Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Ichigo:

A kocsmáros mosolyogva biccent feléd, mikor ráemeled a korsód. Derill közben tovább kommentálja új szerzeményed:

-Na igen, ez nem gyerekjáték, de csak kölcsönbe kaptad, nem? Ha meghalsz, valahogy csak visszaszerzik. Ha nem, akkor meg Darton legyen irgalmas hozzád, amennyiben nem adod vissza nekik . Hogy miért pont neked? Nézd, én már elég sok cifra mókában voltam benne, nemegyszer kishíjján a fogamat is ott hagytam. Időközben megtanultam mesteri szinten bánni a varjúszárnnyal harcban, egy jó ideje, már csak ezt használom. Láthatták, mikor gyakoroltunk, és azt is, hogy neked nagyon szar lenne, ha ennyi gyakorlás után rá lennél kényszerülve, hogy szinte teljesen ismeretlen fegyverrel harcolj. Hiába ez szent szimbólumunk, mint fegyvert még nem ismered. Ha ezt az egészet élve megússzuk, ajánlom hogy mélyedj el a használatában, ez mindíg veled lesz, bármikor segítségedre lehet. Hanem az új bárddal is kéne egy kicsit gyakorolnod, hogy megszokd, más lehet a súlyozása, lendítéskor esetleg másképp viselkedhet, mint a tiéd.

Kiissza a sörét:

-Méghozzá még ma este kéne, meg a felszerelést is még ma összekészítjük, te is gondolkodj el, mi mindenre lehet szükségünk, ha ketten rakjuk össze a listát, kisebb az esély, hogy valami kimarad.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Mikor tanácsot kérsz a mestertől, elgondolkodva megáll:

-Hmmm, hát nem biztos hogy a megfelelő embert kérdezed, de igyekszem válaszolni. Rég volt már az, amikor én fiatal voltam, és a szerelem foglalkoztatott. Mert bizony én is voltam szerelmes, hogyne lettem volna. De te nem ezt kérdezted. Gondolom észrevetted, hogy mi itt a kocsmában nemigen divatozunk, és amikor néhanapján Erionban járok, a Nekropoliszt én külön birodalomnak tekintem, akkor sem az ifjú hölgyek öltözetét szoktam nézni, így nem tudom mi számít mostanság divatosnak. Szerintem az fontos, hogy tiszta legyél, és a ruhád is. Hisz ez az este más, itt a hölgyet meghívta a lovagja . Az, hogy esetleg kopott vagy foltozott a ruhád, Marcust a legkevésbé sem érdekli, efelől tűzbe merem tenni a kezem. Sőt, igazából itt senki sincs odáig a pénzzel, mindenkinek van éppen elég, sokaknak meg több is a kelleténél. Marcus nem a ruhádat fogja nézni és látni, hanem téged. Kár hogy nem előbb szóltál, mert én ha értenék hozzá, sem adhatnék neked másik ruhát, ilyenkor meg odakint a városban se találunk a közelben szabót. Hmmm...tudod mit? Lesz ma estig másik ruhád, de sietned kell. Én nem megyek veled, úgy nagyon lassan haladnánk, te futva játszi könnyedséggel odaérsz Xima asszonyhoz. Emlékszel? idefelé jövet, gondolom a szórakozónegyed felől jöttél, láthattál egy vászon bódét, ahol Xima asszony virágokat árul az idelátógatóknak, hogy hozzátartozóik sírjára tegyék. A bódé mögött is van néhány sírkő, csak az itteniek tudják, hogy alattuk már rég óta nem hullák, hanem egy ház található, abban lakik Xima asszony. Keresd meg a bódé mögött azt, amelyiknek a tábláján a "Jacques de Molay" név található. Ha megvan, húzd végig az ujjad a J betűn, mintha leírnád, utána az M betűn. Ismered ezeket a betűket? Mindegy, ha nem, akkor is csak követned kell a vonalat ujjaddal a vésett mélyedésben. Mondd meg, hogy én küldtelek, és nem kell zavarba jönnöd, nyugodt szívvel mondd el, mi kéne. Vacsorázni így már nem jut időd, de pár falatot azért egyél, ne morogjon bele gyomrod a holdnézésbe Na moskodj meg, utána futás Xima asszonyhoz.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Köszönöm uram!
S már libben is a szobája felé. A kétkérdéses betűt épp ismeri is, hisz Marcus és az ő neve is ezekkel kezdődik Menet közben szól a kocsmárosnak:
-Sajnos ma este a komótos vacsorát ki kell hogy hagyjam, de éhgyomorra sem szeretnék maradni. Tudna pár falat valamit kitenni nekem?
De már rebben is az emeletre... Az sem zavarja, hogy hideg vízzel fog mosdani, lábujja közeit meg a haját is megmossa. Utóbbit rázza, hogy hamarább száradjon, jól meg is törli, jobban, mint szokta, majd ketté választja haját s két kis kontyba tűzi a feje két oldalára.
<Akár ha szarvam nőtt volna, de Dánica azt mondta, ez olyan... aranyos.Kényelmesnek kényelmes, nem lóg a nyakamba a hajam, de hogy aranyos-e, azt vitatom.>
Mielőtt elugorna Ximához, pár falatot letuszkolna a torkán, majd rebben is tova a kérdéses sírhoz, hogy eljárásszerűen megérointse azt a két betűt s előadja kérését...Ha van kinek, ha otthon van a néne egyáltalán...
<Ha nem lesz, marad egy váltás tiszta ruhám és kész...>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A kocsmáros kissé meglepődik a kéréseden, meg hogy futtában közlöd, mintha vámpírok kergetnének, de gyorsan napirendre tér felette. Hanem ami a vizwet illeti, szerencséd van, van melegítve a fürdőben, ahonnan vizet veszel a mosakodáshoz, ennekmegörülsz, mert magadban már felkészültél, hogy libabőrösen és átfagyva szaladsz majd Xima asszonyhoz. Mire megvagy a mosakodással és leérsz, a pulton egy tálcán vár rád az étel. Furcsa megoldás, de nagyon praktikus, két vékonyabb szelet kenyér közé sonkacsíkok vannak téve meg paprika darabolva, és az egyik szelet belül meg is van vajazva. Élvezettel majszolod a...fogalmad sincs hogy hívják, majd alkalomadtán megkérdezed, de tényleg gyorsan meg lehet enni, és még éhes sem maradtál. Ahogy megindulsz jóllakottan és tisztán a kocsmából, odakint látod, hogy jól teljesítettél, bőven marad időd, hogy elkészülj, és az asszony nem lakik messze. Nem igazán van lehetőséged elgyönyörködni a sírokban, pedig szépek, majd máskor, mikor világosabb lesz. Ezúttal örülsz, hogy megtalálod a "bejáratot" és ki tudod bogarászni a kezdőbetűket, a J-t és az M-et. Akármennyire sietsz, nem tudod megállni, hogy ne nézegesd a betűket, melyek közül némelyk már nem idegen számodra, és a saját tudásodnak köszönve ismerted fel őket. Tényleg jó dolog az írás. Ahogy végighúzod ujjad a betűkön a sírhantot takaró hatalmas hasáb szerű síremlék teteje féresiklik, és egy lépcsősor bontakozik ki. Valahogy olyan kazamataszerű odúra számítottál, ezért meglepődsz, hogy bentről meleg fény és hangulats tűzpattogás hallatszik egy kandallóból. Ahogy lelépdelsz pár lépcsőfokot, Xima asszony már meg is jelenik, a kis előszobában, ahová a bejárat nyílik:

-Á Jadrána! Mi szél hozott lányom?

Egyáltalán nem tűnik meglepettnek, vagy gyanakvónak. Valószínűleg háza titkát nagyon kevesen ismerik, a bejutás módját meg mégkevesebben, így ha te bejutottál, az nem a véletlen műve. Figyelmesen végighallgatja hogy haggar mester küldött, és hogy mire volna szükséged. Egy kis türelemre int, bemegy a szobába. Nem látsz be az ajtón még rövid időre sem, mert oldalra nyílik, meg amúgy is gyorsan becsukja, így továbbra is csak az ajtón levő sárgás-arany üvegen keresztül jön ki fény. Furcsa módon nem hív be a szobába, pár perc múlva megjelenik egy nagy lapos lenvászon zsákkal, melyen akasztó van, ezt a falra erősített fogasra teszi, eléd meg egy kissámlit tesz, hogy kényelmesebb legyen az öltözés:

-Nézd csak, ez az öltözék tökéletesen meg fog felelni

Elővesz a zsákból egy fekete, finom puha vászonból készült nadrágot, ahogy elnézed eléggé testhezálló lehet, a jobb comb és a bal lábszár részét egészen sötét lila hímzés díszíti, de ezek a legkevésbé sem viselnek falusi jelleget, rózsák vannak ráhímezve, légiesen könnyűnek tűnő szirmokkal, indákkal és levelekkel együtt, melyek a lábbal párhuzamosan, hosszában nyújtózkodnak, mindez azonban nem túl nagy, keskenyek, hosszúkásak a hímzések, és ízlésesek. A zsákból előkerül még egy gyönyörű ing, ugyanabból a fekete anyagból készült mint a nadrág, finom a szabása, de ezen hímzés helyett finom és alig észrevehető csipke van, ugyanolyan sötétlila színben, a galléron, és a csuklók körül. Fekete paszományos gombokkal lehet begombolni, és ahogy meg tudod itélni, szintén testhezálló, talán kényelmetlen is lesz emiatt.Mikor vetkőzni kezdesz, kissé zavarba jösz, de gyorsan elmúlik, az asszony látott már téged szinte teljesen meztelenül. A nadrágot mintha csak rádöntötték volna, nem tudod hogy csinálták, vagy mit szőttek a vászonba, de enyhén rugalmas, és teljesen felveszi combod meg feneked formáját, már attól elpirulsz, ahogy hátrafordulva lenézel gömbölyödő fenekedre, hanem mikor az inget felhúzod, rájössz, hogy rafinált módon egy fűző van belevarrva az ingbe. Szerencsére ezt nem kell madzaggal szorítani, nem a derék karcsúsítása a célja, erre gyorsan rájössz, egyszerűen a paszomány gombokat mikor begombolod, azok összehúzzák a fűzőt is. Meglepően kényelmes, és az ing is rugalmas valamelyest. Érezted, hogy a melleid kikerekítette és feljebb nyomta, de mikor lenézel, végképp lángba borul az arcod, álmodban sem gondoltad volna, hogy van ruha, ami így ki tudja hangsúlyozni egy nő alakját, ráadásul egy picivel kissebb az ing, mint a te méreted. Szóhoz sem tudsz jutni, a melleid gömbökként domborítanak, ráadásul a paszomány gombok nem nayktól kezdődnek, így nagyon egyhén kilátszik a dekoltázs, ami most sokkal mélyebb a fűzőnek köszönve. Ahogy felnézel az asszonyra, rögtön szavadba vág:

-Nem, ne tiltakozz, gyönyörű vagy benne, Marcus a földről fogja felvenni a szemeit Hmmm nézzük csak. Nem, semmi festéket nem tennék az arcodra, te így természetesen vagy szép. Látom a hajad már elrendezted. Van még mit tanulnod, de maga a viselet határozottan jól áll. Már csak egy csepp illatos víz kell a nyakadra, és mehetsz is.

Ha az utóbbi ellen tiltakozni akartál, hát elkéstél vele, mert az üvegcséből amit eddig a markában szorongatott, egy pici rudazskát húz elő, és a nyakadhoz dörzsöli. Meglepően kellemes és enyhe jázmi illatot érzel.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány az izgatott kapkodásban -ami eddig sose volt rá jellemző- motyog teli szájjal egy köszönömöt az étel miatt aztán sírok ide, sírok oda, haladni kell

A szokatlan ajtón, meg hogy valaki a föld alatt lakik, úgy két légvétel után túlteszi magát. Ez a halottak városa, itt semmi sem normális.

Nem érzi megsértve magát, hogy nem vezetik lenn körbe, mindenki addig enged bepillantást a fészkébe, amennyit akar.

A ruha taccsra vágja, pozitív értelemben. Sosem viselt még ilyen passzos, kihívó öltözetet. Inkább nem szól semmit, csak a szemei kerekednek és óvatosan tapogatja magát a holmiban, még felpolcolt cicijeit is megböki, nem-e esnek vissza a helyükre.
<És még azt hittem, a fekete színt fogom gyászosnak tartani...Ez a ruha olyan...olyan...kitettem mindenem!>
Tiltalozni se tud az illatrúd ellen, még le van akadva, tátott szájjal les.
-...ha Marcus kritizálni mer, kikaparom a szemét...-motyogja. Akadozva köszöni meg a ruhát, ígéri, ki fogja mosni és vigyáz rá. Botladozva hagyja el Xima lakhelyét, rettentően zavarban van. Így ruha még nem tapadt rá,még a menés is furcsa benne.
<Sötét lesz...Lehet Marcus észre sem veszi. Vagy megijed és elfut...Elbambul, leesik a tetőről és nyakát szegi...>
A dekoltázsát tapogatva -szokni kell még hogy mi merre - lép be a fogadóba, hogy aztán valahogy felkeveredjen a tetőre. Bár oda nem tudja az utat sem

[Ichigo]

(Lerion)

Megfogadva Derill tanácsát, miután ő is kiürítette a kupályát, kimegy a kocsma hátsó udvarába és a frissen kapott bárdjával ismerkedik, gyakorol. Elvégez egy-egy suhintádt először vele, majd komolyabb műveletet intézz a bárdal. Közben felidézi tanoncéveit, amikor még a vén Ewol tanította a csatabárd használatára. Amikor úgy érzi miismerte a fegyvert, visszateszi bőrtokjába és felmegy a szobályába. Derill egy papíros felett görnyed és irkál. Valószínűleg a listát. Elővesz ő is egy papírost, majd egy listát készít.
-Kötél, jó vastag, esetleg 2 darab és azokat összefűzni
-Kampó a kötélhez
-Fáklyák
-Festék
-Szenteltvíz, jó sok

Mikor kész van odateszi Derill elé.

-No mit gondolsz? Nekem hirtelen ezek jutottak az eszembe. Te miket irtál fel? - majd Derill felé hajol, hogy megnézze az ő lapját

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Nagyon szívesen *Mondja mosolyogva Xima asszony* A ruhát meg majd visszaadod alkalom adtán. Szép estét.

Ugyan fura érzés ebben a ruhában mozogni, de sokkal könnyebb, úgy érzed hogy még tornamutatványokra is képes lennél benne, hisz a legkevésbé sem akadályoz a mozgásban. Ahogy megteszel pár lépést, még egy dologra leszel figyelmes, a nadrág teljesen felvette az alakod, nem kivétel ez alól ágyékod sem, enyhén bevág, nem annyira hogy kényelmetlen legyen, de minden esetre felettéb fura érzés. Mikor kezeddel a dekoltázsodban belépsz a kocsmába, továbbra is lefelé nézel, magad vizsgálgatod, egy leejtett pohár törésére kapod fel a fejed. A kocsmában csend lett, és mindenki az ajtó felé néz, egy pillanatra te is hátra nézel, hogy vajon mit láthattak ezek az emberek a hátad mögött odakint amitől ennyire megdöbbentek, de gyorsan rájössz, hogy téged bámulnak. Az egyik vendég keze még mindíg a pohár alakját veszi fel, noha már csak a levegőt fogja, a szilánkok ott hevernek előtte a földön. Van aki jócskán elpirul, ahogy tetőtől talpig végigmér, van aki hitetlenkedve néz rád, mintha ismerős lennél neki, de mégis most látna életében először.

[Navaratna]

(Jadrána)

Ficereg séta közben, ez a gatya nagyon furi
Megtorpan az ajtóban, vár, mi van, mit néznek.
<Kizárt hogy a ruhám miatt legyen...>
-Még élek, nem kell kardot rántani és leölni engem...-hiszi először azt, hogy zombinak nézik. Majd égnek emeli szemeit, nem gyermeteg ő.
<Ellana nevére mondom, ezek rajtam akadtak így le. Tudom, hogy kissé szép vagyok, de hogy ez hullaölőket meghasson...!>
Megköszörli torkát, elpirul.
-Merre van a feljáró a tetőre?
<Darton, add hogy Marcus nem fog a látványomtól megnémulni teljesen s nem vész ki az értelem a fejéből! S nem esik le a tetőről miattam...>

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Derill nevetve válaszol:

-Hát öcsém, a legfontosabbat kihagytad, de végülis még kezdő vagy, nem szégyen. A Pálinka! Ha már meghalunk, ne oly módon, hogy nem lötyög belőle egy kevés a gyomrunkban. Persze ilyenkor csak mértékkel szabad belőle inni, feszültségoldóként. Bár az, hogy mérték, igen csak relatív, hisz ha nagyon be vagy szarva, sokkal többet kell innod, hogy hasson. Ja és előre szólok, ott lent nem fogunk fürödni, úgyhogy készülj fel, az ellenfeleink testnedvei ha rádfröccsennek, rajtad fognak megszáradni . na de nézzük, mi az, ami még fontos. A második legfontosabb i skimaradt, jó sok tartós kaját kell vinnünk. A szárított hal éppen megfelelő, az nem annyira rágós, mint a többi szárított hús, igaz nem is túl nagy élvezet enni, és jó sós is, de ha korog a gyomor, bárminek örül. A hal mellé szárított gyümölcsöket is venni kéne, bár ha ki kell érte menni a falakon kívülre, akkor helyette több pálinkát csomagolunk. Egyébként jó hogy ketten írtuk a listát, én festéket elfelejtettem volna csomagolni. Szenteltvíz? Ahogy mondtam, fürödni nem fogunk, úgyhogy nem kell Hmmm. Gyanítom, hogy több napig lent leszünk, úgyhogy vagy jó meleg takarókat viszünk, vagy hálózsákokat, és felváltva alszunk, őrködünk majd. Az fontos, ha nem lehet legalább néhány órát aludni, a harmadik napra magunk is olyanok leszünk, mint a zombik. Az elmédet védi pajzs? Ha nem, akkor kénytelen leszek felépíteni neked, annyival kevesebbet alhatunk. Jól ki kell használni az éjszakát, lehet hogy az utolsó mulattságunk lesz. Menjünk hát le, és igyunk meg egy sört, meg vegyünk egy-két üveg pálinkát, aztán alvás, holnap nyakunkba szakad a szar.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Hiába szólsz hozzájuk, nem reagálnak. Mikor megkérded, merre van a tetőre a feljáró, egyikük olyan mozdulattal, mintha félálomban lenne, a lépcső felé int. Nem mintha pincelejáratot keresve akartál volna a tetőre jutni, ez aztán nagy segítség volt, minden esetre elindulsz a lépcsőn azzal a szándékkal, hogy majd a legfelső szinten jó alaposan körülnézel. A második emeleten a folyosón összefutsz Marcussal, amint a szobája felől jön. Mikor még messze vagy, a gyenge világításnak köszönve nem ismer fel, csak megtorpan. hanem amikor mellé érsz, elkerekednek szemei. Először csak dadog összefüggéstelenül, tekintetéből néma csodálatot olvasol ki, végül elkezd összefüggően beszélni:

-Darton nevére és összes angyalára...gyö-gyönyörű vagy...ez...egyszerűen...hihetetlen, hi-he-tet-len. Eddig megfosztottad az emberiséget ettől a látványtól, míg bő ruhák alá rejtetted magad. Álmomban sem gondoltam volna, hogy szívem hölgye nem csak odaadó és kedves, de gyönyörő, akár egy huri Ha Darton anygalai ilyen formát öltenének, amikor eljönnek a halandókért, az emberek boldogan halának kínhalált is, csak hogy a karjaikban vonszoltassák magukat a túlvilágra.

Közelebb lép hozzád, a zavarbaejtő reakció és szavak után, csak most veszed észre, hogy Marcus sem hétköznapi viseletben van, fekete bőrnadrág van rajta, melyet az oldalán rombusz alakban beleütött szegecsek díszítenek, meg egy sötétszürke selyem ing, tompa fényét a falakon függő lámpások kölcsönzik. Nyakában azonban most is ott lóg istenének tett szent esküvésének anyagi formája, a varjúszárny. Mikor végigsímít karodon, enyhén remeg a keze. Lassan közel húz magához ölelésével, finom csókot lehel ajkaidra. Utána arrébb tol, hogy tetőtől talpig végig mérhessen. Szinte érzed ahogy cirógat tekintetével, több helyen is elidőzik, combod formás ívén keresztül, domborodó ágyékodon át felfelé, lapos hasadon, gömbölyű melled, majd beleesnek szemei dekoltázsodba. Mire újból szemedbe néz, homlokát veriték pettyezi. Úgy tűnik még mindíg erősen a hatásod alatt áll, nem szólal meg.

[Ichigo]

(Lerion)

-A szenteltvízet nem azért irtam meg hogy fürödjünk benne, poén lett volna de látom nem vetted a lapot. A kajáról tényleg megfeledkeztem de a piáról nem, csak nem irtam fel mert evidens hogy viszünk magunkal Viszont takarokra tényleg nem gondoltam... Na mindegy majd lent akkor kérünk szárított halat meg pálinkát, addig én összepakolok. Ja és van köteled meg csáklyád? Mert nekem nincs, ugyhogy lehet hogy azt is kérni kell. És mégvalami. Nem védi az elmém pajzs, mert nem tanultam meg elsajátítani. Tudod, hogy én inkább harcias beállítottságú vagyok, ugyhogy ha lennél olyan kedves építenél az elmém köré pajzsot, megköszönném.

Amint elkészülnek, elindulnak le, hogy megigyanak egy kupa sört és titkon reméli, hogy nem ez lesz az utolsó...

[Navaratna]

(Jadrána)

A lépcsőhöz menet prtóbál nem riszálni, de mivel nőnek született, alapvetőleg úgy is lesz egy kis ringó mozgása.
<Te szent sír... Mi a fene ütött ezekbe? >
Marcust meglátva megugrik a szíve. Most kiderül, a férfi miképp reagál. Hülyén érzi magát, egyrészt mert megbámulták odalenn, másrészt a kényelmes, egyszerű ruhákat szerette, nem a figyelemfelhívóakat.
Mosolyog a szavak hallatán. Nem sokan bókoltak neki. Ervában inkább Dánica söpörte be az elismeréseket, bár ő arra nagyon is rájátszott, neki nem mertek semmi ilyet mondani a nézése miatt. Nem tudta mi az a huri, de biztos valami szépségről lehet szó. Azt se említette meg, hogy szerinte darton a marcona, fekete vértes férfiak szolgálatát részesítheti előnyben
Végignézett Marcuson, s tetszett neki amit látott:
-Csinos vagy.
Aztán lesüti a szemét, mert a férfi nagyon mustrálni kezdi. Egészen úgy érzi magát, mintha meztelen lenne s a másik akadálytalanul nézegetné.
-Zavarba hozol. Még a végén megeszel.
Hallgat kicsit, aztán folytatja:
-Ne segítsek vinni valamit a tetőre?
Zavarban volt, látta miképp nézett rá a másik. De persze ez volt az egészséges

[Abdul Al Sahred]

Jadrána JK és Marcus NJK esete a tetőn


-Hogy én csinos? Miket beszélsz, meg sem mernék jelenni veled együtt emberek előtt, hozzád képest én koldus gúnyába öltöztem!
-Ne félj,nem foglak megenni, bár ahogy így itt állsz előttem és ahogy zavarba jöttél, legalább nem csak én vagyok így vele…

-Szóval, mit segítsek felvinni a tetőre? - próbál stabil talajon maradni.
Közben azért mosolyog.

Kissé oldottabb lett Marcus, bár látszik, hogy még mindig nem tudja leszakítani tekintetét formás testedről:
-Ha segíteni szeretnél, te hozd a forralt bort, amit kancsóba töltöttem, én viszem a takarókat.

-És hol van a bor? -somolyog - Ha ilyen soká nézel, kiesik és poros lesz a szemgolyód.

-Bocsáss meg, de nem tudok nem gyönyörködni benned, lehet hogy még nem mondták neked, de nagyon szép vagy. Az arcod eddig is tetszett, kedvességet sugároz, de így egyben álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű vagy...ööö...mindjárt hozom, a szobámban maradt. Várj csak meg itt, különben nem állok jót magamért
Azzal bemegy a szobájába

Zavartan vakarja meg az állát és a füle is vörös.
"Vajon feljutunk valaha a tetőre? "
Türelmesen vár, ez neki is jó alkalom arra, hogy összeszedje magát.

Körülbelül fél perc múlva Marcus újra felbukkan, feltűnően gyorsan becsukja az ajtót, nehogy ketten zuhanjatok be rajta, úgy látszik mondanivalóját komolyan gondolta, miszerint nehezen türtőzteti magát:
-Nos, itt lenne, rögtön hozom a pokrócokat, ide tettem őket az ajtóba, csak benyúlok értük, aztán mehetünk

-Nyugodj meg, nem kell ilyen idegesnek lenned. Ha ennyire zavar hogy nézek ki, felveszek valami hagyományosabbat-áll elő ezzel az ötlettel de közben átveszi az üveget.

-Darton mentsen meg tőle, végre valódi kinézetedben gyönyörködhetek, erre átöltöznél? Indulhatunk, a tetőre a legfelső emeletről tudunk feljutni, gyere utánam.
Megindul a felnyalábolt takarókkal, jó sokat szerzett, talán több is van a kelleténél, bár nemigen voltál kint éjszakánként, talán tényleg elkelnek majd

-A valódi az lenne, ha pucéran látnál -vitatkozik szelíden vele.
"Ezt lehet nem kellett volna... "
Ahogy Marcus mondta, úgy tesz, követi, lába elé nézve, de a füle ég, ezt érzi.

Úgy látszik Marcus zavarát lehet fokozni, ahogy kihívó kinyilatkoztatásod elhangzik, újból elvörösödik, de nem kommentálja. Mikor az emeleten vagytok, egy olyan ajtóhoz lép, amin még soha nem léptél be, bár nem ez az egyetlen. az ajtó mögött lépcsősor vár rátok, holott már felkészültél hogy rozoga létrán kell másznotok. A lépcső végén újabb meglepetés vár, nem a csupasz cserepeken fogtok ülni,
Egy pofás kis erkélybe torkollanak a lépcsők. Marcus két pokrócot leterít a földre, hogy alulról se fázzatok, de még mindig marad 3-4, amivel takarózni fogtok.

-Ez ötletes -lelkesedik Jadrána az erkély láttán, leteszi az üveget egy biztos helyre és körbenéz a tetőn, le és fel az égre is.
Ha kibámulta magát, ideje leülnie és betakaróznia, mert egy szál ingben nincs meleg.

Amíg nézelődtél, fel sem tűnt, hogy bizony tényleg hideg van. Ezalatt Marcus elrendezi a többi takarót, úgyszólván megágyaz, hogy ha majd leültök, csak magatokra kelljen hajtani a takarókat. A hidegben ácsorgás megtette hatását, érzed hogy mellbimbóid megkeményedve merednek, szinte átdöfik a vékony vászoninget. Marcus nyilván ebből semmit nem vesz észre, a hold nem ad ehhez elég fényt.

Átfogja magát karjaival, s most már tényleg leül, beburkolózik.
-Erre inni kell, sose voltam csősz, szokatlan nekem a hideg éjjel odakinn.

Marcus is leül melléd, és magatokra húzza a takarókat. Örülsz, hogy ilyen előrelátó volt, enyhén megborzongva, és hálásan fogadod a takarók adta meleget, egészen közel húzódsz Marcushoz, aki átölel és testével melegít. Másik kezével kinyúl a takarók alól, hogy a bort elérje, és neked nyújtsa.

Átveszi, s tényleg egy jó adagot húz belőle. Nem azért, mert ebből akar bátorságot meríteni, hanem reméli, tényleg felmelegíti belülről kicsit.
Ha a férfinak kell belőle, neki is odanyújtja, majd az égre emeli tekintetét, merre is kell majd figyelnie a holdat.

Ahogy lecsúsznak az első kortyok, hirtelen forróság tölti el tested, pedig az ital bódító hatása még nem is jelentkezett.
A bor amiből készítették nagyon finom lehetett magában is. Méz helyett, amennyire emlékszel, nádból készült édesítő van benne. Nem annyira émelyítően édes, de további ízt kölcsönöz a bornak, ami nagyon tetszik. A szegfűszeget kiérzed belőle, mintha ehhez az italhoz teremtették volna az istenek, annyira illik hozzá, de van egy másik erő s íz is benne, amit nem tudsz hová tenni. Selymes és cirógató, ugyanakkor erős ízt kölcsönöz az italnak, minden esetre az összhatás nagyon tetszik, pedig nem szoktál italozni.

-Ez nagyon jó! Biztos máskor is fogok ilyet inni, tetszik!-villantja ki fogait Marcusnak egy mosoly keretében.
Nem híve az alkoholoknak, de ez most remek volt, beletalált az ízlésébe.

-Örülök ha tetszik, tulajdonképpen ez igencsak gyenge ital, mivel a főzés során kimegy belőle az erő, viszont finom, és melegít.
Enyhén magához húz, de már enged is a szorítás, nehogy fájdalmat okozzon. Elveszi a kancsót amint felé nyújtasz, és ő is iszik belőle. Nem tikkadt szamárként, csak néhány apró kortyot, úgy tűnik ő is élvezi az ízét.

A húzás kedvére való, szava nincs. Hunyorog az égre, történt-e fenn valami egyáltalán

A kék hold előttetek van, pont amerre az erkély néz, Marcus nem véletlenül választotta ezt a helyet holdnézéshez. Egyelőre semmi változás, de attól még nem unod magad, a társaság miatt akkor is megérné, ha a hold egész éjjel változatlanul így maradna

Jadrána somolyog és néha Marcusra néz:
-Képzeld, amikor most este bementem az ivóba, mindenki ledermedt.
-Jó kis zombi lennék, ha meghalnék és feltámasztanának, nem?

-Hát, el tudom képzelni, hogy nézhettek rád. Elég, ha csak visszaemlékszem magamra, amint megpillantottalak.
Húz a fűszeres meleg borból, majd átnyújtja neked
-Viszont az, hogy magamhoz ölelhetlek, és érezhetem ahogy az előbbi hidegtől enyhén megborzongasz, hogy érezhetem ahogy a levegőt veszed, azt semmihez sem tudom hasonlítani

Lesüti szemeit. A vonzalom szavakba öntése nem az ő asztala, inkább megsimítja a férfi haját.

A férfinek szemmel láthatóan jólesik a simogatás, leteszi a kancsót, hogy a másik kezével is téged ölelhessen a takarók alatt. Valószínűleg akaratlanul, de ahogy derekad átöleli, véletlenül tenyere élével hozzáér az ingen keresztül melledhez. Lehet hogy az ital is rájátszik, de hirtelen rohanni kezd a vér ereidben, már ettől az érintéstől megrészegülsz. Csak jönne már az a holdfogyatkozás.

Átöleli fél kézzel a derekát, fejét a vállára hajtja, s igen óvatosan vesz levegőt.
„Ne légy gyerekes Jadrána. Felnőttek vagytok, szinte biztos, hogy nem csak holdnézésre számíthatsz."

Amúgy is szaporán ver a szíved, erre Marcus kissé izgatottan felkiált:
-Nézd csak! Elkezdődött. az Amund isten arca fogyóban van !

-? Amund isten arca? Az ki? –de azért a kérdéses irányba néz.

-Már említettem a nevét, Amhe Ramun. Ő az, aki a kontinens déli részére veszedelmet hozott az elmúlt években, és vélhetőleg nagy változások előidézője lesz a jövőben.
Amint a holdat nézed, kísérteties látvány tárul eléd: a holdba egy karéj alakú sötét folt harap, lassan fogyni kezd. Ez a látvány más esetben hetek alatt tárul eléd, amit most végig fogsz nézni.

-Ezt mágia csinálja?-lepődik meg.

-Egyszer egy ismerősöm megpróbálta elmagyarázni nekem. Megvallom őszintén, nemigen értettem meg hogy mitől van, a lényeg az, hogy egy másik égitest vet rá árnyékot, attól fog elfogyni teljesen a kék hold, nem jut rá fény.

-Az istenek játszanak-vallotta a lány s megint megsimította a férfi haját.

Marcus ezúttal a hajsimítás hatására már nem tudja figyelmét töretlenül a holdra összpontosítani, míg egyik kezével ölel, másikkal finoman állad alá nyúl, enyhén megemeli fejed, és csukott szemmel csókolni kezd.

A viszonzás nem marad el, a hajsimogatás nem marad abba.

A hosszú csók után szemedbe néz, sötétbarna szemében csillogón tükröződik a kékhold gyengülő fénye, de a mögött is észreveszed a tekintetben lobogó odaadást, és az azt megfűszerező vágyat.

Kezét a férfi tarkójára csúsztatja és erősebb csókot ad neki, közelebb húzódik hozzá.

Mielőtt újból csókba fulladna levegővételetek, szemed sarkából látod, hogy a kék hold nem is fogy olyan gyorsan, bőven van időtök egymásra, és a látványról sem fogtok lemaradni. Sőt, így érdekesebb, feltűnőbb lesz a változás, mikor újra ránéztek. Ahogy ajkad Marcuséra tapad, érzed, hogy orrán keresztül szaporábban veszi a levegőt, csókját elmélyíti, pajkosságot csempész bele, s az enyhe csiklandozó érzés egész testedben szétárad.

-Bontsd ki a hajad kérlek-szólal meg halkan.

Marcus szó nélkül leoldja hajáról a bőrszíjat, így válláig ér, és amit eddig nem lehetett észrevenni a szoros varkocs miatt, enyhén göndör a haja. Valamilyen illóolajjal moshatta meg, amint megrázza, hogy a szoros varkocs kioldódjon, friss gyógynövényillat csap meg.

-Úgy látom te is készültél-nevet fel.
Aztán elnémul és csak bámulja a másikat. Elméje viszont üres, nem agyal semmin.
Szeme belevesz a másik szemébe, hallja hogy a vére a fülében dobol.

Először értetlenül néz, de amikor észreveszi, hogy haja felől szívod be mélyen a levegőt, elneveti magát:
-Igyekeztem
Azzal közel hajol hozzád, és újból csókolni kezd, közben ő is mélyen belélegzi bőröd illatát, amit nem tesz szóvá, hisz akkor le kéne választania ajkait ajkadról, de kellemesen megborzong. Örülsz, hogy nem sikerült Xima asszony megakadályoznod az illatosításban.

Átfogja karjával a férfi tarkóját, így öleli őt és belefeledkezik a csókba.

A takarók alatt kellemesen meleg van, testetek jól befűtötte. Ezúttal mellbimbóid nem a hidegtől keményednek be, de ez most nem is olyan érzés, sokkal kellemesebb. A ruhád, mintha csak önálló életre kelne, az egész testeden érzékenyebb lett a bőr, mert mindenütt érzed a feszülő ruhát, mintha mindenütt cirógatna, tested szinte kiált azért, hogy simogassák, kényeztessék, libabőrös leszel, amit akárhogy próbálsz, nem tudsz a hideg számlájára írni.

Marcus egyik kezét a derekára vonja, a csókja hevesebb lesz. A fejére köd szállt, de ez most nagyon jól esik.

Amint Marcus kezét derekadra vonod, törökülésben mögéd ül, és mindkét kezével átkarol, kezeit hasadon fűzi össze, közben nyakad kezdi finoman csókolgatni, addig haladva, amíg újra ajkaidnál nem köt ki csókjaival.

Érezte, a kelleténél jobban feltüzelte magát, finoman elhúzza a száját és fejét Marcus mellkasához támasztja fél-fordultan ülve.
"Kiugrik a szívem a mellkasomból, pedig még minden ruha rajtam van"

Marcus ahogy abbamaradt a csók, hogy levegőhöz jussatok (ő is szaporán veszi ám a levegőt) ráhajtja mögüled fejét a jobb válladra, és puszit ad nyakadra, majd újból mélyen beszívja a jázminillatot puha bőrödről

-Ma este, ha szeretnéd, a tiéd leszek-mondta nagyon halkan a lány.

Amint megemésztette a hallottakat, úgy helyezkedik, hogy ne emelgesse a takarókat, de mégis veled szembe kerüljön. Tenyerei közé veszi arcodat, az ajkaidra is puszit ad:
-Csak akkor, ha teljesen biztos vagy benne, hogy te is szeretnéd. Nem kell sehová rohannunk, itt leszünk egymásnak. Ha kicsit is bizonytalan vagy, akkor várjunk vele, én nem siettetem, nekem az a fontos, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, bármiről is legyen szó

Felkuncog:
-Marcus, nem vagyok már ártatlan, nem kell így óvnod engem...-beszélt halkan.

Továbbra is veled szemben ül, de most szorosan, teljes testével átölel, ahogy kebleid mellkasához érnek, érzed hogy megremeg. Ölébe húz, így már combján ülsz, finoman simogatni kezdi oldalad, de a simogatás olykor enyhén a melled szélét is érinti, ezúttal szó sincs véletlenről, de merészebb lépésre egyelőre nem szánja rá magát, közben újból csókolni kezd.

Jadrána szeme lezárult, felsóhajtott, a csók érkeztekor belemarkolt a férfi hajába.

A csók apró puszikba vált, és lefelé halad nyakadon. Fantasztikus érzés, ilyen már volt reggel, mikor a szobájában voltatok. Most is enyhén beszívja nyakadon a bőr, és míg ajkai között van, nyelvével cirógatja, valamivel jobban szívja nyakad, miközben te macska módjára nyújtózol, felfelé fordítod fejed, hogy jobban hozzáférhessen nyakadhoz. Mikor nyakadról is lefelé indul a csókokkal, megszédülsz, sejted már, hogy mi lesz a végállomás. Megérzésed be is igazolódik, melled csupasz részét csókolja, ami ki van az ingből (azaz a dekoltázsod).

Átadja magát a férfinak, egyelőre ahhoz van csak ereje, hogy annak haját túrja kezével.

Szemmel láthatóan Marcusnak tetszik, ahogy a hajába túrsz, a levegőt száján keresztül veszi és fújja ki, egyenesen a dekoltázsodba, ez a finom bizsergető érzés megrészegít. Eddig zavart, hogy inged ennyit megmutatott melledből, most meg azt kívánod, bárcsak ne takarna ennyit, és jobban hozzád férhetne.

Ami a fejéből kipattant, a keze máris teljesíti -azaz Marcus egyik kezét a gombsorra vezeti nyomban. Mintha lebegne, a hideget se érezte.

Mivel előzőleg már biztosítottad róla, hogy komolyan gondolod, nem habozik, ujjai a legfelső paszomány gombon matatnak, már ez is várakozással tölt el, érzed, amint kemény izmainak munkája finom mozdulatokban végződnek ujjainál, határozottan gombolja az első gombot, és csókolni kezdi melled szabaddá vált részeit, minden apró kis pontját, majd tovább gombolja, és tovább, míg egy sem marad begombolva. Ekkor egyik kezével megtámasztja hátad, és finoman lefektet a pokrócokra, közben végig betakarózva maradtok, a legkevésbé sem fázol.

A várakozástól időnként finom remegés szalad végig rajta, felnyúl Marcusért és lehúzza magához.
Most ő csókolja meg a férfi nyakát, inkább az ösztöneire bízva, nem ésszel irányítva.

A csók a nyakára megtette a hatását, ahogy magadhoz húzod Marcust, ugyan nem nehezedik rád teljes testsúlyával, de így is érzed, érzed, hogy ágyéka válaszolt neked. Kéjesen megborzong csókodtól, mit a nyakára adtál, majd újból lejjebb húzódik, lassan szétnyitja ingedet, melleid immáron Marcus arcával takaróznak, az ing nem fedi őket.

Észrevehetően megfeszül, s belemarkol Marcus vállába. Elfelejtette, hogy holdat jöttek nézni

Immáron cicijeid is szabadon vannak, ahogy az ing szorítása, legyen bármily csekély, megszűnt, az érintésre még érzékenyebbé váltak. Lassan spirál alakban körbe csókolja kebled.

Jadránának idegen az ilyen részletes törődés, sőt, bár jól esik, nem is igényelné, egyszerű faluról való lány ő, ahol nincs nagy körítése annak, ha ketten össze akarnak bújni.
Átlagos körülmények között egy örökkévalóságig élvezné mindezt, de neki ez nem átlagos: lejjebb csúszik, hogy a száját érjék a csókok, finoman felmordul s Marcus ingjéért kap.

Az ing finom selyem anyaga először kicsúszik ujjaid közül, de másodszori próbálkozásra a gombok könnyen engednek. Sejtetted, és ruhán keresztül eddig is láttad, hogy Marcus izmos férfi, ám a valóság így fedetlenül ezt felülmúlja. Mellkasa enyhén szőrös, izmai kidolgozottak, de továbbra sem tűnnek eltúlzottnak, viszont keményen feszülnek. Hasán hat jól elkülönülő izom köteget tapintasz.

Végighúzza mellkasán és hasán az ujjait erősen, egyik lábát felhúzta, s teljesen magához rántja a férfit.

Becsukja szemeit, úgy élvezi ahogy hasát és mellkasát simogatod. Ahogy magadhoz húzod, ismét érzed Marcus ágyékát, úgy érzed, hogy nadrágján keresztül is majd át döfi nadrágodat. Már reggel is érezted ezt, de mire élvezni kezdted volna, a józan hang a fejedben megálljt parancsolt, de ez a hang ezúttal mintha nem is létezne. Úgy véled, nem csak hogy nem lesz rossz, ha a két nadrág nem fog köztetek feszülni, de egyenesen az egekben fogod érezni magad. Már most kellemes bizsergés indul ki öledből felfelé egészen a halántékodig.

Jadrána felnyögött, egy pillanatra kinyitotta szemét, de csak azért, hogy elnézzen az ég felé, cél nélkül, majd átölelje párját, körmeit pedig hátán végighúzza gyengén.

Hátadon fekve a szemeiddel látod ugyan, hogy lassan teljes sötétségbe borul a táj, a kékholdból csak egy cérnaszálnyi szelet látszik immár, de agyad nem fogja fel a látványt, a bőrödön érkező ingereke összpontosít csak. Ahogy enyhén végigkarmolsz Marcus hátán, megvonaglik, majd teljesen lefejti rólad az inget, ezúttal tenyerével simogatja kebleid, olykor finoman meg is szorítja őket, de úgy, hogy véletlenül se fájjon, inkább enyhe feszülést érezz.

Tüdeje felett már rég nem uralkodott, ám lassan már magán sem: megvonaglott, a férfi nadrágjának csatjához nyúlt...

Míg te fekve maradsz, Marcus szétvetett lábakkal fölötted térdel, így amíg te nadrágját csatolod ki, ő ugyanezt teszi a tiéddel. Mindketten kapkodtok kissé, de végül azért siker koronázza igyekezeteteket. A férfi bőrnadrágja sem túl bő, de miután lerúgta csizmáját viszonylag könnyen lejön róla. Örömmel konstatálod, hogy a nadrág alatt semmit nem hord...

Kissé zihál, ahogy megszabadul a maga nadrágjától, dübörgő vérére hallgat s nyúl a férfi után. Hallgat a sürgető kényszerre, csak kibukik belőle az, ami józanul sose:
-Akarlak...

Marcus saját bevallása szerint ugyan nem túl tapasztalt, de úgy tűnik, ismer pár dolgot, amivel tovább fokozhatja már amúgy is határokat súroló élvezeted. Ködös, vágytól égő tekintettel hallod saját kinyilatkoztatásod, más szavakkal:
-Nagyon kívánlak.
Közben szorosan melléd húzódik, férfiassága combodnak feszül, közben ajkaival újra melleid kényezteti, tenyerével pedig combod belső felén siklik felfelé, egyre lassabban, míg el nem éri öledet.

Jadrána enyhén meglepődik s megfogja Marcus kezét:
-Te meg mit...?

Felemeli fejét, csókot ad:
-Ha kellemetlen érzés, csak szólj, és abbahagyom...
Leheli finoman.

-Fura dolog... Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem jó az is, amitől férfi vagy, nem kell csodát tenned...

Tudomásul veszi, és egy másodperc alatt napirendre tér felette. Föléd helyezkedik, finoman szétnyitja lábaid, de nem megy fejjel a falnak, tenyerével továbbra is a melled kényezteti, egyszer csak azt veszed észre, hogy tested már befogadta őt. Először nagyon lassan, finoman teszi. Extázistól remegsz, még soha nem tapasztaltál ehhez foghatót. Mert bár a testiséggel volt már találkozásod, de az eddig mindig kellemetlen volt, kéjtől mentes. Most viszont ezt el is lehet felejteni. Hisz szinte a mennyekben jársz, ez sokkal kellemesebb volt.

Ebben a felfokozott állapotban nem kell soká "győzködnie" Marcusnak a lányt, nem tud ő semmit arról, hogy lehet elnyújtani az élvezeteket, így csakhamar teste megfeszül, igen mélyet sóhajt.

Marcust is magával ragadja a hév, sóhaja a nyakad csiklandozza, miközben mélyebbre szánt, de továbbra is finoman, egészen lassan, míg azt nem érzi, hogy felvetted vele a ritmust.

Ha a férfi így folytatja, Jadrána hamar átköszön Ellana birodalmába...

A tempó lassan fokozódik, de ez nem egyikőtök vezetésével történik, követitek egymás mozdulatait. Marcusból halk, ziháló nyögések törnek elő.

Jadrána ezt már csak fél füllel hallja, a Szerelem Istennője már elragadta...

Mikor Jadrána gyönyöre kiteljesedik, a férfi sincs már messze tőle, még néhányszor megcsókolja testével tested, hogy aztán, ha pár pillanattal utánad, de maga is révbe érhessen.

Alig kap levegőt, azzal sincs tisztában hirtelen, hogy hol is van.
Majd csodálkozva néz fel az égre, utána Marcusra, és kifulladva ennyit kérdez:
-Ez mi volt?
Félénken kérdezi, de tart attól, ezzel aztán ékes bizonyítékát adta tudatlanságának. Nem tudta, hogy együttléttel el lehet érni ilyen fokú örömöt.

Félelme alaptalannak bizonyult. Marcus sincs még teljesen magánál, mikor válaszol:
-Ez Ellana ajándéka volt.
Feleli lihegve, majd hozzáteszi:
-Más nem lehetett, csak ajándék. Ami ilyen jó, az csak ez lehet. Így még én sem éltem át soha.
Érzed, hogy arca izzadt, ahogy megcsókolja szintén izzadt homlokod.

-Ó, engem az se érdekelne, ha már volt benne részed, de most velem voltál és nem mással...-nyúlik el a lány.
"Hogy fogok én holnap efelett napirendre térni, még nem tudom!"
Hozzábújik és takarót húz magukra. Csendben szuszog.

Ő is hozzád simul meztelen testével:
-Örülök, hogy veled tapasztaltam meg teljességében. Arcán látszik, szabódik, akar még valamit, de csak megkérdezi:
-Nálad aludjunk ma este, vagy nálam? Vagy úgy gondoltad, hogy mindenki a saját ágyában?
Bár hallod hangján, hogy az utóbbi lehetőséget nem azért kérdezte, mert ő úgy szeretné.

-Gyere hozzám...-s mivel még nem volt hangjának ura, ez a fátyolos kérés elég kétértelműre sikeredett Akár házassági ajánlatnak is felfoghatnák az élesebb s pajkosabb elméjűek.

Marcus vagy nem értette, vagy mivel olyanról még nem hallott, hogy nő kérte volna meg a férfi kezét, eszébe sem jutott másképp értelmezni.
-Szíves örömest
Igazi örömöt hallasz hangjában bujkálni, bár valószínűleg nem külön annak örül, hogy hozzád mentek, az nyilván mindegy neki melykőtöknél alszotok, hanem hogy együtt maradtok éjszakára.

A hideg nőtt, hiába a takaró, hiába a másik melege.
-Gyere, menjünk most...-javasolja.

Ahogy hozzáfognátok az öltözködéshez, megpillantjátok a holdat, teljesen kerek, ismét telihold van. Fogalmatok sincs, mennyi ideig feledkeztetek egymásba, de a holdfogyatkozás teljesen elmúlt. Ahogy Marcusra nézel, látod, hogy ő is tisztában van vele, elmulasztottátok ezt az égi csodát, de arcán elégedettséged és boldogságot látsz, úgy tűnik a legkevésbé sem törődik a holddal.

-Azért majdnem feketén elkaptam...egy pillanatra...talán...-bizonytalanodik el a hangja, de aztán legyint, felül s össze is koccan a foga nyomban. Meg csapta a hideg, kapkodva nyúl holmijaiért.

Öltözködni már nem tudtok ülve, kénytelenek vagytok kibújni a takarók alól, és az éjszaka hidegébe anyaszült meztelenül kiállni, míg öltöztök. Ahogy felkeltek, Marcus mosolyogva megsimítja feneked:
-Míg ültél meg feküdtél, erre nem volt alkalmam
Viszont látod rajta, hogy már ez az egyszerű érintés sem közömbös számára. Gyorsan felöltöztök, Marcus beburkol téged a takarókkal, hogy ne fázz, és
Megindultok lefelé a lépcsőn, szobád felé.

Vacogva araszol, melegre vágyik, és ágyfélére s arra, hogy aludjon. A kapálásban sose fáradt ki ennyire...Ha beérnek szobájába, csak ennyit mond:
-Dobj le mindent a földre, holnap legyen gondunk vele!-s hívja a takaró alá, most már pihenni, nem ölelkezni.

Úgy tesz ahogy mondod, enyhén vacogva bebújik melléd a takaró alá, miután levetkőzött, és elfújta a lámpást.

Jadrána álomba merülése előtt köszönetet mond istenének:
<Hálás vagyok azért, hogy egy jólelkű, figyelmes férfival hoztál össze, s remélem, szerelme megerősíti s nem meggyengíti lelkét!>

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

-Vettem a poént nyugi, én is annak szántam a fürdést , Kötelem meg csáklyám van, szárított halat azt tartanak itt, nem mi vagyunk az egyetlen agyamentk, akik szerencsét próbálni jönnek a nekropoliszba . Elég jól el vannak látva felszereléssel hasonló esetekre. Persze nem ingyen van. Ejj, várj azzal a sörözéssel, ha csak lé veszi körül az agyad, az védelemnek kevés . Ha meg besörözök, már nem vagyok rá képes, úgyhogy előbb a fejed jön, aztán mehetünk sörözni.

Leültök egymással szemben az ágyon, nem tudod mire számítottál, de arra biztosan nem, hogy Derill teljesen csöndben marad végig. Először semmi különöset nem érzel, Barátod már pár perce csukva tartja szemét. Egyszer csak enyhe szellő csap meg, holott ablak az nincs nyitva. Te is becsukod szemed, érzed, hogy így könnyebb a belső erőkre öszpontosítani. Tisztán érzed, ahogy a másik elméjének ereje megpróbálja felvenni veled a kapcsolatot, tudatodba próbál férkőzni. Rájössz, hogy elméd ennek ellenáll, így tudatosan kell kitárnod a kapukat hogy hozzádférjen. Innentől kezdve furcsa képek villannak be, de alapjában véve mély kékség vesz körül, talán ilyen lehet egy tenger alján, ahogy a nap fentről süt a vízen keresztül. Közben az a határozott benyomásod támad, hogy egy egész vékony csillogó fonál szövi be elmédet, először csak lassan halad, és csak egyetlen szál, később már nagyon sebesen történik, szinte érzed, ahogy a védelem kiépül. Egyszer csak felpattannak a szemeid, látod, hogy Derillé is nyitva van már.

-Hol az a sör, most rám fog férni.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Igencsak kimerültek vagytok mindketten, dacára annak, hogy ez a legkellemesebb testileg megterhelő tevékenység, amit el tudtok képzelni. Valamikor hajnal hasadta előtt felébredsz egy rövid időre. Marcus melletted fekszik, ugyan mély álomból ébredsz, de az előző esti élmény annyira elevenen él benned, hogy rögtön tudod, neki ott a helye. Lassan, egyenletesen szuszog, haját miután kibontotta, nem fogta újra össze, de lehet hogy éjjelre nem is szokta, minden esetre egy széles göndör tincs lóg az arcába.