Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

*Tudomásul veszem mondandóját, és köszönőlég bólintok, majd ha tudok, valakitől rendelek főtt tojást kenyérrel, és forró édeskés teát, majd leülök egy olyan asztalhoz, amely elég közel van ahhoz, hogy haljam, mit beszélnek a kapitánnyal.

< Hm… Nem 3 nap múlva indul, hanem holnap. Lehetséges, hogy már találkozott a gorvikival. És a fogadós említette, hogy gondot lát az arcán. Szomorú vagyok, de hogyan tudjam meg, találkoztak e vagy nem?>

*Amíg ezen tűnődök, a társaság beszélgetését figyelem, hátha kiderül belőle valami.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: kora este
_______________________________________________________________

- Kisasszony! Örvendek a szerencsének, hogy megismerhetem! - *nem csókol Mirjamnak kezet, de egy kisebb hajbókolást megereszt feléje. Ebből a mondatból ki is világlik, hogy bizony a kapitány nem ismerte Mirjamot eddig.* - Ne nekem köszöngesd fiam! Köszönd meg Tharrnak, amiért ilyen kegyes volt hozzád. Csinos a leányzó - *mondja, de az utolsó mondatokat súgja szinte, bár kétségtelen, hogy Mirjam is hallotta, mert igencsak feszeng oldaladon, azt sem tudja szegényke, hogy mit csináljon most, vagy mit mondjon.*
- Én.. Öh… én is örülök Kapitány. Tharrnak pedig már hálát adtunk, hisz az ő kegyelméből kelhettünk össze….
Esetleg… lemehetnénk a… többiekhez..
- Kedveském, kedveském… ne legyél már zavarba! Mintha csak az apád lennék, nem foglak megenni!
*Hát erre Mirjamnak sem kellett több. Elsápadt, és megdermedt miközben úgy szorongatja a kezed, hogy a vér is kifut belőle gyorsan. A Kapitány is észrevette ezt a változást, és kutakodva néz rá, majd rád kérdőn és zavartan, hogy ezzel vajon mi rosszat mondott.

Thor, találsz közeli asztalt, alig van 2-3 lábnyira a beszélgetőktől, így minden szavukat hallod. S látod is, hogy a Kapitány szavaira a lány szinte megbénul lesápadva.
A pultnál a felszolgálónál rendelt vacsorád hamar megérkezik. Pont a kínos pillanatnál érkezik hozzád a pincér és leteszi egy nagy világosbarna lakkozott fatálcán a vacsorád eléd. *
- Jó étvágyat az Úrnak! Ha szüksége volna még valamire szóljon. - *majd meghajolva előtted indul is a dolgára.*

//Off: Thor, megkérnélek arra, hogy a jobb láthatóság (mármint nekem, hogy ki kicsoda, hol, hogy, mikor hogy reagolt) kedvéért a reagod elejére írd már ki a karaktered nevét. Köszi!//

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Eléggé feszengek én is a nagy ismerkedés közepette, de Mirjam idegessége nyugtalanít. Nem szeretném, ha rosszul érezné magát. Erre bumm. Az apját emlegeti a Kapitány. Csak magamhoz ölelem a nőt, hogy megnyugvásra lelhessen. Közben próbálom tartani a mosolyt és menteni a helyzetet.*

-Tudja Kapitány Úr egymásnak vagyunk az én drága Mirjamommal. Csak én vagyok, aki vigyázhat rá ezért ne emlegessük fel az apját, emrt túl fájó sebeket téphet fel a téma. Tudom megérti Uram a kérésünket. Nem akarom elrontani az estéjét, így kérem inkább tényleg fáradjunk lejjebb a társaság irányába.

*Erősen remélem, hogy belenyugszik és nem feszeggeti a témát. HA elindul lefelé kicsit még ölelem hitvesem és megcirógatom a kezecskéjét. Homlokának támasztom homlokom és halkan súgon, hogy csak ő hallhassa.*

-Ne haragudj Kedvesem. Nem tudtam, hogy ilyen rossz irányba fut a bemutatkozás. Akarod, hogy hazamenjünk?

[Thor]

(Thor)


<Tehát jól gondoltam, a fiú szolgált, vagy még mindig szolgál a kapitány hajóján. És eléggé jóba vannak egymással. Erre jobb oda figyelni, ha esetleg végezni kell a veterán hajóssal. Ha minden matrózzal ilyen jó viszonyban van, az később gondot okozhat még.>

*A beszélgetés nem annyira érdekfeszítő, ezért a vacsorámmal is törődök. Egy kis darabot letörök a kenyérből és elkezdem falatozgatni a tojást kenyérrel. Az étek egyszerű, de mégis jól esik, főleg mikor a forró teával leöblítem. Csak az evésnél vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok, ma reggel ettem utoljára, a főzetek elkészítése elvitte az időmet.
Az étkezés közben észre veszem, ahogy a lány lesápad, és az ifjú férje próbálja nyugtatni. Majd a kapitányt kéri, „ne emlegesse fel az apját, mert túl fájó sebeket téphet fel”.

Ahogy ezeket a szavakat hallom, hirtelen olyan fájdalom hasít belém, melynél még az is jobb lenne, ha Tharr valamelyik démona, kettétépné a lelkemet, és a pokol kutyái elé vetné.

<APÁM!!!>

*Még most is úgy emlékszek arra a percre, mikor megtudtam, hogy megölték a szüleimet, mintha most történt volna.

< Parhan mesternél voltam, és a kedvenc történetemet mesélte a zászló háborúkból, mikor a hír elérkezett hozzánk. Azt mondták később, hogy ketten is alig tudtak lefogni, olyan nagy dühvel akartam végezni a gyilkosokkal. A tanítom sokat emlegette, Tharrnak köszönheted, hogy túl élted. Hát persze, hogy neki köszönhetem, hiszen, ha meghalok, ki állna bosszút? És mi lenne édesebb a káosz urának, mint a düh utáni véres kín és a fájdalom, és miután beteljesítettem mit megfogadtam szüleim halálakor, a lelkem üressé válik, mint maga a sötétség.>

*A lelki fájdalom lassan szétárad a testemben, mint egy kígyó mérge, és érzem, ahogy lüktet a lelkemben, szinte mozdulatlanságra átkoz.
Egy kis idő telik el mire lenyugszom, szerencsére még ott beszélgetnek hárman. Megpróbálom összeszedni magam, és tovább figyelni őket.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: kora este
_______________________________________________________________

*Kínos pillanatok következnek mindenki részéről. A Kapitány egy kicsit tördeli kezét, sajnálkozó arcot vág, ám csak nehezen szólal meg. Akkor is inkább tanácstalan hangon, mint bocsánatkérőn.*
- Kedveském ne haragudj, én nem is tudom... nem akartam semmit sem okozni. Hát... igen, talán akkor menjünk le... Öhh.. vagyis menjetek, nekem még megbeszélésem van az úrral - *s Thor felé biccent egyet. Mirjam is összeszedi időközben magát kicsit kényszeredetten, kicsit elnézően, s kicsit fájó hangon szólal meg.*
- Semmi baj Uram! Nem tudhatta. Találunk más témát, és.... és igyekszem megfelelően viselkedni Önnel szemben. Akkor... akkor várjuk odalent.
*A Kapitány biccent Farroék felé, majd Thor melleti széket kihúzza és minden kérdezés nélkül leül.*
- Jó étvágyat! Tudom vacsora közben nem kellene zavarnom, de az estét már a fiúk nagyon várják. Rá is térnék a lényegre.
A hajót aminek szüksége volna egy tájolóra Fekete Özvegynek hívják. Azonban nem itt a kereskedelmi, utasellátó kikötőben van, hanem a rabszolgapiac kikötőjében. Egy négyárbócos hajóról van szó. Nem túl gyors, de nem is a leglassabb hajónak számít.
Nos, ha úgy gondolja hivatkozzon csak rám, jóban vagyok a hajó tulajdonosával...
Viszont azt hozzáteszem, hogy gyakorlott tájolót keresne, mert egy igen hosszú útra készül. Nem tudom használt már valaha asztrolábiumot?

*Közben Mirjam kedvesen átölelve megszorongatja Farrot, és egy halovány mosoly is megjelenik arcán.*
- Nem, nem akarok hazamenni. Tényleg. Nem tudhatta. Odalent elterelődik erről a szó, a gondolatom. Maradjunk...

*Mikor már Thor válaszolna a Kapitánynak, és Farroék elindulnának az alsó szintre szitne berobban a berjárati ajtó. Három csuromvíz alak lép be káromkodva rajta, kezükben hangszerek. Az elsőnél egy cintányér és valami csörgős szerkezet van, a másodiknál egy harmonika, míg a harmadik öreg férfinél egy hegedű.

Ran egyből rájuk mordul meg sem várva míg leveszik víztől csöpögő kabátjukat.*
- Hol a fészkes fenében voltatok Arna! Már több mint egy órája itt kellett volna lennetek. Nem fizetem ám ki a gázsit előre szólok!
- Ehhh.... Haggyámán ember. Nem elég ez a szakadó eső és Kirrvan kibukása, még te is szívatsz... Indulásunk előtt alig egy órával ledöntötte valami a lábáról, mozdulni sem bír, csak hány és veri a víz kifele. A kirgulus azt sem tudja mit csináljon vele... Még jó, hogy gyorsan tudtunk helyette keríteni egy igen jó harmonikást. Na ez tartott ilyen sokáig cseszdmeg. Ő itt Dorm. És igen jó játszik... azt meg nem ajánlom, hogy a gázsinkkal fenyegetőzz, mert erről nem tehetünk, hogy Tharr rohassza rád az eget!
- Jól van na, öreg! Honnan tudhattam volna, legalább akkor a kölköt küldhetted volna üzenni, mint máskor!
- Vót az nekem eszember ember azt hiszed!
- No... húzzatok lefele, gurítsatok, aztán dógozni, a fiúk már türelmetlenül vártak benneteket.
*Érdekes vita, de rendbejött a kedély a végére, legalább is nem lett a hangulat idegtépő, ellenséges. Hát bizony úgy néz ki Tharr most alaposan odavágott a mai estének.
Thor mellett a Kapitány csak szemöldökét összehúzván vizslatja az új jövevényeket, de nem szól semmit, hanem inkább visszafordul Thor felé, s várja a válaszát.
Mirjam pedig csillogó szemekkel adja Farro tudtára hirtelen támadt jókedvének okát.*
- Azt hiszem fergeteges lesz az éjszakánk. Ezek a lumposok. Nincs igazi nevük, de a mulatós körökben igen jó a hírük. Feledhetetlen lesz a mai buli, igencsak értik a dolgukat. Bár a harmonikás nem az aki szokott lenni... de bizonyára tudhat valamit, máskülönben nem jött volna velük.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Válaszul csak bólintok a Kapitánynak és megvárom, amíg helyet foglal az idegen férfi mellett. Feltűnésmentesen végigmérem az illetőt, de végül úgy ítélem itt nem lesz különösebb összetűzés senki részéről, így hagyom is őket had beszélgessenek és inkább Mirjamra fordítom figyelmem.*

<Milyen erős. Milyen angyali. Drága Mirjamom.>

*Szemembe a kínos zavartság helyett ismét a szerelmes csillogás költözik. Nem szólok. Azt hiszem máshogy is megköszönhetem hitvesemnek a kitartást és az állhatatosságot, mellyel a sok faragatlan alakot tűri. Így csak gyengéden megcsókolom. Most nincs játszadozás, mint a kapuban. Egész lényemmel kívánom közelségét, így magamhoz ölelem. Az meg nem érdekel ki mit szól a "turbékolsához". Ezek után épp kicsit lazítunk a szorításunkon, hoyg visszatérjünk Zakékhoz, mikor kivágódik az ajtó. Reflexszerűen, mint előző este is tettem úgy mozdulok, hogy kitakarjam Mirjamot és ami/aki betódul az ajtón engem találjon. Izmaim megfeszülnek és szemeben megvillan a hideg rutin. ... Aztán felhangzik a zenészek bosszankodása. Így elengedem magam és hátrasandítva mosolygok rájuk, még biccentek is feléjük, ha esetleg figyelnek Ranon és a vizes ruhákon kívül másra. Visszafordulva kis feleségemhez pironkodva bocsánatkérőn sandítok rá enyhén lehorgasztott fejjel, de kifelé a közönségnek marad a szerelmes kamasz póz.*

-Ne haragudj. Azt hiszem túlságosan is ideges vagyok mostanában. ... Lumposok? Hmm. Úgy hangzik, mintha egy csapat naplopó lennének. Bár. Így biztos van idejük gyakorolniuk a zenei tárházukat.

*Visszajön az én jókedvem is Mirjam láttán és lefelé menet ismét csintalanságokon töröm a fejem. *

-Ugye mondtam már, hogy nem tudok táncolni? Azt hiszem valakinek meg kell majd mutatnia ezt-azt.

[Thor]

(Thor)

*Miközben leült az asztalomhoz, a számban lévő falatot lenyelem, és egy kis teával leöblítem, majd félre tolom a vacsorát, és közben mentegetőzöm, hogy:

- Nem zavar étkezés közben egyáltalán. Sőt megtisztel azzal, hogy időt szentel rám mikor már a kellemes bort, és a finom ételeket kellene kóstolgatnia.

- A tanítom, megmutatta az asztrolábium használatát, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyakorlott vagyok benne. Ez nem azt jelenti, hogy esetleg elnézném a csillagok állását, és a hajót rossz irányba navigálnám, hanem lassabban menne a hely földrajzi hosszúságának meghatározása. Viszont, hogy hosszú útra indul a Fekete özvegy, az nekem tökéletes lenne, hiszen gyakorlatot tudnék szerezni, és nekem ez lenne a lényeg.

*Éppen befejezném a mondanivalómat, de ekkor az ajtó hangosan becsapódik. Automatikusan a villámmágia egyes elemei jelennek meg a fejemben, jobb kezem készen áll a rúnák felfestésére, de ekkor látom, három ázott zenész toppan be a fogadó ajtaján. Megnyugszok, és már érdeklődve figyelem a zenészek és Ran vitáját. Majd miután a kedélyek csillapodni látszanak, visszafordítom figyelmemet a kapitánnyal folytatott beszélgetésünkre.

- Hol is tartottam? Ja megvan, a válaszom igen, elbírok a feladattal, és nagyon megköszönöm, ha engedi, hogy az ön nevére hivatkozhatok. Viszont úgy érzem, nagy lelkűségét csak kihasználnám, ha nem viszonoznám valamivel. De mit tehetnék egy hajó kapitányának?
Szívesen meghívnám egy italra, hogy az ön egészségére igyunk, na meg persze a nyugodt útra, de így is sokat adott az idejéből, ezért csak megköszönni tudom fáradozását.

*És a mondat végén köszönően meghajtom a fejemet.

//Off: A térképészetem 3-as, de nincs hajózásom, így nem tudom ismeri-e a karakterem az asztrolábiumot, ha esetleg nem, akkor csak hazudok.//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: kora este
_______________________________________________________________

*Mirjam halkan felnevetett megjegyzésedre Farro.*
- Még hogy lopják a napot! Alig alszanak valamit, annyira keresett zenészek, ki sem látszanak sosem a meghívásokból, és a szóbeszéd azt mondja, hogy megfizethető árat kérnek.
Nem tudsz táncolni... most lesz alkalmad megtanulni
*Azzal lassan le is értek az alsó szintre.

Faffoék távozása után a már ingre vetkőzött zenészek is leindulnak, így a Kapitány és Thor, a két pincér, valamint még egy vendég maradnak csak fent.
Ran valahová eltűnt a szóváltás után, mintha az emeletre indult volna.

A Kapitány végighallgat, majd kis gondolkodás után válaszol Thor.*
- Ha nincs nagy gyakorlata az bizony lehet igen hátrány, de azt is hozzá kell tenni, hogy nem szaladgál mindenki ilyen irányú tudással, hisz az asztrolábium igen ritka és bonyolult műszer.
Kívánom, hogy legyen szerencséje a Fekete Özvegyen!
Ugyan csak hagyja azt a viszonzást!
Bár nem tagja a legénységemnek, azért jöjjön le közént, ha még nem szállt soha vízre igencsak hasznos információkat tudhat meg a fiaimtól, s nem vennék tolakodásnak jelenlétét.

*Közben Farroék nyomukban a zenészekkel leértek az alsó szintre. A matrózok kurjongatásokkal üdvözlik őket, akik gyorsan felmérik az italok választékát, egy-egy pohárnyit legurítanak, miközben pár szót váltanak a martózokkal, akik többnyire a kérésükkel traktálják őket. Ezek után gyorsan elfoglalják az "orr-részt", és pár pengetés után egy bemelegítő talpalávalóval kezdenek.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mirjam jókedve és édesen csengő nevetése az én képemre is mosolyt csal, de szemeim másról is árulkodnak. Végül leérve és a zenészek kezdését, a megélénkült hangulatot hallva csak derékon ragadom kedvesem és fülébe súgom:*

-Vezess.

*Ha táncba húz követem. Ha egyenlőre inkább a beszélgetések felé akkor is. Persze ha egy csendes zugba hív azt sem fogom kihagyni. Azt kívánom mindkettőnknek, hogy ha csupán rövid időre is, de lehessünk csupán egy fiatal szerelmes párocska. Ennek érdekében mindent megtennék és igyekszem a kedvében kis feleségemnek.*

[Thor]

(Thor)

- Elfogadom a meghívást. És nem akarok tolakodó lenni, de szerintem lassan induljunk is le a csapathoz, mert lehet már mérgesek rám, amiért feltartom kapitány.

<A feladat első részén túl vagyok. Sikerült beférkőznöm a bizalmába annyira, hogy könnyen megfigyelhessem. Jól alakulnak a dolgok, na de még a munka neheze hátra van. Bár arra alig számítottam, hogy maga a kapitány hív oda az asztalához. >

*Ha a kapitány elindul, én is megyek vele. Kezembe veszem a nyílpuskámat, és felállok az asztaltól. Ahogy elindulunk a lenti szinthez, még egyszer körbe nézek, nem e látom a gorvikit valamerre, és egy pillanatra a másik vendéget is megnézem. Majd ha semmi különöset nem látok követem a kapitányt le a matrózokhoz.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Bízhat benne, hogy nem mérgesek. Szerencsémre nem olyan a legénységem, hogy rosszindulattal viseltessenek bárki iránt. Azt pedig tudják, hogy én mindig dolgozom.
*Leindultok. A másik vendég a fogadóban egy 40-es éveiben járó sedular kasztba tartozó férfi, és unottan tekinget az ajtó felé - bizonyára vár valakit.
Odalent pár kíváncsi tekintet rád tapad, de sehol nem érzed úgy, hogy valaki is firtatná te ugyan minek vagy ott - látták, hogy a Kapitánnyal jöttél le, így el is fogadnak.*
- Srácok! Ez az Úr is megismerkedne a legénységi élettel, úgyhogy lássátok el mindenféle jó tanáccsal, de nem ám abból a tárházból, ami miatt elrettene szegény!
- Üdvözöllek cimbora! Gyere igyál egy kört, aztán felteheted a kérdéseidet, mert úgy talán könnyebben tudunk felvilágosítani...
*Kapásból hárman állnak köréd, kezüket nyújtva üdvözlés képpen, s az aki megszólalt, egy harmincas éveiben járó simaképű mosolygós férfi. Kezével az italokkal megrakott asztalhoz mutat - választék az van bőven.
Közben a Kapitány is beszélgetésbe mélyed legénységének tagjaival, a fiatal párocska meg érdekes összhangban "ropják" a táncot - ugyanis az egyből látszik, a fiúnak (merthogy arcra bizony nem mondanád még férfinak) egyáltalán nincs érzéke eme művészethez.

Mirjam Farrot a zenészek elé húzza, és próbálja számára megmutatni hogy is kell táncolni a különböző sebességű muzsikára. Azonban az kivilágli, hogy Farrótól ez igen messze áll.
Szüntelen elrontod a lépéseket még a legegyszerűbb kombinációkban is.
Mirjam pedig kinevet - de nem bántóan.
Egyszer-kétszer a többiekre siklik tekinteted, ekkor veszed észre, hogy az a férfi akivel a Kapitány beszélgetett lent van a kibérelt szinten.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Jól érzem magam. Ugyan Mirjam folyamatosan kinevet, de érzem csak jókedvében és nincs ebben semmi rosszindulat. Így csak mímelt duráskodással vagy épp nyelvöltéssel konstatálom, hogy bizony ez a tánc nem is olyan egyszerű dolog. Az idegen lnti feltűnése kicsit elgondolkodtat, hogy mit is akarhat ennyire a Kapitánytól, de egyenlőre nem rontom el kedvesem estélyét azzal, hogy ismét kéretlenül, forró fővel beleártom magam a vén tengeri medve ügyeibe. Nomeg Zakék gyűrűjében nem lehet olyan hülye a férfi, hogybármi rosszat csináljon. ... Lassan kicsit kezd fárasztó lenni a pattogó ritmusú zene és kis megállás közepette a zenészek feltételezett vzetőjéhez lépek, hogy előadjam a kérésem.*

-Elnézést a belekontárkodásomért. Kérhetném, hogy iktassanak be egy lassabb, szelídebb számot is? A nagyközönség még úgysem figyel igazán.

*Ha megteszik ezt a szívességet a Lumposok, akkor visszatérve Mirjamhoz mosolyogva átkarolom és magamhoz húzom.*

-Azt hiszem most nem kell annyira ide-oda ficánkolnunk.

[Thor]

(Thor)

*Sose voltam igazi társasági ember és nem is kerestem mások társaságát, talán a múltam miatt, mely beárnyékolja életemet. Eléggé magamnak való egy fickó vagyok, ezért is hirtelen meglep e sok ember, baráti közeledése, hisz nem vagyok hozzá szokva. De erőt veszek magamon, és eljátszom, mintha nagyon örülnék a találkozásnak, próbálva rejteni nehézségeimet.

- Szívesen iszok veletek fiúk, mindig is szerettem a jó társaságot. De a jó tanácsokkal nehéz dolgunk lesz, valószínű kinevettek, de még soha nem lépett e két láb hajó fedélzetére. Hozzám képest egy ifjonc, kezdő matróz inas, veterán tengerésznek számít. Hogy mihez értek? Ismerem a térkép rajzot, és jeleket, mint a tenyerem. Gyorsan tudok tanulni, és futni is, ha baj van. Van egy jó szerszámom, mely sokszor segített az erdőben csillapítani az éhségemet.- * És lágyan végig simítom a számszeríjamat, mintha egy hűséges eb lenne.*- Bár valószínű a hajon sok hasznát nem veszem, hacsak nincsenek víz felett repülő halak, melyekre kedvemre vadászhatok.- * És az utolsó mondatot kellemes nevetéssel kisérem, mint ha egy lehetetlen dolgot mondtam volna.

*A nevetés közben észre veszem magamon az ifjú tekintetét. Nem tetszik, túl vizslató, túl kíváncsi tekintetek, de szerencsére szerelmes párja elvonja rólam a figyelmét.
Nevetgélve barátiasan az asztalhoz megyek, és leülök a matrózok társaságába. Próbálok úgy helyezkedni, hogy a kapitányhoz elég közel legyek, persze nem feltűnően. Majd köszönök a többi tengerésznek is, és bemutatkozok: - Gaonal Mesh a becsületes nevem. A beszélgetés közben jobban szemügyre veszem a helyet, és persze a gorviki után is kutatok. És ami a legfontosabb, nem hagyom magam leitatni

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Farrot szépen tanítgatja kedvese, bár a tanulás igen nehézkesen megy számára. Idegen kultúra, idegen zene, idegen lépéskombinációk - és be kell vallania, eddig életében nem igen volt arra példa, hogy ennyire kirúgjon a hámból. De ez most kivételesen jól esik lelkének, és ha nem is teljesen felhőtlenül, de boldog ezekben a percekben.

A matrózok bátorítás képpen egy söröskupát tesznek Thor elé.
Az alsó szint úgy néz ki, mintha egy hajó orr része lenne. "Elöl" a zenészek foglalnak helyet, az asztlok kétoldalra vannak széttolva egymás mellé állítva, megrakva italokkal, poharakkal. A székek köréjük vannak rakosva.
Páran kényelmesen elhelyezkednek az asztalok mellett, míg mások másfelé mennek beszélgetni - de nem azért, hogy zavarná a jelenléted őket, csupán megvannak ezek a kicsiny klikkesedések is köztük.
A sör az lassan fogy a kupádból direkt, de mintha a matrózok sem nagyon akarnának vedelni - legalább is amit eddig hallottál róluk úgy néz ki csak mese. Már két fertályórája beszélgettek, traktálnak téged a tanácsaikkal mit szabad és mit nem egy hajón, milyen érzés minden szempontból hónapokat tölteni kint a nyílt vízen. Van benne jó és rossz - bár számodra jelenleg felesleges információk ezek, de kénytelen vagy végighallgatni őket, hisz a látszatot fenn kell tartani.

Idő közben a zenészek is pihennek, s ekkor kéri meg Farro őket egy lassú szám eljátszására, amire csak mosolyog az öreg hegedűs.
1-2 perc elteltével bele is fognak, így Farronak van lehetősége szorosan Mirjamhoz bújni, s bizony a lassú mindenütt lassú, s nem az a lényeg hogy ki hogy lép...
Két lassú szám hangzik fel egymás után.

A nagy meghittséget a fiatal pár között, s a nagy beszélgetést Ran érkezése szakítja meg.*
- Ki kér vacsorát? Főtt rizsa van párolt zöldséggel és hússal.
- Mi kérün Ran! - *szól neki vissza az öreg zenész, akivel először is összeszólalkozott, majd még pár matróz is jelentkezik.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nagyon jólesik a pár percnyi közelség. Végül a vacsora is elkészült, így kicsit engedek az ölelésen és szelíden rámosolygok kedvesemre.*

-Köszönöm a táncot Széphölgy. Meginvitálhatom egy közös vacsorára a következő táncóra előtt?

*Próbálok komolynak látszani, de mosolygós szemeim elárulnak, azrét egy kissé suta kézcsók még belefér a nem túl fényes műveltségembe. Ha Mirjam igenlő választ ad, akkor szépen kézenfogva elveztem az egyik asztalhoz és hellyel kínálom. Nem olyan villámgyorsan, mint mikor tegnap este megláttam és felugrottam, hogy átadjam a helyem, hanem mostmár úgy érzem egyre magabiztosabb vagyok ebben az újdonsült férj feladatkörben. Közben leadom a rendelést a mi részünkre is.*

-Kéremszépen! Ran Uram! Mi is megkóstolnánk a zöldséges rizst.

*Míg várakozunk csak elmélázva csodálom kedvesem szépségét és egész lényét. Bizony ilyenkor kevés msá dolog tud beférkőzni a világképbe.*