Két város között - úton, tengeren...

[Isshae Ianarak]

Kidolgozás alatt - egyenlőre ráérek

[Erin O'Shanon]

(Raziv)


Erigowból először az Északi Városállamok felé vettem az utam, hátha ott is olyan lesz az élet mint délen.De a megérkezésem után egy ügyeskezű ámde lassú srác megpróbált megszabadítani az erszényemtől.Sajnos gyorsan repült a dobótőr egyenesen a srác köpenyére amit oda is szögezett egyúttal a közeli árus standjához.Valahogy utána még futni szeretett volna de gyorsabb voltam.
A második tőrt el sem kellett dobnom.Megfogtam a nyakánál fogva, és kivettem a kezéből az erszényt ami tényleg az enyém volt.Ezután valahogy nem akartama a srácot átadni a városőröknek.Inkább belültem vele egy pohárra a közeli kiskocsmába amit ő mutatott.Ott elmesélte, hogy itt aztán nincs semmi érdekes, de javasolja, hogy próbáljak szerencsét, a híres-hírhedt Toronban.Adott egy-két jótanácsot, és aztmondta, hogy keressem a megélhetésemet, én is ezen a módon, aztmondja úgyis ritka ez a fajta tolvaj.

Mivel nem volt pénzem az egyik helyi kovácsnál munkát vállaltam, és gyakoroltam, öreg szakmámat.Egy-két nap alatt újra acélossá edződött a régi tudásom.Új fegyvereket készítettem magamnak,és a régieket is újra kezemhez igazítottam.
Egy kis plusz pénzzel, és szívemben egy új és érdekesebb világ, és élet reményével szálltam fel a bárkára ami Shulurba érkezik.Reményeim szerint még a mai napon.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raziv
Helyszín: Shulur kikötője felé a Mennydörgés nevű hajón
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Ebéd utáni sziesztádat töltöd el a fedélzeten bámulva a horizontig elnyúló tengert. Semmi. Pedig tegnap azt mondták, ma már biztosan megérkeztek észak rettegett fővárosába, Shulurba. És már délután van.
A matrózok úgy sündörögnek a fedélzeten mint indulásotok napján - már nem is emlékszel mennyi napja volt, de az az egy biztos, szárazföldet akarsz már látni! A vízből enyhén szólva eleged van.
A hajó népségével nem jöttél ki jól, bár nem is akasztottad össze senkivel sem különösebben a bajuszod. Mondhatni nyugodtan telt el, s a várakozás az új világ felé minden nappal egyre csak nagyobb lett.
Még emlékszel, hogy mennyien óvtak ettől az országtól, osztották az észt, hogy oda nem érdemes menned, mert a halálodba hajókázol, de bahhh... mit tudhatnak ők a mindennapos veszélyekről, amikor csak egy koszos kis kocsmában töltik el életüket. Téged pedig húz az ismeretlen, veszélyekkel teletűzdelt ország.

Gondolataidból az árbóckosárból ordítozó matróz hangja zökkent ki. Megbolydul a fedélzet mint egy méhkas.
Föld! Igen, földet fedezett fel az ügyeletes figyelő.
Mereszted a szemed pár percig, és igen... Mintha a távolban egy sötétebb vékony csík jelent volna meg - ott az már bizonyára nem a tenger és az ég találkozása.
Talán még egy fertályórányit is elnézelődsz, közben az a sötétebb folt egyre csak nő, míg végül már ki is vehető, hogy balról egy viszonylag sík szárazföld látható, ami jobbra dombosabb vidékbe alakul át.
Kissé katonás kopogású léptek ütik meg a füled. A hajó egyik altisztje lép hozzád.*
- Uram! Ha kérhetném most menjen le a kabinjába, szedjen össze minden felszerelését. Úgy kb. egy óra múlva kikötünk Shulurban.
Készüljön fel továbbá vámra is. És... - *itt egy pici zavar suhan át arcán* - És az itt természetesnek vett lekezelést ne egyből haraggal kezelje, adja vissza, mert akkor lehet a hajóról sem engedik le élve. Sajnálom, nem tudom mennyire ismeri Toront. Nem épp az empátiáról híres.

[Erin O'Shanon]

(Raziv)

<Igen végre megérkeztem, itt az idő, és az új remény.>

-Köszönöm a jótanácsot uram.-úgy fogok tenni. higyje el nem szeretném befejezni ezt az eddigi szép életemet.
-Remélem van olyan errefelé aki érti a pyarroni nyelvet ugyanis én csak azt beszélem,de majd csak elboldogulok.

Lemegyek a fedélzetről összeszedem a holmimat, az új tőröket.Felmegyek a fedélzetre és megkérdezem a reményeim szerint ott leledző srácot aki elöbb is szólt:

-Remélem itt nincs rá korlátozás, hogy ki hordhat fegyvert és ki nem.Igaz ezek inkább csak mutatványos kellékek, de ki tudja, még megszólnak érte.Esteleg mondanál egy-két szót a helyi rendről, valamint arról,mi félnivalója van errefelé a magamfajtának.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raziv
Helyszín: Shulur kikötője felé a Mennydörgés nevű hajón
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Igen Uram, általában beszélik a pyarr nyelvet, ám ha csak tehetik a saját anyanyelvükön.
*Összepakolsz mindent alig egy fertályóra alatt.
Felmenvén a fedélzetre látod, hogy nem csak te végeztél ilyen hamar, már két férfi a fedélzeten várakozik egy-egy hátizsákot szorongatva úgy, hogy nem akadályozzák a matrózok munkáját.
Az altisztet megtalálod, még kioszt pár parancsot a legénységnek mielőtt kicsit neheztelve néz rád.*
- Fegyvert hordhat, de használni már nem ajánlatos. Ha kiontja egy helyi életét - még ha önvédelemből is tette - bajban lesz. A megtorlás általában halállal végződik.
Továbbá nem ajánlatos egyből senkit sem letegezni, főlleg ha katona, vagy famor az illető. Famor vagyis nemes. És e két kaszt tagjai szemébe sose nézzen nyíltan, a nemeseket meg meg ne szólítsa csak úgy, de még akkor se ha egyébként dolga lenne velük. Ez sértés, és akár az életét is elvehetik egy ilyen tiszteletlenségért.
Hogy mire számíthat? ... Mivel teljesen idegen, nem ismeri a nyelvet, helyi kultúrát, így hamar megölhetik, vagy ami még rosszabb obsorrá taszítják.

[Erin O'Shanon]

(Raziv)

-Nem tud véletlen ajánlani nekem valakit aki vigyázna rám egy ideig, és meg tudna védeni egy-két kellemetlenségtől?
-Nagyon megköszönném.

<Enyhén kezd bennem egy furcs érzés felkelni,most tényleg veszélyben vagyok, ez felvillanyoz.Sokáig akarok élni, de nem unalmasan, ha ezt túlélem, és elérem a végcélom, akkor már mesélhetek valamit a gyerekeimnek, ugyanugy ahogy az apám mesélt nekem.A külömböző országok, fémeiről, és arról, hogyan is készülnek. azt mondta, ha én is megismerem, akkor el fogom tudni készíteni az új ötvözetet.>

Bátran nézek az újvilág felé.....

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raziv
Helyszín: Shulur kikötője felé a Mennydörgés nevű hajón
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________


*Az altiszt nemlegesen ingatja a fejét.*
- Nem, sajnálom. Ilyen irányú ismeretségem nincs Shulurban. Csak a helyi szokásokkal vagyok nagyjából tisztában. A Horgas Hóhér fogadót tudom ajánlani, rögtön a mólók végében a Hóhértér túlsó oldalán épült. Ott bizonyára talál megfelelő személyt.
De ha megbocsát nekem. A kikötés előtt rengeteg a munkánk.
*Azzal ott is hagy.
Egyre többen érkeznek fel a fedélzetre az utasok közül. Már látszik mindenkin, hogy lázba hozta a hír, miszerint hamarosan kiköt a hajó, és mehet mindenki az ügyes-bajos dolgait intézni.
Még két fertályóra telik el egyre fokozódó várakozással, amikor a hajó kis zökkenéssel bedokkol a móló mellé és leeresztik a vasmacskát.
A palló felcsappan, de a tömeg nem indul meg, úgy néz ki utitársaid nem először érkeznek ebbe a gyöngyszembe hajóval, ők már tudják mi következik.
Hét tagú felfegyverkezett, páncélos katonák érkeznek fel, a rangidős kiválik belőlük, míg a többiek két csoportra oszlanak mögötte.*
- Üdvözlöm Önöket Toron fővárosában Shulurban. Egy gyors vámvizsgálatot végzünk, és aztán mehetnek is.
*A vámvizsgálat olyan tessék lássék módjára van levezényelve. Rád is sor kerül hamarosan, és feltűnik, hogy egy kicsit morózusabban néz rád a rangidős.*
- Vámolnivalója? Fegyverei? Belenéznék a táskájába. Először jár nállunk?

[Erin O'Shanon]

(Raziv)

-Vámolnivalóm?...Hacsak nem az a kevés ételem ami megmaradt.
-Fegyvereim?...Az van elég sok, vándor kovács és artista vagyok, szóval fegyverből sosincs nálam hiány.
-Igen, életemben először járok erre.

Kinyitom a táskámat szolgálatkészen.Parancsoljanak uraim nézzék meg, nekem nincs rejtegetni valóm.

<Remélem tényleg nem akarnak velem sokmindent elvámoltatani, mert nem sok pénzem van ígysem.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raziv
Helyszín: Shulur kikötője felé a Mennydörgés nevű hajón
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Megnyugodhatsz - mint ahogy a többi utassal veled sem teketóriáznak sokat. Igaz, hogy a vizsgálatot levezénylő tiszt kissé furcsán néz rád (mondjuk mint egy éhes cápa az áldozatára), de nem kötözködik, a táskádba is csak belekukkant, majd int, hogy magadhoz veheted.*
- Rendben van. A fegyvereit hordhatja, de óvom a használatától. És kellemes ittartózkodást kívánok! - *mondja mindezt neked úgy, hogy az a cserkésző cápatekintet rád mered.

Tovább folytatódik a vizsgálat, mindenki szép lassan sorra kerül. Néhány arcon csodálkozást látsz a viszgálat menetét és gyorsaságát nézvén, de senki nem teszi szóvá.

A katonák végeztek, a hajó kapitányával még váltottak pár szót, majd szép rendezetten elhagyják a hajót. Ekkor kapjátok meg ti is az engedélyt a leszállásra.
Az utasok tömege lassan elindul a keskeny pallón a közel 3 lábnyi széles mólóra, hogy végre valahára lábaik a szárazföldet tapodhassák.*

[Erin O'Shanon]

(Raziv)

<Igen megérkeztem.....Szárazföld a talpam alatt ezután a lélekvesztő után, hiába ezt uis megéletem, életemben először utaztam ilyenen is.>

Nem tolakszom lefelé menet.

<Itt, most, alantasabb vagyok a legalantasabbnál, de ez nemsoká változni fog,először is keressünk egy pártfogót, mert anélkül, hogy valaki védené a hátam, nem lehet élni, főleg itt.>

<Nah, nézzünk csak körül...>

Vidám mosolyt öltve nézek körül a mólón,de, az erszényemre nagyon odafigyelek.

[Isshae Ianarak]

//Off: elfelejtettem szólni - most pótolom
A következő reagodat már a "Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó" c. topikba írom.//

[Chorax]

(Yossanien)

Miután elhagytam a falut és a kis fogadót ahonnan Chabal cimborám lelépett, a legközelebbi nagyobb város felé veszem az irányt.
Ha útközben találkozok valakivel aki megítélésem szerint nem magas rangú, útbaigazítást kérek. Megpróbálok a társadalmi rangoknak megfelelően viselkedni, én magam Navor kasztúként próbálok viselkedni.
Gyakran tartok pihenőt, ilyenkor eszegetek kicsit, és néha egy korty alkohol is le-le csúszik, természetesen a ládikóban lévő itókákból semmi esetre sem fogyasztok.
Ha egy faluba érek, és úgy ítélem, hogy a következő falut nappal nem érem el, akkor megkérdem a helyieket, hol találhatok szállást.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossanien
Helyszín: késő délután
Időpont: az "országúton" poroszkálva
_______________________________________________________________

*Egy pár házból álló, településnek nem mondható lakott területet hagytál magad mögött reggel korán. Az az információt kaptad, hogy a legközelebbi nagyobb falu, ahol szinte bármit megkapsz úgy 3-4 napra van gyalog. A legközelebbi város meg úgy két hétre.
Lassan besötétedik, ideje éjjeli helyet keresned, s felkészülni az éjszakára, mert bizony azt már tapasztaltad, hogy hidegek és nagyon párásak az éjjelek, hajnalok erre felé.
A terepviszony kicsit dombos. A lombhullató fák koronája még nem pompázik teljes szépségében, így az aljnövényzet az út mentén és beljebb hatolva az erdőbe úgy térdig ér. Semmi jelét nem láttad annak, hogy erre oly gyakran járnának emberek, s valaki is a közelben egy átmeneti éjszakázóhelyet alakított volna ki.
Még haladsz úgy három mérföldnyit, amikor már elérkezel arra, hogy végképp meg kell állnod, amikor a távolban egy dombtetőről egy magányos házat látsz meg. Füst nem eregetődik kéményéből, és ablakában sincs világosság. Tőled még úgy 2-3 fertályórányi (fél óra - háromnegyedóra) gyaloglásra lehet.
Az erdő csendes, sehol egy lélek. Az állatok sem mutatkoznak, s a madárcsiripelés is elhallgat a fán, ha a közelbe érkezel, hogy távolodván újra rákezdhessen. Ezt a tájat bizonyára ritkán háborgatja ember.*

[Chorax]

(Yossarien)

Nem akarok a szabad ég alatt éjszakázni, úgyhogy megszaporázom a lépteimet és megközelítem a dombtetőn lévő házikót. Ha közelebb érve sem látok füstöt, vagy világosságot, megállok olyan 15-20 lépésre, és kicsit fülelek.
Ha csupán a távoli madárcsiripelést hallom, akkor körüljárom kicsit a házat. Ha még mindig nem látom, vagy hallom jelét életnek, hangosan bekopogok a bejárati ajtón. Várok néhány másodpercet, majd ha nincs válasz, megismétlem kicsit erőteljesebben. Ha még mindig nincs válasz, akkor bátran benyitok (vagy legalábbis megpróbálom kinyitni az ajtót) és hangosan megszólalok, persze toroniul:

- Jó estét! Van itt valaki? Hahóóó! Van itt valaki?

Nem lépek be a házba, csupán a küszöbről nézek befelé. Ha nincs válasz, akkor jobban körülnézek, hogy mi van itt.
Ha nincs nyitva az ajtó, akkor megnézem nincs e másik ajtó, vagy nyitott ablak. Ha találok, akkor benézek, hogy mi van odabent.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossanien
Helyszín: késő délután
Időpont: az "országúton" poroszkálva
_______________________________________________________________

*A házhoz odaérvén hiába fülelsz semmit nem hallassz bentről. Körbejárván pedig azt veszed észre, hogy igen rég járhatott valaki itt - a ház körül magasan nő a fű, évek alatt felhalmozódott gaz maradványait látod, a ház fölé magasodó fák letört ágaival együtt.
Magán a házon összesen két ablak van. Egy az ajtó mellett, egy pedig a vele szemben lévő falon.
Szólongatásodra sem jelentkezik senki, így benyitsz egyszerűen a házba. A kilincs enged elsőre, s az ajtó kissé nehezen, de behajtódik. Odabent poros minden vastagon. Hatalmas pókhálók lógnak a sarokban és a mestergerendákon lefelé. Bútort nem látsz, még egy árva széket sem, csupán kis faforgácsot, mintha régen a berendezést szétverték volna, a nagyobb darabokat elhordták volna, s azóta itt porosodik magányában a ház üresen.
Kandalló is van, bár abban is több a poros pókháló, mint az üres tér. Tüzifa itt bent nincs.*