Utak, ösvények, csapások

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /


* Hart biccent a nő felé köszönés képen, majd miután becsukta a szőke maga mögött az ajtót, a lovag lehuppan az ágyra. Beletúr hajába, vesz egy mély levegőt, s átgondolja mi is a teendője még az előtt, hogy átmenne vacsorázni. *

<… Na, kezdjük az elején! Először is, be kellene gyújtani, hogy be ne fagyjon a seggem éjszaka. Utána, nem ártana lemosdani, mert kezd viszketni a pofám az út porától. Utána jöhet a meleg kaja és a kérdezősködés. …>

* Egy pár pillanatig még ücsörög az ágy szélén Darton felkentje, majd ismét vesz egy mély levegőt, s talpra áll. Oda lép a tűzifához és a gyújtóshoz. Nagy műgonddal ráhelyezi azokat a tűzhelyre, majd ha talál tűzgyújtó eszközöket, lángra lobbantja a piciny farakást. Mind ezek után felegyenesedik, s elbűvölve figyeli a fel, fel csapó lángnyelveket. Köhint egyet, s leveszi mellvértjét is, melyet ráhelyez az egyik székre, gondolatai azonban hittestvérén járnak.*

<… Hmmm, merre járhat most az a bizonyos Lerion?! Ahogy számolgattam maximum két nap különbség lehet köztem és közte. Ha mögöttem jár, egy nap és beér, mivel én nem nagyon kapkodom el a dolgokat!…>

* Miután megszabadult vértjétől, kilép a ház menedékéből, s egy kutat keres a falvacskában. Ha talál, húz egy vödörnyi vizet, s „nyakon zúdítja” magát vele. *

<… Huh, de jó ez a friss, hideg víz! Na, ennyit a fürdésről!…>

* Visszasétál a házba, s odahúz egy széket a pattogó tűz mellé. Előveszi butykosát, s húz, pár kortyot a jóleső vörösből, mit még Edorlban töltetett „útitárs” gyanánt. Miután megszáradt kissé, ismét felölti mellvértjét, majd a fertályóra leteltével, átbaktat a szomszédos házhoz, s három ökölcsapással „bekopogtat” az ódon ajtón.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: késő délután



*Bemész a házba. Csupán egyetlen lakótérrel rendelkezik. Négy erős emeletes ágy van idebent, de ágynemű, vagy pokróc nincs egyiken sem, csupán egy-egy jól megtömött szalmazsák. Egy kandalló van a lakótér végében, mellékészítve a tüzelő és a gyújtós. Egy kis ablak van, de nincs nyitva.
Antonio az egyik alsó ágyra tette a nyeregtáskádat, ő pedig egyik másikon „rendezkedett” be.
Guido szintén az egyik alsó ágyon fekszik, de még ébren van. Jöttödre Antonio felkel, és úgy szól:

- Nagyuram! Nekem nincs pénzem, hogy fizessek, meg a ház őre is akar veled beszélni, kérlek menj át hozzá!

*Ezzel visszaül, és pakolgatja tovább a dolgait. Előszedi takaróját, és készülődik az alvásra.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: estefelé



*Kicsit vacakolsz a tűzgyújtással, de a tűzhely mellett talált kovával és acéldarabbal egy idő után sikerül meggyújtanod.
Leveted a vértedet, és elindulsz vizet keresni. Odakint csak pár ember jár, akik látva téged, gyorsan elkotródnak a közeledből. A kutat gyorsan megtalálod, így meg tudsz „mosdani”.
Visszatérve a házba megszárítkozol, majd ismét felöltözöl. Nagyjából el is telik a fertályóra.
Elindulsz a vacsorád felé a másik házhoz. Bezörgetsz.
Néhány pillanat múlva a kissrác nyit ajtót, rádvigyorodik, és beljebb tessékel.
Ez a ház sokkal nagyobb, mint ahova te lettél elszállásolva. Egy nagyobb szobában vagy éppen, amiből több ajtó is nyílik. Itt van azonban a tűzhely, ahol még főzöget a szőke nő, egy nagyobb asztal mellett Rantiano és egy négy-öt éves forma kislány ül. A férfi épp iszogat valamit. Az asztalon egy agyagkorsó, néhány fatányér és fa evőeszközök vannak. Az asztal fölött egy olajlámpás szolgáltatja a gyenge fényt.
A nő feléd néz a tűzhely mellől, és úgy szól:

- Jöjjön Uram, üljön le. Még kell egy kis idő, amíg elkészül az étel. Szereti a pityókakását? Van hozzá cipó is. Amíg főzök addig beszélgessen a férjemmel. Ranti majd fordít!

*A kissrácra néz, aki letelepedik az egyik székre, kezeit összefonja maga előtt, és vigyorogva várja a kérdéseidet.*

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Meglátva a kis tisztást úgy dönt, hogy itt éjszakázik. Lecsatolja lovát, had tudjon nyugodtan legelni, majd maga is lepakol.*

<Hát nem egy fogadó, de azt hiszem itt nem is várhatok jobbat. Na már csak fa után kéne néznem, hogy tüzet tudjak gyújtani.>

*Bárdját felfogva elindúl fát keresni a tűzrakáshoz, de nem megy messzire, hogy ne tévessze szem elől a cuccait és lovát. Ha talál megfelelő fát megpróbálja a bárdjával kivágni, vagy lenyesni. Miután visszatért elég fával, tüzetgyújt, megvacsorázik, kiköti a lovát,majd elmormol egy imát Dartonhoz és nyugóvóra tér.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Mikor a fiú nyit ajtót, a Dartonita arcán átfut egy sötét mosoly.*

- Üdv kis kukkolló! * Csillan fel „sötéten” a lovag szeme.* Ne félj, csak a szomszéd érkezett, vacsorára, nem pedig a halál angyala, ki kivájná szemét a leselkedőnek! * Süt el egy „poént” Hart rekedtes hangján, majd belép a házba. Körbetekint, s konstatálja, hogy a falu vezetőjének „jobb, tágasabb jár”. *

- Szép estét! * Köszönti ismét a ház népét, majd az iszogató férfire, utána a kislányra terelődik figyelme.*

<… Hmmm… Átlagos család. Ez az idilli hangulat akár idézhetne egy Pyar család békés estéjét is, de hát érik még meglepetések az embert Gorvikban is!…>

* A vacsorát készítő nő szavai zökkentik ki gondolatmentéből az ifjú lovagot.*

- Khmm… Köszönöm az invitálást! Nem ettem még ilyen étket, de az illata alapján finom lehet! * Bókol Hart, majd az asztalhoz lép, bólint a férfi felé, s ha az nem ellenkezik, kihúz egy széket és helyet foglal. Pár pillanatnyi néma csönd terem, közben végigméri ismét a férfit, majd a kislányt, s végezetül a vigyorgó kissrácon állapodik meg tekintete.*

- Ranti! Ha jól emlékszem így hívnak fiam?! Először is, mond meg gazdádnak, hogy köszönöm a szíves vendéglátást! * Kúszik át a férfi metsző tekintete a házigazdára, s a falu vezetője felé intézi további szavait, remélve, hogy a fiú tényleg fordítja mondandóját.* Köszönöm a vendéglátást, a meleg étket, a szállást! Nem szeretnék soká terhükre lenni. Hajnalban indulok tovább Warvik felé! Azonban szeretnék megtudni pár dolgot, mielőtt utam folytatnám. A legfontosabb, hogy milyen messze van és merre Warvik? Másodszor, van e tudomása a háború állásáról, s arról, hogy merre tanyázik a Warvikot ostromló sereg, seregek? Tudja, én nem véletlenül vagyok itt. Azért érkeztem, hogy segítsem kiűzni az Amund hordákat a tartományból, tartományokból. Ezzel visszaállítani a rendet, s megakadályozni azt, hogy a gyilkolás tovább terjedjen a jelenleg még békés vidékekre! * Utolsó mondatát kissé „megnyomja”, hogy éreztesse az öreggel, hogy jelenleg az ő létük is veszélyben forog. Kérdései után egy pillantást vett a kislányra, megnézvén, hogy az mivel „ügyködik”. *

[Terda Radovik]

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: este, éjszaka és hajnalban



*Nem kell sokat keresgélned tűzrevaló után, elég sok karvastagságú fa van kidőlve. A legtöbb elég száraz ahhoz, hogy jól égjen. Néhány erőteljes csapással megfelelő méretűre vágod őket.
Lovad nem igazán tud legelni, hiszen fenyőerdőben vagy, talaj szinte teljesen tele van lehullott tűlevelekkel. Egy kis részen van csupán néhány fűcsomó, azokat hamar befalja hátasod. Mivel láthatóan ez kevés, neki adod a régebben vett abrak maradékát. Venned is kell majd, ha lesz hol.
Kicsit vacakolsz a tűzgyújtással, de egy idő után belobban a láng. Eszel egy keveset a hideg élelmedből.
Rövid imád után a szokásos elégedettség tölt el.
Megszabadulsz a vértedtől, és elkészíted éjszakai fekhelyedet, ami meglepően kényelmes. A tűz ropogó hangjára gyorsan álomba szenderülsz.
Nem tudod, mennyit alhattál, de még éjszaka van amikor felébredsz. A tűz már eléggé leégett, alig parázslik. Talán fel lehet még valahogy szítani.
Ahogy a tűzön gondolkodsz, lódobogást hallasz. Nem lehet túl messze, és egyre erősödik. Alig húsz-huszonöt másodperc múlva, több lovas vágat el az úton. Nem látsz fáklyát, vagy egyéb fényforrást náluk, de nagyon gyors tempóban haladnak Gorvik felé. Csak saccolni tudsz a hangokból, nagyjából négy-öt lovas lehetett.
Nehezen alszol vissza, folyton az jár a fejedben, vajon hogy tudtak ilyen nyaktörő tempóban haladni éjszaka.
Amikor ismét felébredsz, már erősen hajnalodik. Hihetetlenül kipihentnek érzed magadat, talán nem véletlen, hogy éppen itt van ez a táborhely…
A tűz már régen kihúnyt, a lovad nyugodtan várja a reggelit. Neked is megkordul a gyomrod.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este



*Szemmel láthatóan a kissrác nem fogta fel a poén lényegét. Mindenesetre biztosan örül, hogy közelről is szemügyre vehet.
A családi idill erősíti benned a gyanút, hogy Gorvikban is élnek egyszerű emberek.
A kislány valami rongyból készült babát babusgat, valószínűleg ő is a vacsorát várja.
Ranti eleinte vigyorogva fordít, majd a férfi szavai után elkomorodik, és úgy fordítja a mondandóját:

- Warvik a gazdám szerint elég messze van. Nagyjából nyolc-kilencszáz mérföld. Ha tovább megy az országúton, akkor néhány kisebb település után, olyan négy-öt napi járóföldre van Olbarise városa. Elég nagy, ott bővebb útbaigazítást kérhet…A háború pontos állásáról semmit nem tud, szerencsére idáig nem értek el a harcok…Legutóbb olyan két hete jött errefelé valaki, aki szerint még egész Warvik az ellenség kezén van, és nem nagyon haladnak a hadaink…Amúgy dicséretesnek tartja a gazdám, hogy idegen létedre segíteni jöttél a földünkre!

*Közben elkészül az étel, a nő az asztalra teszi a kondért, és szed mindenkinek. Valami sűrű sárgásbarna massza. A férfi morog valamit, amit nem értesz, és elkezdenek enni.
Te is megkóstolod. Elég finom, és jó meleg. A cipó fel van szeletelve, talán mai, mert még elég jó puha. Senki nem szól egy árva szót sem, talán errefelé nem szokás beszélgetni evés közben.
Többször szednek az ételből, úgy tűnik, hogy ízlik nekik. Az étel elfogytával a nő leszedi a tányérokat és evőeszközöket. Fogja a kislányt, és átmegy vele az egyik másik szobába. A férfi neked is tölt az agyagkorsóból egy fa kupába. Vörös, tehát valószínűleg bor. Ő is iszik, és várja a kérdéseidet, akárcsak Ranti.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-Rendben akkor a te számládról, most ÉN gondoskodom, lásd milyen jó vagyok hozzád.

*Majd ezzel sarkon fordul, és a házban lévő öreghez megy. Illedelmesen kopogtat az ajtón, ám a választ nem várja meg, hanem lenyomja a kilincset és belép,*

-Adj isten! Halottam, keresett, remélem, fontos ha személyesen nekem kell eelintéznem , és az irnokom nem elég hozzá.

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A lovag köszönetképp az útbaigazításért bólint a férfi felé, majd miután a nő felszolgálja az étket, s az öreg Hart számára érthetetlen szavai elhangzanak, egy pillanatra eltöpreng.*

<… Áhhh, biztos annak az átkozott Kos fejesnek mormolt tósztot a vén „kendős”! Ha nem lennék itt, biztos a nyakát törtem volna, de hát, jelenleg én vagyok a „látogató”! Ranagol fattyai! Fúj! Bár rendem történetírói azt rebesgetik, hogy a próféta is került már velük kapcsolatba, csak ő a „nyugati” hittársaikkal, s még valami proconsuli címet is a nyakába akartak sózni!? Félre a hitvitával! Együnk!…>

* A néma csendben belemártja a kásába kanalát Hart, majd párat rágva a finom étken lenyeli a jó meleg, főtt kaját. Az első kanál után, dicsérően tekint, s bólint a szőke nő felé, majd látván, hogy itt némaságban kell eltölteni a vacsorát, csendben falatozik. Ha marad még akkor ő is szed magának még egy adagot, s éhségét csillapítja a megfáradt lovag, közben az elkövetkezendő úton töpreng.*

<… Basszus! Kilencszáz mérföld!? Warvik nem itt van!? Huhh, ha napi 40-50 mérföldet is megyek, visz hátasom, akkor is közel 20 nap, mire a város közelébe érek, ha addig fel nem koncolnak a vérmesebb gorvikiak ?! Azért az jó hír, hogy az utat nem kell elhagynom, s akár minden éjszakát fedett helyen tölthetem, ha megpihenek az út menti falakban. Hmmm, 4-5 nap múlva elérem azt a bizonyos Olbarise-t?! Hát addig elválik még, hogy érdemes-e betérnem egy nagyobb településre, vagy el kell hogy kerüljem nagy ívben! Remélem az a bizonyos Lerion beér nem soká, hisz azért ketten nagyobb a túlélési lehetőségünk, mint így, egyedül!…>

* A vacsora végeztével, jóízű, elégedett mosoly kíséretében letörli szakálláról a maradékot, majd megszólal.*

- Köszönöm a finom és tápláló étket! Rég ettem ilyen finomat! *Dicséri Hart a szakácsot, ha ízlett, ha nem az ennivaló, mit elé tettek. Elfogadja a felkínált italt, majd miután megfogta a kupát, enyhén megemeli azt, köszönts képen. A gazda után, ő maga is belekortyol a vörösbe, majd leteszi a kupát az asztalra, s miután vet egy pillantást Rantira, megköszörüli a torkát, s belekezd.*

- Egy utolsó kérdésem lenne mielőtt nyugovóra térek! Hogy is fogalmazzak?! Talán a legérthetőbben! * Kiül ismét ajkára a „haláli” mosoly.* Hogy vélekednek felétek a külhonból érkezettekről? Mi várható az elkövetkezendő utam során?

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: estefelé



*Benyitsz az ajtón.
Odabent egy szépen berendezett szobát találsz. A falakon állatbőrök - vaddisznó és talán szarvas - vannak. Látsz még két nagy faszekrényt, több kisebb-nagyobb faládát, és egy erős emeletes ágyat. A szoba közepén egy nagy fa asztal látható.
Az asztal mögött egy kényelmesnek tűnő karosszékben egy töpörödött öregember üldögél, alig látszik ki a vastag ruházatából. Haja nemigen van, bőre ráncos, első ránézésre is lehet vagy nyolcvan-kilencven éves. Az asztalon mindenféle papíros, és írószerszámok vannak.
Jöttödre az öreg int, hogy lépjél közelebb. Halkan és lassan beszél, mint akinek nehezére esik megszólalnia:

- Üdvözöllek fiam! Meddig szándékoztok itt megpihenni? Ki vagy, és honnan jössz? Hová tartotok, és mi célból?

*Rádmereszti világoskék szemeit, és várja a válaszaidat.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este



*Hárman maradtok az asztalnál. A nő hangját hallod a szomszédos szobából. Éppen halk altatódalt dúdol a kislánynak.
Ranti lefordítja a mondandódat, majd a férfi válaszát is:

- Nem sok jóra számíthatsz Gorvikban uram! Soha nem szíveltük errefelé az idegeneket. A pénzed persze sokfelé megnyithatja számodra az utat. De így, hogy alig érted a nyelvet…hááát…legjobb lenne, ha kerítenél magadnak valami szolgát, aki elkalauzol az országunkban.

*Ranti megköszörüli a torkát és folytatja a beszédet:

- Nem sok ember beszéli a te nyelvedet errefelé nagyuram. Menlevél híján szinte biztosan előbb-utóbb megtámadnak. Ráadásul nincs semmilyen kendőd sem. Már messziről lerí rólad, hogy nem vagy idevalósi. Egyedül valószínűleg halálra vagy ítélve.

*A férfi tölt újra a kupáitokba. Ranti várakozóan néz rád.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A Dartonita eltöpreng a férfi szavain, tudja jól, hogy igaza van az öreg „vezetőnek”. Rápillant Rantira, majd tekintete vissza vándorol a férfire.*

<… Hmmm… Igaza van Ranagol fattyának! Egyedül, a nyelv, a szokások ismerete nélkül „elvesztem”. Mondjuk létem nem nagyon érdekel, hisz a kárpiton túl kezdődik az igazi lét, de azért mielőtt átlépem az elsődleges anyagi síkot, nem ártana pár dolgot megtenni, pár évet lehúzni! A srác megfelelő lenne! Érti a nyelvet, úgy tűnik helyén van az esze! A legfontosabb pedig az, hogy ahogy látom, nem ferőzte még meg lelkét igazán a Kosfejes! Lelke, tudata még „hajlékony”, formálható…>

-Ezt szó szerint fordítsd! *Szól rá a gyerekre Hart keményen, majd ismét a férfi tekintetét kutatja.*

- Elvinném magammal Rantit! Persze nem ingyen! A fiúért és egy utazó lóért fejében, egy arany lenne, amit letennék asztalodra, s gazdagítanám házad népét, s téged! Mit szólsz hozzá gazd-uram?! * Ha a fiú elképed, szúrós tekintettel ránéz a Dartonita, ezzel „ösztökélve” a fiút a fordításra, majd szavai után belkortyol italába, időt hagyva a férfinak a gondolkodásra.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este



*Ranti arcán kis mosoly fut át, majd komoly ábrázattal fordítani kezd. A férfi összevonja a szemöldökét, látszik rajta, hogy gondolkodik. Felpattan a székéről, és átviharzik a másik szobába, ahol a nővel kezd hangosan beszélgetni. Néhány szó után átcsap hangos vitába a beszélgetés, amiből nem sokat értesz.
Ranti lesütött szemmel az asztal lapját bámulja. Nem nagyon mer a szemedbe nézni.
A hangos vita folytatódik, majd hamarosan egy csattanást hallasz, ami után a nő elhallgat. Biztos kapott egy pofont. Pár pillanat múlva visszajön a férfi, a másik szobából csak halk suttogást hallasz. Talán éppen átkozódik a szőke.
A férfi leül, iszik néhány kortyot a kupájából. Megvakarja Ranti fejét és közben hozzád beszél. Ranti néhány szó után fordítani kezd:

- Azt mondja, hogy én jó munkaerő vagyok, ahhoz, hogy vegyen egy hozzám hasonló szolgát, legalább másfél arany kell. Lovunk csak egy van, de az se hátasló. Azt az egyik másik házban élő embertől, Raqar-tól tudsz venni! Tényleg magaddal akarsz vinni uram?

*Bizakodva néz rád a fiú. A férfi közben ismét tölt mindkettőtöknek a borból.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A paplovag türelmesen várja a fejleményeket, közben iszogatva italát. Mikor a férfi átviharzik a másik helyiségbe egy pillantást vett Ranti-ra, s a fiúra kacsint. Mikor hallja a szobában történő „vitát”, s a „lecsendesítő” csattanást egy pillanatra elborul az agya. Ezt a fiú is láthatja, hisz Hart kezei ökölbe szorulnak.*

<… Oh, hogy a hallgatag Úr mosolyát lásd te féreg! Könnyű az urat játszani, mikor mögötted áll egy tartomány ura, s annak mocskos törvényei! Még egy pofon, s a férgek fogják átjárni pondrónyi porhüvelyed, történjen utána bár mi! …>

* Mikor a férfi visszatér, Darton felkentje sötét pillantást vet a „bűnösre”, de mivel „céljai vannak” még vele, ezért nem veszi el életét. Nyel egy nagyot a lovag, majd hallgatja a férfi szavait, s a srác fordítását. Mikor az az anyagiakra, a lényegre tér, elmosolyodik.*

<… Oh, ezt vártam te féreg! 2 aranyat is adtam volna a fiúért cserébe, de tudtam, hogy nem szabad túl nagy árat mondani! Ti, eme szaros ország, tartományok lakói, olyanok vagytok, mint a dzsadok! Imádtok alkudozni, csak nem kaftánért cserébe, hanem egy ártatlan lélek áruba bocsátásáért!…>

- Fordítsd! *Morran rá a gyerekre, rá sem tekintve, hanem a férfi szembogarait fürkészve.*

- Két arany! Ez az utolsó ajánlatom! A fiúért, azért, hogy a föld alól is, de reggelre kerítesz egy lovat, nyerget, felszerelést, élelmet Ranti-nak! * Belenyúl pénzes szütyőjébe, s az asztalra dobja a két, sárgásan fénylő, Airun arcával díszített érmét.* Valamint kapsz még egy ezüstöt, ha hajnalra összekészítesz mondjuk 5 napra való, hideg élelmet nekem, s nem tudja meg senki, hogy itt jártam, kivéve egy hasonló öltözékű, modorú, külhoni férfit, aki nemsoká utánam érkezik településetekre! Megegyeztünk? *Teszi fel a költői kérdést a gorvikinak, várva annak válaszát.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este



*Ranti komoly tekintettel fordítja szavaidat. A férfi biccent, majd válaszol, amit a fiú fordít:

- Azt mondja rendben. Hajnalra meglesz amit kértél, mostantól te rendelkezel velem! Elbúcsúzhatok Lorenától?

*Kicsit könnybe lábad a fiú tekintete, biztos nehéz lesz az elválás attól akit szeretett. De hát ez van, ilyen az élet…
A férfi elveszi az asztalról a pénzt, kiissza a borát, majd kimegy a házból. Az ajtót nyitva hagyja, mintegy jelezve, hogy ti is távozhattok.*