A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Alauron]

(Drin)

Cadris megelőzi, és így már nem kell Ryell segítségére sietni, de új kérdés fogalmazódik meg benne, amit fel is tesz az őröknek:
- Az elf akkor jött ide ahogy mi, és úgy ahogy mi?
Aztán testvéreihez szól:
- Szerintem hagyjuk őt is egyenlőre itt. Andoért úgyis visszajövünk, akkor őt is kivihetjük. De csak majd ha beszéltünk velük arról amiről ők akarnak. Csak azután szabadulunk innen, úgyhogy felesleges most magunkkal vinni.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


Az elf lány szerencsétekre nem túl nehéz, és ha nem áradna belőle az égett hús szaga, egyáltalán nem okozna kellemetlenséget cipelése. Szépségére egyszerűen nincs szó, még így, kissé szakadtan, ájultan sem. Hosszasan azonban nincs időtök vizslatni, a két csuklyás kurtán vakkant nektek.

-Kifelé.

Kiérve a teremből a csuklyások is utánatok jönnek. Egyikőjük tovább terel benneteket a folyosón, a másik leguggol az ajtó előtt és kezét a zárra helyezi. A jó három arasz átmérőjű, ijesztően nagy szerkezetből kattanások sorozata hallatszik. Az utolsóra az ajtó megremeg, a csuklyás feláll, majd jókorát rúg bele. Nem enged.

A rúgásra a magitor, ki előttetek biceg, összerezzen, majd gyűlölködő tekintettel néz hátra. Csendben vezeti ezután tovább a sort.

A folyosó amin végighaladtok leginkább pinceszerűséghez hasonlít. A falakban apró lyukak, bennük mécsesek lobognak, kísértetiesen kevés fényt biztosítva. Ajtót csupán elvétve láttok, mind vasalt, mind zárva. A folyosó végén lépcső, lefelé vezet, minden bizonnyal a föld alá.

Ahogy leértek a csigalépcsőn, rácsos, kétszárnyú ajtó tornyosul fölétek, bár a kapu szó inkább illik rá. Előtte két furcsa alak áll; bőrük szürkés, termetük hatalmas, arcukat éjfekete tetoválások fedik. Agyaraikból, bőrvértjük durva szabásából ítélve orkok lehetnek. Némán, térdre ereszkedve és lesütött szemmel tisztelegnek a görnyedt öregember előtt, aki egy intéssel parancsot ad nekik. Hamarosan a kapunak feszülnek hatalmas testükkel, az pedig mély búgással kinyílik. Terembe értek, a látvány mely fogad benneteket, lenyűgöző.

Több száz négyzetláb területű, kör alakú csarnok tárul elétek. A mennyezetet irdatlan oszlopok tartják, többségük azonban régen megadta magát az időnek és összeomlott, a mennyezet egy részével együtt. A mállás lassú lehet, a romok többségét évszázados por borítja. A terem végében emelvény, rajta emberek, és ahogy közelebb léptek, egyre nyomasztóbbnak érzitek helyzeteteket.

Öten állnak a gránitemelvényen. Négyen hatalmas, díszes, fekete csipkével szegélyezett köpönyeget viselnek. Fegyvert nem láttok náluk, vigyázzban állnak az ötödiket párban közrefogva, aki viszont merőben más képet nyújt. Félő, hogy nagy, csúf játékba keveredtetek.

Mintha a kyr legendáriumok egyik hőse öltött volna testet előttetek. Az éles arcvonások, a szigorú, pengevékony száj, a nemes vágású orr és a gleccserkék szemek átható tekintete...minden egybevág. Hófehér haja ezernyi tincsbe fonva lóg alá, szinte hihetetlen, de egészen a bokájáig. Termete hatalmas, alkata ruganyos, macskaszerû, már amennyire a gyönyörû, legfinomabb selyembõl készített dreggisének vörös áradata látni engedi testét. Övén hűvösen derengõ rövid pengéjű kard lóg, fején díszes mirtuszkoszorú, közepén galambtojásnyi fekete ékkõ. Két karját végig kékeslila, túlburjánzó tetoválások borítják élesen elütve kreol bõrétõl. Félelmetes férfi.

A magitor ahogy tíz lépésre kerül az emelvénytől, hasra vágja magát előtte. Az egyik oszlop mögül vértes alak lép elő; a fehér hajú, akit még a teremben láttatok. Elé áll, ám nem néz rá egy pillanat erejéig sem.

-Feladatod teljesítetted, kotródj innen.

Szó nélkül, bukdácsolva rohan ki a teremből, mintha korbáccsal kergetnék. Néma csend ül a csarnokra, a fehérhajú közelebb lép hozzátok.

-Az Úrnő akaratából vagytok itt mindannyian. Örvendjetek, és mártózzatok meg a dicsőségben, mely reátok ragyog. Szátokat el ne hagyja szó, míg kérdést nem intéz felétek a messire. Tekintsetek rá áhítattal, végtelen kegyében megkímélte életeteket otromba tiszteletlenségetek ellenére. Szava szent, szava parancs, szava igazság. Az Úrnő szájával szól.

Azzal ismét háttérbe húzódik. A vörös dreggises kyr anélkül, hogy rátok nézne, kérdést tesz fel nektek. Hangja duzzad a mágiától, többszörös viszhang cikázik a teremben szavai nyomán. Térdetek mintha kocsonyából lenne.

-A magitor kívánta, hogy láthassátok testvéreteket. Amit tudtok, irreleváns. Amit éreztek, annál fontosabb. Beszéljetek.

[Alauron]

(Drin)

A csarnokba vezető úton még minden rendben levőnek néz ki számára, aztán a kapuőrök...
<Ezek orkok? Még sosem láttam ilyen lényeket! Hiába no, városi gyerek vagyok én, ezek meg nem olyanok mint a koldusnegyed orkja, aki félig vak volt, félig süket, és teljesen részeg. Ezek szerint ő nem igazi ork volt. Biztos csak valami keverék, bár rossz belegondolni hogyan születhetett. Elég csúnyák. De nem tűnnek olyan ostobának mint mondják róluk.>
Tovább vonulva a roppant csarnok látvány, és a sok előkelően kiöltözött, ragyogó fehér hajú alak láttán igen kicsinek érzi magát.
<Vajon ők tényleg kyrek? Csak az lehet...a szinházban voltak kyr parókák, be is öltöztek néha. de élőben sokKal fenségesebbek.>
Nagyot nyel, és igazán nem tud kinyögni egy szót sem. Vár a társaira, hogy bátorságot merítsen. Teste is kifejezi érzéseit, izzadság folyik róla patakokban, szája pedig olyan száraz, mintha legalább egy hónapja nem ivott volna semmit.
<Olyan a hangja mint egy sárkánynak...biztos, hogy olyan.>

[Cadoras]

<Cadris>

Miközben vezetnek minket a kijelölt helyre, szememmel menekülőutak, fegyverként használható eszközöket keresek.
Az orkokhoz érve kifakadok: - Micsoda ocsmány jószágok ezek! Hát Ellana nem volt bőkezű, az holtbiztos!
Amikor betérünk a kyr színe elé, végigmérem őt, s fintor ül ki arcomra.
<Ezt a bohócot!>
Megszólalása után körbenézek a teremben.
- Jó itt a hangzás. jól visszaverik ezek a falak a hangot.
- Hogy mit érzek? Korog a gyomrom, tehát éhes vagyok. No meg a torkom is régen ízlelt bort. Úgyhogy, ha megtenné...

[Alauron]

(Drin)

<A fenébe is Cadris! Fel kell ismerni mikor kell kivárni inkább, és nem azt mondani amit gondolsz, mégha ezt is gondolod...mindjárt megöleti, biztosan. Itt a vége.>
Azért óvatosan oldalba böki könyökével Cadrist, és finom fejingatással jelzi, hogy szerinte ez most nem a legjobb hozzászólás volt. Megpróbálja menteni a helyzetet:
- Ne neheztelj rá uram, nagyon ideges a ... testvérünk miatt, akit fent kellett hagynunk. -mondja ezt hirtelen. - Inkább hallgass meg engem. Én most csak azt érzem, hogy ... ránkmutatott a sors ujja ...
<"Kire mutat a sors ujja?" mondogatta apám régen, aki nem is volt az apám, de ez a mondat most jól jött.>

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Meglepődik a látványon. Elsőnek nem jut szóhoz de aztán összeszedi magát.
- Uram, - szólítja meg tisztelettudóan-meg mondaná miért is vagyunk itt? Gondolom a gyűrűk miatt de mégis miért?
<<Kradra mondom nem értem mi ez az egész, de már tudom ki az az úrnő. Biztos valamelyik istenük .De mit keres itt egy tisztavérű kyr??? És miért pont mi kellünk neki? Mi okból? Nem nem értem…itt valami nagy készül>>

Egy percre átfut az agyán a kósza gondolat miszerint ő lenne az apjuk. De hamar el is veti.

Várja a választ

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Cadris válaszára a csipkés köpenyesek egyike ingerülten rántja le csuklyáját. Az illető fiatal, kyr nő, szemei úgy égetnek mint a pokol lángja.

-RAOGH 'A KHAUL! Senkiházi nyomorult, mit képzelsz, ki áll előtted? Ha nem lennél olyan hitvány, egyetlen szavammal kifakítanálak a létezés összes síkjáról! Pusztulj innen, amíg...

A messire viszont mosolyog. Szó nélkül, rezzentelenül. A nő szavait hallva viszont int kezével, mire amaz hevesen fel s alá járó mellkassal tekint rá.

-Mintha Tharr kígyója sziszegett volna torkodból, Ayrith. Úgy tűnik, legközelebb gondosabban kell megválasztanom kíséretemet.

-Magad vagy a kezdet és a vég, messire.

A nő elhallgat, szemét lesütve veszi fel ismét csuklyáját. Az elől álló ismét hozzátok szól, messze mögétek nézve.

-Nem neheztelek rá. Nem neheztelek semelyikőtökre. Ha így lenne, rég a Kárpiton túl lennétek. Testvéreteket kell átsegítenetek egy vizsgán, semmi egyéb oka nincs ittléteteknek. A vizsga...gyakorlati jellegű. Egyetlen emberre lesz szükség, döntsétek el egymás közt, ki legyen az. Türelemmel várok.

[Alauron]

(Drin)

Nem teljesen érti kiről is beszél a vezetőjük, és hogy mit is kell tenni.
- Mindegy ki jelentkezik? És ez a testvérünk az, aki fenn maradt, Ando? Vagy...olyan akit még nem ismerünk? Vagy egymás közt?
<Vajon miről van itt szó? Ezért kellett ide jönnünk, mindannyiunknak? Furcsa...mintha csak az összetartásunkat akarná kipuhatolni. Hova akar kilyukadni?>

[Cadoras]

<Cadris>

Amikor a nő válaszol, rávigyorgok. Amikor pedig meghallom az állítólagos Messire válaszát, kuncogni kezdek.
<Úgy tűnik, még nem kapta be a horgot, kemény dió lesz, annyi bizonyos, de Darton varjára! Sikerülni fog, érzem!>
Végighallgatom a mondókáját, majd unottan a csatabárdomra támaszkodom, s úgy felelek:- Vizsga? Mégis miféle vizsga? Azt hiszi tán, hogy elvégezzük a két szép szeméért? Mégis miért tennénk meg? Őhajassága?
<Remélem nem viszem túlzásba, ha megöl, vége. De elő kell csalogatnom a belső kígyóját, hogy megtudhassak mindent róla>
Anyám tanítása jár a fejemben
<"Fiam, ha az ember dühös, nem figyel a mondandójára! Elfecseg bármit, csak hogy fitogtassa tudását. S ha ostobának gondol, lebecsül, s nincs vele baj. De ha ellenségnek gondol... Ezért legyen nálad mindig kupa!">

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


Drin: Kérdésedre nem érkezik válasz. Ám, mivel Ando nem jelent meg, az elf lány pedig alélten hever a földön, egyértelmű, hogy hármótok között fog eldőlni.

Cadris: A messire arca akár a szobor, még tekintetére sem méltat téged. Minden bizonnyal rég megtanulta indulatait kordában tartani.

[Alauron]

(Drin)

- Jólvan, akkor én vállalkozom rá, válaszd meg ki legyen a társam. Meg tudjuk tenni a próbád, bármi is lesz az, ha nem lehetetlen. És...aztán? - most már tényleg érdekli mi is az valójában ami miatt itt van, és nem mondjuk egy kellemes fogadóban vacsorázik, és iszik valami jó nedűt újdonsült testvéreivel.

[Cadoras]

<Cadris>

<Ez keményebb feladat lesz, mint gondoltam! Fejszével kéne puhítani, akkor talán megnyílna! Mindkét értelemben>
A gondolatra kuncogni kezdek
- Mégis miféle próba, he? Mert azt még nem közölted! A testvérem ám nagy ész!
<Ha nem sikerült felbosszantani, akkor legalább ostobának mutathatod magad, s akkor még meglepheted a trükkjeiddel.>
Megveregetem Ryell vállát.- Nem igaz, testvér? Furmányos egy agyad van!
-Egy pap is megirigyelhetné!
- Te pedig maradj csak a fenekeden, Drin! Majd a bátyus elintézi!
Ryellre tekintek, s szélesen elmosolyodom

[Alauron]

(Drin)

< Hát ez jó! Itt vagyunk ki tudja hol, ki tudja ki előtt, és pont úgy viselkedünk, mint három testvér, aki együtt nőtt fel, pedig még egy napja sem tudunk egymásról. Én, a kisöcsi szerepében, és itt a két bátyus is. Az egyik erős, a másik okos...majdcsak lesz valahogy...>

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Valóban úgy gondolod te vagy erre a legalkalmasabb? Nem mintha én vagy ő jobbak lennénk de lehet hogy többet tudunk...-itt elharapja amondatot.

-Mégis miféle próbát kell kiállnunk, messire?<<Remélem ha már használom ezt a megszólítást megtisztel valami válasszal>>

-Menj te ha jónak látod de vigyázz! Nagyon vigyázz a kyrek nem egy könyörületes nép.
<<Vajon miért akar menni? No minegy csak nem baltázza el. És ha mégis? Mi lesz ha valamit rosszul csinál.Nem hibázhatunk... a fenébe is >>

- Figyelj ha valamit elszúrsz nem valószínű hogy ezek hadják hogy épp bőrrel megúszd... - Súgja Drinnek

[Alauron]

(Drin)

- Tudom, de ha épp te mennél és te szúrnád el, akkor te lelnéd itt a véget. Nyugodj meg, megcsinálom. A szerencsém nem hagy el.
próbálja bíztatni testvérét.
<igen, most bizonyíthatok, talán még Cadris is elismer ezek után.>