Úttalan utakon, az ország földjét járva...

[Sion]

(Yokomoto)

-Hogy bántani? Nem, nem hinném... Tudja ezt a lovat kiscsikó kora óta arra nevelték, hogy az embereket szolgálja. Inkább kedvel minket, hiszen mi látjuk el élelemmel és csutakoljuk le, amit nagyon szeret. Cserébe ő megengedi hogy utazzunk a hátán. No megpróbálkozik vele? Itt leszek maga mellett ha segítség kellene!

*Az út valóban hosszú, de ebben nincs semmi különös. Nem kis ország a hazája és az utazás időbe telik. Legalább nincs egyedül, így nem unatkozik annyira... Ez több mint elég.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány bátortalanul és hitetlenkedve néz hol a lóra, hol a férfira. Tétova mozdulattal a kezében tartott fűcsomót a ló szájához emeli, majd mikor a ló ajkai csiklandozva a tenyeréhez érnek, zavartan felnevet, de igyekszik nem elkapni a kezét.*

- Ööö...Uram, kérem, segitene? Fogalmam sincs, hogy jussak én fel olyan magasra.

*A ló oldala mellé lép, a kantárt is megfogja, mert látta már, hogy így szokták.
Kérőn néz a férfira, előveszi leghatásosabb tekintetét.
Majd irigykedve pillant a mókusra, ami azóta már peckesen ül fent, a ló sörényével játszva.*

[Sion]

(Yokomoto)

*Úgy néz ki kezd feloldódni a lány és ennek örül. Segít neki amennyire tőle telik:*

-Persze hogy segítek. Ne csak a kantárt fogja. Azt egyenlőre inkább adja ide nekem! A nyereg elején van egy kapaszkodó. Azt fogja meg erősen. A bal lábával lépjen bele a kengyelbe és a keze segítségével húzza fel magát. Úgy most pedig prónálja megszokni az állat mozgását. Mozogjon együtt vele. Sokja meg.

*Azzal elindul és kantáron vezeti a lovat. Egyenlőre nem hagyja hogy a lány irányítson. Arra még ráér. Úgy néz ki előbb meg kell barátkozzon a lovaglás gondolatával. Majd később, ha eljön az ideje, a kantárt is megkaphatja...*

[Catti Brie]

/Venge/

*Az utasítást követve nagy szuszogások és nyögések közepette feltornázza magát a ló hátára. Megkönnyebbülten látja, hogy tényleg ott az a kapaszkodó a nyergen. Görcsösen kap utána, mikor az állat megmozdul.
Rémülten néz le, most fogja csak fel, hogy milyen magasan ül, és mekkorát eshet, ha nem vigyáz.
Bezzeg a mókus - na, az aztán cseppet sincs megilletődve a dologtól, mintha naponta lovagolna. *

- Hééé, ember! Hiszen ez veszélyes móka. Ugye, rendesen fogja azt a kantárt? Nehogy megugorjon már ez a ló. Semmi kedvem a bozótban kikötni.

*Persze, ezt a hangnemet csak az ijedtség hozza ki belőle. Dehogy akar ő durván beszélni pont azzal, aki jót tett vele.
Amikor Yokomoto elkezdi vezetni a lovat, szinte megszédül a lány. Szokatlan neki, hogy alatta ennyire bizonytalan a világ.*

<...még hogy vegyem át a ritmusát...ha tudnám, mi a fészkes fenére gondol...>

*Ám ahogy a ló lépked, valahogy kezd ráérezni. Kissé előre dől, úgy biztosabbnak érzi magát a nyeregben.
Furcsa érzés, de ahogy kicsit enged a görcsösség, múlik a félelem, kezdi élvezni a dolgot.*

[Sion]

(Yokomoto)

-Ne aggódjon én jól fogom a kantárt! Inkább a mókusára vigyázzon, nehogy felizgassa szegény lovat! Ehhez biztosan nincs hozzászoktatva. Talán jobb lenne ha ölbevenné ha lehet. Bár eléggé izgága jószág, de fajtáját tekintve ez nem túl meglepő... No mindenesetre vigázzon rá!

*Nem bántóan mondta, nem félreérthető. Egyszerűen figyelmeztette a lányt egy lehetőségre, amit lehetőség szerint elkerülne. Azért figyeli a ló reakcióit, hogy ha baj lenne minél előbb észrevegye és léphessen az ügyben.*

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

*Normál tempóban haladtok, Venge ismerkedik a lovaglás rejtelmeivel, Yokomoto nyugodtan, higgadtan okítja az alapokra. Idő kérdése és már sokkal magabiztosabban üli a lovat, de isten ments, hogy a férfi elengedje a kantárt... annyira azért még nem. Halk csevellyel telik a délelőtt, kora délután egy rövid szünetet tartva haraptok valamit, hogy korgó gyomrotoknak is engedjetek... majd tovább folytatjátok utatokat.

Ahogy haladtok szinte egyszerre lesztek figyelmesek egy a sűrűbe vezető kis ösvényre.... Vengének feltűnik valami az egyik bokor levelein... apró cseppek csupán, de ez vér.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány nem meri bevallani, hogy "nemesebb fele" már rég nem sajog, ugyanis órák óta már arra sem emlékszik, min szokott ülni
Mindennel próbálja elterelni a figyelmét, ezért jobbra-balra nézelődik.
Talán ez az oka, hogy a férfival egyidőben észreveszi a fák közé vezető keskeny, alig kitaposott ösvényt.
Mivel a csapás keskeny, ezért a bokrok, cserjék szinte a lábát súrolják.
Ezért is tűntek fel a lánynak a bokor levelein azok a barnás, gyanús pöttyök.
Összeborzongot, rosszat sejtve nézett előre az ösvényen, aztán vissza Yokomotora.
Megmutatta, mit talált, aztán várakozóan nézett a férfira.*

[Sion]

(Yokomoto)

*Mikor meglátja az ösvényt, még nem aggódik igazán, de mikor a lány felhívja a figyelmét a pettyekre, elkomorodik a tekintete de ekkor már tudja mit fog találni. Megvizsgálja a cseppeket, hogy megpróbálja megállapítani milyen régi a nyom. Bármit is állapítson meg, kardját elővonva indul az eset kivizsgálásaára. Mielőtt elindulna, a lánynak ennit mond:*

-Meg kell néznem mit találtunk, hátha valaki a segítségünkre szorul. Ha akar velem jöhet, de maradjon a hátam mögött! És készíte elő a tőreit, még ha reméljük is hogy nem kell használni, fel kell készüljünk mindenre... Ha inkább ittmaradna, azt is megértem. Ebben az esetben ha bajt érez, azonnal kezdjen menekülni és bújjon el a közelben. Ha gyanúja alaptalan volt, később úgyis megtalál. Ha pedig nem, legalább jelenteni tudja kiket kell keresni...

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány már a gondolatba is beleborzong, hogy a történtek és a gyanús felfedezés után egyedül maradjon.
Színtelen és az izgalomtól kissé remegő hangon szól:*

- Uram, ha megengedi, inkább önnel tartok. Hátha nekem is valami hasznomat veszi.

*Tőrét a tanácsnak megfelelően előveszi, majd a nyugtalan mókust kiengedi a tarisznyából.*

<...legalább jelzi, ha valami furát, szokatlant lát...onnan, a fák magasából több mindent észrevehet, mint mi itt lent...>

[Sion]

(Yokomoto)

*Kivont karddal, minden eshetőségre felkészülve, és lehetőség szerint minnél halkabban indulok el a keskeny ösvényen, felkészülve arra, hogyha bármi a lány felé iramodna, elálljam az útját...*

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

*A cseppeket vizsgálva hamar rájöttök, hogy nem friss a nyom, alvadt vér ez már. Ki tudja mikor száradhatott ez oda...
Óvatos léptekkel indultok tovább az ösvényen... izmaitok megfeszülve, ugrásra készen... Venge mókusa elszalad jobbra a sűrűbe...

Alig haladhattok pár száz lábnyit, mikor furcsa villanásra lesztek figyelmesek az egyik távolabbi bokor aljából...*

[Sion]

(Yokomoto)

//Off. Figyeli a környező vidéket és lassan halad előre, amikoris elvörösödik az ég, a tájat hó lepi el, a környező fenyők pedig hirtelen csomagolt cukorral díszítődnek fel. Nem tudja mit jelent, de az biztos hogy valaminek az eljövetelét, valami közeledését. Bármi légyen is, ő elhatározza hogy készen fogja várni, amikor valami visszazökkenti a figyelmét. Valami villan a bokor alatt...//

*Mikor észreveszi a villanást, előszöris körbekémlel, nehogy valaki aközben támadjon rá, amíg oda figyel, utánna pedig fegyverét védekező pozícióban a villanás irányába tartva elindul felé. Ha odaért és úgy tűnik nem jelent fenyegetést, a bokrot először hardjával hajtja félre hogy szemügyre vegye...*

Sion

[Catti Brie]

/Venge/

*Aggódva szisszen fel, mikor a férfi nemcsak elindul a villanás irányába, hanem még oda is hajol, hogy jobban lássa. Nem tudja miért, de sajnálná, ha valami baj érné a férfit.
És nem csak önzés áll a dolgok mögött.
Rossz lenne újra egyedül a vadonban - már beleélte magát, hogy lesz valaki, akitől tanulhat, akire felnézhet.*

- Mi az, lát valamit? - kérdi nagyon-nagyon halkan, miközben aggodalmasan tekint a fák teteje felé is, ahol a mókus az előbb eltűnt.

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

//Na de kérem... ez még itt nem a karácsonyi kaland, tessék viselkedni, mert morci leszek //

Yokomoto

*Szíved majd a torkodban dobog ahogy közelítesz a bokor felé. Tested elárasztja az adrenalin, felkészülsz, hogy szembeszállj vele, bármi is lapuljon a bokorban. Pár lépésnyire vagy csupán tőle, mikor megrezzennek a levelek... és a mókus bukkan elő.

Nagyot fújsz... még közelebb lépve megpillantod a tárgyat amin megcsillant a napfény... egy tőr az... szintén alvadt vér borítja a pengéjét...*

[Sion]

(Yokomoto)

//Off: És vége is... Lehet hogy valami jelenés lett volna? Vagy talán jóslat? Eddig nem volt része hasonló élményben, de ha lehet mostantól mégjobban fog vigyázni, hátha valami rossz előjel volt vagy mi...//

*Khmmmm... Aranyos a mókus, de moszt majdnem szendvics lett belőle... A tőrt kijjeb kaparom és úgy vizsgálom meg. Túl ssokat nem tudok kezdeni vele, de talán még szól jöhet, úgyhogy valami ronggyal megfogom és elteszem, majd tovább követem a nyomokat...*