(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)
* A korg csendesen követi figyelemmel a körülötte zajló eseményeket, a lányok kétségektől túlfűtött párbeszédét. A fiúcska megjelenésekor enyhe mosoly ül ki szája szegletére, de a számára idegen nyelven zajló beszélgetést enyhén feszülten várja ki. Miután a „veszély” elmúlt, s az asszonyság eltávozik csöndesen hallgatja Milla fordítását, de ideje nincs átgondolni a mondottakat, mert megjelenik Zakura. A férfi intésére szó nélkül követi az öreget, át a termeken. Mikor lemennek az alagsorba, s a félhomály felerősödik, magához vesz egy falon lógó fáklyát. Mindent jól megfigyelve megy a férfi után, s miután a „végállomáshoz” érnek, mely után szétválnak útjaik, Zakura felé fordul, s jobbját nyújtva megfogja a férfi kezét, majd ennyit szól.*
- Urc köszön mindent! Urc köszön te, hogy kiáll mellett vállalva veszélyt saját fejedre! A farkas szellem kísérjen utadon, segíts néked túlélni rabság! * A korgohoz mérten érzelmes búcsút követően, még utoljára végignéz a kis társaságon, melynek sora most az ő kezében van, nyel egy nagyot, majd a fáklyát maga elé tartva belép a folyosóra, s visszaszól a nőknek.*
- Kövessetek! *Majd határozott léptekkel elindul a feltételezett szabadság irányába.*