Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Ki fogunk hűlni így...terítsen rám takarót kérlem...
A nőnél nincs medál...
-Ez a szuka csak hadonászott a levegőben egy apró pengével, összeszabdalta vele az arcom aztán meg az istennek nem akart elállni a vérzés.... Láttál te már ilyet? Kicsavartam a kezét, de akkorra már mindegy volt...
Hm, hm... Nem mágiával vagdosta össze Nathant, de hogy nem kezdett el alvadni a paplovag vére...? Vérzékeny lenne a férfi? Az jóval korábban kiderült volna és akkor nem is lehetne paplovagi pályán, mert egy karcolás is életveszélyes lehet annak aki ebben a betegségben szenved!
-Vésett fadarabok...fejfájás...láz...Valami betegség? Érti ezt?
Kicsit csendben marad:
-Nem érem el Sigfridet, nem ismerem őt. Monicával tegyek próbát?
Csalódottan szusszan:
-Reménytelen. Monica vagy alszik most vagy egyszerűen képzetlen az elméje...
Így nem tudott szólni senkinek, aki a közelben lenne.
A tábortűzzel elmatatsz, jó fél órába is telik mire sikerül valami. Hol a fa volt nedves, hol a kovakő meg a tapló nem akart összejönni. Mire sikerül, átfáztál, de lehez a kz dideregtet. Vértre húzott takaró semmit nem ér, meg kell neked is válni tőle. Alig kucorodtál oda a tűzhöz, amikor a némber felnyögött. Piszkosul fájhat a feje, de megérdemelte. Mocorgott, fintorgott. Igen, most lehet tudatában annak, hogy megkötözték. Kinyitotta a szemét. Undor vonult végig az arcán.
-Már csak Domvik emberei hiányoztak nekem-recsegte érdes hangon. Az akcentusa határozottan gorviki volt.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Biztosan valamilyen alvadásgátló méreg volt a pengére kenve... persze, máris...
*Először közelebb hozza a tűzhöz, majd jobban megigazítja Nathanon a takarót, szorosabbra fogja. A saját vértjétől is megszabadul, mielőtt teljesen összefagyna benne... A lovakról leveszi a cuccokat, és sorban mintegy falként Nathan mellé pakolja, hogy valamelyest "szélárnyékban" legyen. A lovakra is ráteríti a saját pokrócaikat. A nyeregtáskából ételt és bort vesz elő amit odavisz Nathannak.*

- Ha tudsz akkor egyél, és igyál bort, jót tesz a betegségek ellen... *tesz még a tűzre*

*Ekkor látja, hogy "ébredezik" a nő... odalép mellé közelebb pakolja a tűzhöz, hadd melegedjen az is, és kioldja a száját, maguk felé az oldalára fordítja, kicsit megpócolja a fejét, hogy egyenesben legyen ne bukjon a fűbe, és eltávolodik tőle.... kezében van mendrája.*

- Dalolj madárkám, amíg még van nyelved. Ki vagy, mit csináltál velünk, és hol vannak a banyák?

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Kicsit megéheztem, de italt nem kívánok-így Nathan csipegetni kezd.
A nő ránézett a mendrádra:
-Szép vajazókés, hol lehet ilyet kapni? Rendben, vágd ki a nyelved aztán szídd a fogad hogy bírsz szóra-kuncogott rekedten-Vagyok akinek nem látszom, csináltam amit érzel és a többiek ott vannak ahol lenniük kell.
Ez hosszú menetnek ígérkezik. A paplovag ennek mind fültanúja, szúrósan néz a szajhára.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- A vörös bor segíti a vérképzést, az meg most hasznos lenne neked, csak ne igyál sokat...

*Majd a banyához fordul...*

- Igazad lehet, egyszerűen elvághatom a torkod, hogy utána a lelkedet kérdezzem ki, az nem beszél félre... de nem, előtte játszunk egy kicsit...
*a kínzófelszereléséért megy... egy kisebb ládikával tér vissza...*
- Nos, hol is tartottunk? *kérdez vissza szórakozottan*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Nathan hallgatott rád, amint végzett az evéssel, a borral töltött kulaccsal matatott.
A nő vigyorgott:
-Kevés vagy te ahhoz, kisapám... Méghogy lelket kikérdezni...meglepődnél...
-Kínozni szeretnél? Azzal csak jól járok-s furcsa szenvedély villant a szemeiben. Beteg szenvedély. Ez a nő csak nem mazochista?! Vagy ennyire jó színész?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Tehát mégegyszer. Ki vagy, merre vannak a banyák, és mi a frászkarika volt az a botos marhaság?

A nő mellé lép, és nemes egyszerűséggel eltöri a bal kezén az egyik ujját... reccsenés...

- Lehet élvezed a kínzást, de ezt nem fogod, beszélj gorviki ribanc, vagy nem marad ép csontod... *sziszegi*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Megrándul ahogy az ujját eltöröd.
-...és még a Hétarcú hívei békések s illőn bánnak a nőkkel. Lószart. Ha nem tudod mik vannak a fára kifüggesztve, te csak egy tanonc vagy öcskös.
A Hétarcúra tett megjegyzés miatt Nathan mordult egyet s felült, keze a kardja után nyúlt.
-Szerintem én leszúrom és vallasd ki a lelkét-közölte komoran a paplovag.
A nő nevetgélni kezdett:
-Első tévhit: hogy ribanc vagyok...Második, hogy tudom hol vannak a többiek...Harmadik: hogy valaha képes leszel megérteni a művészetem!
Nathan felállt.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Alig indultatok el, nyakatokba szakadt egy hűvös zápor. A tündérnek esze ágában sem volt fejére kapucnit húzni, állta az esőt mosolyogva. Talán élvezte?
-Hogyan zajlott a feleségeddel a tegnap este? Igen nehezen engedett el, már azt hittem le kell rólad fejteni, s ha szemmel ölni lehetne, én már halott lennék...

[Erin O'Shanon]

Becsomagoltatom az általános felszerelésem, a jó öreg Rowen-t kérem, hogy segítsen az utazásban.Messana-t az oldalamrakötöm.Könnyes búcsúval, és fájó szívvel indulok el Ilanától.

Haravan hozzászólására válaszolok:
-Úri ember ilyesmiről nem beszél.-inetem le, pedig tudom hogy zaftos sztorit vár.
-Háát igen, szegény nagyon nehezen viseli azt, hogy nekem mindig mindenhol ott kell lennem, és kockáztatnom kell az életemet,de hát ilyenek a nők.
Egyébként az biztos, hogy téged nagyon nem kedvel, de ez csak átmeneti állapot úgyis.Hidd el ha visszaértünk pont ugyanaz a kedves Ilana lesz mint volt.

<Csak érjek haza épségben.>

[Lianna Pentangelin]

//Válasz a Domvik háta mögötti témához megy!//

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Másnap azonnal gondolták az indulást Adáék. Így mire a nap kezdett erőre kapni, titeket már a városon kívül tudott. S mért nem Berrana-rodában intézte Ada a hajóra szállást?
-Mert a hajó túlélője, amin a rokonom utazott, nem itt van. Beszélni akarok vele, mielőtt bármibe is fogunk a tengeren-felelte Ada, mert Ronja is kíváncsi volt, mi a nő terve.
-Hogy aludtál?-kérdezte tőled hetykén a nemes nő. Haját összefogatlanul borzolta a szél, nem úgy festett, mint akit fésű látott. Ronja egykedvűen nézett a tenger felé, a part mentén haladtatok. Erős szél fújt, s bár nem közvetlenül a parton haladtatok, sirályok rikoltoztak a magasban. Imoen végig a madarak hasát figyelte felfelé fordított fejjel.
-Ha sokáig nézed őket szemen szarnak-figyelmeztette Ronja, ám a lány kinevette.
-Egyébként tőlem mit vártok? Én nem vagyok fegyverművész. Még nem is öltem-vette le a madarakról szemeit végre.
-Persze, ha te nem öltél, akkor én szűz vagyok-morogta Ronja.
-AZ véletlen volt-védekezett Imoen.
-A kiscsajt Majdnem lánynak is hívjuk-fogott bele Ada-Majdnem nem ölte meg azt a fickót, majdnem elkapták, majdnem lefeküdt azzal a güzü tintanyalóval...
-Kikérem magamnak, varázslótanonc volt, és már csak egy vizsgára állt a mesterfokozattól-húzta ki önérzetesen magát Imoen.-Továbbá rohadt messze volt az a lefekvéstől. És akkor se feküdtem volna le vele, ha lehozza az egyik holdat az égről.
-Na, még egy barom, aki le akar egy holdat hozni az égről? Ha mégis ilyenre vágynál, menj Kránba-ingatta fejét a férfias Ronja a kalapja karimája alól.
-Szívass csak, én legalább nem átlagos pasasokra bukom...(I)
-Ez enyhe fogalmazás volt. Imoen köztudottan olyanokba esik bele, akik nem érdeklődnek iránta. Az a hapsi is csak addig tetszett neki, míg derékon nem ölelte. Akkor majdnem behúzott neki.(A)
-De pofon azért összejött...(I)

[Garvel]

- Armador -

Éppen befejeztem reggeli imádságom, mikor Larno atya belépett a kápolnába.
- Jó reggelt Armador! Reggelizz meg! Fél óra múlva indulunk.
Köszöntöttem az atyát majd lassan elindultam kifelé. Búcsúztam. Tudtam egy ideig nem látom ezt a kis kápolnát, ami úgy a szívemhez nőtt a birtokkal együtt az évek során.

Hajnalodott. con Arolan fegyversegédje épp az utolsó csomagokat pakolta fel a hintóra, az utazó ládámat, és némi hideg élelmet, közben megérkezett con Arolan is egy lovász fiú kíséretében ki lovainkat vezette.
- Jó reggelt Armador! Ha Larno atya is ideér végre, akkor elindulunk. Sötétedésig Albancinbe kell érnünk.
Ekkor lép ki sietve az ajtón az ifjú pap. Felpattan a hintó bakjára és oldalba böki a fegyversegédet.
- Felőlem indulhatunk.

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

//Az NJK-kat én irányítom, te csak a saját karidat mozgasd majd a későbbiekben!//

A pap a bakon ülve, con Arolan a te társaságodban a hintóban látott neki az utazásnak. kicsit csípős idő kerekedett kinn, hiába, az ősz küszöbét nemrég lépte át az idő, s rendre piros csipkékkel telepettyezett bokrok mellőztek titeket.
-Ha az eső nem áztatja fel az utakat, akkor holnap után dél körül már Tela-Bierrában leszünk. Kapóra jött, hogy most hívattak, így egy régóta hanyagolt ügyemet is elintéhetem ott. Tudtad hogy Larno atya szabaidejében szentek életéről szóló írásokat másol? Egy adagot most is visz hogy helyette újabbakkal térjen vissza-tette tenyerét a férfi egy fadobozra, ami az ülésen mellette hevert.
-Nincs Shadonban még egy olyan hely, ahol ne lenne annyi pap, papi méltóság, paplovag vagy szerzet mint ott. Ha szerencséd lesz, talán egyszer látod majd a szentatyát is fényes gárdistái kíséretében! Nekem egyszer sikerült-sóhajtott emlékezőn, enyhén mosolygott is.
-Ne hagyd magad befolyásolni, s eltéríteni utadról. Az egyház néha van olyan szövevényes, mint a királyi udvar!
Alig fordult vörösbe az ég alja, amikor Albancin kapuján begurultatok. S ezzel egyidőben megeredt a hűvös eső a magasból.
Egy ligetes terecske szomszédságában állt a "Hozott Domvik!" fogadó, con Arolan kedvenc helyei között tartotta számon:
-Nem vizezik a bort, és saját fürdődézsád van a szobában!-kacsintott.
A fogadóban paraszthajszálon múlott, hogy kaptatok szobát. Minden szoba foglalt lett a ti érkezésetek után. A pappal és con Arolannal egy szobába osztottak be, a fegyversegédnek a szolgák szállásán szorítottak derékaljat. A hintónak, s lovaitoknak is intéztek zugot az istállóban. Hisz a hintó nem marad majd a papok városában, addig meg lehet kímélni a lovad, ha párnázott ülőkén is ülhetsz...
A vendégek zöme hozzád hasonlóan frissen avatott paplovag volt vértben vagy anélkül. Némelyek ismerték egymást, mások azon voltak hogy így legyen, s akadt aki magában múlatta az időt. Így nem keltettél látványosságot.
Sajnos tumultus volt odalenn, kérdés volt, hogyan fogtok tudni ti most enni lenn ülve. Tanítód és a pap lepakolt, utóbbi kinyújtóztatta lábait ágya szélén ülve.
-Holnap beülök a hintóba. Megfújt a menetszél és eláztam.
-Én ajánlottam indulás előtt, de te ragaszkodtál a friss levegőhöz...-somolygott a fiatal papra con Arolan.

A szoba az emeleten van, keleti fekvésű, közepesen nagy. Belépve az ajtón (ami retesszel zárható belülről, kívülről kulccsal) nyomban egy kandallón túli ágyra esik a pillantás, ezt foglalta el a pap, balra volt a falhoz állítva még egy, s ezzel derékszögben a mási falhoz támasztva még egy. Az ablak alatt asztal, lámpással, az asztal alatt egy állódézsa volt betolva. A padlón fonott szőnyeg, az ágyaknak fakerete volt, s ronggyal tömött matraca, párna s takaró akadt. A kandallóba még nem volt begyújtva. Az ablaktokhoz közel nőtt egy diófa koronája.

[Garvel]

- Armador -

A tény, hogy el kell hagynom az Arolan birtokot kissé szomorúvá és csendessé tesz. Az itt eltöltött éveken és a jövőmön merengek.

<Vajon mi vár rám Tela Bierrában? És hova akarnak áthelyezni?>

Mesteremmel való beszélgetés kezd feloldani, majd mikor a Szent Atyáról és az Angyalgárdáról kezdd beszélni gondolataim teljesen más irányba terelődnek. Gyerekkorom óta dédelgetett álmaim, céljaim járnak az eszembe.

Alig vártam már, hogy Albancinbe érjünk. Teljesen elgémberedett a lábam a sok utazástól, alig vártam, hogy kinyújtózzak, na meg vegyek egy fürdőt. A fürdődézsa említésére még gyorsabban szálltam ki a hintóból. Átvergődtünk a fogadó tömegén fel a szobánkba, majd az üresen maradt ágy mellé pakoltam.

- Nagyon jó lesz Atyám. Akkor majd mesélhetsz nekünk a szentek életéről.
- Én farkas éhes vagyok. Nem megyünk le enni? Bár ahogy láttam nem nagyon volt szabad asztal, de valaki csak megosztja velünk asztalát.

Ha beleegyeznek tervembe elindulok lefelé, útba ejtve a fogadóst, vagy valakit a személyzetből, hogy melegítsenek fürdővizet, majd körül nézek alkalmas asztaltársaságot keresve. Persze csak akkor, ha con Arolan nem ismer senkit.

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

A személyzet egy percre se áll meg, hisz sokféle igényt kell kielégíteniük. Kapkodva kerül a szobába forró víz. Frissen fürödve, a szappan illatával orrodban, mellbe vág a tömeg szaga. Nem mindenki döntött a víz mellett Levegőtlenné vált a lenti terem a sok vendég miatt. Ahogy legutóbb tanítód említette, ő elugrott egy ismerőséhez a városban, a pap meg míg várta, hogy végezz a fürdéssel, bealudt az ágyán ruhástul. Úgy fest, magadnak kell a vacsorához helyet keresni.
A rendelés leadásához átpréselted magad beszélgetőkön, majd jöhet az ülőhelyvadászat. Ebben nem vagy egyedül. Tőled jobbra egy héromfős társaság is szemeivel szabad helyet kutat.
A falnál, falra akasztott szentkép alatti asztal edigi tulajdonosai felcihelődtek, fegyverövet igazgattak. A háromtagú csapat rádnézett, versenyre kelsz-e velük a helyért, vagy visszavonulsz.