Örökség [UT]

[Ayana]

(Ambrose)

A vacsorát inkább az edzés utánra halasztom, hiszen nem jó teli hassal ugrándozni. Ehhez valami könnyed, egyszerű öltözéket veszek fel, hogy ne a drága holmijaimat koszoljam és izzadjam össze.
Miután a gyakorlatozással végeztem, lemosakszom és visszaöltözöm a rendes ruhámba, majd étkezek, aztán előkészítettetem megint a kocsit, hogy benézzek a városnak valamelyik előkelőbb szórakozóhelyére, hogy ne teljen unalmasan és magányosan az estém. Csakis akkor maradnék otthon, ha lenne a háznál valami csábításra méltó, hamvas szépségű cselédlány; ennek hiányában azonban kénytelen vagyok nyilvános helyeken mutogatni magam.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani, Mauno Zulfikar
__________________________________________________

A reggeliddel majdnem elégetted a nyelved, mert túl forró volt a rántotta. A levél újabb információt nem fedett fel előtted, ha titkos írás lenne benne, megadott kulcs szerint fejthetően, arról korábban az atya biztos tájékoztatott volna, mert hozzá nem értőként kissé nehézkes lenne bármit is kifaggatni a receptből
Az álcáddal igencsak elszöszölsz. Ruhádért menve kiderül, ha megadtad volna, hova szállítsák ki a kész öltözetet, még fáradnod se kellett volna. A fogadó felé visszamenet letört lábbelid sarka, még a cipészhez is benézhettél. Így mire visszakeveredtél a fogadóba, volt egy alaphangulatod
De csak eljött a délután, s előállt a kocsid is. Fegyvereid, leveled nálad, álcád rajtad, s ím, jó 15 évet magadra szedtél
Az atya keze messzire elért: elég volt csak a levele pecsétjét megmutatni, a villa kapuja megnyílt előtted: úgy tűnik, hamar érkeztél, de nem illetlenül korán. Gondozott, tujasoros park, finom szökőkút mellett hajtottatok el, majd a többemeletes ház oszlopos előcsarnoka előtt lelassítottál, inas érkezett, ki batárod lépcsőjét lehajtotta. Egy újabb inas előtt kellett megint felmutatni leveled, s máris beljebb kerülhettél. Pedig ha tudták volna, hogy mi állt abban a levélben!
A ház ura vezetett beljebb. Méltatta az atyát, sajnálta, hogy személyesen nem lehet itt, de megtisztelte azzal a házat, hogy küldött maga helyett mást.
Rajtad kívül két vendég volt már jelen, akik iszogattak: mind a ketten dzsadnak tűntek, az egyik még hazája viseletét sem felejtette le magáról, s csinos arca színlelt alázatot, igazi kíváncsiságot és magabiztosságot sugárzott a puhos másik mellett.
Zöld kárpitozású fotelokkal teli szobában kérték, hogy helyezd magad kényelembe, Itt pár asztalt össztoltak, fehér abrosszal leterítettek és kis pástétomos kosárkák, mandulakrémmel teli poharak és italok sorakoztak rajta. A kövér dzsad shadoni divat szerint öltözött, tányérján szemérmetlen mennyiségű pástétommal.

*

Afzal közelebbről is szemügyre vette a képet.
-Szobám éke lesz, az istenek lássák lelkem, voltam már tehetséges kezű ifjak támogatója, s lám, mára mind előkelő helyet foglal el a művészek körében. Kár, hogy nem korábban árultad el, barátom, hogy értesz az ecsethez és a színek világához, mert akkor még nagyobb szívélyességgel öleltelek volna keblemre!
Csak azt ne, így is ölelt már téged s érezheted drága parfümjén át, izzadásra hajlamos.
A szieszta elnyúlt, mire felkelsz, hallod, szólingatnak, készülnöd kell! Ki kéne tenned magadért, Afzal külön kérte, hagyd a helyiek divatját, mutatkozz ízig-vérig dzsadnak, még ha csak félig mondhatod ezt el magadról. Igen, a bankárnak volt szeme hozzá, már második beszélgetésetekkor megjegyezte, hogy a sivatag vére csak részben folyik ereidben, de csak előnyödre vált a harmónikus keveredés. De ezt te is tuttad jól
Mire kész lettél, Afzal udvarába jókora kocsi állt be, a bankár beleültekor meg is ingott, de hozzá lehetett szokva kövér utasához.
Afzal szeretett korán érkezni. Állítása szerint szüksége volt arra, hogy együtt lélegezzen a hellyel, ahova meghívják, akkor is, ha korábban már járt ott. Így ti voltatok az elsők. Szavad nem lehetett, bár kissé visszafogottnak is találtad egy olyan gazdag ember hajlékát, aki kakaóval meg kávéval üzletel. Lehet, ami kívülről visszafogott, belül pompától roskad?
Nem, bent sem vakított el tömérdek arany s cicoma: elegáns volt, mértékletes, de minde a legutolsó bútorig, járólapig, vázáig, korlátig, tapétáig a minőségről árulkodott. A hely ura nem lehetett hiú, s mikor suzemélyesen is megláttad az egyenes tartású, középkorú, fitt férfit, ez beigazolódott. Kis bajusz ült ajka felett, haja szépen fésült, beinvitált titeket egy fotelokkal telerakott, pástétommal, mandulakrémmel és italokkal teli asztalsorhoz. Afzal nyomban lecsapott a pástétomra. De falánk egy jószág!
A ház ura, don Lumino, ígérte, ez csak afféle előétel, maga az uzsonna a szabad ég alatt lesz, a parton, a ház mögötti parkon túl. Szeretné, ha majd többen lesznek, akkor vonuljon ki a társaság oda.
Alig foglaltatok helyet, érkező vendég hívta el az urat, akit be is vezetett hozzátok.

//Adjatok egymásról egy pontos személyleírást: ruha, egyéb kiegészítők, tárgyak, ékszerek, alkat, kor, haj ill. szemszín, felépés//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

Mit ad isten, már tervezted, hogy elhagyd a villát, egyetlen unaloműző leányzót se látál a személyzet között, amikor a parkon keresztül vágva, hogy megnézd, hol késik már a kocsid, valami zörrent a bokorban. Rádpisszegtek:
- Uram, ha erre látja a húgom, maga nem látott senkit! El ne árulja neki, hol vagyok! - suttogta neked egy lányhang.
A formára nyírt tuja mögül egy tizenéves lány lesett ki, ajkai elé tett ujjal. Majd visszarántotta fejét. Nem véletlenül. A szomszéd birtok kerítéséről frissen hppant le egy kislány, alig lehetett 10. megigazította kis ruháját -nem cselédruha volt-, s fürkészni kezdte a parkodat. A mindenségit, a szomszéd villa lakói átjárnak a parkodba? Ráadásul pont az uraságék gyermekei. Szépen vagyunk. Ha megerőlteted emlékezeted, eszedbe jut, con Izanq úrnak két lánya van: egy gyermek, valami Isidora, és egy idősebb, olyan 16-17 éves forma, Isabo.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, kora este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

-Hárfa, hárfa... Kölcsönözni tudok, még időben szólt. Látja, milyen jó, ha egy nappal korábban hívom el a művészt! Bármi közbe jöet és nem kell kapkodni!
Megkér, mutasd be neki ezt a művet, s ha tudod, énekeld el a dalt.
-Különös hangulata van, megkérdezem a lányom is, mit szól hozzá.
Szolgálólány sietett el, s egy csinos, vörös hajú teremtés érkezett le közétek (képet majd holnap teszel fel róla).
-Hadd mutassam be Alessia Luminót, egy szem lányomat!
A lány, olyan 17-18 éves, illedelmesen meghajol, olajzöld ruhája kiemelte különleges hajszínét, ujajit összefűzte maga előtt. Pár tincset felrtűztek a fejére, nyakában, csuklóján arany fénylett, ujjain és fülében azonban semmit sem viselt. Elragadó teremtés volt, meglátva téged fülig pirult.

[Ayana]

(Ambrose)

Már a bokorzörrenésre is oda kapom a tekintetem, bár leginkább valami ártalmatlan kisállatra gyanakszom. Ám ezt a tévképzetem a pisszegés eloszlatja. Tudtommal állatok nem adnak ki ilyen hangot.
- De mé... - kezdeném a tuja mögül leskelődő lánynak, kérdő tekintettel, amikor megérkezik a húg a kerítésen keresztül.
A nővért egyelőre hagyom a bokorban kuksolni. Még eldöntöm, mi lesz a sorsa a két lánynak. Ahhoz egyelőre túl jó a kedvem, hogy rájuk kiabáljak és hazazavarjam őket.
- Hohó! Kisasszony! - kiáltok oda az ifjabbnak és lassú léptekkel, kezeim a hátam mögött összekulcsolva, elindulok felé. - Javaslom, hogy legközelebb a kaput használja, mely sokkal kényelmesebb és egyszerűbb. Még a végén kificamítja a bokáját, és az apja engem tesz felelőssé érte. Mellesleg én se bírnám elviselni, ha egy ifjú hölgynek miattam fájdulna meg valamije. Mert ugyan mi másért is jöhetett volna a birtokomra, minthogy engem meglátogasson... nincs igazam? - vonom fel a szemöldököm és komoly arccal tekintek rá.

[Jomadar]

(Armon)

- A hangulata az én szememben egyfajta óda a nyíló rózsához. Fennkölt és természetes egyben, mint az angyalok játéka. Nem kétlem, hogy uraságod leányához ily előadás való.
* Nagyon bízom benne, hogy nem valami csípős tekintetű, horgas orrú fúria lesz a lány, bár még akkor is jók az esélyeim, hogy jómódú apja angyalnak látja. *

Amikor belép a lány:
* No ez a blöff bejött, tényleg neki való a dal, de még mennyire, hogy neki. Sőt ha igazán ráérez az ízére, akkor félő, hogy megint bajba sodrom magam. Ráadásul, ahogy elnézem a pírt az arcán, ezzel ő is tisztában van. *

- Legmélyebb hódolatom a kisasszonynak. - viszonozza a mozdulatot.
- Már értem, miért nevezte a szóbeszéd az uraság rezidenciáját rubintokkal pompázó palotának. (*természetesen sosem hallottam ilyen szóbeszédet*). Mert szegény pórok számára az a szépségek netovábbja és nem tudják, mi lehet pompásabb a pompázó köveknél.
- Nem kétlem, hogy a dal kedvére való lesz. Sajnálom, hogy nem tudom az első találkozását vele tökéletesre alakítani, így csak a dallamát tudom visszaadni a hegedűvel.

Úgy beszél, mint egy koros, házas nemesúr, aki bár felismeri a szépséget, az nem gyújt benne csitíthatatlan vágyat, nyelve nem botlik meg a kiszáradt száj és az elkerekedett szem társaságában, de mindez csak ügyes színjáték. Tetszik neki a kis virágszál, csak nem akarja, hogy az apja féltse tőle.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

//Közép magas férfi átlagos alkatú, olyan negyven körülire saccolod a korát, haja már itt ott öszül, kör szakállat hord, mondhatnánk kissé jóképünek is. Tekintete nyugalmat sugároz. Kiállása jó, nyugodt magabiztosnak tűnik, mintha már járt is volna ebben a villában. Egy zöld elegáns, ugyanakkor nem túl kirivó ruhát visel. Bal kezének gyűrűs ujján egy pecsét gyűrű díszeleg. A másik kezének kis ujján pedig egy másik gyűrű ezen kívül nem látsz más ékszert, oldalán egy díszes tokú tőrkard lóg.//

*Ahogy belép, gyorsan körbenéz, de tudatosan, felméri az úr vagyoni helyzetét, majd keres egy képet amin valószinűleg don Lumino maga van. Ám meglátja, hogy nem ő az első vendég.*

-Szép jónapot uraim, Becses nevem Alberto con Montegrotto

*És makulátlan shadoni etikett szerint köszönt titeket. Lerí róla, hogy finom úriember.*

-Önökben kit tisztelhetek?

[Alauron]

(Mauno)

Végignézve a Lumino birtok külső, és belső adottságait, meg kell állapítania, hogy a gazda bizony sokkal többet is kihozhatott volna otthonából, ha már egyszer annyi pénze van.
<Rendben, azt még megértem, hogy az udvar visszafogott, és a ház kívülről nem tűnik túl fantáziadúsnak, de hogy még belül sem? Mi ez kérem, csak nem Ellana szobra? Túl sok rajta a ruha, én a helyében többet engedtem volna láttatni, és csak a legpikánsabb helyeken bíztam volna az úrfik fantáziájára, és az urak tapasztalatára a dolgot. Hiába, idegenben a gazdagok nem szeretik az igazi fényűzést, nem mutatják ki annyira a nagyságukat. Míg otthon azzal mérték az embert, ki mit tehet meg, s hogyan teszi azt, és míg a sivatagban a cicoma a fontos, addig itt? Hát ne is tudom. Az erények?>

//A fiatalabb dzsad férfi valóban nagyon ifjú lehet. Ránézésre talán alulról közelít a húszhoz. Arca finom vonalú, egzotikus, és sugárzik róla valami művészi hajlam. Mozdulatai kecsesek, és puhák, testtartása egyenes, tekintetéből pedig magabiztosság, és nyugodt szemlélődés sugárzik. Azt a benyomást kelti, mintha ő maga kívülálló lenne ezen a világon, de jelenléte ajándék lenne mindenkinek. Megjelenése érezhetően megkomponált, bár nem színjátékot űz, a természete lehet ilyen. Szemöldöke hosszú, és vékony, szeme fekete, mint ahogy félhosszú haja is. Bőre valamivel fakóbb a mellette ülő dzsad társáénál, bár így is barna. Öltözködése teljesen a sivatagi nép ruházatához illő, fülében még egy-egy nagy karika fülbevaló is díszeleg. Feje tetejére fekete kendőt kötött, ami hátul még hosszan lelóg. Rézvörös köntöst visel, alatta egy világosabb, halvány narancsszín hosszú tunikával. Köntöse színével megegyező széles sál van övként dereke köré tekerve, s néha elő-elővillan köntöse alól. Egy meredek ívben hajlított kést lehet kivenni az öv takarásában. Végül egy barna, aranyszegélyű bársonypapucs zárja a sort.//

Nemigen ismeri a helyi etikettet, de nem okoz számára gondot felülkerekedni ezen az apróságon, és saját szokásai szerint válaszolni. Mivel az illető láthatóan bemutatkozott, lévén a nyelvet egyáltalán nem érti, azért mellkasa előtt keresztezett kézzel, de ültében enyhén meghajtja magát, és fejét is lehajtja egy pillanatra. Több jelentőséget nem akar tulajdonítani az idegennek, ha nem is merül ki ennyiben az ismerkedés, ez a helyi nemes valószínűleg majd cseveg Afzallal, ő pedig visszatér a mandulakrém ínyenc élvezetéhez.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

A kislány megtorpan, és elsápad, arcához kapta kezeit, aztán elvörösödik.
-Bocsánatot kérek, azt hittem, nincs itt senki, ritkán járnak a villa parkjában! Kérem, ne mondja el apámnak hogy itt jártam!-suttogja, kimegy fejéből, mért is jött, visszafutott a falhoz és mókus ügyességével felmászott, vissza a saját kertjükbe.
Zörgés, kuncogás.
-Ez tetszett, uram, úgy zavarba hozta a húgom, hogy egy jó ideig nem fog merni átjönni ide! - mászott elő a bokor lánya. Aki megért egy misét Főleg, hogy égszínkék ruhájában igen harmatos teremtésként debütált. Isabo bizony már nem volt kislány...Pukedlizett, rádmosolygott.
-Remélem, nem követtünk el súlyos birtokháborítást... Azonnal megyek én is...-de őszinte kíváncsisággal mért végig téged és beharapta az ajkát A ház felől szűrődött ide fény, így estidő ellenére nem álltatok vaksötétben.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, kora este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

Alessia Lumino nem volt fúria, igen szűziesen viselkedett, de azt sem vitte túlzásba! Bókodra lesütötte szemét, alkonyati pír hagyta csókját arcán.

-Hárfát mondott, ön játszik hárfán? Olyan ritkán találkozok valakivel, aki ért hozzá!-kapott a szón a lány, miután apja előadta, miről lenne szó. -Ez ráadásul új dal, sokat kell gyakorolnunk!
-Ugye a többivel nem lesz gond uram? A zeneterembe kísértetem önöket, nézzék át a holnapi műveket-az apa bizalmát elnyerted.
A zeneterem egy nagy gesztenyefára nézett, ősz lévén egész lombja rozsdabarnán zörgött. Alessia a kották felé hajolt, nézegette, mi lesz holnap. Tarkójáról a hajat vállára gyüjtötte, így pihés nyaka fedetlen maradt.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani, Mauno Zulfikar
__________________________________________________

-Oh, hozták a sivatag istenei!-vigyorgott a köpcös férfi az újonnan érkezettre, nem zavartatta magát, hogy a helyi egyetlen istent kellett volna favorizálnia, ahogy azért sem, hogy szája szélén egy pástétommaszat virított
-Jöjjön közénk, és ha beszél más nyelven is, mint amit Domvik adott az övéinek, az igen hasznos lehet, drága barátom, a jó Mauno Zulfikat, egy ígéretes művész, aki az emberek lelkét festményekbe börtönzi, nem beszéli a shadonit. Én viszont, Afzal-Al-Malik számos nyelven megértetem magam, ha úgy adódik.
Hát, Mauno, enyhe undor kél gyomrodban látva, milyen maszatosan eszik vendégségben Afzal. Már a mandulakrém is pengeélen táncol, finomnak tartod-e még. Pedig a ház szakácsa kitehetett magáért és a legjobbak közé tartozhat!
Te pedig Santoro a kövér dzsad neve hallatán bankokra tudtál csak gondolni, ismereteid szerint az illető ebben utazik, s nem néznél ki belőle elsőre csak egy zabagépet, jobb lesz figyelni, ezek a homoknyelők mindig ravaszkodnak! Élő példája az ifjú Mauno, akivel nem sok szót fogsz tudni váltani, ha csak az ország nyelvét forgatod! A kövér férfi elébb pyarra vált, hátha ezen mindenki megérteti magát:
-Mivel mi voltunk olyan korán hintóba szállók, s már itt is vagyunk, elüthetnénk valami hasznossal az időt: kóstolta ezt a pástétomot? Egészen olyan, mintha tevemájból készítették volna! Komolyan mondom, a tevemáj fennséges!
Mauno, te tudtad, Afzal épp most hülyít egy helyit.
Santoro, te hirtelen azt se tudod, a tevét eszik-e vagy isszák

//shadoni nyelv//

[Jomadar]

(Armon)

- Valójában én hegedűn játszom. A hárfát csak kotnyelességből veszem kezembe, és olyan daloknál, amik csak így adják vissza a levegőben vibráló érzést.

- Nem hinném, hogy bármi gond adódhat. A hegedűt álmomban is megszólaltatom bármikor... - no igen, nem is tudja, hogy szoktam álmomban is játszani. Testvérem szereti.

A zeneteremben nem hagyta hidegen a látvány. Alig hallhatóan nyelt egyet. Azért azt nem akarja, hogy a lány is érzéketlennek tartsa.
- Kíváncsi vagyok a hangjára kisasszony. Ha csak fele annyira gyönyörködtető, mint a külleme, akkor is kétségkívül káprázatos élményt nyújt hallgatóinak. Sajnos magam inkább a húrokat érzem.

[Ayana]

(Ambrose)

- Mondtam, hogy a... - szólnék a kislány után, de az gyorsan és ügyesen eltűnik a szemem elől.
A fejem csóválva fordulok vissza a bozót felé, mely a másik lányt rejti.
- Nem állt szándékomban zavarba hozni a húgát - kezdem, amint közelebb érek.
<Azt hiszem az esti kirándulás elhalasztható...>
Állapítom meg magamban, amint megpillantom Isabót.
- Természetesen semmiféle szankciót nem von maga után, hogy két hölgyet vonz a csodálatos Villa Angiolina parkja. Azonban vigyázzanak a későbbiekben, mert az apám nem biztos, hogy ilyen elnéző lenne Önökkel szemben. Szerencséjük volt, hogy én jöttem ellenőrizni a birtokot. Amíg itt tartózkodom, nyugodtan átjöhetne sétálgatni és játszani. Persze a kapun, csak nyugodtan. Szólni fogok a szolgálóknak is, hogy szívesen látott vendégként bánjanak Önökkel. Egyébként nem szükséges sietnie. Jómagam is épp egy kellemes sétát készültem venni. Ha gondolja, velem tarthat. De kérem ne vegye erőszaknak! Ha nemkívánatosnak tartja a társaságom, úgy - bár nehéz szívvel - de haza engedem. Persze csak egy szolgáló kíséretében, hiszen sötétben még a két kapu közötti néhány méter is veszélyes lehet.
Mondandóm befejezve kérdő tekintettel állok és várom, hogy dönt a lány.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, kora este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

-Ha nem ért hozzá, fog menni?-kérdezte a lány őszintén.

Alessia beénekelt, úgy, ahogy tanulta, ujjait egymásba fűzve, egyenes háttal. Tényleg szép hangja volt. Aztán várakozóan nézett rád:
-Melyik dallal kezdjem?-ha döntöttél, bele is fog. Az újjal lassaban boldogul, a régivel nem, már betanulta. Nyíltan mer rád nézni, kihívó csillanás nélkül, úgy tűnik, az éneklés elvette az illem általi visszafogottságot. Néha rád is mosolygott, minden mögöttes tartalom nélkül. kedvesnek tűnt és nem volt se rámenős, se kikapós így elsőre.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

Isabo kuncogott.
-Szerintem már az megdöbbentette, hogy a villa egyik ura idehaza tartózkodik, továbbá hogy ön az! Elképtzekhető, hogy angyalnak nézte magát és futott a kápolnába
Na, ma már másodszorra vonnak közted és egy angyal között hasonlatot.
-Szem előtt tartom tanácsát, jól körbenézünk mielőtt átjönnénk ide bújkálni. és örömest önnel tartok-nyújtotta karját.
-Igaz hogy ön holnap megvív egy férfival egy dalnok becsületéért? Már mindenki ezt beszéli! És épp a Lumino birtokon! Olyan izgalmas, kár, hogy apám engem nem visz magával!-bosszankodott a lány, megszorította enyhén karod. Nem siettette a kertkapuhoz érést, érezted, szeretne veled soká andalogni.
-Igazat megvallva sehova se visz... Mindig azt regéli, menjek férjhez, ő meg közben járja a szomszédos államokat! Mondja, ön szokott utazni?