A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Navaratna]

(Zanazan)

Jólesően felnyögök és elheverek. Még a varjak se zavarnak, hadd körözzenek!
Aztán, tőlem nem szokatlan ügyetlenséggel és pancsersággal elintézem magam: nem csak hogy a fejem beverem mocorgásom következményeként-púp fog nőni...- de még beljebb is csúszok, beletalpalva valamibe. Ujjaimat begörbítem, hogy megkapaszkodjak, bármibe.
-Ó, a fenébe!-kiáltok fel egyszerre dühösen, egyszerre fájdalmasan.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Ahogy meg próbálsz kapaszkodni, csak egyre inkább elhordod magad alól a törmeléket. Folyton visszacsúszol, a szögtől pedig nem nagyon tudsz szabadulni, minden bizonnyal átszúrta a lábfejed. Egész testsúlyoddal jobb lábadra kényszerülsz nehezedni, ahogy pedig tovább kaparsz, kezeddel belenyúlsz egy éles vasdarabba. Bosszúsan kapod ki kezedet a vízből, és ahogy szemügyre veszed, tenyereden mély, tátongó vágást látsz. Ahogy ijedtségedben szétfeszíted, szivárogni kezd belőle a vér.

//2 Fp//

[Navaratna]

(Zanazan)

Megriadtam. átszúrt lábfejem nyilalt, lüktetett, erre a kezem is tönkrevágtam!
-Elias!!!-kiáltom el magam. ha tovább vergődöm, mindenem felsértem.
<Rohadt peches életbe! Ezt a sz*rt! Nem az orkok ölnek meg, hanem én magamat fürdés közben?!>
A sok vasdarabbal hintett, málló medence lassan áldozókád képévé kezd válni, hisz a vérem pirosítja. Minél hamarabb szerettem volna kijutni onnan élve.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Kiáltásod viszhangja sokáig cikázik a teremben, ahogy riadt tagjaid csobbanása is. A barnás vízben vörös foltok derengenek fel, lassan elragad a félelem. Már fellélegeznél, mikor sikerül lábadat kirántanod a szögből, támaszodat elvesztve azonban a víz alá csúszol. Sikolyod a vízbe fullad, tagjaidat, minél lejjebb csúszol, annál több éles tárgy sérti fel. Sikerül kibuknod a víz alól, és ekkor látod, mibe csúsztál bele; néhány sötétbarna deszka úszik az egyre vörösödő víz tetején, két arasznyi, kovácsolt szögek állnak ki belőlük. Melletted valami rozsdás vasdarab áll ki a vízből, recés élén sűrű véred nyomát véled felfedezni.

//8 Fp összesen//

[Navaratna]

(Zanazan)

<Túl kell élnem!>
Az ösztönöknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy elsőrendűvé léptetik elő magukat, ha valamin az élet múlhat. Velem is ez történt. Rohadtul fájt a vasdarabok okozta sérülés, de hogy még levegőt se kapjak! Nem szidtam magam, hogy minek kellett mocorognom, mért nem ültem meg a seggemen, mert nem ez munkált bennem, hanem az, hogy levegőt kapjak újra, és azonnal hagyjam el a vizet. Mély levegőt vettem, hogy testem könnyebbé váljon és lebegjen. Ha tovább kaparom az aljzatot, azzal csak rontok a helyzetemen, a medence szélét kéne elérnem. Ha beválik a levegés, óvatos, vashoz nem érő tempózást kísérlek meg kezeimmel.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Ösztöneid a helyes útra térítettek. Ahogy lebegni kezdesz, tagjaid a felszínre kerülnek. Lustán ringasz a vízen, sebeidet szemlélve hitetlenkedve. Jobb lábfejeden csúnya lyuk tátong; be fog ez gyógyulni valaha? Immáron mindkét tenyeredet több vágás borítja, bal bokádból pedig szabályosan ömlik a vér, bár fájdalmat nem érzel egyenlőre. Kísérteties pillanat, úgy érzed, mintha te lennél az utolsó ember a világon.

Hanyatt fekve evezel lassan vissza a medence szélére, minden egyes tempód vörösebbre festi a vizet. Mikor már majdnem kiértél, mögüled valami halkan súrlódik a kőpadlón, majd az a valami halkan csobban melletted a vízben. Tekinteted oldalra kapod, elhülsz: hófehér kígyó, olyan vastag, mint a csípőd. Feje már a víz alatt jár, testének vége valahol a terem végébe veszik.

[Navaratna]

(Zanazan)

Bevillan, mi van ha a véremre jött elő? Ha nem is két lábon, de valahogy el kell hagynom a termet. Kis híján beleájultam a vízbe pusztán a rémülettől, iszonyattól, amit a kígyó látványa és jelenléte okoz, meg attól, hogy sok vért veszítettem, bármikor elveszíthetem az eszméletem.
Ha elérem a medence szélét, óvatosan kimászom...helyesebbek kivetem magam, mert a jobb lábam tuti alkalmatlan lépésre, a bal meg...!
<Meg fog enni...egészben...kígyókaja lesz belőlem, kígyókaja, kígyókaja! De előtte szétroppant a testével, kipréseli a beleimet a számon a szorításával!> A pánik vadabbnál vadabb ötletekkel bombáz, s egyáltalán nem tartottam ezt lehetetlennek. Ah, kígyóról senki nem szólt!
<Én voltam a csali, először megvagdostak a szögek, most pedig jött a házikedvenc hogy megegye ami az övé!!!>
Tompán vinnyogtam mint egy sebzett állat. Tágra nyílt a szemem. Még hogy megélem a holnapot! Kamu!
<Ha most hinnék egy istenbe, tuti imádkoznék! Varjak! Basszus, Darton, nehogy már most vigyél el! Nem akarok szüzen meghalni!!!>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Sikerül kivetődnöd a vízből, véreddel nyomban össze is kened a padlót. Ahogyan fel próbálsz tápászkodni, érzed, hogy nem bírsz megállni a lábadon. A padlóra zuhansz nedves csattanással, mikor vízcseppek gyors pergését hallod, ismét hátad mögül. Hátrafordulsz; a hatalmas, fehér kígyó feje alig egy arasznyira van arcodtól. Vak lehet, szemei ugyanolyan hullafehérek, mint pikkelyes bőre, szája résnyire van nyitva csupán, arcodon érzed a meleg párát, mely minden egyes lélegzetvételénél kitódul rajta. Nem tesz hirtelen mozdulatot, testével lassan jobbra kúszik, és amikor rájössz végre, mire készül, már elzárta menekülési útvonalad. Farkasszemet néztek.

[Navaratna]

(Zanazan)

Ajkam remeg. Közel a bőgés. Moccanni se merek. Semmit nem tudok arról, ha a kígyó vak, másképp nem-e képes látni. A kígyók különös lények, van, aki mágiát tulajdonít nekik. És undorító hengeres testük van! De ennek...ennek hatalmas a teste! Fázok, vérzem, erre még ez is!

//Kalandod itt véget ért //

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Mintha érezné a félelmed, közelebb hajol hozzád. Pikkelyes szája egy pillanatra homlokodhoz ér, mire te riadtan hátrébb húzódsz. Ám fél láb után ismét akadályba ütközöl, a kígyó testét meggörbítve állja el utadat, hatalmas erejével közelebb tol szájához, melyet immáron tágra nyitott. Ahogy a halál skarlátvörös torkába bámulsz, elerednek a könnyeid, a szörnyeteg pedig lustán állkapcsai közé veszi fejed. Még élsz, bár elméd már biztosan bolondot csinál belőled; szórakozottan nézed kívülállóként, ahogy az állat jóízűen, apránként nyeli le mezítelen tested. Végül már csak sebes lábaid látszódnak ki irdatlan pofájából, és ekkor...

...Hatalmas robajt hallasz. Szemeid tágra nyílnak; majdnem rád omlott a tető. A medencében fekszel, elaludhattál, ráadásul tőled balra jó kétmázsás darabja csapódott be a homlokzatnak. Hajad csurom víz.

[Navaratna]

(Zanazan)

Állati sikolyt hallatok és megugrok, azonnal kivetem magam a medencéből, kezemmel buzogányom felé kapok. Az álom hatása alatt vagyok, ráadásul az ébredés is rak rá egy lapáttal. Szemem cikázik, kivert a víz.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

//Most vettem észre, hogy időnek délutánt írtam be. Természetesen reggel van, csak én vagyok a hülye.//

Mindened ott van, ahol hagytad. A terem cinikus csöndje aggaszt. Biztos vagy benne, hogy kiáltottál, mégsem sietett segítségedre senki. A varjak is eltűntek, a kígyó pedig, mely még mindig kísért agyadban, úgy tűnik, valóban képzeleted műve csupán. A víz fodrozódása lassan alábbhagy, csupán néhány kavics potyog le még a romos tetőről, az előző utóhatásaként, majd egy patkány mászik ki a medencéből. Még arra sem veszi a fáradságot, hogy szárítkozzon, azonnal eliszkol bal kéz felé, és a fal egyik résében el is tűnik.

Mereven nézed a mennyezet darabját, amely a medencébe hullott. Oltári szerencséd volt.

[Navaratna]

(Zanazan)

Lihegek, újra önmagam ura szeretnék lenni.
<Senki nem fog zavarni, mondta Elias. Itt aztán a talpam is feldobhatnám, se venné észre senki! De akkor mért mondta, ha kell valami, csak szóljak? Ellentmondás! Ha senki nem zavarhat itt, akkor ő sem, így hiába szólongatnám mondjuk gerenda alá szorulva, a füle botját se mozdítaná senki. Bár ezen a vidéken egy jajgatás már háttérzaj lehet!>
Kiegyenesedtem, remegésem csillapítani próbáltam. Felnéztem a gerenda helyére, majd vissza a medencébe. Vége a fürcsinek, ideje öltözni és elmenni innen, mert lehet, legközelebb már nem úszom így meg. Szárítkozásra nem fordítok időt, tiszta inget, arra szőrmellényt húzok, nadrágot veszek, zoknit is, csizmám csak kirázom, felrántom, övem sietve csatolom fel, a mocskos ruhát nem merem kimosni, tartok attól, történhet még más is itt. Hajamat megrázom előre hajolva, a tincseket amúgy se szoktam nagyon mosni, még kijönne belőle az összeállt forma. Dobogó szívvel indulok kifelé a teremből. Hiába, nehezen múlik a riadalom.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Ahogy a teremből kifelé sietsz, sietős lépteket hallasz az udvarról, majd nem sokkal később meglátod a hang forrását is. Elias az, mi tagadás, számítottál vele. Látszik rajta, hogy kapkodott, arca mindazonáltal természetes, csupán ruhája rendezetlen kissé.

-Épségben van, hála az égnek. Jelentették, hogy beomlott a mennyezet, aggódtam önért.

[Navaratna]

(zanazan)

<Ah, a te aggódásodtól akár meg is halhattam volna! Aki aggódik, az azonnal ugrik egy fura zajra! Egyáltalán mit csinálhatott amitől ilyen zilált?>
Bevillan, mi van ha épp nővel volt, és akkor szóltak neki, hogy a béna csaj felől, aki az előbb fürdeni ment, omlás zaja hallatszott.
<Honnan jutnak ilyenek az eszembe! Méghogy nővel! Itt?! Mindenki vagy hulla, vagy rokkant, beteg!>
- Ahogy látja, egészben vagyok... Az ijedelmem meg mindjárt elmúlik- lihegtem- Minden rendben, igazán.