Utcák, sikátorok

[Cadoras]

<Hideki>

Körbenézek, hallva, hogy nem a kívánt hatást értem el.
<Én udvariatlan? Hiszen ő ért hozzám kérdezés nélkül! MIcsoda egy romlott hely!>
- Elnézést kérek mindenkitől, de attól tartok, hazámban más etikett járja, mint ezen helyen.
Felpattanok a helyemről, s Taira nézek: - Elnézést a kellemetlenségekért, a vacsorám inkább a szobámban fogyasztanám el. - mondom neki, majd egy főhajtás után a szállásom irányába viharzok.

[Dorio Racchini]

(Gorgun)

A törpe int neked búcsúzóul, aztán hozzácsapódik a társához és eltűnnek a tömegben.
Valóban igaza volt a törpének, mert ahogy haladsz, az utcák tényleg rendezettebbé és tisztábbá válnak, a tömeg is jócskán ritkul és újdonságot is lász: városőröket. Ha a negyed belsejében voltak is, a tömeg elrejtette őket.
Ki is szúrnak téged, talán unalomból, talán erkölcsösségükből fakadóan. A három fős, egyenruhás, fegyveres csoport feléd tart. Amikor odaérnek, megállnak előtted. Egyikük - valószínűleg a főnök - előrelép és az összevert férfira mutat, aki félig ájultan lóg az oldaladon. Ezután kérdő hangsúllyal elhangzik valami beszéd a szájából.

[Dorio Racchini]

(Grik)

Rix leveti az ingét és némán könnyezve tűri a büntetését. Minden egyes ütés hosszú, vörös nyomot hagy a hátán, s a fiú minden egyes ütésnél összeszorítja a száját.

A gyerekek úgy 6-16 év közöttiek, négy közülük lány, a többi fiú. Egyik se harcos termetű, bár a legidősebbnek tűnő fiú igen magas.
A teremen egy személyes asztalok sorakoznak, mögöttük székekkel. Ezekkel szemben egy palatábla van a falra rögzítve, előtte krétadarabokkal. A tábla mellett pedig egy kétajtós szekrény áll.
Innen kifelé nyílik ajtó az udvarra, illetve a lépcsőházba, ahol már jártatok.

[Dorio Racchini]

(Lorin)

Ez esetben visszaejti a "kasszába" az eddig kiszámolt visszajárót.
- Csak nyugodtan! Borból van még bőven! - viszonozza a kacsintást a nő.
A vágottszemű férfi keresztbe húzza a számításaidat, mert a várt válaszreakcióval ellentétben nemhogy fegyvert ránt, inkább lelép. Úgy látszik ebből most nem lesz bunyó.
Mellesleg egy ilyen fegyvert látsz a hátára szíjazva.
Közben a nő, aki az egész csetepaté kiváltója, arrébb húzódik, Tai pedig előkap a pult alól egy üveget, teli átlátszó folyadékkal, és egy apró poharat, amit letesz a nő elé és teletölti. Az pedig egyetlen mozdulattal leönti a torkán.
- Kösz! Ez jól esett - mondja mosolyogva Tai-nak, aki a fejéhez csap, mintha elfelejtett volna valami.
- Azonnal visszajövök! - mondja Tai, kijön a pult mögül és elsiet arra, amerre az előbbi férfi távozott.

[Dorio Racchini]

(Hideki)

- Amint kész a vacsorája, felkülöm! - mondja Tai, és úgy tűnik, egy kicsit zavarban van.
Visszatérsz a lépcsőházba, és most a bal oldali ajtóval próbálkozol, mely mögött úgy három emelet magasságig húzódó csigalépcsőt találsz, persze minden emeleten egy-egy kijárattal.
Valószínűleg annyira felzaklatott a nő, hogy ezért felejthetted el megkérdezni, hogy merre is találod a szobád. De mielőtt még visszafordulnál, egy valaki jön veled szembe, kezében egy feje búbjáig érő halom takaróval. Nagy az esélye, hogy nem vett észre.Ekkor lenn is nyílik az ajtó és a támadó résben Tai tűnik fel.
- Ma már másodszor megy ki a fejemből valami! Nem mondtam meg, melyik a szobája! - kiált és siet utánad. A hangra viszont úgy megriad a lány , hogy elejti a takarókat.
- Hoppá! - mondja Tai, miközben a lány sietősen szedi össze a lépcsőt beborító holmikat. - Sajnálom, ami az előbb odalenn történt! - kezdi a nő; arcán zavar ül. - Eddig még nem volt férfi, aki visszautasította volna - céloz a tapogatós nőre.

[Cadoras]

<Hideki>

Amikor meghallom Tai hangját, visszafordulok. Amikor látom a "balesetet", a lány felé sietek, hogy segítsek összeszedni a takarókat.
Mikor Tai elmondja, miért is jött, kissé zavarodottan tekintek rá//de nem hagyom abba a ténykedésem//
- Elnézést kérek, de tényleg nem ismerem az itteni etikettet, nálunk nem szokás az ily közvetlen viselkedés. Ön viszont nagyon kedves volt velem...
- Köszönöm, akkor megmutatná, melyik is az?

[Lorin O Krell]

(Lorin)

- Na tessék egy újabb gyáva alak... lealább a bor remek. -mondja magának mikor az már kellő
távolságban eltűnt
<<Lassan teljese elunom magam errefelé... vagyis anyira talán nem de olyan rég használtam már a "vasam" hogy teljesen szégyenben érzem magam... oh gondolok baromságokat.>>
A nő felé fordul és mosolyogva megjegyzi:
-Óh látom ön is megtalálta az írt a lelki bajokra.

[Nibur Sakraf]

(Grik)

Ahogy a büntetést nézi egy pillanatra elmereng azon, amiken ő is átment a kiképzése során abasziszban. Persze az ennél sokkal keményebb volt, de nem is ilyen idős korában volt, mint amiben a gyermek most jár. Tekintete egy pillanatra elsötétül, azután ismét visszatér a valóságba.
<Milyen rég is volt...>
A berendezésen körbepillantva elgondolkodik, és talán egy kis tisztelet is átfut rajta a nő iránt, hogy tanulási és kiemelkedési lehetőséget biztosít a gyerekeknek. Nomeg megtanítja őket a túlélés alapvető szabályaira. A fenyítés pedig helytálló, mert Rix nagyon felelőtlen volt, hogy idehozta, mert ha Grik egy rivális klán tagja lenne, akkor a nőnek itt és most vége lenne. Ahogy végigméri a területet rájön, hogy nincs is akkora félnivalója, mint azt elsőnek gondolta. Persze soha nem lehet tudni: Figyelme azért nem lankad.

[Rayvanur]

(Gorgun)

Érdeklődve figyelem a változó környezetem. Mikor meglátom az őröket feléjük indulok, hogy átadhassam nekik az embert. Az fel sem merül bennem hogy egy szavukat sem fogom érteni. Miután elhangzott a kérdés tanácstalanul nézek egy nagyyot majd megszólalok.

- Elnézést uram de nem értem hogy mit mond. De remélem hogy azért ön megért engem.

Majd várom a reakcióját.

[Dorio Racchini]

(Hideki)

- Semmi gond, kérem! Majd én összeszedem, én ejtettem el! - hárítja el a lány a segítséged és gyorsan kapkodja össze a lepedőket.
Tai a bókodra elmosolyodik.
- Persze, megmutatom! Kövessen! - mondja és elindul felfelé a lépcsőn, átlépve a textília halmon.
Rögtön az első emeleti folyosón befordul, és két ajtónyit megy balra, aztán megáll, és enyit az előtte levő ajtón.
- Ez lesz a szobája!
A szoba nem túl nagy, de otthonos. Egy nagy, megvetett ágy terül el benne, ezenkívül látsz még egy asztalt két székkel és két díszesen faragott ládát, illetve egy kis faliszekrényt.
A helyiség első ránézésre tisztának és rendezettnek tűnik.
Padlózatát gyékénnyel borították.
Az ablak a főutcára néz, ahol a fogadó bejárata is áll, s sötét függöny lóg előtte, mely most félre van húzva a világosság útjából.
A folyosó egyébként mind bal, mind jobb irányban kanyart vesz a végén, talán még körbe-körbe is lehetne futkosni rajta.

[Dorio Racchini]

(Lorin)

A nő keserűen bólogat szavaidra.
- Még senki sem utasított vissza! Főleg nem így! Nagyon megsértett... - mondja mogorván a pulton álló üres pohárnak címezve, aztán hirtelen rádemeli dühös tekintetét.
- Szerinted se vagyok kívánatos?

[Dorio Racchini]

(Grik)

- Nos, remélem mindenki kellőképpen okult a történtekből és ilyen soha - de soha - többé nem fog előfordulni. Tudjátok, hogy nehezen bírom elviselni a csalódást - vág fájdalmas képet beszédéhez a nő és helytelenítőleg ingatja fejét. Aztán néhány másodpercnyi gyászos csend után hirtelen összecsapja két tenyerét, mire a legtöbb gyerek össze is rezzen.
- Na! Akkor most irány még egy kicsit játszani! Egy óra múlva vacsora, addigra mindenkit az étkezőben akarok látni! Te pedig gyere velem, megmutatom a szobát, ahol aludni fogsz - mosolyog rád, és nyújtja a kezét, mintha kisgyermek lennél.
Közben látod, hogy Rix könnyes szemmel, szégyenkezve elsompolyog.

[Dorio Racchini]

(Gorgun)

Szavaidra a városőrök bamba pofával, értetlenül néznek, váltanak néhány szót egymással, de csak a fejüket ingatják karba tett kézzel. Aztán a vezetőjük int egyet, mintha támadt volna valami ötlete, s elindul előre. A másik kettő egyelőre a helyén marad.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

Megpróbálja arcára erőltetni leggyermetegebb és legegyüttérzőbb mosolyát.
-Nagy faragatlanságra és izléstelenségre vallana tőllem ha nem-el felelnék erre a kérdésre! .
A kancsóval együtt közelebb ül ( arra a székre ahol az előbb még a másik pasi ült) a nőhöz és tölt annak poharába majd a sajátjába is.
- Az én hazámban ha valaki megsért egy ilyen gyönyörú nőt az halál fia! Persze ez nem az én hazám... igazából semmit nem tudok az itteni szokásokról. Talán mesélhetnél valamit erről a helyről .

[Nibur Sakraf]

(Grik)

Miután befejeződött a fenyítés Rixre pillant, majd bíztatólag bólint felé egyet. Ezután megfogja a nő kezést, és elindul vele a leendő szobálya felé. Igazából inkább az étkező felé ment volna, de ha már így alakult legalább jobban felméri előtte a terepet, meg a szobályát is. Továbbra is játszva a megszeppent kisgyermeket ballag a nő mellett.
-Ez biztosan nagyon fájhatott Rixnek....remélem hamar rendbe jön majd. Biztos sokat fáradozhat a többiek tanításával.
Próbál beszédbe elegyedni a nővel, miközben sétálnak.