Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádas
Időpont: éjjel
_________________________________

Idővel Elenniát kivezették a vezértől, nem óhajt a lánnyal aludni, mert az másnak hívnák...
Ám tőletek külön, egy másik kunyhóba vitték, oda, ami pont az egyik őr mellett volt, veletek szemben.
Elcsendesedtek a férfiak. Csak a két őr maradt ébren, azok néha-néha raktak a tűzre, hogy valamicske fényt és meleget adjon nekik. Időnkét madarak rikoltottak bele az éjszakába. Dantest látszólag elnyomta a buzgalom, de csak annak, aki a hátát leste. te láttad az arcát. Várakozott. Várta, mikor moccansz, ha moccansz.
Elennia felől sem panasz sem más mukk nem jött, nem tudni, tényleg elaludt, vagy duzzog.

[Erin O'Shanon]

(Aren)

-Nyugodj meg........Mindig ilyen.-Mondom Haravannak mókásan.

<De messze kell utaznunk.>
<Töri a v@l@g@m ez az ülőke, hiába az utazás kényelmetlen ilyen hosszú távon.>
-Egyébként kitől tudtad meg,hogy itt vagyunk te öreg csirkefogó?-intézem kérdésemet Köcsögfejhez.

-Az otthoniak? Hogy viselik?

<Valyon Ilana mikor fog szülni?Remélem vigyáznak rá, mert ha nem, én esküszöm az összes cselédet, ott helyben fogom............>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton Arhadek felé
Időpont: délelőtt
_________________________________


Arhadek városa előtt, egy útkereszteződésben új utasokat kaptatok: egy shadoni kisasszonyt és nevelőnőjét. Hármótoknak egymás mellé kellett benyomorognotok, hogy míg a kocsis a csomagjaikat tette fel a kocsi tetejére, addig a szépség és a nevelőnője veletek szembe ülhessen. Tényleg szépség volt. Illedelmesen Vaniaként mutatkozott be, Hene máris le sem tudta venni róla a szemét. Pedig a leányzó szolid vallásos mód volt öltözve, nyakán és csuklóján csipke fehérlett, elegáns viharszürke kabátkát és hosszú szoknyát viselt, mindkét fülében egy-egy diszkrét pici fehér gyöngyöcske, bal kezének középső ujján egy családi címeres női pecsétgyűrű, jegygyűrű sehol. Haját feltűzött fonatokban viselte, egyikőtök szemébe se nézett, kissé zavarban volt, hogy három úriemberrel osztja meg a kocsi belsejét. Nevelőnője nem volt vén satrafa. Olyan anyja korabeli lehetett, az a vékony, száradt piszkafa alkat, jobbjára olvasót tekerve, de elég választkosan szidta a kocsist, hogy melyik ládát hogy ne tegye, vagy ha tette, mért nem jó. Vania már ezért is pirult.
Haravanon látszott, álcát öltött: hosszú fekete lett a haja, mint ahogyan észak Shadonban szokás, a bőrét kissé kreolra színezte, szintén az északiak sajátosságaként, méregzöld bársony kabátot viselt s ehhez illő nadrágot. Zárkózott jóképű férfi álcája mögé bújt. Igen, ez volt az, ami feltűnt neked: hogy nem stírölte a lányt, hanem kirévedt az ablakon. Az illendő köszönésen kívül egyéb figyelmet nem fordított a lányra. Ez nem vallott rá.
Ahogy energikusan beszállt a nevelőnő sötétlila szerelésében, s magával hozta a tömény levendula szagot, szétterpeszkedett a maga ülőkehelyén , ellátta még tanácsokkal védencét, aztán bealudt.
-Öregem, egyre inkább nem bánom, hogy bementem Hattyúvárba kiverni a nyálam! Mert ott tudtam meg, hogy merre indultál el ezzel a bajkeverővel. Ilana lelkemre kötötte, vigyázzak rád. Édes asszonyka, de kicsit úl aggódós. Most nézd milyen zamatos gyümölcs ez itt! S hogy óvakodik attól, hogy ránk nézzen!
Henének igaza volt. Vania összekulcsolt ujjakkal ült s próbált kifelé tekingetni. De néha néha Haravanra vándorolt tekintete, hogy aztán le is kapja róla s elvörösödjön. Hene ezt nem vette észre, ő a lány ruhája alatt domborodó kebleknél időzött. Odáig még nem pofátlankodott, hogy térdét a lány térdéhez érintse.

[Iymer]

Láttam, hogy bárki be ment volna - pl. korábban - abba a kunyhóba, ahová Elenniát vitték?

Amilyen halkan csak tudom, hogy Dentas még értse:
- Kimegyek hátrafelé, megkerülöm a tisztást és Elennia kunyhója mögöt várok. lőbb-utóbb az egyiok csak elmegy járni egyet, hall valamit, vagy csak vizelni. A másikra rávetem magam, befogom a száját, te odajössz, csak lesz ott valami fegyver, és szíven szúrod. Elintézük a másikat is, majd hárman lelépünk.
- Nem fogok sietni, időnk van. Olyan fél óra múlva fordulj a másik oldaladra, hogy lásd, mi történik, ha majd történik.

Leteszem a kunyhóban a tarsolyomat, kifűzöm a szíját és csak azt viszem magammal. A fenőkövet kiveszem a tarsolyból és ráteszem a tarsolyra, ha Dentasnak kellene, magával hozhassa, de ha nem, nem. Azzal elindulok. Minden mozdulatom inkább lassú, minthogy zajt csapjak. Hátul kimegyek a kunyhóból, elmegyek a kunyhó takarásában a nádas széléig - ha fúj szél, azaz zizeg folyamatosan a nád, akkor be is megyek közé -, majd kunyhó takarásából kunyhó takarásáig megyek, mindig pihenek keveset, várom, hogy felfigyeltek-e rám. Amikor Elennia kunyhójának takarásába kerültem, közel lopózom, és várok, hogy akcióba lendülhessek egy ellenféllel szemben. Ez szerintem akár órás várakozás is lehet. Előbb kilesek, hogy merről támadjak, majd lehetőleg hátulról a nyakába vetem a tarsoly szíját és szorítom, hang ne jöjjön ki a torkán. Inkább velem foglalkozzon, mint zajt csapjon. Ha megfullad, úgy is jó, de alapvetően Dentastól várom az alak elintézését.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok értetlenül áll a matrózzal szemben, kinek egy szavát sem érti, majd miután az lehanyatlik a tűz mellé és Ada fordítása alapján megérti mit zagyvál össze, eltöpreng.*

<… Kyel ökle csapjon le!!! Kalózok felségterülete, vademberek támadása. Tudtam, hogy nem lehet olyan egyszerű ez az egész, mint egy szimpla hajótörés! A srác már valószínű a tengerifüvet szívja alulról, de hát amíg egy csöppnyi remény van meg kell próbálni, de ezek a kalózok és vademberek azért nyugtalanítanak! Kevesen leszünk mi négyen oda! …>

* Látván Ada komor arckifejezését, s miután végigmérte Erlon az alkohol mámortól alélt matrózt, közelebb lép a nőhöz. Belenéz Ada tekintetébe, s átkarolja annak derekát, majd halkan belekezd.*

- Lány! A remény hal meg utoljára! Ígérem megleljük unokafivéredet! Nem lesz egyszerű! Főleg, hogy a kalózok által ellenőrzött területen, vademberek fogságában lehet a fiú! Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Remélem sikerült kiderítened az ipse szavaiból, hogy mely sziget közelében ütöttek rajtuk!? Ha ez megvan, akkor már „csak” sok pénz kell. Tudod, a fénylő aranyak sok félelmet elmulasztanak a matróz, tengeri patkány szívekben. Ha megfizeted őket bőségesen, a világ végére is elvisznek téged és csapatodat. Ez eddig rendben van is, de olyan „társaságot” kell találnod, olyan kapitánnyal, akik nem csak a szállításunkat vállalják, hanem akár harcba is szállnak az ellennel. * Néz áthatón a nő szemeibe.* Nem lesz egyszerű feladat, ezt ígérhetem, dönts, hogy megéri e! Én veled vagyok és szerintem a többiek is követni fognak téged! * Kacsint a nőre, de gondolataiban a bárd is kétségek közt leledzik, s szavait inkább megnyugtatásból, mint sem átgondolt stratégia következtetése képen mondta.*



// Igen: Mogorva Chei //

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: úton Sercarappa felé
Időpont: éjjel majd hajnalban
_________________________________

-Unokahúg! Unokahúg!-kiált fel keserűn.
Na ez már más tészta. Ha lányról van szó...ki tudja min mehet át éppen most, ha túl is élte...
-Nincsenek illúzióim, mi lehet vele, ha él... felcsinálták többszörösen-fejtegette komoran.
-Én meg itt legyeskedem körülötted, kedélyeskedünk halomra...Nem járja ez...Valaki rám, az én segítségemre vár, én meg idétlenkedem!-szidta magát. Majd felnézett az égre:
-Menjünk aludni, jó? Sercarappában keresünk egy hajót, ami elvisz minket oda, ahova kell...S akkor Arelre bízom sorsunkat.

Nem volt vidám. Ha nem ellenkezel, ő menne lepihenni, hogy aztán másnap hajnalban keltsen mindenkit. Beavatta a nőket is mindabba, amit megtudott a matróztól. Ronja kénelmesen pipázott, belemeredt a kifújt füstbe.
-Ez csak feketén fog menni. Jobb ha rám bízod(R)
-Mert szerinted én nem tudom feketén elintézni?(A)
-Ezt nem mondtam, de túl jólelkű vagy(R)
Ada szeme majdnem kigúvadt. Imoen nem folyt bele a vitába, a többiekre hagyatkozott s irult pirult vaami egészen máson a földre szegezett tekintetével. Nicole viszont vidáman jött ment, hol pisilt, hol sajtot evett s közben sertepertélt.
-Nem indulunk? Minek ennyit beszélni? Mindjárt dél van!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

*A dalnok is elkomorodik, mikor megtudja, hogy az unokaöcs, unokahúg. Nem szól semmit, beharapja szája szélét, nyel egy nagyot, majd óvatosan követi Adát a szálásukig gondolataiba merülve.*

<… Egy nő, egy nő aki vagy vademberek, vagy kalózok fogságába esett. Hmmm… Igaza van Adának, biztos élvezkedtek, élvezkednek rajta! Az biztos, de nagyobb így az esélye a túlélésre, mintha férfi volna. Ha „pisztolya” lenne, vagy halott lenne már, vagy eladták volna rabszolgának. Bár az utóbbi még így is előfordulhat. Igaza van Adának, mi itt jól elvagyunk, szerelmi légyottokra fordítjuk az energiánkat, a helyett, hogy a feladatra koncentrálnánk!…>

* Visszatérve a pajtába, egykedvűen levetkőzött, persze annyira amennyire az időjárás engedte, majd belebújt az előre elkészített „ágyba”, mikor Ada is elhelyezkedett, s mielőtt elaludtak volna, halkan megszólal Erlon:*

- Megtaláljuk! Jó éjt te nő! Ne legyen lelkiismeret furdalásod, hisz ami tőled telik megteszed, s tudom, hogy meg is fogod tenni! *Hajtja álomra a fejét a bárd. Reggel csendesen, a többieket figyelve öltözködik fel, szedi össze holmiját. Figyeli a két nő „vitáját”, Imoen „furcsa” viselkedését. Érzi, a feszültség egyre nő a csipet csapatban. Elmosolyodik Nicol nyüzsgésén, tudván, hogy most egy kis vidámságra van szükség. A reggeli eltöltése után, megigazítja rapírját, lantját hátára veszi, majd ismét körbepillant a társaságon.*

- Lóra lányok! Fel Sercarappába! Nicol te is pattanj ide mögém és ne a pöcsödet vakarjad! *Rikkant rá a fiúra, egy félmosoly kíséretében.* Remélem az üleped már jobban van, nem szeretném egész úton a vinnyogásodat hallgatni! Tessék, erre ülj!* Teríti ismét a pokrócot a nyereg mögé. Jobbját nyújtva felsegíti a srácot maga mögé, majd „megforgatja” hátasát. Füttyent egy hangosat, próbálva jobb kedvet csinálni a gyászos hangulatban, mindezek után verselésbe kezd.*

Édes élet

Édes élet
Szép reményét
Végítélet hozza el!

Messze járó
Hírnökével
Dalolja most néked el!

Lelked rejtett
Zugaiban
Ott lapul a szeretet

Enged, hogy ki jóbarátod
Megmutassa
Most neked!

Nyisd meg szíved
Útvesztőit
Barátaid előtt!

S lásd meg a lét
Nagy csodáját,
A boldogság mezőt!

/ Random verse /

* A rövidke, reményt adó vers után a dalnok elmosolyodik, s Adáékhoz fordul*

- Na, hölgyem! Gyerünk, s keressünk egy bárkát, mivel mihamarabb rokonodra lelünk! Árbocra fel!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________


Sercarappában nagyvásár volt. Mindez lassította az előrehaladásotokat. Nicole viszont eltátott szájjal figyelte a forgatagot: a nagyvásár egy vidéki, urak szolgálatára berendelt fiúnak a világ legnagyobb eseményének számított. Egyrészt, a tömérdek tarka ember miatt, másrészt a faragott csupron át a vég selymekig, mutatványostól vándorárusig minden ott hömpölygött, még lovon ülve is lassan lehetett haladni. Sok volt a tolvaj és sok az őr is. A nemesebbje hordszéken vitette magát, minden féle széopség és illat terült a fiú elé. De Imoen elé is. Igen élénk tekintettel viszlatta a járókelőket. Aztán odahajolt Ronjához, súgott neki valamit, mire a kalapos nő bólintott. A csini lány leszállt lováról, a kantárszárat a kalaposnak adta és belesiklott a tömegbe.
Csak a kikötő táján tért vissza elégedett ábrázattal.
-Azt mondtad, egyedül akarasz intézkedni. Akkor addig hol toporogjun?-fordult Ada a nőhöz.
- Üljetek be a Fityingbe. Imoen, ott kiegyenlítheted a hitelem (R)
-Viszont nem egyedül megyek. Erlont viszem magammal-tornáztatta meg a lábait újra állva a nő.
-A mázlista. Csak bejössz neki-morogta Ada. Ronja várakozással telien nézett rá, jössz, vagy maradsz mert inadba szállt a bátorság.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________


Emlékeid szerint, sem előtte sem utána nem ment be abba a kunyhóba senki, ahol Elennia az éjjeli szállást kikapta.
-De ne zörögj!-figyelmeztett Dantes.-Résen leszek, de te is azon légy!
Hogy ezt elkerült, akkurátus és lassú kúszásnak nézel elébe. Így mire kikúsztál a sűrű falon át, minimum fél órádba tellett. Ekkor horkanással Dantes megfordult. Sőt. Tovább ment. Hangosan el is szellentette magát.
-A büdös anyád, de undorító vagy!-szólt oda neki az egyik őr, de társad fittyet hányva rá "aludt". Egy kicsit kuporogni és leskelődni kellett a kunyhótok mögül, mikor adódik alkalom, hogy egy másik mögé zizzenj. Figyelni kell, mert ugyan a szomszédos lakban csak csomagok vannak, másutt lehetnek alvó haramiák! Egy rossz mozdulat és ébren lévő haramiákról lesz szó.
Telnek a percek, órákká híznak. Körben kell haladnod, a kunyhók mögött, takarásban. S Elenniáé nem a közvetlen közeletekben állt. Már elmentél egy olyan kunyhó mellett, amiben 2 ürge aludt, épp a vezér lakja mögött gubbasztottál. Az aludt, már ahogy a szuszogásból kivehetted. Az egyik őr, pont amelyik Elenniánál strázsált, felállt vizelni. Ám te még nem jártál ott, hogy terved véghez vidd vele szemben. Az lett volna a következő lak...
Dantes látszólag húzza a lóbőrt. A másik őr, aki Danteshez közelebb esett, ült és nagyokat ásított, laposakat pislogott.
Végez ért a vizelés. Az ásító nagyra tátotta száját, kínálkozott az alkalom. Elennia lakja mögé értél. Ám alak háta szét volt nyitva, akár ha kibújt volna onnan valaki. A lány megint önálló akcióba kezdett s mire odaértél, hűlt helyét lelted...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon széles mosollyal konstatálja, hogy „elemében” van, elemében a nagyváros forgatagában. Hátrapillant Nicolra, majd csendesen megszólal.*

- Na, te fiú, ez itt a Kánaán! Ez a mi fajtánknak olyan, mint másnak a terített asztal! Tele dúskeblű nőkkel, mulatozásra vágyó tömeggel, kik élnek- halnak a hangszereink muzsikájáért. Az ám, de figyelni sem árt! Nézd csak, bök fejével egy „sötétebb” ipse felé. Vannak itt olyanok is, akik a pénzes szütyőkre pályáznak, s az óvatlan vándor, hamar egy szál alsógatyában találhatja magát. * Pár utcával feljebb.* Pfuuu, te kölyök, nézd azt a dámát. Ott, ott, abban a gyaloghintóban. A bőre alatt is pénz van, s öreg férje, aki talán egy bankár, már nem tudja rendesen kielégíteni, hát hozzánk, a mi fajtánkhoz fordul. Mi szívélyesen teljesítjük minden vágyát, s ő adományokkal honorálja meg ezt nekünk. * Érinti meg kalapját széles mosoly kíséretében a nőnek bókolva az északi. Egy kovácsműhely mellé érve, megállítja lovát a bárd, majd lepattanva róla, úgy hogy lábát hátasa nyaka felől veti át, hogy Nicolt „le ne rúgja” maga mögül. Lepattan a nyeregből, s a kantárszárat kiköti egy póznához. Belép a műhelybe, kiválaszt egy hosszútört, ahhoz illő tokkal, majd miután kifizette azt, visszamegy a lóhoz, s Nicol kezébe nyomja a portékát.*

- Ez a tiéd fiú! * Veti oda „természetes közönnyel” Nicolnak, majd visszaszáll hátasára és folytatja az útját tovább Adáékkal. Persze néha, néha érdeklődve hátratekint, mivel a „nagy közöny közepette” tudja, hogy a kissrácnak ez egy örök életre szóló emlék lehet, valamit azt jelzi a tőr, hogy a fiú már nem egy egyserű szolga, hanem egy nagybetűs kalandozó.*

<… Hmmm… Mikor apámtól megkaptam az első saját fegyverem, majd elrepültem örömömben! Éjjel- nappal viseltem, forgattam, éleztem, gyakoroltam vele vívni, dobni. Jó lesz ez Nicolnak is, ráfér! Ha ezzel a tőrrel megtanul bánni, majd megkapja a saját, „névre szóló” rapirját is!…>

* Egy fél mosollyal konstatálja, hogy Imoen „bevetésre” távozik, sejtve, hogy a lányka pénzgyűjtő akcióba fog kezdeni a forgatagban. Mikor a kikötőben ismét feltűnik, Erlon megszólal.*

- Remélem sikerrel jártál a piacon, s meglelted, megszerezted azt amit akartál!? * Ada és Ronja párbeszédén ismét jót kacag a dalnok, majd úgy ahogy a kovácsműhely előtt, lepattan a lóról, a kantárszárat átadva Nicolnak. Kiegyenesedik, s Ronja felé fordul.*

- Mehetünk kis édes! * Mosolyodik el a dalnok.* Vezess, de tudnod kell, hogy Adának szebbek a szemei, így esélyed sincs nálam! Nicol! Te meg vigyázz a lovamra addig, s ne hagyd magára Adáékat! Te vagy a testőre a két hölgyek, míg én távol vagyok! *Fordul a fiúhoz, s megjátszott komolysággal adja ki utasításait számára, majd visszafordul Ronjához, s elindul a nővel a kikötő irányába.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________

-Te hímringyó vagy?-teszi fel a fiú ártatlanul a kérdést, miután ecseteled, hogy jössz te, ha egy elhanyagolt dáma férfitársaságra vágyna.
Ezt hallva Ronja szemei huncutul csillannak, szórakoztatta a fiú szókimondása.
Nicole először csak lesi, mit teszel a kezébe. Majd mikor felf9ogja, fülig vörösödik makog egy köszönömöt és tiszteletteljesen tartja továébbra is a fegyvert. Kihúzni nincs mersze, meg van illetődve, inkább szent ereklyeként vigyáz rá
A kikötőben Imoen csak kurtán biccent és nyelve hegyét kidugja, nem avat be szakmai részletekbe.
A leédesezést Ronja nem csípte, ajka kissé legörbült, de vállat vont és nem szólt vissza. Kiderült, a nő nem annyira ismerő s akörnyéken, mint mutatta. Először céltalan sétálásba kezdett a mólóknál, de mindezt teljes magabitossággal. Mégis, letörölhetetlen kárörvendő mosoly bújkált szája szegletében. Egészen addig, amíg a világítótoronyig nem értetek:
-Erlon, vár rád egy kis feladat. A kikötőmester nem segítene nekünk, ha megemlítenénk, hova kéne hajó, jóban meg nem vagyunk vele, hogy a két szép szemünkért beavasson minket, fű alatt kik vennének fedélzetre minket. S szívére venné, ha lefizetnénk, hamar az őrségnek magyarázkodhatnánk. Viszont van egy másik út: lakik a világítótoronyban egy nyanya. Makog kicsit pyarul. Egyedül őt ismerem jól a kikötőben, de elég rossz szájízzel váltunk el a múltban, így nem hiszem, hogy javunkra válna, ha veled tartanék. Ez a feladat rád vár: látogasd meg, érdeklődj, nincs-e valaki a kikötőben, aki bevállalna velünk egy utat a szigetvilág felé. A fizetségre ne legyen gondod, légy vele nagyon kedves

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Köszönöm jó ember, sokat segített. *biccent a kereskedő felé*

*** később

- Az a fél nap előny erősen hasznunkra válhat, ha nem lett volna esélytelen lenne, hogy beérjük őket, de így még van remény. Természetesen van kapcsolatom Shadonban, de nem lenne túl szerencsés hagyni hogy megérkezzenek a fővárosba, hisz tudjuk ott már várják őket, hogy elrejtsék szemünk elől. Nathan, saccra szerinted mennyire vagyunk még Shadontól? Ha minden jól megy 2-3 nap alatt behozhatjuk őket, ha nem, kell az erősítés...

[Lianna Pentangelin]

//kereskedő volt nem paraszt //

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: úton, tábortűznél
Időpont: este
_________________________________

Nathan rádemelte szemét:
-Jobb lenne bebiztosítani magunkat. Szóljon, hogy figyeljék a kapukat.
Ez nem jó hír, a paplovag tart attól, kicsúsznak a kezeitekből. Bosszantó, hogy kocsira szálltak s úrnőnek meg kísérőnek álcázták magukat.
Beugrott neked valami, ahogy elképzelted, vajon milyen puccos nőnek öltözhettek be azok ketten. Annak idején, amikor a boszorkányok praktikáiról tanultál, az egyik féltve őrzött titkos iraton -amibe csak leendő vagy már azzá avatott boszorkányvadászok pillanthattak bele- egy díszesen öltözött banya volt látható, amint lekap egy szerencsétlent, aki a következő pillanatban már kutya formájában szolgálta a banyát, pórázon... Csókmágiát taglaló rész volt, abból is egy különösen kényes, embert mássá átalakítós, amihez már azért erős némber kell, nem zugbanya.
Hideg futott végig a hátadon. Ha adott egy erős boszi, ismeri a csókmágia minden csínyját bínját, akár meg is tehette azt, amiről a megölt villámszóró asszony beszélt! Férfiból nőt... pusztán csókon át... kicsi a sikerre az esély, de ha profin átvágták azt a férfit... Igazat szólt volna Lilith, s tényleg férfi volt anno, nem pedig más erőt kell keresni? De ha ez igaz, aki meg"átkozta" így, az a szakma öreg rókája, nem egy szimpla szarkeverő! A Hét Angyalra!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok komótosan lépked Ronja mellett. Figyeli a kikötőt, a hatalmas hajókat, azok legénységét. A hajók neveit is elolvasgatja, próbál következtetéseket levonni a tengerjáró „monstrumok” legénysége alapján, állapotukból, a fel és lepakolandó rakományukból, hogy milyen célt is szolgálhatnak. Nem nagyon ért a tengerjáráshoz, bár a pyarroni majd hónapos út során sokat tapasztalt. Erlon jobban szemügyre veszi az olyan bárkákat, melyek karcsúbbak, két, maximum háromárbocosak, s melyeken nem csak matrózok, hanem kalandozó külsejű egyének tartózkodnak. Megérzéseire hagyatkozik, s így szemléli a kikötői forgatagot. Ronjára is rá, rá pillant néha. Látván a nő határozottságát és sejtvén, az iménti szájbiggyesztésből, hogy „kissé durcás” a csaj „jól érzi magát” a bárd, hisz célját elérte. (A „pipi” szarva kissé letört.) A céltalannak tűnő sétálgatást „jól viseli”. Hüvelyk újait belebiggyeszti övcsatja alá, bohókásan lépdel a nő mellett, ajkain bárgyú fél mosollyal. Mikor a világítótorony árnyékába érnek, felpillant arra, közben Ronja szavait hallgatva. Széles vigyorral konstatálja, miután megtudta a nőtől küldetése igazi mibenlétét.*

<… Hmmm… csak jól jön Erlon bácsi! Főleg egy olyan nő mellé, aki minduntalan keresi a bajt, s a vitát. Ronja, Ronja, ha tudnád, hogy imádom az olyan „problémás picsákat”, mint te, de ezt ha tűzzön forgatnak sem fogod megtudni tőlem! Még a végén elbízod magad! …>

* Erlon egy pillanatra a gondolataiba merülve rátekint a nőre, aki, ha „élesek a szemei”, tudhatja, hogy a dalnoknak egyáltalán nem közömbös. Vesz a bárd egy mély levegőt, elhessegetve a „furcsa” gondolatokat, majd megszólal.*

- Rendben van! Felkeresem azt a matrónát, de remélem nem szívatásból küldesz a karmai közé te nő!?* Ereszt el egy félmosolyt.* Megpróbálom megtudni, hogy melyik hajó, melyik kapitány a „mi emberünk”, de szerintem egy olyan bagázsra van szükségünk, akik nem csak, mint utast szállítanak minket, hanem akik ha kell „partra is szállnak” és felveszik a küzdelmet az ellennel. Hisz, Ada szavai alapján megkockáztatom, unokahúga vagy egy törzs, vagy egy kalózkompánia fogságába került, kerülhetett. Így kevesen leszünk négyen a lány kiszabadítására! Mi a véleményed? *Néz kérdőn a nőre, s miután megkapta kérdésére a választ, vesz egy mély levegőt, megigazítja övét, ingét, mellényét, végezetül rapírját, majd komótosan elindul a torony bejárata felé. Oda menet azért visszaszól.*

- Kívánj sok szerencsét, s kérlek várj meg itt!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________

A kikötőben áll Zöld Levéltől kezdve Jégtúróig sokfajta hajó, a legénység is változatos, a gorviki füstös képűtől a halovány bőrű szőke pyarig. Az egyik otromba matróz hecből egy csinos pyar legény fenekére húzott és kitört a röhincs.

-Öreg és szottyadt, mint a nagyanyád, szóval döntsd el magad, alád vágtam vagy sem-vont vállat Ronja és rágyújtott.
A toronyba be se kellett benned. Felmosóvizet löttyintett ki a tövében egy összeszáradt öregasszony. Elég mogorván nézett rád:
-Mi a bájgúnár? Akara valamitte vagy nem?