"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
A Kikötő soha nem alszik, beleveted magad az emberáradatba, a hajóról be, illetve kiszállók tömegébe, az izzadt és neház ládákat, bálákat cipelő dokkmunkások és matrózok közé. A kikötőben egy egész kis kocsmasor van, ahol el lehet kezdeni a kutatást.
//Nem tudom Rukh el tudja-e olvasni a kocsmák cégéreit, de ha nem, megmondják.//
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
Körülnézve a kikötőben úgy dönt,hogy a kampókéz kapitánynál kezdi.Jól tudja,hogy egy kis pénz mindenre képes igy reménykedik benne,hogy egy drágábban megfizetett italért talán elmondanak néhány információt.Bár tán a szaglására is tudna hagyatkozni az ópium szag után kutatva.Bemegy a kocsmába és a pulthoz megy.
Erion a Godorai Birodalom idején a földrész nyugati partjának legforgalmasabb kikötőjének számított. Az öböl nagyszabású közmunkák színtere volt hajdanán: több mérföld hosszú rakpartok, szárazdokkok és mólók épültek, a mocsaras lapályon raktárházak sora emelkedett. A kikötő bejárata elé nyúló félszigeten tornyosuló száznegyven láb magas világítótorony varázsfényei egynapi távolságból mutatták az utat a hajósoknak. Godora bukásával lehanyatlott a tengeri kereskedelem, és az öböl lassanként eliszaposodott. Ma apály idején zátonyok bukkannak felszínre; a málló kövű rakpartokhoz már csak halászladikok kötnek ki. A düledező épületeket régen lebontották vagy átalakították, és most ez a város egyik legelhanyagoltabb része. Bár az újabb időkben fellendülő tengerhajózás kiszolgálására kiépítették a falakon kívül eső Új Kikötőt, ez a negyed mindmáig nem vált a város szerves részévé.
Erion valamikor szélvédett és mélyvizű kikötőjének köszönhette felemelkedését. Mára a régi kikötő eliszaposodott, és csak halászbárkákkal járható – így funkcióját veszítette a P.sz. 320-ban épített világítótorony is.
A fehér kőből épített, tükörsimára csiszolt falú erioni világítótorony Ynev egyik legmagasabb építménye, s élő bizonyítéka annak, hogy a Godorai Birodalom fénykorában az építészet terén legalábbis megközelítette a kyr elődök eredményeit. Egy régi dal szerint annak, aki a toronyból leugrik, halála előtt megadatik az igaz válasz egy kérdésre – a legenda úgy tudja, a féltékenységbe beleőrült Fugram gróf is így bizonyosodott meg arról, hogy a felesége sosem csalta meg őt. Ártatlan tündérmese az egész, vélhetné a messze földről jött utazó. Ám az utóbbi időben több ízben a Szegénynegyedből származó szerencsétlenek vetették le magukat a toronyból – s maradványaikon töredékesen bár, de még felismerhetőek voltak a Hűség és Állhatatosság rúnavonalai. Erion hercege természetesen nem örült annak, hogy valaki így szerez meg ősi titkokat; ezért elrendelte a torony őrzését.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
A gorviki diaszpóra itt rendezkedett be a negyeben. Gyakorlatilag Gorvik hercegének és csatlósainak előretolt helyőrsége; egy gon-corga közöség; ahol a klánok az óhazában elfoglalt pozíciójuk szerint birtokolják az egyes ingatlanokat, és ami ennél is fontosabb: kiveszik a részüket az erioni legális és fekete kereskedelemből, rajta tartják a kezüket a kontinens gazdasági érverésén. Ami ennél aggasztóbb: Kránnak is itt van kijárása, és rálátása a kontinens déli felére. Ugyanis a gorvikiak megtiszteltetésnek veszik, ha vendégül láthatnak itt egy "kereskedőt" aki a Fekete határon túlról jött. A csatlós Gorvik fenntartja itt az álcát Krán kémei és ügynökei előtt, és a kerületben viszonylagos háborítatlanságot, védelemt élveznek a Pyarroni Titkosszolgálat akciói elől. A város hercege előszőr csak néhány ház tulajdonjogénak megvételét engedélyezte a néhány száz éve betelepült diplomatáknak. Idővel a gon corgák rávették a környező házak lakóit is, hogy milyen jól járnnak, ha eladnák. Aztán már nem volt megállás. Külön kis világot hoztak itt létre a Ranagol hitűek. Befolyásuk oly nagy hogy nyílvánosan emelhettek templomot és rendre ellenállnak a Pyarroni Inkvizíció nyomásának; ők a kerület vitathatatlan urai; bár arra odafigyelnek, hogy ne kövessenek el semmi olyat ami a Hercegi Gárda beavatkozását igényelné....
Itt található a "hivatalos" képviseletük is:
Kis-Gorvik
Gorvik, mint Krán csatlósa nem kapott engedélyt –hivatalosan- az erioni hercegtõl képviselet nyitására. Azonban van egy néhány tömbbõl álló épületeggyüttes, egy kis utcácska amelyben több gorviki család él és kapott letelepedési engedélyt…ezek magánlakások. Mûködik itt egy kisvendéglõ a déli halételeket kedvelõknek… A vendéglõ neve: Sirokkó
Összekötõ ember: Dante Primo, a vendéglõ tulaja
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
A népes dzsad kolónia tagjai kifelé igen összetartóak, és kellő befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy részarányuknál nagyobb szerepük legyen a város igazgatásában. Ebben a kerületben áll a dzsad vallás harmadik legszentebb temploma, a Ghulám-nagymecset. A hozzátartozó medres a helybéliek szerint mind könyvtára gazdagságában, mind a falai közt tanítók bölcsességében felülmúlja a városi egyetemet. Állandó harcban, alvilági leszámolásban állnak a gorvikiakkal és Imekóékkal, ugyanis sikerült befolyási övezetükbe vonni az égész Piac és Bazárt; ahol a lakóházaik, ellenőrzött városkerületük is áll. A két vetélytárs is szeretné a maga szeletét a napi kereskedelemből; mindent elkövetnek, hogy gyengítsék a dzsadok befolyását és pozícióit.
Itt található a hivatalos képviseletük is:
1. A Szeráj
A dzsad államalakulatokat tömörítõ kereskedelmi szövetség. Gyakorlatilag egyetlen hatalmas karavánszeráj. Bár ez kissé szerény jelzõ arra a csodálatos palotakomplexumra amit a dzsadok felhúztak itt. Nem spóroltak semmivel, rajta tartják az ujjukat a vilégkereskedelem ütõerén. Sok fehármárványból emelt kis palota, átriumertek jellemzik az épitészeti stílusát. Egész nap nyitva áll, soha nem zár be. Az épület kívûlrõl nézve teljesen úgy néz ki mint egy emír palotája. Hatalmas, hiszen az összes dzsad állam üzleti vezetõi képviseltetik magukat benne. Gyönyörû, mert a pletyka szerint 1 aranytallérba került minden fehér márványtéglája. Csak belépõvel lehet bejutni. Akinek nincs, az tárgyalhat az elõtérben.
Összekötõ ember: Aziz, a dzsad hivatalnok. A névtelen senkiknek õ ad munkát…
Feketepiaci tevékenysége: ajzószerek és harci teljesítményfokozók, rabszolgakereskedelem, prostitúció
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
Eriont legendás hírű falak óvják, amelyeket több lépcsőben építettek ki 1024 és 2439 között, ahogy a növekvő nagyváros kinőtte az addigiakat. Mivel a várost nagyon régen nem vették ostrom alá – tekintve, hogy Ordant leszámítva ma csupa jelentéktelen törpeállam található a környéken –, a falak karbantartását alaposan elhanyagolták. Bár a réseket gaz veri föl, a kövek még dacolnak a múló idővel.
A legendás nagyságú városfal építésének valójában igen prózai okai voltak. A Pyarron alapítását követő második évezred kezdetén Erion hosszú és kegyetlen háborúba kezdett az egykori vazallusa, Abseron város által vezetett szövetséggel, melynek sziklamágusai gigászi ostromgólemeket küldtek a nagyhercegi székhely ellen. A kőből készült, embert formázó monstrumokat nem volt túlságosan nehéz legyőzni, de ehhez egy jó varázstudónak is hosszas előkészületekre, azaz időre volt szüksége. Akinek ez nem adatott meg, azt kíméletlenül a földbe taposták azzal a faldarabkával együtt, melynek védelmében oly naivan bizakodott. Ezért készültek az áttörhetetlenül vastag falak, melyek megépültével az ostrombehemótok napja is leáldozott: félúton sem jártak a rombolásban, amikor a godorai varázslók megszüntették a tagjaikat mozgató mágiát. E vészterhes idők örök emlékeként az egyik sziklatitán idő koptatta teste még mindig ott hever a Gólem terén.
A régebbi városnegyedek a jól faragható kőből álló dombokra települtek, melyek lejtőit annak idején védműnek képezték ki. A helyenként ötven-hatvan láb magas városfal mögött raktárak és folyosók szövevénye húzódik, amely hajdanán a védősereg és ellátmányuk befogadására szolgált. Mivel a fal több évszázadon át épült, és mostanra már tervezőinek neve is feledésbe merült, a labirintus alig ismert a város mai urai előtt. Helyenként összeköttetésben áll az épületekkel, illetve a város alatti, részben kyr eredetű csatornarendszerrel, amit ki is használnak mindazok, akiknek valami rejtegetnivalójuk akad. Titkos társaságok, üldözött vallási csoportok és orgyilkosok választották búvóhelyül a járatokat. Az idők során a legtöbb bujkáló természetesen kipusztult, ám csapdáik egy része ma is működőképes. Erionban közszájon forognak a falban elrejtett kincsekről szóló mesék, de a tapasztalt kalandor tisztában van ezek felkutatásának veszélyével is. Néhol élőholtak kóborolnak a folyosókon, sőt, az óvatlan betolakodó akár idegen Síkok teremtményeit is magára szabadíthatja. Itt, a nyirkos sötétségben élnek azok a degenerált törzsek is, melyek tagjai csak éjjel merészkednek elő, hogy emberevés iránti irtóztató szenvedélyüket kielégítsék.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
<Már semmi sem ugyanolyan, mint eddig volt. Mióta meghalt Calaren, atyám helyett atyám, tanítóm, fedelet- és ételtadóm, már az ég színe sem ugyanolyan, de még az aranypénz csengése sem. Mi lesz így velem? Meg fog ölni a magány! Vagy az éhség! Vagy a szomjúság! Akár még elrabolhatnak, meg is erőszakolhatnak! Ha még egy napot kell az utcán töltenem... Ó, jaj! Ó, jaj! Nem, ez így már nem mehet tovább!Fel kéne keresnem Tangar-t. Ő talán tud segíteni. Igen! Ez az! Csak előbb megtöltöm a hasam. Úgy ennék egy narancsot, és egy kis sültet! Egy duzzadó erszénynek sem tudnék ellenállni!> Ezekkel a kétségbeesett, kevésbé kétségbeesett és éhenkórász gondolatokkal rovom az erioni-kereskedőnegyed utcáit - tarisznyám magamhoz szorítva -, megcélozva a Bazárt, ahol reményeim szerint majd átvándorol néhány étel a kereskedők pultjáról a gyomromba. Csak érjen elég magasra a kezem... Míg oda nem érek a Bazárba, halkan dudorászok valami szomorú, fülsértően hamis dallamot, de aztán elhallgatok és próbálok minél semlegesebbnek tűnni, minél inkább elbújni a nálam jóval magasabb emberek között.
Erionban nem ritka látvány a goblin csellengő, főleg nem a piactér környékén; de épp ennyire közismert előtted az az előítélet amivel a fajtád iránt viseltetnek. Ha az árusok kiszúrnak, rögötön gyanús szemmel, éberen méregetnek és egy pillanatra sem fognak szem elől téveszteni. Szerencsére megtanított már rá az élet, hogyan lehet mégis észrevétlen a tömegben lopoózni, hogy egy alkalmatos pillanatban elcsenj néhány gyümölcsöt, egy lazán fityegő pénzeszacskót... Lesúnyt fejjel curikkolsz a lábak között, próbálsz nem a szemek kereszutüzébe kerülni és kihasználni a rejtőzködéshez a terepet. Mivel az emberek általában nem maguk elé bámulnak, hanem a portékákat böngészik, jó esélyeid vannak a zsákmányszerzésre. Elkezded hosszú és türelmes munkádat a napi betevő megszerzéséért...
Célszám nincs. A sikeres tolvajláshoz mind a rejtőzkődő, mind a lopózó tudományodra szükség van. Csak akkor van esélyed Zsebmetszésre (a konkrét lopásra) ha mind a Rejtőzésben, mind a Lopózásban elérsz egy sikert. (Azaz a saját %-értéked alá dobsz, mindkét képzettségben.) Ha sikerült egy-egy próba akkor:
-Dobj Zsebmetszést! (Dob a sajét %-értéked alá.)
Elméletileg maximum 5 sikert érhetsz el a zsebmetszésben. Minél több sikert érsz el, annál nagyobb a zsákmány:
1 siker: -szerény 2 siker: -átlagos 3 siker: - jó 4 siker: - kiváló 5. siker: - kivételes szerencse
Az elért sikerek függvényében mesélem majd el, hogy Százszorszép milyen eredménnyel zárta a vadászatát.
Fontos:
-Ha a Zsebmetszés próbádat bármikor elrontod, az azt jelenti tetten értek, és azonnal menekülnöd kell a helyszynről, mert lebuktál és felfigyeltek rád.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
JK: Százszorszép Esemény: A jól végzett munka eredménye
//Off: 2 sikert értél el ha jól számoltam...//
Ehh...nem könnyű ám fényes nappal észrevétlennek maradni még neked sem, hiába takar a jótékonyan hullámzó tömeg, hol éppen megritkultak a vásárlók és ezért vettek észre, hol megrúgtál véletlenül egy szeméthalmot és a megzörrenő hangra felfigyeltek. Természetesen úgy tettél mint aki igen céltudatosan halad el az árus bódéja mellett, csak épp véletlenül vetődőött arra. Összehúzott szemöldökök, résrinye szűkült szemhéjak követnek, a vehemensebb dzsadok, utánad is köpnek, de nem vesződnek azzal hogy ennél komolyabban fejezzék ki az ellenszenvüket. Túl sok a gyülevész csőcselék a bűnös városban; és egy szakadt goblinlány nem ér annyit, hogy az őrséget zaklassák miattad.
Azonban azért annyira jó vagy hogy legalább a napi betevőt "megkeresd" és nem kell kolduljál a templomok előtt, hogy megszánjon valami képmutató pyarronita polgár.
A zsákmányod:
- két nagy frissen sült kukoricalepény - egy jókora darab sonka - két szem nagy barack
Próbáltál te ugyan az erszényekre is rámenni, de az embereknek megvan az a rossz szokásuk, hogy a kezüket a pénzeszacskójukon tartják és nemigen veszik le róla. Viszont egy fruska hajában "találtál" egy szépen csillogó fényes hajcsatot. Olcsó filléres szerzemény, egy pár réz pillangós hajcsat apró csiszolt kristályokkal; de nagyon szépen visszaveri a fényt, ezért tetszett meg. Soványka körút volt; bár volt már rosszabb is, jócskán dél felé jár már az idő, mikor egy közkút mellett egy törött ládála leülve számbaveszed a szerzeményeidet. Gyomrod nagyot kordul, és egyre erőszakosabban követeli a jussát.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
A gonosz és félelmetes dzsad árusok elől szinte menekülök, szaporán szedem a kis lábaimat és mindenkire nagy és riadt - ugyanakkor ártatlan - szemeket meresztgetek, ha csúnyán néznek rám. A "bevásárlás" után a térdeim felhúzva felcsücsülök a ládára, és - igen - számba veszem először az egyik kukoricalepényt, aztán harapok hozzá egy darab sonkát. Igyekszem szép nőiesen enni, csak félpofára tömöm az ételt és szolídan szaggatom a fogammal a sonkát. Amikor már úgy érzem, hogy majdnem tele vagyok, akkor előveszem az egyik barackot. <Bár ez nem narancs...> Megforgatom a kezemben és megfényesítem a köpenyem szegélyével. <...de azért jó lesz!> Jókedvűen harapok bele, hogy aztán az arcomra fröccsenhessen és a kezeme folyhasson le a leve. Mikor végeztem, a maradék ételt elteszem, jó lesz az még uzsonnára, meg vacsorára. Aztán megmosom a kezem a kútban, meg az arcomat és kényelmesen hátradőlök, hogy pihenjek egy kicsit és megnyugtassam a teli gyomrom. Közben a tarisznyámba kukucskálok, ahol a lepkés hajdísz rejtezik.
A kút -szerencsédre- nem hagyományos kerekes kút. Egy -a te ábrázatodhoz hasonló- rút vizköpő szájából csordogál a tiszta víz. Rejtély számodra mi módon kerül a felszínre, de nem is érdekel. Viszont déli ejtőzésre nem éppen a legalkalmasabb a terecske közepén álló kút; nincs egy fa sem ami árnyékot adjon, és nagy a forgalom is. Míg falatoztál egy vízhordó fiú, egy hátán rőzsét cipelő asszony, és egy ökrösszekér állt meg itatani; mindannyian emberek voltak és mindannyian leplezetlen ellenszenvvel és utálkozással nézték a gülü szemű kis békát aki ott reggelizett; de nem bántottak. Erionban furább szerzetek is sétálnak az utcán.
Kevély gorviki nemesúr érkezik, oldalán két fegyvers siedon. Az abradon kifogástalan aranyhímzéses fekete nadrágot, derekán feltekert széles vörös szelyemcsíkot és fekete selyeminget visel. Az övében drágakőberakásos karcsú rapír. Elegáns, kócsagtollas kalapját leveszi és megigazítja olajjal kent fekete haját. Kézfején a Kosfejes Úr tetoválása Két testőre feketére edzett sodronyinget, ramierát, egyikük nyílpuskát is visel. Egyikük láncon vezet egy hatalmas termetű hastint, ezt a robosztus termetű félelmetes északi harci kutyát. Csak a kutya feje kis híján akkora mint a tied.
A nemes fintorogva húzza össze a szemöldökét:
-Na ne...hát már a szomját se tudja csillapítani az ember anélkül, hogy ne férgek nyüzsögnének a vizében?
-Andelo; takarítsátok el ezt a lélegző pondrót az útból mert elhányom magam...de ne ti mocskoljátok be vele a kezetek, mert még lealacsonyít a bűzével. Majd Baba eltakrítja. -int a kutya felé.
A testőrök elvigyorodnak, hogy nem várt mulatságban lehet részük.
Andelo leoldja a kutya szájáról a szájkosarat és a láncot. megfogja a nyakörvénél, lehajol hozzá és uszítani kezdi:
-Csibész, Baba! Csibész! Rázd ki az irhájából! -mondja és elereszti a harcterekre tenyésztett kutyát; aki engedelmeskedik, és elkezd feléd robogni, felhúzott ínnyel.
A gorvikiak kéjesen vigyorognak a háttérben; mint akik jó mulatságot, érdekes heccet néznek. Kuncogva karba fonják a kezüket és úgy várják, hogy a hastin darabokra szagasson.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
Hosszas bolyongás és kérdezősködés után egy óriási piac közepén találom magam. <Valószínűleg ez a bazár> vonom le a következtetést magamban. Egyből a ruhaárusok, szabók környékén termek és szemügyre veszem a helyi divatot, hátha sikerül egy jó darabot beszerezni.
Mikor megtalálod a bazár ruha és kelmeárusait, szó szerint a bőség zavarával küszködsz. Legalább harminc-negyven soron nem árulnak mást, mint különböző rendű és rangú ruhát. A világ leghatalmasabb piacán vagy. Nincs két egyforma nemzetiségű árus vagy áru. Beleolvadsz a tömegbe és komótosan hagyod hogy sodorjon, közben meg-megállsz, rákérdezel egy két tetszetős darabra, de tucatjával halmokba állnak azok a holmik amik tetszenének; el lehet itt nézelődni egy hónapot is, akkor is találnál olyan dolgot amit még nem láttál.
Dehát muszáj valahol megállni és vásárolni, nincs rá időd, hogy becsavarogd az egész piacot és mindent megnézzél.
Végül egy kerek képű pyarroni sátránál állsz meg, és alkudni kezdesz a neked tetsző ruhadarabokra.
-Fogalmam sincs milyen ruhát akarsz, milyen kiegészítőkkel, az adás-vételre vonatkozó árlistát közleményben találod a topicban.
-Dobj Alkudozás-próbát!CSZ: 80
-Annyiszor dobhatsz d100-zal amennyi az Élő nyelv ismereted pyar nyelvből. Ha eléred vagy meghaladod a CSZ-t; lealkudtál 10%-ot de maximum 30%-ot lehet.
-A Lélektan ismeret foka pozitív módosítót ad a dobásodra, az alábbiak szerint: Lélektan foka: 1:+5/2:+10/3:+15/4:+20/5:+30
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."