Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Hadakozás közben jobban szemügyre tudod venni, ki az a nemes férfi, aki érkezett: nem Zaccaria volt. A férfi idősebbnek tűnt, haja is hosszabban esett hátára, mint Elennia fiatal unokatestvérének. Akkor hogy keveredett ide, Dentassal egyetemben?
Ahogy elkezdődött a kavarodás, a melletted ülő fickó is pattant a kupachoz, dárdát rántott elő s téged szemelt ki ellenfelének.

//Navás felhasználónevemre küldj priviben 3 KÉ, TÉ, VÉ és sebzés értéket fegyverrel, alap+dobott érték=összesen formában //

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

-Jó, tárgyalás után a magam részéről sodrok majd valamit-dőlt hátával a koszos kocsma deszkafalainak, két ujával kihúzott egy levelet és rágcsálni kezdte. Illatából ítélve menta volt. Állja nézésed, szeme sem rebben, vagy ha mégis, lustán pislog.
-Másik nem és szerelem? Nem fújom fel. A férfinak nőre van szüksége, a nőnek férfira, kivéve pár esetet, amikor a nemi elvárás nem egyezik a vágy diktálta célponttól. Ebből lesznek a nemi eltévejedettek. A szerelmet pedig meghagyom az olyan szenvedélyes nőknek, mint Ada, s az olyan világálmodozóknak, mint Imoen. Hidegen hagy, feleslegesen bonyolítja a helyzetet, hülyét csinál mindkét nemből, elhomályosít nézeteket és sajnálatos tettekre ragadtat, nagyon könnyen eltorzul beteges irányba. Ebből pedig köszönöm, de nem kérek.
Rágcsált, aztán Rossita kapcsán elvigyorodott:
-Rávettem a fiát, hogy ne legyen őr a toronyban, hanem valósítsa meg álmát, hogy tengerésszé váljon. Elszökött hazulról a fiú, fel is vették egy hajóra, aztán Hatváros partjainál zátonyra futottak és a fiú ottveszett-a végén már nem vigyorgott hanem komoran nézett az égre.
-De teljesítette életének küldetését: tengerész volt, ha egy rövid időre is. Kérdés még, Erlon?

Rossita nyitotta az ajtót, kilesett:
-No, még itten vagylak? Helyes, jó. Halfarkas kapitán' hajlandó trágyalok. Itten már ti csinál szerencse és beszéd, én menek.
-És hogy ismerjük fel Halfarkast, hm?-vetette közbe Ronja, a vénasszony úgy nézett rá mint a véres rongyra, neked címezte a választ:
-Bozontos feke haj és szakáll, nagy termet, könnyű látni!-ezzel otthagyott titeket.

[Iymer]

<Remélem, nem Elenniát kenték ki, hogy öreg embernek nézzen ki...>

Ha engem céloz, akkor vele veszem fel először a harcot. Tekintve, hogy mi hárman, a két banda megy egyenként 5-6 fővel van jelen, azért idővel, ha elmúlik a meglepetés, az mégiscsak túlerő, így az ellenfeleimet nem felaprítani akarom, hanem csak időlegesen harcképtelenné tenni, amibe az is belefér, hogy mondjuk vállal fellököm őket, vagy érzékeny pontra kapnak egy rúgást. Ennek megfelelően valószínűleg minden körben más ellenfelem lesz.

Igyekszem Dentas mellé érni a harcban:
- Elennia?
- Mehetnénk, nem?

Ha helyesel, akkor attól kezdve már hátrálás, védekezés van. Elfelé mentünkben:
- Ki ez az alak, akit magaddal hoztál?

[Erin O'Shanon]

-Az már igaz, hogy szép nyíló kis rózsaszál, és talán neked való, de figyelmeztetlek, neked is elfog jönni egyszer az időd barátom, és akkor atán bekötik azt a nagy fejedet.

<Ha ő azt tudná amit én.>

<Haravan nagyon nagyon diszkréten szavak nélkül udvarol....Pont azzal teszi érdekessé magát a nő előtt hogy nem szól hozzá, és hagyja hogy a külsejébe szeressen bele a kislány.>

-Mi hír egyébként Ilanáról?Gömbölyödik már?Mesélj barátom.....Egyébként meg örülök hogy látlak.
Nem lesz semmi egyébként ez az út, és lehet hogy otthagyjuk a fogunkat, úgyhogy én a helyedbe még el is rendeznék egy két dolgot az öreg Domvikkal.


//Bocsika hogy nem reagoltam eddig, de nagyon nagy tragédia volt a családomban, és csak ritkán érek rá.Mostmár azért megpróbálok rendszeresebben lenni.//

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd is nekitámaszkodik az ódon, rozoga falnak. Mondjuk ő csak a bal válát veti neki, s így hallgatja a nő szavait, egy apró mosoly kíséretében, mely mindig kiül az arcára. Még akkor is, ha komolyan odafigyel a másikra, mint például most. Eltöpreng a mondottakon, majd mély levegőt vesz, de nem vág Ronja mondandójába. Megvárja még az befejezi, pár pillanatig néma csendben áll, gondolataiba merülten. Feltekint a kék égre, s halkan megszólal.*

- Tudod Ronja igazad van! Nekünk kalandoroknak nincs szükségünk a gyengeségre, az elbódult állapotra, mit a szerelem vaksága okoz. Addig legalább is nincs, amíg egyik napról a másikra élünk, s nem tudjuk mit hoz a holnap. Hmmm… mit hoz a holnap?! Tudod én Északról jöttem. Apám nemes ember volt, Krad nyugosztalja. Jóra, nemesre, az életre nevelt, neveltetett minket a fivéremmel. * Töprenget el egy pillanatra Erlon, majd lassan, talán saját életén, annak változásán keserűn mosolyogva folytatja.* Igen, egyik napról a másikra felborult minden ami a mi családunkat összetartotta. Anyám elhunyt, apám önkezével vetett véget életének nagy keserűségében, s ránk csak az adóságok maradtak. Szerencsére fivérem, s jó magam is tovább tudtunk lépni minden csapáson, mi minket ért. Ő ott maradt Erigowban, s azóta Krad egyházát szolgálja, én pedig egy vén dalnok, a tanítóm tanácsára a kalandozók híres, vérrel, verítékkel, s olykor vidámsággal telített ösvényére léptem. Látod, furcsa az élet, de hát azt vallom, olyan még úgy sem volt még, hogy ne legyen valami. Egyszer élünk, hát élvezzük azt, s ahogy te is jól megfogalmaztad persze más szavakkal. A szerelem öl, butít, s nyomorba dönt. Számunkra egyenlőre nincs „helye” a szívünkben, de azért pár kellemes percet, órát, napot, s akár hetet eltölthetünk a másik nem társaságában, saját magunk, a másik fél örömére. *Tekint ismét a mentát rágcsáló nőre a dalnok, talán folyatná eszmefuttatását, de kilép az ajtón Rossita. A bárd a rusnyaságra pillant, majd bólint.*

- köszönöm Rossita a segítségét! Örök hálám, s remélem útjaink keresztezik még egymást, Alborne segedelmével!

<… Remélem azért a következő alkalommal nem kell megcsókoljalak te banya, mert most is a hányinger kerülget, ha arra az ominózus „puszira” gondolok!…>

* Miután Rossita távozott, Erlon elindul a kocsma ajtaja felé, de Egy pillanatra Ronja felé fordul, s megszólal.*

- Hmmm… érthető már akkor, hogy miért fúj rád a banya, bár szerintem fia jobban járt a „boldog” halállal, mint sem megvénülve, toronyőrként, boldogtalanul érte volna utol Darton könyörtelen keze. Na, jer ismerkedjünk meg azzal a híres Halfarkas kapitánnyal! * Fordul az ajtó felé, s belép a kocsmába.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________


Első csapásod a szablyával príma: nemcsak a dárdát hárította úgy, hogy a fa szilánkosra tört, de tovább is szaladt, bele a fárfi karjába mélyen. Élénkpiros vér önti el a támadód karját, felüvölt. Mögüle újabb alak érkezik, aki nem díjazta, hogy így lerendezted társát. Védekezésre szorultál. Hajszálon múlt, hogy nem szúrt fel, időben elhúztad csípőd a dárdahegy elől. Ám a válaszod már nem majdnemen múlt: lábát érte a vágás, térdre is rogyott.
Dantes termett melletted és talpával homlokon rúgta a térdelőt, nehogy mocorgni támadjon kedve. Igen lelkesen pirul az arca.
-A kisasszony egy csónakban van, távolodóban e helytől, biztonságban! A többit meg majd elmesélem, ha ennek vége!
Egyet azért még odacsap s csak ezután hátrál veled. Közben a férfi, akit ki tudja honnan bányászott elő cimborád, ritkítja az ellent: hárít, szúr, vág, mindezt egész gyorsan és ügyesen, s kineveti a túlerőt. Mire elértétek a tisztás szélét, hogy ltapossatok, értelmét veszti a menekülés: a banditák ugranak meg, már az a két járásra még képes alak, akik nem szitkozódva, sebbel fekszenek a földön.
A nemes megtörölte kardját, körbehordozta tekintetét, aztán megállapodott rajtatok.
-Ő lenne a társad?-kérdezi Dentastól. Bólint.

[Lianna Pentangelin]

//Rendben van, nem volt semmi gond így sem //

_________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton Arhadek felé
Időpont: délben
_________________________________


-Csak szeretnéd, Aren, csak szeretnéd! Én meg a nősülés két külön fogalom! Meg a gyereknemzés! Ha még a nemzés lenne a gond, de nem! A gyerekeket ki nem állhatom!

Hene hunyorog:
-Figyelj, pár napig nem vagy otthon, és azt hiszed, Ilana már duplájára hízott? derekasan viseli a terhességet. Te, azzal a vernivaló asszonyszeméllyel mi van? Leszakítottad-e már? Mert ha nem mered, megteszem én! Meghalni meg nem szabad! Ilana meg fog nyúzni ha mégis! Képes rá, félretolja Domvikot, lenyúl a pokolba és megsütöget minket!-kacag.
Az egyik ló patkója leesett, megálltatok. Kis pihenőt iktattak így be utatokba. A kocsis és segédje szólt, nem probléma, van pót patkójuk, és a segéd ért hozá, hogy kell visszaügyeskedni a vasdarabot az állat patájára.
Vania és kísérője friss levegőt színi szállt le, ahogy Haravan és Roberts is. Nagyot nyújtózott barátod, roppant is a háta. A tündér viszont háta mögött összefűzött ujjakkal sétált keveset, egy fia pillantást se vetve a lányra, akit egyszerre hozott ez zavarba -szép volt, nem szokhatott hozzá, hogy mellőzik-, továbbá berzenkedtette is.
Hene melléd állt.
-Fogadjunk, hogy a kislány ma este már a haverod alatt fog nyögni! Piszok mázlista ürge! Ha nekem ilyen pofám lenne, annyi szoknyát hajtanék fel, amennyit nem szégyellnék meggyónni! Mit tudsz róla? Egyáltalán melyik földről való, milyen családból származik?
A kisasszonyék takarót terítettek ki egy nyírfa alá a fűre, s uzsonnás kosárka került elő. Úgy látszik itt ejtik meg az ebédet. Gyomrod megkordult.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

-Elérzékenyültél, bárd? Szerintem kufircra lenne lassan szükséged-horkantott Ronja, de mosolygott.
-Nem tudom visszaemlékezéssel viszonyozni azt, hogy kéretlenül elém terítetted a múltad, de kokót azt tudok adni, ha felejteni szeretnél, te kis kékvérű... Amúgy ki az az Alborne, akit emlegetsz?

A kocsmában vágni lehet a füstöt és a bűzt. Nagy a nyüzsi, tömve van a hely matrózokkal, alacsonyabb rangú tisztekkel, részegesekkel. Kiabálnak, hangoskodnak, vedelnek. Úgy kell furakodnotok. Ronja füttyögést vált ki, akad, aki mintát akar venni a segge formájáról, de a nő úgy kicsavarja a próbálkozók kezét, hogy legközelebb már ezért a mutatványért kapja az elismerést.
Halfarkasról a leírás pontos volt: bozontos fekete üstök, vörös orr, bozontos bajusz és szakáll, csíkos tirkó, azok tengerészkabát, trikóból kibukó borzas mellszőrzet, vastag nadrág, széles övvel, jókora tengerészcsizmával. Nagy mancsával korsót szorongatott, s magabiztos nyugalommal nézett bele a füstös levegőbe az ácsolt bárszéken ülve. Ronja mögötted áll, diszkréten előtérbe helyezve téged.

[Iymer]

Hátrálás közben ezek szerint nem volt számottevő dolgunk, így akkor volt alkalmam megnézni az idegen jártasságát a harcban, így a végére még bele is feledkezem, tetszenek a mozdulatai. Fél füllel még hallom, hogy Elennia körül minden rendben, így át tudom adni magam aműélvezetnek. Amikor vége:
- Fogadja őszinte elismerésem, Uram! Láttam már verekedni nem egy jeles vitézt, de az Ön mozdulatait igazán élvezet volt követni. Az én nevem Iymer. - kezet nem nyújtok, nemesnek lehet, hogy nem is illenék. Megtörlöm a kardom/karom az egyik elesett ruhájába.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elereszti füle mellett Ronja „becsmérlő" szavait, de átfut egy gondolat azon a furmányos agyán.*

<… Te nő! Baszott kemény vagy, vagy legalább is annak akarsz tűnni?! Hmmm… még az is lehet, hogy a kemény „álca” mögött a legérzelmesebb lélek lapul, mely fél az esetleges kudarctól, a kinyilatkoztatástól!?…>

* A hölgy Alborne-val kapcsolatos kérdésére megtorpan Erlon, mielőtt a kocsmába lépne. A nő felé fordul, s halkan megszólal.*

- Ki az az Alborne?! *Mosolyodik el szerényen.* Megmutatom neked, ha nem ellenkezel! *Közelebb hajol a nőhöz, s ha az hagyja magát, forrón átöleli. A hosszú és élvezetes csók után, hátrébb lép, s folytatja.* Ez maga Alborne! A gyengédség, az öröm, a szépség Istene, ki nem csak az ölelésen, hanem a zenén, a kultúrán keresztül szerez mindenki számára örömet, felüdülést, s gyönyört.* Mondandója végeztével, szélesre tárja a kocsma ajtaját, majd belép. Hamar rálel a Rossita által leírt személyre. Mellé lép a pulthoz, nem törődve Ronja „ügyködéseivel”. Körbetekint, s a csaposhoz szól.*

- Korsó sört! A kapitánynak, meg azt amit a legjobban szeret! * Tekintete átvándorol a bozontos férfira, majd köszönti azt, miközben kiszolgálják őket.*

- Anthon hozzon szerencsét Halfarkas kapitány önnek, s hajója népének! Erlon Arts vagyok! Egy közös ismerősünk tanácsát követve kerestem fel, ki azt mondta, hogy ön tud segíteni nékem. *Mosolyodik el a dalnok, jól szemügyre véve a bozontos férfit.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

A férfi elmosolyodik, nagyképűség nélkül.
- Köszönöm. Ballard Sant'Malo vagyok, Hellard hercege. Friss adomány, nehogy meghajoljanak nekem!-szólt időben, mert Dentas majdnem földig görnyedt.
- Bízzák az embereimre ezeket a sebesült semmirekellőket. Az önök elveszett madara egy harmadik emberemmel ül egy csónakban a kutyámmal együtt, valószínűleg már a mocsári vadászházam felé csorogva. Nagy szerencséjük, hogy épp kinn voltam ma éjjel, s kutyám jelezte, van valaki a vízben. Sok vizet nyelt a kisasszony.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

Ronja nem ellenkezett, bár megmutatás alatt nem csókot értett, kissé mereven állta. A csókot hagyta, de mikor ellépsz tőle, továbbra is kissé értetlen.
-Gyengéd nem vagyok, örülni ritkán szoktam, szépnek sem mondhatom magam, a zenéhez botfülem van, a kultúrát pedig meghagyom a nemeseknek Hm, ez az Alborne nem fogadna engem szívesen hívei közé, ha arra adnám fejem.

Benti köszöntésed hallva Ronja felhorkantott, ami kuncogásba fulladt. Antoh-t emlegetni Shadonban, ahol Domvik fészke van! A kapitány felvonta egyik szemöldökét.
- Pardon? Nem hallottam egész tisztán. Antó? - nyújtotta kezét a maga által rendelt italért, ergo meghívásod elfogadta, a kocsmáros már tudta, mi az ő izlése.
- Rossita pötyögött valamit, de Antót azt nem mondott...

[Iymer]

- Köszönjük nagylelkűségét. Engedelmével, láthatnánk a kisasszonyt?

Miután tudatosult bennem, hogy Ellana is, és mi is - látszólag - jó kezekben vagyunk, rámtör az át nem aludt éjszaka minden fáradtsága. A tartásom közel sem egyenes, többször kell megmasszírozni a tarkómat vagy a szemem környékét. Indulásra várakozás közben járok is pár lépést, pl. a fegyverhalom felé, amit a kard hegyével megpiszkálva keresem a késemet. Ha meg van, azt is elteszem.

Ha a herceg nem akar velünk beszélni, akkor Dentasra nézek kérdőn:
- Akkor most mesélhetsz.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Átváltoztatás csókja... hmmm... akár még ez is lehet, de ez szinte lehetetlen... Ennek a nőnek sokkal nagyobb hatalma van mint gondoltam.>

- Azt hiszem megvan, hogy mi áll a háttérben, de ez így biztosan nagyobb fa mint amekkora fejszénk van. Beszélnem kell az Monica apjával a továbbiakkal kapcsolatban. Nem engedhetjük be őket a városba, segítség kell, hogy közre fogjuk őket.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________

-Mi az?-kapták fel fejüket a többiek, s közelebb húzódtak hozzád.
-Áruld el, mire jöttél rá?(S)
-Nagyba vágtuk a fejszénket? Mért mondja ezt?(N)
-Mért kell ehhez apám?(M)
Izgatottan s aggodalmaskodva néztek rád. Mennyit osztasz meg velük?