// Off: A néni özvegy. A szerepjátékból megteszem ami tőlem telik

- Taana néni! Öröm szívemnek újra látni Téged!
- Az ételt köszönöm elfogadom, megéheztem útközben... *Ülök le az étel mellé és elkezdem beszámolómat:*
- Északon csak a szokásos dolgok mennek, nem én vagyok az a társasági törp, aki pletykákat hallgat...

De nézzd! Kiérdemeltem az Övet! De hogy az elején kezdjem...
Találkoztam apám régi barátjával, Eruffal, aki segített kicsit rendbetenni az arcomat. Ugye milyen csinos lettem?

Eruf lánya Zima is nagyon kedves velem, nagyon jó barátok lettünk. Szinte csak Ő az egyetlen akire így gondolhatok ott... Apámék emlékét nem felejtették, - csodálatos síremléket építettek nekik - de sajnos én már más lapra tartozom. Nem ismernek, és csak az arcomat látják...nem tartozok igazán oda. Bár az a hazám, ez az otthonom, Taana néni!
Viszont sikerült az elismerésüket kivívnom, megmentettem Zimát. Csak azt sajnálom kicsit, hogy ily veszedelmes eset kellett az öv kiérdemléséhez...
- Ne, ne! Nehogy azt hidd, hogy önnönmagam féltem! Zima az akiért aggódnom kellett. Képzeld, sétáltunk a felszínen - néha teszünk ilyen bohóságokat - mikor ráugrott az egyik gyökérnövesztőről egy macskaféle dög. Olyan szép nagy, dúsbundájú fenevad! Én sem voltam ám rest! Bár azt a balgaságot elkövettük - elvégre nem mentünk a kaputól messze, nem számoltunk veszéllyel - hogy fegyvert nem vittünk magunkkal, én már röptében belerúgtam egy hatalmast! Aztán felpattant és neki az arcomnak! Tíz karom kapdosott felém, de én beugrottam közéjük! Egy ököl a pofájába, egy a véknyába, majd jöhet a szorítósdi! Addig szorongattam, míg szusz nem maradt benne egy csepp se! A bundája azóta is Zima ágyelőjeként funkcionál azt hiszem...

Ez hát az övem története.
- De most mesélj Te! Mi újság van errefelé? Merre van Groffó mester?
* Úgy belejövök a mesélésbe mint egy kis kamasz. Észre sem veszem mi történik körülöttünk, csak Taanára, a történetre és az ételre koncentrálok.*