Utak, ösvények, csapások

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok rápillant az óbégató nőre, kalapja szélét megérinti, köszönés képen.*

<… Na, elbaszott egy matrónával hozott össze Alborne!? Remélem nem kell „mindenterű tudományomat” bevetni az infókért cserébe, mert akkor biz inkább odamegyek az első hajóstól az utolsóig kerüljön az bármennyi időbe!…>

* Rápillant bosszúsan Ronjára, enyhén megcsóválja a fejét, majd ismét a csúfság felé fordul.*

- Én is örülök a találkozásnak hölgyem! * Eme szép szavakkal próbálja „elhessegetni” a bájgúnár kifejezés által „felhozott mély gondolatokat”, melyek Erlon nyelve hegyén vannak. Szíve szerint elküldené krán kutyái elé a banyát, de tudja, hogy ha elküldi, lőttek a segítségnek, a fontos információknak.*

- Én Erlon Arts vagyok! *Mutatkozik be az északi, közelebb lépve a nőhöz.* Nem rég érkeztem a városba, s azt hallottam, hogy a legmegbízhatóbb ember, ki problémában tudna segíteni az maga! Ki ismeri a kikötőben lévő azon hajósokat, kapitányokat, akik bárkáikkal bevállalják a legmerészebb vállalkozásokat is! Jók az értesüléseim? * Teszi fel a költői kérdést Erlon, majd folytatja.* Persze válaszát és segítségét bőkezűen honorálnám!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________

Méreget a néne, aztán meghallva, hogy ügyben jöttél s nem ingyen, megnyalta a száját.
-Ahá. Én Rossita. Kérdés az, mit óhajtaszik te? Nem mindegyik ám! És mivel fizetni? -néz téged kajánul, s megntmegnyalta ajkait, meg megvakarta a fenekét...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok nagyot nyel mikor a nő a szája szélét nyalogatja, s vesz egy mély levegőt.*

<… Aj, jaj! Még a végén rám ugrik a banya és leteper!? Na, lássuk mennyire kell neki a fénylő ezüst?!…>

- Hát, hol is kezdjem!? Tudja mit, kezdem a közepén! *Töpreng el látszólag az északi.* Egy hajóra lenne szükségem, kapitánnyal, megbízható legénységgel együtt, kik eltudnának vinni a szigetvilágba, annak is a kalózok által uralt részére. Ennyi az egész! * Tekint a banya véreres szemébe.* Egyszerű, de annál veszélyesebb küldetés! Rossita, ön szerint van eme kikötőben oly bátor legénység aki ezt bevállalná?! Jól gondolja át válaszát! *Pöccint fel egy ezüstöt, majd elkapja, s markába rejti az érmét.* Eme érme önhöz kerül, ha őszintén megmondja kérdésemre a választ, illetve még két „testvére”, miután meggyőződtem saját szememmel a legénység felkészültségéről, a hajó állapotáról.

[Iymer]

Majdnem elnevetem magam, a fejem is megcsóválom. <Ebben a táborban mindenki csak úgy ki-be jár? No mindegy, csak tudja, mit csinál. Ha járt már nádasban, akkor nem kell rá vigyázni, remélem holnap találkozunk Shadlekben - ha eljutnk mi is odáig -, vagy hazamegy, nincs kísérete, azt meg tudja, hogy nincs biztonságban. Ha meg nem ismeri a réti világot, akkor meg itt lapul valahol, és látja, én mit teszek, és ha majd teheti, velünk jön.>

Tekintve, hogy minderről Dentas semmit sem tud, én pedig itt nem hagyom, marad az eredeti terv, várok a következő alkalomra. Az elszalaszottat meg sajnálom.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Talán úgy kellett lennie, hogy ez az éj ne teljen el nyugodtan. Az őr benézett Elennia lakjába, mit csnál a lány,minden rendben-e. te ekkor már újra a magad kunyhójában ültél, igaz, nemrég érkeztél, Dantes pedig visszafordult feléd, hogy megkérdezze, mit keresel ott.
Az őr felkiáltott. Akit őrzött, annak hűlt helye volt. A hozzátok közelebbi őr mérgesen felpattant, felétek fordult, de ti megvoltatok, nem kenheti rétok. Kiabálni kezdett henye társával. Erre a többiek is flekeltek, a vezér is kilépett s merev arccal hallgatta végig a dühös jelentést, miszerint egyikük hagyta meglépni a lányt, azaz nem vette észre eltűnését.
A vezér fejbiccentésére az egyik nyurga haramia kapta magát s beleveszett az egyik nyílásba. Alig tette ki a lábát, tőletek jobbra, arról a nyílásról, amiről a lány nem tudott mit mondani, csak azt, hogy mocsárszagú férfi jött egy ízben, mocorgást hallottál. Dantes felült, feszülten figyelt. Léptek hangja volt, de nem óvatos lopakodó, hanem határozottabb. Észrevették fogvatartóitok ezt, de későn:
Egy pillanat múlva teljes kavarodás alakult ki: a nyílásból, ahonnan a lépteket hallottátok, három felfegyverzett férfi érkezett. Kivont karddal ütöttek rajta a haramiákon. Ruházatuk nem mutatott őrségre, ezek mások lesznek.
Egy másik ösvényről is érkezett még négy fő, közülük egy felétek indult kivont tőrrel.

[Iymer]

Amikor benézett, akkor igencsak ideges lettem. A kiabálás és kapkodás legelején Dentassal mi fel is kelnénk, összeszednénk a dolgainkat, készen arra, hogy az első adandó alkalommal meglépjünk.
- Elennia megszökött. Menjünk mi is, mihelyst lehet - mondom Dentasnak egy fél mosollyal a szám szegletében.
Ezek szerint nem volt alkalom meglépni. Fegyvert szerezni?
Amikor jön a 3+4=7 támadó, akkor azért mi erősen elütöttünk a haramiáktól, hiszen álldogáltunk, lestük az alkalmat, oldalaztunk egy kijárat felé, de a kapkodás az végképp nem volt ránk jellemző.
<Eszem megáll. Mi mindenre nincs pénze ennek a nőszemélynek! De azért igazságtalan is a világ. Mi nem kockáztathattuk az ő életét, de ő a mienket minden továbbbi nélkül. Nem is baj, hogy elkerül otthonról. Előbb utóbb. Remélem.>
<agy valami konkuren banda.>

Ha nem sikerült fegyvert (vissza-)szerezni, akkor az első kezem ügyébe akadó nagyobb tárggyal akarok védekezni. Egyértelműen védekezni, hátrálni is, ha kell. Ha semmi sem akad, hát a nádviskó egyik rúdját húzom/töröm ki. Remélem, Dentas is. Ha már van nála fegyver, eltolom magamtól, egyet lépek is hátra, hogy ne tudjon a támadó egyszerre mind a kettőnket támadni, egyikőnk felé mindenképp legalább az oldalát mutassa, ha támad. Hátrapillantok, majd ha onnan most épp nem fenyeget támadás:
- Mi ketten itt foglyok vagyuk! Hagyjatok futni, őket - biccentek fejjel a haramiák felé - nem meg bánjuk, csináltok velük, amit akartok. Akár még segítünk is.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Dantes is benne lett volna, hogy holmitokat visszaszerezzétek, de nem tudtátok, az hol van. Hallva, hogy a lány megpattant, dörmögött valamit, de csak ezt hallottad:
-Ha belefúl a nádasba, nagyon megjárjuk. Felelőtlen fruska!
Fegyver az éppenséggel akadt, a lenyomott őrötök tőrét megszerezted. Dantes maradt a nádviskó kihegyezett darabjánál.
A fickó gyanakodva méregetett titeket:
-Ravasz kell nekünk. Hol az a seggfej?-kérdezte mély hangon az, aki a tőrével majdnem nektek támadt. De már ment is tovább, nem állt le fecsegni veletek. A haramiákon valaki rajtuk ütött. Nem tudni ki, de Dantes meghúzta akarod és fejével abba az irányba mutatott, amerre Elennia szerint vizesen szoktak jönni az emberek. A kavarodásban ötlete támadt:
-Hátha arra van a víz, és csónakba ülve elmehetünk innen!
Neki is indult az ösvénynek a sötétben. Párszor félrelépett, s akkor loccsanó hang jelezte, a kitaposott ösvényen kívül felázott talaj vagy láp van.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________

-Osztan mégis mennyivel a hajó? Menyivel sok emberrel? -tette csípőre kezeit.
Leintett, amikor magyarázni kezdted a szigetvilágot, kalózokat.
-Engemet ez nem érdekli. Érdeli az, akit te akarsz keres. ha csinél nem nagy fej, talán Rossita gondolkoszik és jut eszébe jó kapitán'. de ha kell sörgős hajó, nem hisz, hogy van mód válogatik, Errrlon-pergette meg azt r-t nevedből.
-Ami jut, az kapik, nem?-s nyújtotta markát az érméért.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodott kissé, s örült, hogy a banya nem variált, hanem rögtön a lényegre tért. Bólintással jelezte a nő kijelentését, s belekezd saját mondandójába, közben átnyújtva az ezüst érmét.*

- Ami igaz, az igaz! Sürgős lenne a dolog, hát főzzünk abból, amink van! * Beszéd közben a nyanya tekintetét fürkészi Erlon.* Egy gyors, mozgékony hajóra lenne szükségem, mely jól lavírozik a szigetek között, valamint, aminek merülési mélysége kicsi, hogy ne fussunk azonnal zátonyra, ahogy a sekélyebb vizekre értünk. Persze megbízható legénységgel, kapitánnyal, kik értik a dolguk Tudna ajánlani számomra ilyen hajót, s kapitányt? * Mosolyodik el a bárd.* Tudja, ha jót ajánl és meg leszek a „portékával” elégedve, akkor további két érme üti a markát Rosita! *Kacsint a nőre kissé bizalmasan.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________

-Kap te olyan hajó, ami visz akar oda! Még itten monda válogatás! Piha!-s valamit shadoniul hozzátett.
-Ami kapitán' és matrózbanda viszen, kicsi fiú, az lenni rossz mint ördög öregapja, talán képzel, ki visz fekete mód, rossz vizek, az lesz szép, nemes, szeret törvény?-s kacarászni kezdett, amíg köhögésbe nem fulladt.
-Kevés nekem te pici érme hogy én segíte... Kérdés az, leszen 40 ezüst tantumocska, hogy intéz hajó? Kapitán' nem visz olcsóbb. Ha nincs ennyi, nem is menek, nincs píz. És tudni köll, csak te mene, vagy más is? Mert úgy ár emelked, egy fő 30 ezüst tantum! Tucca számol?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok beletúr hajába, s minden erejével arra összpontosít, amit az öreglány mond. Vesz egy mély levegőt, majd visszaismétli, amit hallott, s azt amit ebből ő felfogott.*

- Hmmm… Ha jól értem Rossita a szavait, akkor nem sok választási lehetőségem van, hisz nem sokan vállalkoznak eme kockázatos útra. Azt is sejtettem mielőtt önhöz fordultam, hogy nem a pyarroni hadiflotta legkiválóbb, legmakulátlanabb matrózai fogják „húzni az igát” a hajón. * Ejt el egy félmosolyt a dalnok.* Az anyagi vonzatát eme küldetésnek is értem, ha jól sejtem?! Természetesen nem egyedül fogok menni, rajtam kívül még négyen fognak utazni a szigetvilágba. Mondjuk, ezek közül az egyik félembernek számít szerintem, hisz egy 12 év körüli kölyök. Az, az ha szerény számításaim nem csalnak az összeg amit le kell tennem az asztalra az 135 ezüst. A négy felnőtté és a gyermek fiúért. Mit szól a gondolatmenetemhez?! Szerintem fair ajánlat, s ön mint közvetítő remélem elégedett lesz a három ezüsttel?! * Néz kérdőn a banyára.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délben
_________________________________

-Ó, nem velem egyezked! Beszél majd kapitán', ő mond, mi fél, mi egész És nem kő nekem érme, ada nekem ide egy csók!-s megütögette ajkait jelzés értékűen.

[Iymer]

// A felszerelés összepakolását úgy értettem, hogy azt, ami még megvan.

- Ott van Ravasz! Akinek nincs kendő a nyakában! - biccentek Ravasz felé, utat engedek a támadónak.

Ha tőr, akkor tőr. Remélem idővel meglesz a saját.

Tud egyáltalán Dentas evezni? Csakl mert én bizony nem.
Amikor már haladtunk egy keveset a járatban, a tisztás felől nem látszunk, de még hallani, esetleg innen látni is, ott mi történik, megfogom Dentas kezét, nem megyek tovább:
- Ne bomolj, jó ember! Így éjnek évadján csak belefúlsz a mocsárba, ebben a sötétben én meg nem talállak meg! A száraz felé kell menni, legalább egyel kevesebb baj. Hanem szerintem várjuk meg a csetepaté végét, aztán megkeressük a fegyvereinket. Csak nem akarod újra megvenni? Kisebb vagyon!

Néha vissza-visszapillantok a tisztásra, mi történik
- Azt a nőszemélyt meg kereshetjük! Így este biztosan nem lesz meg, ha egyáltaláén még itt van, és nem akarja felfedni magát. Én már belőle mindent kinézek, és az ellenkezőjét is. Neki nem lesz attól jobb, hogy megfulladunk.

Ha jól értettem, a támadók a tisztás másik oldalán a két járatból jöttek, ugye?

Mit tudok róla, lennia mennyire járatos a lápi világban? Pl. Matula mondott egyáltalán bármit róla?

[Lianna Pentangelin]

//Ahol titeket tartottak Dantes-szel, ott semmi nem volt a holmitokból.//

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

-Érzem én is, hogy keskeny az ösvény, de mégis, mi legyen? Azt mondtad, Elennia lelépett. Vissza akarsz menni a kavarodásba? Azt se tudjuk, kik ütöttek rajtunk! És ha odatelepszenek ha lecseng a haddelhadd?
Közben a tisztáson tart még a harc, van, akit földre nyomtak, de olyan is, akit egyszerűen leszúrnak.
-Figyelj, idő kérdése, és ha befejezték, küldhetnek embereket körbenézni, nem-e pattant meg valaki. Ha itt állunk, ránk lelnek. A fegyvereim én is sajnálom, de egyelőre mit tehetnénk? Ami a lányt illeti, szerintem okosabbnak mutatja maét, mint amilyen! Maradt volna a fenekén, bízva bennünk, hogy segítünk neki, de nem, önállósította magát, és lehget hogy már bele is fúlt a mocsárba!
Zizegés, tocsogó hangok és prüszkölés hallatszott tőletek balkézre, ott, ahol nincs ösvény. Aztán valaki elesett és belezuhant a dzsuvába. Valaki vékony hangon feljajdult.

Úgy tudod, Elrennia teljesen tudatan, ha lápvilágról van szó. Igen, a támadók úgy érkeztek.

[Iymer]

// A tarsolyra, övemre, kard hüvelyére, ilyesmire gondoltam felszerelés alatt. Amit elvettek, azt elvették, ez van.

- Akar a halál visszamennni. Inkább addig lépnék le a száraz felé, amíg a kavarodás tart. Mondom, a száraz felé. Egyel kevesebb baj: abba nem fulladunk bele.

- No, még az is lehet, meglesz a kisasszony! - a 'kisasszony'-t keményebb, eltérő hangsúllyal mondom. - Dentas! A bottal tapogatsd az utat, én meg maradok a nyomodban. Hátha...

- Maga az? Itt Iymer és Dentas! Mondjon valamit, hogy halljuk, merre keressük!