Örökség [UT]

[Mesemondó]

//Milyen hangszerben is profi a karid? hegedű?//

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon
__________________________________________________

Aldan böffent egy egészségeset. Vajon ez mire volt igen? Arra, hogy holnap megy? Vagy hogy lemondja sérülés miatt az egészet s átveheted a helyét?

[Jomadar]

(Armon)

//természetesen hegedű //

- Rendben cimbora, megmondom, hogy mivel magad nem érzed képesnek a megfelelő színvonalon játszani, ezért egy röpke előadás erejéig engem bíztál meg. Pihend ki magad.

Elhelyezi az ágyon és betakarja.

- Remélem hányni nem fogsz...

Magához veszi a levelet és elindul (persze a féltve őrzött hangszert sem felejti ott).

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Mauno Zulfikar
__________________________________________________



A szobádat már ismered: egy széles teraszra nyíló balkonajtós helyiség, alapszíne a vörös és az arany, mind a tapéta, mind a függönyök, párnák, faliszőnyegek, szőnyegek, takarók tekintetében. A terasz padlója geometriai mintákat viselt magán, krémszínű és mályvarózsaszín kockákból kirakva. Nagy cserepekben pálmafák tették gazdagabbá a berendezést. A szobád mennyezetéről kis kosárkákban futónövények és éjjelre lámpások lógtak le.
A szőke lány elpirult a kérésedre, de fesztelenül és kecsesen megszabadult fátylaitól, szoknyájától, hogy csak ékszerei maradjanak rajta: kar és bokaperec, vékony lánc s két pici fülbevaló. Formás tompora és keblei vannak, nem túl gebe, így ahol egy nőnek izléses, ha puha, ott az is
Pyar beszéded értette, szívesen válaszolt halk szavúan:
-Nevem Niobe, uram, nagytiszteletű Afzal a hatvárosi Elefántcsont-rabszolgapiacon vett magához, hogy jobb sorsra érdemesként levethessem az élet terheit. 12 éves koromtól élvezem vendégszeretét s menedékét, cserébe időnként táncolnom kell neki s ha megfájdul feje, borogatni azt...
Mindeközben lesütött szemmel ült melletted, sellőmód helyezve lábait.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon
__________________________________________________

Takargatás közben nyámmogott cimborád, s a részegek ködös álmát aludta.
Korai volt még megjelenni a Lumino birtokon, magasna járt még a nap, gyomrod tiltakozott az ellen, hogy nem töltötted meg még semmivel. Zsebedben lapult éppenséggel 2 arany, ha étkezni kívánnál, s bár komád részeges alkat, mutatott neked igényes éttermeket is, nem csak lepukkant művészeknek fenntartott ivót.

[Ayana]

(Ambrose)

Az incidens után kiszállok a kocsiból és magam veszem kézbe az ügyet, vagyis kopogtatok.
- Jó napot kisasszony! - kezdem, még mielőtt akármit mondhatna az iménti nő. - Kérem, bocsássa meg, ha udvariatlannak tűntem. Ambrose con Seros vagyok, ma érkeztem a városba, hogy ellenőrizzem a családi birtokunkat, és azt hiszem most egy nagy félreértés történt - magyarázkodok. - Nem állt szándékomban ajtóstól rontani a házba, ennél jóval többre becsülöm a hölgyét. Személyesen jöttem el, hogy megtudakoljam, donna Xienna becses ideje engedi-e, hogy ma fogadjon engem.
<Nahát! Előre be kell jelentkezni, ha egy kurtizánnal szeretnék találkozni... Mindennap tanul az ember fia valami újat. Persze ha ismerné szépségem, soron kívül is fogadna... Sebaj! Egy kis füllentés nem árt meg.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

A nő elégedetten nézett rád, ez a stílus és hozzáállás elnyerhette tetszését.
-Úrnőm minden perce drága ám. Vajon az erszényén belül is efféle becses szépségeket hord, mint amilyen az arcán táncol?-tudakolta fizetőképességedet. Hm, ha már az érmék kerültek szóba, talán be is engedne végre?
Válaszod után hátraszólt halkan valakinek, majd fejed felett hallhatóan ablak nyílt: a párkányra, kis piros párnára egy hölgy könyökölt ki, somolyogva. Túl eleven volt ahhoz, hogy maga Ximena lehessen, a hölgy tehát valamilyen barátnéját kérhette meg, mérjen fel téged:
-Szépnek szép, talán túlontúl is, az ilyen csinos ifjakat a papok szokták szeretni, s térdeiket azok simogatják áhitattal-nevetett a figyelő, loknis csokibarna hajú hölgyemény.
-De nem úgy fest az úr, mintha a papokat kedvelné, ám öltözetére igen hiú, olyan mint egy vásári komédiás a díszelőadáskor!-folytatta a kommentálást valakinek, aki az ablakon túli szoba belsejében tartózkodhatott.
-Ugyan, Lulu, de cifrázd a vendéget, ha te harsánynak tartod is, lehet, hogy Donna Ximena másképp gondolja-kacagott a kapuslány.
-Való igaz, látni akarja, ki az, aki a 8. angyal pozíciójának megteremtésére tör s ezzel aztán még bajba keveredhet!-sóhajtott fel a Lulunak nevezett könyöklő nő. Az ablak bezárult, csinos függönyt húztak elé, a kapus nő csörögve nyitotta meg előtted a ház ajtaját.
-Legyen üdvözölve!

[Jomadar]

(Armon)

Akkor ideje élelem után nézni. Darutollas kalapom felkapom és jókedvűen elindulok egy jobb fogadó felé. A hegedűm persze sosem hagyom magamra, azt is viszem.

[Ayana]

(Ambrose)

- Nem az a fajta vagyok, aki csak a külsőségekkel törődik, s az erszénye üres - felelem a kapuban leledző nőnek, mikor a fizetőképességemről kérdezősködik.
Az ablak nyílására feltekintek, s délceg testtartással állom a mustrát - szolídan azért megfigyelem, ami kilátszik belőle -, csípkelődését pedig mosolyogva hallgatom.
<Egyébként is... Engem ki ne akarna látni?>
Vonok vállat gondolatban, a hozzáfűzendő kommentárom pedig inkább majd személyesen a huncut kisasszony fülébe súgom, ha nyílik rá alkalmam.
Utoljára még rákacsintok a kocsisomra, aztán elégedetten belépek az előttem kitárt ajtón.

[Alauron]

(Mauno)

<Jól választott Afzal, annyi bizonyos. Ha másra nem is, hát a szépre van érzéke, és gyanítom nem tartana itt ha a pénzhez nem értene. Ezt a szépséget nem lehet így, megörökítetlenül hagyni.>
Elmosolyodik, aztán közel húzódoi Niobéhez, és ujjának hegyével végisimítja a lány bársonyos bőrét.
- Kedvesem, ajándékot adok holnap Afzalnak. Méghozzá téged. -látva a lány ne érti igazán mit is akar ezzel, továb magyarázza- Megfestelek téged. Mond, volt már részed ilyenben? De előtte...-felé hajol, hogy magáévá tegye, de nem siet el semmit. Huncutul szikrázó szemmel várja, hogy a lány is kimutassa milyen ügyes az ágyban. Hagyja, hogy kialakuljon kettejük között az összhang, és belevethessék magukat az élvezetbe.
<..."s áldva nagy Ellanát, összefonódik a pár"...hányszor hallottam én ezt otthon a Lótusz leányainak szentéjében? Talán még oda is beillenél drága Niobe.>

Kényelmesen elnyúlva fekszenek egy darabig az esemény után, majd Mauno felkel, hogy felállítsa állványát, és hozzáláthasson a festéshez. Ez akár órákig is eltarthat, és amíg végez a képpel, és akár utána is, a festés lázas munkájának szüneteiben, evéssel, ivással, és szeretkezéssel lop új ihletet. A festményen Niobe az ágyon fekve pózol, körülötte pedig dzsad stílusban kincshalmok hevernek, szépséges keblei közzt megyannyi drágakővel berakott láncot, ujjain csillogó gyűrűket, s combjai közé méretes aranyserleget álmodik a művész.
<Nem mondhatod Afzal, hogy nem viszonoztam megfelelő ajándékkal a tiedet...>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

A kis teázó, amibe a találkozó szólt, egy csinos szökőkútra nézett nyugatnak. Az idilli, napsütéses délután ellenére kissé feszélyezve érezted magad. És nem azért mert nyomta volna üleped a fonott, párnával ellátott karosszék. Egy nagyon egyszerű dolog miatt: önmagadként várakoztál, nem pedig más bőrébe bújva. Ami igen ritka alkalom, lassan számon is tarthatnád. Egy csésze hársfatea gőzölgött előtted, arra várva, hogy megmelegítse belsőd. Még időd is lenne rá, mert Antoni con Vitorio összekötője még nem érkezett meg s hamarább is jöttél mint az a megbeszéltek szerint elvárandó volt.
Hm, ezek a megbízók! Urad sosem ugyan azt a személyt küldte, egy volt csak közös bennük: az üzenetek, miken az Ő pecsétje zöldellett. Vajon most mivel áll elő?
Ráadásul mnért ide, északra szólított el téged? Sose jártál itt, idegen terep, lehet, óvatosnak kéne lenned? De a parancs egyértelmű volt: légy önbmagad, utazz Taronába, szállj meg a Pap lányában s keresd meg ezen a napon a Citromfű teázót. Hamar kiderült, a városka urak villáival van tele, hogyha ki akarnak ruccanni a nagyváros nyüzsgéséből, legyen hova jönniük.
Rózsaszín és fehér színű, fodros ruhás, sötét hajú, loknis fiatal nő érkezett a teázó elé, meglátva téged integetni kezdett, akár egy régi ismerőse lennél, majd oda is tipegett hozzád, két oldalról arcon csókolt. Levendula illata megcsapott, nem volt annyira kellemetlen.
- Végre hogy látlak! Ez a nap szebb már nem is lehetne!
Tompa zavar kél benned: biztos hogy a csinos hölgy jó személyt fogadott ilyen kitörő örömmel? Nem tévesztett téged össze valakivel?
- Mit rendeltél? Fenséges az illata!-csapta össze csipkekesztűs kezeit, szoknyáját elrendezve leült melléd. Intett a pincérnek ls ugyan azt kérte, amit te.
- Örülök, hogy végre találkoztunk és itt és pont most. Egy undok esős időben sokkal kellemetlenebb lett volna, nem így gondolod?-tette ölébe kistáskáját, amolyan báli darabot. Széthúzta a száját és egy ismerős pecsétű levelet tett az asztalra.
-Ezt a nagyi küldi, személyesen nem jöhetett el, és nem szerette volna, ha én ügyetlenkedem el a nyelvemmel jókívánságait!
Szokatlan körítés, de a pecsét igazolja, a megfelelő személy ül veled szemben, és nem egy habókos kisasszony.
-Tedd csak el, ráér később is hogy megnézd, inkább mondd, hogy vagy? Hallom, egy csúnya párbajból vágtad magad ki a legutóbb!
Ez igaz volt, a nő jól tájékozott. Látszik, erre választ is vár, nem sietős neki. Közben kijön a teája és kortyolgatni kezdte.
-Hol szálltál meg?-hunyorgott rád kacérul. Nocsak, témát váltott?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon
__________________________________________________

A vendéglő, ahol végül is úgy ítélted meg, igazán jó étket tehetnének eléd, hosszú lócákkal, hosszú asztalokkal s gyógynövénnyel felszórt padlóval bírt, meg két töltött galamb felszolgálólánnyal. Kora délután lévén sokan ettek most, hisz az ebéd az ajtónál álló öcskös szerint -hangosan kínálta azt az utcán sétálóknak- tészta rákocskákkal, paradicsomos bazsalikomos mártással, s mindez nagyon olcsón, 2 rézért! Megnézted, akik már orruk elé kapták a menüt, tényleg emberes adagot kaptak ezért. Hm, itt milyen gyakran tesznek tésztafélét az ember elé! Nem mintha a sülteket nem szeretnék!
Alig szolgáltak ki, egy bús képű férfi ült le asztalod túloldalára, rendelt valami búfelejtőt, szép fehér inggallérját meglazította, kézelőjét felhajtotta. Középkorú, nőtlen férfi volt, ruhájából ítélve jobb körökben is megfordulhat, mint népétkezdében Most mégis itt látod...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

-Oh, meg ne sértődjön már az úr!-kacagott a kapus lány. Keresztülvezetett a különféle tujákkal gazdagon ültetett belső udvaron, aztán felsietett egy lépcsőn, hogy aztán kis folyosón átvágva egy szépen faragott tölgyfa ajtó előtt megálljon.
-Viselje jól magát, úrnőm nemrég kelt és reggelizik. Tudja, ő nem afféle ritmusban él, mint a közönséges halandók legtöbbje.
Pukedlizett s magadra hagyott az ajtó előtt. Már emelted volna kezed, hogy kopogj -vagy hogy gálánsan belépj?-, de nyílt az ajtó magától... S az ablakban könyöklő, korábbi éles nyelvű csitri állt veled szemben, kezében üres kancsóval. Hm, ő lehet Ximena közvetlen szolgálója. Egyáltalán nem úgy öltözött, mint egy szürke szolgáló, mentazöld brokát ruhája egyáltalán nem ezt sejtette, s az sem, hogy haját szépen feltűzték. Udvarhölgy benyomását keltette, szóval szoknyafelhajtást megért
-Taroljam le önt, vagy esetleg volna kegyes illendőn utat adni nekem?-kuncogott a lány. Mögötte az ajtó résében egy faragott komód s a felé függesztett falikép volt mindaz, amit egyelőre ki tudtál venni a helyiségből.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

*A meglepődötség, talán ha egy szemvillanásnyi percre ült csak ki az arcára, aztán már a második puszinál, észbe is kapott. Ám arról nem volt még megerősítve, hogy biztosan jó emberrel, beszélget a hölgyemény.*

-Nekem is öröm, hogy viszont láthatlak. Amúgy elöttem a kis csészében hársfatea van, nagyon finom, én is csak ajánlani tudom neked.

-Sokkal jobbna kedvelem, én is amikor a napocska süt le ránk-megereszt egy barátságos mosolyt a hölgy felé. Ám amikor meglátj a pecsét hirtelen hűvös nyugodság szál Santoro tekintetébe.-Milyen kár, hogy ő maga nem tudta személyesen elmondani. De úgye nincs vele semmi baj?

<Milyen ravasz, ki se néztem az öregből. Pedig már küldött nekem egyszer kétszer üzenetet. Még jó hogy én oda figyelek ezekre a dolgora, és ezt ő is tudja rólam.>

*Közben a lepecsételét levelet, szinte görcsösen tartja a szemében. Nagyon furdalja a kiváéncsiság a lelkét, hogy vajon mi lehet benne.*

-Áhh, nem volt az csúnya párbaj, hacsak nem a kis megszégyenült ficsúr szemszögéből nézzük, én rajtam még egy karcolás sem esett. De hiszen ismersz, nem kell engem félteni.

*Tekintete, végig barátságos, ám közbe fürkészi a nőt, nehogy valami kellemetlen meglepetés érje.*

<Vajon, azt akarja amit szeretnék, vagy azt amit nem? Hazudja neki vagy mondjak igazat. Hiába szemre való kis menyecske az egyszer szent, egye fene tudja meg.>

-Mint azt reméltem tudod, a Pap lánya fogadóban száltam meg.

<Mennyivel jobban hangzik az hogy a paplányában:D. NA de mit akart ebből kihozni?>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

-Ugyan, honnan kéne tudnom? -nevetett jókedvűen- De minő véletlen, én is ott szálltam meg. Milyen kínos, ha Domvik lányát ide-oda hívogatják! Jártál már korábban ebben a városban? Én nem, és csak holnap reggel utazom el-kiitta csészésjét, felállt, fizetett -a tiéd is kifizette- aztán karját nyújtotta neked.
-Gyere, sétáljunk kicsit, aztán, ha nem sietős, és ha jól tudom, nem az, együtt vacsorázhatnánk!
Már mikor magatok mögött hagytátok a teázót, csak akkor említette.
-De ha nincs kedved sétálni, tőlem megmutathatod a szobád is...-kacsintott és megszorította a kezed. A kacér mindenségit!

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

*Illedelmesen belé karol, majd kifelé mennek.*

-Nagyon rég, talán még gyermekkoromban voltam itt utoljára....Nos igen, egy jó vacsora jó társaságban mindig jól esik....Hát igaz nagy itt a meleg talán jobb lenne ha miattad, inkább valami fedett helyre huzodnánk, mondjuk a szobámba.

<Huha viszont akkor a szobámból el kellene pakolnom minden holmit. Nehogy feltünést keltsek. És az a boriték is érdekel.>