Abbit Világítótorony [ETK]

[Alauron]

(Alauron)

Megrázza a fejét.
- Nem, sajnos én sem tudok semmit a démonokról, és a velük való bánásról. Talán jobb lesz, ha ráhaggyuk ezt az esetet Yorugára. A baj csak az, hogy szerintem ő nem fog olyan könnyen vele tartani.-mutat a sebzett kezű férfira.
<Pedig olyan jó ötletnek tűnt még az előbb, hogy itt maradjak ezzel az emberrel. Nem is értem miért nem gondoltam a veszélyre. Azt hiszem a legjobb ha most lepihenek, vagy meditálok egy kicsit, hogy megtisztítsam az elmém a furcsa gondolatoktól.>
Mivel a kabinjában történt az eset, most nincs hova visszavonulnia.
- Uraim, remélem minden helyrejön, és senkinek se lesz bántalma több. Beleértve ezt a szerencsétlenül járt embert. De ha lehet, ne itt üljönek addig, mert ez itt az én kabinom is. Vagy átviszi őt a saját kabinjába Yoruga, vagy adja nekem azt, és átköltözködöm. Szívesen áthozom a cuccait is, hogy magával legyenek.

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*A kabincserére bólintok.*

-Köszönöm a megértését Alauron. Azt hiszem elég volt ezt az egy kabint beszennyezni, így inkább cseréljünk és pihenjen le a háborítatlan szálláson. A felszerelésem áthozását köszönöm, de nem fontos fáradnia vele.

[Schinter]

Quisryn D'mor


-Akkor ezek szerint mindenki elvonulhat egy kis pihenőre ezek után a démonok és minden más veszélyek hallattán...rám legalábbis ráfér...

Elindul visszafelé a kabinja felé...egy kis meditáció nem fog megártani

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Yoruga
_____________________________________________________________

Végülis rendeződni látszanak a dolgok, megpróbálsz mostmár csak a "démonra" koncentrálni. A kabint mindenki elhagyja, márcsak ketten vagytok bent. A vérző karú nemes, és te.
A démon széles vigyorra nyitja a száját.
-Én szóltam előre halandó. Haha ti, és az oly értées választásaitok. Megkaptad. Viszlát hamarosan.

Mintha mély álomba szenderülne lehúnyja szemét, és mozdulatlanná dermed a széken.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Nava
_____________________________________________________________

Rettegve menekülsz a kabintól - mi van, ha ténlyeg egy démon? Akkor végetek! De miért pont erre a hajóra? Nem is kellene ittlenned. Úgyse szeretted a vizet. Eddigis gyanús volt az öreg, de mostmár démonok is??!

Miközben haladsz a matrózok furán bámulnak rád. Némelyiket látod, elsápadni. Mások szemében furcsa csillogást vélsz felfedezni. Mintha páran összesúgnának a hátad mögött...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Quisryn
_____________________________________________________________

Visszaindulsz hát a kabinod felé, utadon rémült matrózokat látsz akik démont emlegetnek. De ami még ennél is rosszabb: egyre sötétebben pislognak rátok. Valami rossz előérzeted van a dologgal kapcsolatban. Gyors léptekkel lépdelsz közöttük, mintha kiabálást hallanál a kapitány szobája felől, de képtelen vagy kihallanai miről folyik a téma.
Mikor megérkezel a kabinodba gyorsan magadrázárod az ajtót. Babonás népség a matrózoké, jobb, ha nem húz velük ujjat az ember.
Idebent takaros rend fogad, kipillantva látod a kerek kis ablakon, -mint a rossz sors előfutárát- a vihart közeledni.
Letérdelsz hát, és hozzálátsz, hogy a meditáció megnyugtató régióiba ereszkedhess alá.

És percek, az órák csak peregnek...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Alauron
_____________________________________________________________

Szobátcserél. Gáláns. De vajon hogy bírja majd ébren az elkövetkezendő két napon át? Mindegy, ez most nem a te problémád. Ameddig azt az állítólagos démont kordában tartja. Valóban ennyire egyszerű volna egy démont sakkbantartani?

Valahonnan a lelked mélyén tudod, hogy nem. Ez amolyan megérzésféle. Mostanában gyakran vannak új megérzéseid. Kezd furcsa lenni a dolog. De talán okkal történik minden. Ahogy az elf tiszteletreméltó asszony is megmondta. "Hogy végetérjen a rémálom, te tedd meg az első lépést! Lépj elé a dolgoknak! Fordulj meg, és te üldözd a vadászt!" De vajh' mire gondolhatott. Túl homályos. Minden az.

[Navaratna]

(Nava)

Nyelek egy nagyot és elhalkulok. Nagydarab férfiakkal nem lenne jó ujjat húzni.
<Hibbant tyúk. Vajon mért is nem hoznak nőket hajóra? Az ilyesmiért! Bajt kevernek! Fogd be és sunnyogj szépen valami olyan helyre, ahol nem ártasz senkinek!És szerintem vehetem úgy, hogy az esti randim ugrott. Eljut a hír, hogy van egy csaj a fedélzeten, aki nem teljesen oké fejben, és ez mindenki kedvét elveszi az etyepetyétől.>
Megköszörültem a torkom. Kimentem friss levegőt szívni a fedélzetre, aztán ha lenyugszom, és nem zavarnak meg, inkább visszatérek a kabinomba... Ha tudok. Mert lehet, már késő, és kihúztam a rövidebbet, vagy az a démon dolog második nézésre is riasztó és nem csak a babonaságom szított valótlan pánikot...

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*A különböző fenyegetések ellenére sem szándékozom a nemest megölni. Persze lehet, hogy a hajón van más is, akibe átköltözködhet a démon, de annyira nincsenek sokan. Ha valami bajt akar keverni hát majd ismét megállítom vagy megállítja az utánnam következő. Így csak csendesen szemlélem az elgyötört nemest és várom, hogy magához térjen. Lesz néhány kérdésem hozzá is, a háttérbe szorított "áldozathoz". Legalábbis tudtommal nem szoktak a szentéletű emberek csak úgy megszállás tárgyává válni.*

[Alauron]

(Alauron)

A dolgok melyen keresztülment egyáltalán nem nyugtatták meg. De ekkor eszébe jut a bölcs Hosszúéletű mondata, és úgy dönt, most már ideje tennie valamit, ami felfedi végre mi is a baj vele valójában. Szobája ajtaját bezárja, s a tanult ismeretei közt kezd kutatni.
<Mi lenne most a legjobb amit tehetek? Meditáljak? Azzal most semmire sem megyek. Tudásra van szükségem, olyan tudásra, amit csak akkor szerezhetek meg, ha mélyen a dolgok gyökerébe nézek. De hogyan? Megvan! Az asztrálszem, azt hiszem megteszi.>
Letelepszik az ágyra, és kinyitja elmélyét, hogy eláraszthassák az érzelmi benyomások, s saját, ragyogó Asztráltestét kezdi tanulmányozni. Legalábbis, legutóbb még az volt. Ragyogó, és lágy, de most mintha nem ismerne rá a képre. Teste körül folyamatosan áramlik a kellemes fehér fényű, kékes aura, amit régebben sajátjaként azonosított, de minduntalan megjelenik, valami árnyék mögötte. Ahogy koncentrál, új diszciplínát idéz fel, hogy lássa az idegen aurát. Körbenéz a szobában, de ott senki nincs. Megpróbál egy réteggel lejjebb hatolni, mintha egy sötét, aszott kezet látna a saját karjában, és a kéz türelmesen dobol ujjaival odabenn...
<Mi ez?...vagyis Ki ez? Segítség! Mi ez!? Menj innen, hagyj engem...Narmiraen segíts kérlek!...Még mindig látom. >
Mintha észrevette volna az idegen, hogy figyelik. A kéz abbahagyja a dobolást. Végül Alauron minden bátorságát összeszedve, rémülten kinyúlt elmélyével az idegen felé:
<Ki vagy..te?>
<Jóbarát.>
<Mit keresel itt?>
<Ezt én is kérdhetem. De ha már így van, haggy figyelmeztesselek, barátom. Ha ellenállsz, lelked kitaszítom ebből a testből, és az öröklétig fog bolyongani a tenger felett.>

< Nem. Már megtehetted volna, ha tudod, de...>
<Most nincs igazad. Amióta itt vagyok tanulmányoztalak téged. Tudtam hogy felfedezel egyszer, mert nem vagy ostoba. Megtehetném hogy megöllek, de miért lennék ilyen barátságtalan? Együtt is élhetünk.>
<De én nem akarok senkivel sem élni! Magam akarok lenni!>
<Márpedig, abból már nem lehet semmi. Sajnálom ha ez felzaklat téged. Gondolkozz csak barátom. Gondolkozz, de vigyázz, mire jutsz. Figyelni fogok, és ha megpróbálsz elárulni, akkor...de én kegyes vagyok, és jó. Nincs mitől tartanod. Barátom. Szokj hozzá, hogy már ketten vagyunk.>
A hang meglehetősen kellemes volt, és nyugtató, de mégis minden szónál a hideg futkározott Alauron asztráltestén. Az idegen kéz visszahúzódott, és a félelf elvesztette a látószögéből. kimerülten, és izzadva dőlt el az ágyon.

//Asztrálszem+Auraérzékelés+Telepátia= összesen 11 pszipont//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Nava
_____________________________________________________________

Felmész a fedélzetre, ott a matrózok mintha mi se történt volna dolgoznak, vagy beszélgetnek. Pár perc múltán, mikor már csendesebbnek találod a lenti dolgokat visszakullogsz a kabinodba. Senki nem állít meg, nem is szólnak hozzád, mégcsak rád se néznek. Úggytűnik az információkkal foglalják el magukat. Beszélgetnek súgdolóznak.
Visszatérve a kabinodba valahogy nagyobb biztonságban érzed magad, bár meglehetősen sötét van idebent. A kis ablak kevés fényt szolgáltat, és meglehetősen felhős az idő.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Yoruga
_____________________________________________________________

Várakozol, mást egyébként sem tehetsz. De ahogy teltek a percek mégsem tűnik úgy, hogy a férfi magához akarna térni. Talán több idő kell...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, dél
Résztvevők: Alauron
_____________________________________________________________

Fáradtnak, kimerültnek érzed magad. Dél felé járhat az idő, ha minden igaz lesz valami ebéd. Pár óra múlva. Addig szabadon gazdálkodhtsz az időddel. Most jól esik az ágy, még a hajó imbolygása sem zavar. Gondolkodni próbálsz, fókuszálni a veled történtekre, de egyszerűen képtelen vagy. A fáradtság kitölti a tudatod, és lassan, elsötétül a világ. Az álmok világa pedig kitárul előtted.

Dühödten rohansz felfelé egy csigalépcsőn, te vagy, de mintha mégsem te lennél. Mintha egy külső szemlélő szemével látnád a történetet. Lenézel: fehér köpenyt viselsz, amelyen bíbor foltok éktelenkednek. Mikor felérsz egy ajtó állja utad. Rohamból feszülsz neki vállal, amikor hozzáérsz megremeg, fémes csörgéssel. Nem tudod mire vélni a hangot, újra nekimégy, ismét a fémes csörömpölés. A harmadikra már nem kerül sor. Felébredsz. Pár másodpercig eltart mire kitisztul a fejed, aztán megint hallod azt a hangot.
Az ebédét jelző kolomp hangját.

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*Nem türelmetlenkedem. A hajók előnye, hogy egy viszonylag könnyen bejárható, jól lehatárolt teret jelentenek, így amíg ki nem kötünk úgyis megtudom és elérem a bestiát, ha netán ismét próbálkozna. Mondjuk van egy érzésem, hogy meghúzza magát és ő is kivár. Szépen leülök valami bútordarabra és a kardomat magam elé támasztva nyugodtan szemlélem az alélt férfit. Időnként megtörlöm a homlokom és elgondolkodok megpróbáljam-e bekötni valamivel a vágásokat.*

[Navaratna]

(Nava)

Megúsztam, hogy kapjak egy csengő fülest A fejem is kitisztult, lemeréskedve azt látom, se démon nem kezdett ámokfutásba, sem felkoncolt emberi tetemek nem várnak, így bementem szobámba.
Leültem kicsit.
<Nem kéne elhevernem, de nem dögleni hívtak az öregék maguk mellé, hanem azért, hogy vigyázzam rájuk. A többiekkel. Akiket nem ismerek. Minek erőtessem, ha ők se erőltetik? talán mégis hunyok egy kicsit kajálásig...>
Lehúzom lábbelim, elnyúlok az ágyon, lehunyom szemem. Az ajtóm nem zárom be kulcsra.