Azon, hogy varjú csípte meg a nyakad, jót nevet a mester, azt hiszi heccnek szánod.
-Na persze, jó vicc volt

Közben beértek a műhelybe, ahol elkészítve egy zsákban már ott várnak a disznó lábak. Leültök egy egy sámlira, és a mester előveszi az egyik polcról a különleges kés, melyet végtag levágására találtak ki. Egy kis fadobozban volt, gyolcsba tekerve, és olajjal átkenve, hogy ne rozsdásodjon. Ahogyan előző nap magyarázta a mester, most még egyszer elismétli, ezúttal gyakorlatban is megmutatja, hogyan kell a kézfej kis csontocskái, és az alkarcsontok közé vezetni a pengét.
-Tulajdonképpen, ha ez a pont már megvan, onnantól kezdve gyerekjáték, a penge megtalálja az útját, és átvágja az ízületeket, csak óvatosan kell vezetni, mert ha elkapkodod, akkor azért könnyen megakadhat a csontban. Sajnos ez azzal jár, hogy az elítéltnek tovább fáj, mert lassabban tudsz vágni, de még mindíg jobb, mintha bárddal gyorsan csapnád le, és szilánkos csonkja maradna. Sok sok levágott kéz után már gyors leszel anélkül is, hogy elakadnál, egyelőre azonban lassan, megfontoltan. Ez nem szándékos kínzás, minek lopott az illető, majd legközelebb jobban meggondolja.
Egész délelőtt gyakorolod a vágást, a mester pedig végig ott áll, és fáradhatatlanul figyel, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy a legoptimálisabb lenne, akkor közbeszól, és kijavít. Sok sok disznólábat átvágsz, mire azt érzed, hogy kezd berögődni a rutin.
-Most ennyi elég, délután majd még folytatjuk, menjünk ebédelni. Ha evés után pihentünk egykicsit, akkor levagdosod a maradék lábat, utána megtanulod, hogyan kell ellátni a sebet, nem mindenhol van erre külön ember, olyankor pedig a hóhér feladata. na nem kell megijedned, a kötözést azt már más végzi, ha egyáltalán a helyi döntnökök szükségesnek találják, a te munkád csak az, hogy a munkád ne legyen halálos kimenetelű, azaz elsütöd a csonk végét, hogy a vérzés elálljon, és annyi, azzal a te munkád befejeződött.