Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

Nem akar még felkelni, korán van, inkább közelebb fekszik az amúgy sem kétszemélyesre tervezett ágyon hozzá s folytatjaj az alvást teljes elégedettségben. Ki tudja mit hoz a reggel, majd megszólal benne a konzervatívabb énje, de arra még várhat!

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Reggel arra ébredsz, hogy a nap betűz az ablakon, Marcus is már ébredezik, mocorog. Álmosan kinyitja a szemét, valószínűleg még a múltkori küldetését sem aludta ki rendesen, és múlt éjjel is sokáig fent voltatok, álmos hangon csak ennyit mond mosolyogva:

-Jó reggelt.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány mocorog, álomittas, felnéz, de nem tudatosul benne, hogy Marcus van az ágyában. Motyog egy köszönést, aztán felpattan a szeme és elvörösödik. Megtapogatja magát. Pucér.<Ez illetlenség!>
-Fordulj el, keresek egy inget és felveszem...-hebegi, kikúszik az ágyból, az egyik legórt takarót gyorsan magára kapja, holmijaihoz lép, tiszta inget vesz. Aztán megtorpan, kicsit elsápad.
<Nem mostam meg az ölem utána! Mi lesz ha megestem?!>
-Marcus, mi van ha most az éjjel én teherbe estem?-kérdezi. Enyhe lelki forrásból táplálkozó rosszullét veszi el arca színét.
<Nem szabad! Nekem hóhérrá kell válnom! S nem biztos, hogy ez a férfi nőül akarna venni engem.>
Tudta, hogy ha ketten összefekszenek, abból gyerek szokott lenni. nem igazán avatta őt be az anyja abba, hogy hogyan lehet a nem kívánt babát elhajtani, hisz bába volt, nem javasasszony!

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Nem kerüli el a figyelmed, hogy Marcus meglepetten néz kérésedre, miszerint forduljon el, de azért megteszi, felül az ágyon a saját felén, így neked háttal van, de közben ő is öltözködik. Immáron ismét ruhában, újra minden a régi kerékvágásban, azt leszámítva, hogy Marcus a tegnap esti nem szokványos ruhájában van, hisz nem akar pucéran végigmenni a folyosón. Mikor tolmácsolod aggodalmad, elmosolyodik:

-Nyugodj meg, nem estél teherbe, vigyáztam. Nem voltunk teljesen magunknál, de annyira azért ott volt az eszem. Különben sem kell ezen idegeskedni, ha teherbe is esnél, hát hóhért, vagy paplovagot nevelnénk belőle, esetleg mindkettőt

Az utóbbit mosolyogva mondja, de eléggé úgy hangzik, mint aki a mosoly mögött komolyan is gondolhatja, nem tudod eldönteni.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány egyelőre még szorong, lassan emészti, hogy Marcus állítólag vigyázott. Megdörzsölte halántékát.
-És ha lány lesz? Akkor egyik sem lehet ha nem akar...
Elhessegeti ezt a lehetőséget, ránéz a férfira. A gyerek téma háttérbe szorult.
-És most mi lesz velünk? Ma este is itt alszol? Vagy visszaköltözöl a szobádba?
<Gyónnom kell...megyek is majd a kocsmároshoz...>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Már miért ne lehetne egyik sem? Itt nőne fel velünk, és nem nevelnénk bele olyan ostobaságokat, hogy lány létére nem csinálhat mást, csak a férjére főzhet, moshat, meg más házimunkát végezhet. Képzeld már, milyen jót mutatna mint női paplovag, teljes vértben, pont olyan gyönyörű lenne mint az anyja, kezében fejezőbárddal indulna kivégzésre, hóhéri minőségben .

Továbbra is mosolyog, de kissé réveteg tekintettel, amit mond, valószínűleg el is képzelte. Talán ez nem más, mint egy nagyon távoli jövőkép, inkább álmodozás, hiszen nagyon messze lenne, de semmiképp nem viccnek szánta, ebben már biztos vagy.

-No de nagyon elrugaszkodtunk a valóságtól, ha majd ott tartunk, hogy aktuális lesz a téma, kivesézzük jobban. *Átkarol közben* Mit szólnál, ha lemennénk reggelizni, és közben megbeszélnénk, hogy ma este is itt aludjak-e, vagy költözzek vissza a szobámba *hatásszünetet tart, mintha tényleg fontolgatná az utóbbit, de aztán nevetve hozzáteszi:*...Veled

[Navaratna]

(Jadrána)

-Reggeli? Feltétlenül. Ám utána akad egy kis vallásos dolgom, ha nem bánod. És ott alszunk, ahol nagyobb az ágy és/vagy a szoba.
<Abszurd, előre szaladt gyerek ügyben! S sose erőltetnék a lányomra semmit, csak azért mert nekem tetszik. Dánica se lett bábatanonc, mert okádott a szülő nők és a vér látványától.>
Még megigazítja a haját, nadrágot húz -a feszeset, nincs kedve választani egy szolidabbat a magáéi közül- s megfogva Marcus kezét kész lemenni enni.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Elgondolkodik egy pillanatra, hogy miféle vallásos dolgod akadhat, de nem firtatja, nyilván úgy van vele, hogy ha azt akartad volna, hogy tudja a részleteket, hát közölted volna. Elkerekedik a szeme, mikor látja, hogy a feszes nadrágot húzod fel. Cseppet sem lankadt az érdeklődése, vagy a csodálata, attól hogy megkapott, sem testi, sem lelki téren, ezt örömmel veszed tudomásul. Amint kéz a kézben lelibbentek a lépcsőn a kocsmába, hirtelen megint csend lesz. Sokan néznek meg még mindíg a nadrágodban, de néhányuk kaján vigyora már nem ennek szól, ki tudja milyen vad történetek születtek a holdnézésetekről. Nyilván, ha tényleg csak a holdat néztétek volna, akkor sem tudnád erről megyőzni őket. Nem mintha rosszallóan néznének, inkább amolyan "igazán belevalóak ezek ketten"-t sugároz arckifejezésük, a kaján vigyor mögött.

-Tudod mit? Ma éjjel aludjunk nálám, aztán meglátjuk hol jobb. Azután ha egyikünk sem horkol, vagy nem rúgja le álmában a másikat, ölthet a dolog kissé állandósultabb formát is . szerzünk még egy ágyat, és egymás mellé toljuk.

Reggeli után elbúcsúztok, a kocsmáros pedig szívesen áll rendelkezésedre.

[Ichigo]

(Lerion)

Mikor Derill állítólag elkezte felépíteni elméje köré a pajzsot, valami különlegesebbre számított. Szemét kinyitva barátja mosolygós arcára néz, majd invitálására lemennek az ivórészbe. Lent a kocsmárostól kér két kupa sört, majd megszólal:

-Kocsmáros uram, lenne olyan kedves és csomagolna nekem és barátom számára élelmet, a holnapi expedícióhoz? Legyen mondjuk szárított hal.

Majd hátrafordul és Derillnek kiabál

-Hány napi adagot készítessek elő?

//Derill válaszát megvárja és annyit mond a fogadósnak//
-Legyen akkor annyi. Ja és fejenként 2-2 üveg pálinkát is elvinnék, meg ha van egy kis festéket is.

Amint lerendezte a fogadóssal a dolgokat, visszamegy Derillhez, iszogatnak egy kicsit majd visszatérnek a szobályukba, hogy friss erővel nekivágjanak a másnapi kalandjukhoz.

//plz ird már le a bárd értékeit és a felépített pajzs értékeit//

[Navaratna]

(Jadrána)

Marcus nézése jól esik neki
Próbál fesztelenül viselkedni odalenn az ivóban. A férfi alvós ötletére bólint. Reggeli közben rákérdez:
-Ma mikor találkozunk legközelebb? Van írásórám és amesterem is ígért nekem elsajátítani valót. Nemsokára kezet fogok vágni-önti el büszkeség.

Reggeli után a kocsmároshoz startol:
-Gyónni szeretnék. Szabad?

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

A kocsmáros felveszi a rendelést:

-Persze, nagyon szívesen, hanem reggel majd egyenlítsétek ki a számlátok. Nem mintha nem adnék nektek sok esélyt, de azért mégis. A fegyver az visszakerül, azzal nem lesz gond. Ja és az itt maradó felszerelésetekkel mi legyen ha meghaltok? Például a lovad elég szép jószág, de mi nem tudjuk használni. Esetleg van hozzátartozód, akinek írjunk levelet? Szívesen megteszem.

Először azt hiszed, csak viccelődik, de rájössz, hogy mindent komolyan mondott. Kissé elgondolkodtat, hogy esetleg nem vágod-e túl nagy fába a fejszéd így újoncként. Derill közben válaszol, hogy legyen 5 napi kaja, amit tompa hangon közölsz is a kocsmárossal, de eszedbe jut, hogy vajon lesz-e alkalmatok mind az öt napit megenni.

// a fegyver az kétkezes csatabárd +5 TÉ, +5 VÉ, +2 KÉ, azaz 63 MP-s rúnázás

Ψ pajzs: Statikus, 22 //

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Gyónni, hát persze Jadrána, gyere hátra a konyhába, ott csönd van.

Hátra mentek, de mielőtt belekezdenél, megjegyzi:

-Szerintem te olyan ártatlan vagy, mint a ma született bárány, szok más emberhez képest, és azok nem folyamodnak gyónáshoz, de persze ennek szükségességét mindenki maga dönti el, hallgatlak:

[Navaratna]

(Jadrána)

-Ugyan, nem olyan biztos az... tegnap éjjel együtt voltam Marcussal, de illetlen módon -hajtja le a fejét- merthogy levettem minden ruhám és az erkölcstelen dolog...Úgy csak a cédák csinálják, nem? S főleg úgy, hogy se el nem jegyzett, se a kezem meg nem kérte, én meg a híres hidegvérem elvesztettem. Nem akarok könnyen kapható léha lány lenni, mint a húgom!-jajdult fel.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A kocsmáros figyelmesen hallgatja érzelmektől fűtött gyónásod, mikor végig mondtad, elgondolkodik, mint aki nem tudja, hol is kezdje mondanivalóját:

-Te ugyebár kissebb lélekszámú helységből jöttél? Nagy különbség van aközött, ahogyan ott gondolkodnak az emberek, és itt az ilyen nagyvárosokban mint Erionban, még ha a Nekropolisz elszigetelt része is a városnak. A fogadóbeli emberek felfogása, általános erkölcsi mércéket tekintve, pont ugyanolyan, mint a városban lakóké. Szélsőségek és kivételek persze még csak Erionban vannak igazán, de a nagy átlagot tekinve értem. Ez a különbség nem jó, vagy rosz, egyszerűen csak van. A városiak szerint a te gondolkodásmódod elmaradott, ahonnan te jöttél, ott meg a városiakat tartják elfajzottaknak, romlott erkölcsűeknek. Hogy kinek van igaza? Azt hiszem mindkettőnek a maga szemszögéből. Viszont engem mint Darton felkent szolgáját kerestél most meg, így egyértelműen azt kell mondanom, hogy ha úgy gondolod, hogy helytelenül cselekedtél, az csak a te véleményed, nem pedig Urunké. Az, ami közted és Marcus között történt, Darton szemében a legkevésbé sem bűn, egy hangyányit sem haragszik érte, sőt. Ha nem vagytok közömbösek egymás számára, szerintem egyenesen örül, hogy két híve egymásra talált. Az ember nem arra rendeltetett, hogy egyedül legyen, még a halálban sem. Az ilyen butaságot, ne haragudj hogy annak nevezem, amikor te tanácsra várva fordultál hozzám, mint az, hogy mennyi ruha volt rajtatok, meg pláne nem érdemes vitatni, a körülmények nem érdekesek. Ha a sírkő nem túl hideg, és nektek ott támad kedvetek, hát tegyétek, senkinek semmi köze hozzá. Most nem akarom részletezni, hogy mit meg hogyan csinálhattok, ilyen téren nyugodtan hagyatkozz Marcusra, ő is Darton Felkent szolgája. Tökéletesen tisztában van vele, hogy mi számít Ura szemében bűnnek, és mi nem. Biztos lehetsz benne, hogy nem tenne olyat, ami nem helyes.

Közben valaki közeledik a kocsma felől, és kérdés nélkül lép a konyhába. Haggar mester az, nem hallhatta, hogy miről beszéltek, csak a kocsmáros hangsúlyát, amilyenen szülő szokta tanáccsal ellátni gyermekét.

-Szép jó napot fiatalok Csak nem tett rossz fát a tűzre kedvenc tanítványom?

Kérdezi tréfásan a kocsmárost, a válasz nem késik:

-Dehogy is, épp most mondtam neki, hogy a sok lókötő között, aki itt lakik, ő a legtisztességesebb, szó sincs rossz fáról öcskös

Megnyugtat a tudat, hogy ha a falun beléd nevelt szokások szerint nem is, de Darton szerint mindenképp bűntől mentes, és a legkevésbé sem erkölcstelen amit Marcussal műveltetek. Felengedsz annyira, hogy még egy kissé mulattságosnak is tartsad a másik kettő viccelődését, hisz mindketten rég elmúltak már annyi idősek, hogy fiatalnak, vagy öcskösnek szólíthassa bárki is őket. Sőt, más szájából még illetlenség is lenne, hisz már koruknál fogva is megilleti őket a tisztelet. Vagy ez is maradi gondolkodás lenne? Merengésed a mester szakítja félbe:

-No, geyre Jadrána, ma sok gyakorlás vár ránk, szóltam Valdisnak, hogy az írás lecke elmarad, ez sürgős. Tényleg, reggeliztél már? Akkor jó, mehetünk is.

Kint az udvarban, ahol több a fény, a Mester tekintete megakad a nyakadon, elmosolyodik:

-Látom jól telt a holdnézés . Hogy tetszett? Ugye nem minden napi élmény?

Megijedsz, hogy talán az egészet láthatta valahonnan, de rájössz, hogy miután megjegyzést tett a nyakadon levő foltokra, a kérdései tényleg a holdfogyatkozásra vonatkoztak.

[Navaratna]

(Jadrána)

Úgy figyel a férfira, mintha szentírást olvasnának fel neki. Utalás holmi sírköveken végzett szerelmeskedésre megpironkodtatják. A váratlan érkezésre megrezzen.
-Köszönöm hogy meghallgatott, ha lenne még máskor is valami, megkeresem!
S a mesterrel megyek. Kérdése kapcsán először a mennyei kéjes érzés átélése ugrott be s lángba borult az arca. Aztán rájön, egészen más miatt kérdez ilyet a férfi.
-Csak egy varjú belémcsípett-célzott a nyakfoltra.-A holdfogyatkozást is láttuk, szép volt-összegzi kurtán.