyan nem kevertelek bajba, hé! - kiált fel sértődött hangon. - Épp a kiutat mutatom! Talán ha egy kicsit jobban bíznál bennem és a Mesterben... - korhol téged. - Ő nevelt fel engem és ő tanított. Még jópár gyereket a szárnyai alá vett rajtam kívül. Akár Megmentőnek is hívhatnám, hiszen a koldusléttől mentett meg. Ezért örömmel segítek neki. A kanyar után már csak néhány perc és ott leszünk nála - mondja, és néhány másodpercen belül a kis földalatti folyosó tényleg kanyarodik.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

- Üdvözöllek Kodyn.Az én nevem Lorin - húzodik az ő szája is csalókás mosolyra miközben a hátul serénykedő apát vizslatja tekintetével.
<<szegény fiú... annak idején én is így kezdtem... egy koszos istenhátamögötti fogadóban...aztán jött Ramyen és ...>>.Pár pillanatra elmélázik a múltján. Majd felucsodik és a fiú felé fordul:
- Értem. Tessék itt van a mai és a holnapi ellátásért is a béred.
Átad 4 rezet majd úgy hogy az apja ne lássa a zsebébe( ha nincs akkor a kezébe) csúsztat még ketőtt.Közben a halkan szinte suttogva:
- Ez a tiéd... nem az apádé nem másé hanem a tied!
-Fiú tudsz nekem ajánlani egy fogadót? Hoszú út áll mögöttem és eléggé elfáradtam.