Gianagi tél [ÚTK]

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul és környéke
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Garmacor karakterét kivéve mindenki
*************************************************************

/Saun, Scyllaina /

Éves zsinati gyűlését tartja a gianagi Pyarroni Egyház. Sinog Kul városának főatyája – Kendrick atya- vezeti az immáron negyedik napja tartó gyűlést, a székesváros Dreina-főtempolmában.
Uwell egyháza igen kicsi az egybegyült pantheon képviselőinek számához képest; és Saun feladatként kapta a rendtől, hogy legyen benne a delegáltak között, mint a szavazati joggal bíró paplovag, csatlakozzon és fejtsék ki véleményüket a zsinaton.
A Bosszúangyalok rendfőnöke nem cifrázta túl a dolgot, három paplovagot küldött a Dreina főpap által összehívott egyházi zsinatra: Saunt, egy vele egy időben felszentelt másik lovagot, Tegan-t és az elöljárót; Boyd Torin-t.
A máskor oly csenedes és méltóságos egyházi emberek között most igen élénk vita dúl, kiabálás, zsivaly és indulatos vita hullámzik a Rend istenasszonyának falai között.
Az utolsó napirendi pontot tárgyalják:
A szakadár „önjelölt” próféta” Ariun al Marem vezette csoport képviselői rendház alapítási jogot kaptak a hercegtől, megkerülve az eklézsiát; az uralkodó –valami rejtélyes ok miatt- földet és ingatlant adományozott a halálisten „rebellis” helytartóinak.
A kérdés megvitatás alatt van: Elismertetik-é az új hajtás a Pyarroni Egyház kebelén a hercegség területén?
A három fős dartonita küldöttség a szentély közepén áll, körölöttük az ácsolt tribünökön a Pyarroni Egyház delegáltjai rendjük, istenük szerint. Scyllaina két másik társával áll az egyházfők előtt. A szóvívőjük – Sholto- hivatalosan is bejelentette egyházalapítási szándékát Siong Kulban, amihez dokumentálva csatolta a frissen kapott adománylevelet, amelyet Gianang uralkodója látott el kézjegyével.

A legharcosabb ellenzők Krad-lovagjai, vezetőjük –Monroe- magából kikelve, rangjához méltatlanul bevörösödött fejjel –már-már ordít és kardoskodik a kiközösítés mellett- és követői ott morognak és izegnek-mozognak a padsorokban, ökleiket rázzák és úgy ellenzik a javaslatot.
Sok ellenzője van: Dreina egyházának nagy része, illetve az általa vezetett, kicsiny és –Gianangban erősen lenézett- Aranykör-szekció.
Azonban a gianangiak által leginkább tisztelt isten: Gilron isten képviselői egyenlőre közömbösek.
A kézműves-papok vállukat vonogatva pillognak egymásra, mint akik nem értik, hogy Dreina főpapja mi a fenéért rángatja be őket a műhelyükből számukra olyan érdektelen kérdésekről vitatkozni, mint a szakadár marmeliták jelenléte Gianangban, pláne ha azt a herceg engedélyezte a saját városában.
Végül egy okulárés ősz mester –Calum- emeli fel a kezét:


-Mond csak Monroe; végül is mit követtek el ezek a…szakadárok, hogy így gyűlölitek őket? Tán emberket áldoznak, vagy megszegték a parancsolatokat?

Monroe:

-Hogy mit? Szekta alapító tévelygők! Hát már nincs így is eléggé szétszabdalva egyházunk!? Emlékezzetek a kahrei zendülőkre! Ők voltak az elsők! És éppen ti kérditek miért ellenezzük a további szétdarabolódását hitünknek!? Nektek egy újabb „kahre” kell!? Lassan már egységesebbek a népek a vallás tekintetében a Fekete Lobogók alatt, mint mi a saját berkeinkben! Egy újabb elismert szektával önnön húsunkat tépjük! Vagy talán azt tapasztaltátok hogy viszajöttek a hívek a Zedur lankáiról!?

Nos a szakadár Gilron papok felemlegetése igazi bombaként robbant az eddig közömbösnek és nyugodtnak mondható Gilron-papok között: az arcok elsötétülnek, elkomorulnak és kezd felerősödni a rosszaló sustorgás, moraj.

A második legnépesebb gianagi szekció: Kyel-tanító papjai, kiket babonásan tisztel a nép, egyenlőre mérlegel, ők még maguk közt tárgyalják és vitatják a dartoniták ügyét.

Monroe láthatólag már az ellenzők táborába toborozta Gilron híveit, Dreina szekciója pedig úgy fog dönteni, ahogy a főpap, Kendrick mondja, de ő meg egyre jobban pislog Kyel-papjai felé, mintha az ő igazságosságukban jobban bízna…láthatólag hajlik rá, hogy Kyel papjainak véleményét figyelembe vegye.
Tekintete egy pillanatra megpihen Saunékon, de tudja: a Bosszú angyalai bár igazságosság dolgában nem maradnak el Kyel papjai mögött, megbecsültek; de létszámuk Gianagban oly kicsiny hogy tulajdonképpen inkább udvariasságból hívták meg őket a zsinatra, bár néha egy szavazat is eldönthet mindent; de Kendrick egyenlőre nagy számokban gondolkodik.

/Scyllaina/

Sholto magához int és a füledbe súgja:

- Én már minden érvet elmondtam,. amit elmondhattam Scyl. Felhatalmazlak, hogy a döntés előtti utolsó szó jogán te tarts beszédet. A te hangodat még nem hallották, hátha nagyobb hatást teszel ezekre a vén csuhásokra mint én. Ezek még elvitatkoznak vagy tíz percig, láthatólag Kyel szolgálóinak meggyőzésén fog eldőlni a mérleg nyelve. Van tíz perced, addig szed össze magad, nagy levegő és csapj a lovak közé. –az elöljáró arca szenvtelen és komor, láthatólag nem viccnek szánja a kérést.

/Saun/
Boyd elöljáró arca tökéletesen tükrözi a szavait amit hozzátok intéz:
- Bár a magánvéleményem szerint Monroe egy rátarti tapló, most kivételesen úgy vélem igaza van: különösebben nem örülök a marmeliták feltűnésének, de nem hagyhatom figyelmen kívűl azt a tényt sem, hogy a herceg támogatja őket; de az nagyon kiváltotta a nemtetszésemet, hogy a Papi Szék háta mögött tárgyal és kész tények elé állítja a zsinatot vallási kérdésekben.
- Neked mi a véleményed az ügyről Saun?

/Elric, Nasnaer/

Hagud levelének kézhezkapása /lásd: PM/ után indultatok el Gianagba.
Szép kora ősz van, olyan igazi vörös-bíbor szinekben pompázik most a Selva-menti erdő.
Úgy számoljátok még legalább két nap, mire eléritek Sinog Kult, a fővárost és utána indulhattok csak Harting felé.
Egyikőtők sem tudatosan kereste a kis Arel-szentélyt. Egyszerűen ráakadtatok miközben a vadcsapásokon át keltetek át az erdőben.
Egy vörös lobozatú tölgyes szívében áll az íját feszítő női alak. A szobrot a fából faragták ki, különlegessége, hogy az alkotás után a fa újra lombot és ágakat növesztett.
Nem láttatok még „Arel-alakú” fát, de különleges és meglehetősen elhagyatott kis szentélyre bukkantatok.
Előbb Nasnaer bukkan a kis ligetre, majd neszezést hall a közelből és látja újabb utazó, -Elric- baktat át lovával a sűrűből kilépve.

/Tagrid/

Miután megkaptad Hagud levelét /lásd: PM/, elindultál Gianagba. Sinog Kul a főváros nem igazán nyeri el tetszésedet, az épületeknél, már csak az emberek öltözködése az igénytelenebb.
Nem vagy egy kékvérüségét fennen lobogtató kikent ficsúr; de azt hiszed, életedben előszőr láttál nemesembert darócgatyában és vasalt orrú bakancsban, amint egy lóra alkudott…úgy érzed kénytelen leszel árértékelni a nemesség fogalmáról alkotott maradi nézeteidet…Arelre! Még jó hogy Hagudon kívűl nem ismersz más gianagi nemest. Kínos lenne hogy akiről azt hiszed uradalmi béres, kiderül, hogy gróf…
De legalább a kajára nincs panaszod. A Vadászmester fogadóról előszőr azt hitted borospince, de aztán felvilágosítottak: itt minden ház nagyrészt a föld alá épül, amit utcák kötnek össze; így szembesülsz azzal, hogy a gianagiak között legalább annyi törp él mint ember, de legalábbis igen nagy barátságot ápolnak egymással.
Miközben egy igazán ízletes vaddisznósültet majszolsz az asztalnál körbenézve előszőr látsz törp nőt; és megálapítod: nos; a törp faj női –a legendával ellentétben- nem szakállasak. Mokány, tömzsi, tenyeres-talpas, bögyös szerzetek, és egy fokkal barátságosabbak mint férjeik.
A vörös hajú, alacsony felszolgálólány, -ez is bögyös, de legalább ember- megáll az asztalodnál:
- Kér még valamit az úr enni-inni?

[Sion]

(Elric)

*A levél kézhezvétele után azonnal gianag felé igazítottam utamat. Amúgy sem jártam még ott és egy barát kérésének sosem tudtam igazán nemet mondani. Azért valahol meglepődök a leírtakon. Mi igazán szabad nép vagyunk de egy ilyen helzetben még nálunk is azonnal lépne a közigazgatás... Node legalább ok van egy jó kis hajcihőre és ha ez kell a bitorlóknak (akik szintúgy furcsán viselkednek), hát megkapják. Hagudot és a falusiakat megértem persze. Az egyik jogos jussát követeli, a másik meg már most is jól él, minek változtasson hát? Mindenesetre gyanítom hogy csak megérkezve lessz teljes a kép, addig csak találgatni lehet.

Sietősre fogom a dolgot. Jó lenne minnél hamarabb megérkezni, a Betyár meg úgyis bírja alattam. Remek paripa ez. Néha elgondolkodom ki kedvesebb az úrnőnek? Ez a remek állat, vagy egy gyarló, habár biztoskezű mestervadász? (Azaz én. ) Ehh... Kár belé a szó, hisz az úrnő legalább olyan szeszélyes mint én magam (már ha lehetséges hozzá hasonlítanom magam).

Gianag vidéke habár nem jártam még itt, mégsem ismeretlen számomra. Viszonylag sok időt töltöttem hasonló erdőkkel teli, hegyekkel keresztezett vidékeken, így túl nagy meglepetéseket nem okoz. Mindíg van egy patak ahol feltöltsem víztartalékaimat, vadban pedig sosincs hiány. Ugyan arról fogalmam sem volt merre kell mennem, de miután átléptem a hátárt nem kellett sokat kérdezősködni merre induljak, így szerencsére végig irányban haladtam, mostanra pedig már csak napok kérdése lehet hogy megérkezzek.

Egy erdőből kibaktatva meglepő dologra leszek figyelmes. Istennőm szobra, méghozzá lombokkal övezve! Hmmm... Valóban ért a rejtőzködéshez az öreglány! Mellette pedig egy hosszúfülű cimbora teszvesz. Vagy mégsem! Ha jól látom ez csak félhosszú... Remek! Úgysincs kedvem a virágok növekedéséről a fasuhogásról meg hasonló izgalmas dolgokról beszélgetni!

Leugrok a lóról és hagyom szabadon legelészni. Elindulok a szobor felé tiszteletemet tenni, méghozzá akkora zajt csapva amekkorát csak tudok. Arel ments hogy valami paranoiás gyorstüzelőtől vesszőt kapjak egy olyan íjból... Vigyorogva tartok a szobor felé, majd odaérve kalapom levéve meghajolok előtte minden illendőségi tapasztalatomat elővéve (ami nincs ), mintha legalábbis a toroni császárné harmadunokatesvérének a bátyjának a menyasszonyának a főkóstolójának a... ehh... Belezavarodtam. Szóval meghajolok baromikecsesen. Sajna kifeszített íjjal nem nagyon lehet kezetcsókolni, úgyhogy ezt most hanyagolom és megszólalok:*

-Köszöntelek úrnőm! Gyarló szolgád, ki bármit feláldozna szolgálatodért, meglehetősen örömmel veszi hogy ezen az elhagyatott vidéken (Gianagra gondol nem az erdőre ) is oltárod elé járulhat. Kérlek fogadd ezt a szerény ajándékot, mi az erdő által adatott számomra... -azzal némi eredeigyünölcsöt borít az oltárra, melyet útja során csemegézni gyűjtött, majd feláll és a félelf felé fordul- És üdv néked is barátom! Remélem nem veszed tiszteletlenségnek hogy nem veled foglalkoztam, de tudod mindíg azt mondtam hogy hölgyeké az elsőség! Az én nevem Elric. Elric von Siagohr, szolgálatjára!-mondja továbbra is mosollyal az arcán és a kezét nyújtja a másik vándornak. Amennyiben észreveszi hogy szintén arel szolgájához van szerencséje, úgy egy kis hátlapogatásról is lehet szó...

[Ralog Gebbro]

/Tagrid/

*A levelet elolvasván eldöntöttem azonnal, hogy segítségére leszek Hagudnak.
Mondhatni pár óra alatt útra készen állok, és habozás nélkül el is indulok Giang felé.
Sinog Kulba érkezvén a furcsa öltözködési szokáson kicsit meglepődöm, de elfogadom, hogy itt ilyenek a szokások.
A furcsa stílust feledteti a fogadóban kapott kirai ebéd (a vaddisznősült).
A törpe nőkről hallott pletykák miatt igencsak megnézem magamnak azt a törpe nőt akit először sodort mellém az élet. Nyugtázom, hogy nem szakállas, és szimpatikus teremtés. Talán azért, mert kedvesebbek uraiknál.
A felszolgálólány kérdésére enyhe jókedvvel válaszolok.*
- Igen, kérnék még egy adagot ebből a remek sültből cipóval, és hozzá egy korsó finom vörösbort. Valamint amit a kedves hölgy fogyaszt, azt írja a számlámhoz. - *mutatok a felszolgálólányra egyértelműen jelezvén, hogy róla beszélek.*

[Quator ar Zaraquer]

(Saun O'Vorn)

*Nyugodtan állok a Bosszúangyaloknak kijelölt szekcióban és csendes, talán enyhén mélázó kifejezéssel szemlélem a kialakult vitát. Az én szemszögemből talán kicsit sok is már a felhajtás. Ez kezd kaotikus acsargásba és politizálásba fajulni. A Gilron-papok "meggyőzése" sem volt túl elegáns és etikus húzás. Ahogy elöljáróm a véleményemet kérdi elgondolkodok és a szokott lassúsággal fejtem ki a véleményem.*

-Hmm. Az a tény, hogy megkerülték a Papi Széket és a Hercegtől szerzték a passzust kissé ferde út volt. Mindazonáltal más út nem állt rendelkezésre, mert őszintén szólva sajnos az Aranyúrnő egyháza túlságosan elzárkózó. Két dolgot nem hallottam még megemlítve, ami viszont a Dartoniták felé billentheti a hangulatot véleményem szerint. Egyrészt a Fekete lobogókat említették, hogy egységesebbek. Ezért kellene nekünk is erősítenünk a szövetségeket. Ugyan háború nem érte még Gianagot közvetlenül, de a mi népünk éhezik, ha testvérországaink a hegyek helyett a harcmezőkre küldik a fölös gabonát. Ebben a kérdésben azt mondom nem számít milyen Pyarroni Isten nevét kiáltja a katona, ha Toron kutyáit vágja közben. A másik érv az, amit csak végső esetben szabad a Dreinahívők orra alá dörgölni elkerülendő a túlzott sértődöttségüket az Oroszlánszív Rend. Viadomo ha jól tudom tagja Pyarronnak, pedig az első szakadárok a Dreina-papolvagok milicistái emelték. Úgy vélem ennek fényében nem lenne igazságos a hangzatos, de valljuk be nem is oly ritka "szakadár" jelző miatt kirekeszteni egy erős szövetségest. Egyházunk kicsi, főként Gianagban. Azt hiszem az egyetlen lehetőség, hogy az igazság győzedelmeskedjen, ha kivárunk és mi leszünk a "mérleg nyelve". Ha túlzó többséggel szavazzák meg valamelyik véleményt, akkor úgysem tehettünk semmit és tartózkodhatunk majd. Ha viszont épp a mi szavazataink hiányoznak mindkét oldalnak megéreztethetjük a népesebb egyházakkal is, hogy nem szabadna megtűrt kissebbségként kezeljenek minket.

*Elég hosszan szólok, de azt hiszem a pontosság most fontosabb, mint a csend és nyugalom. A terem már úgyis zajong, hát jól meg kell gondolni mit tehetünk, hogy néma csöndbe búrkolhassuk és elfojthassuk a lármát.*

[Ichigo]

Nasnaer

* Éppen Haonwell erdeit jártam az esti vacsorának szánt vadkan miatt, mikor megjelent mögöttem apám és egy levelet lóbált. Mondta, hogy Hagudtól jött és nekem lett címezve. Biztonság kedvéért utánam hozta, hátha valami fontos. Átvettem a levelet, majd elolvastam, igaz nem volt könnyű,, de megbírkoztam vele *

<Aha, szóval egy jogtalan várbirtoklás, furcsa parasztok, ez kell most nekem! Egy jó kis buli>

-Remélem e tudod fejezni a vadászatot apám?

*Azzal hazasiettem, felnyergeztem Ossen-t, pakoltam egy kis élelmet, majd nekiindúltam Gianagnak. Hosszú út után elértem eg ykis ösvényre ahol egy kihajtott Arel szobrot leletem. Mivel nem áldoztam az istennőmnek egy pár napja, hát épp itt az ideje. Miközben épp egy vadnyulat helyeztem az oltárra, hangos csörtetés hallottam. Nyúltam is volna a íjam után, de rögtön láttam, hogy egy testvérrel van dolgom. Megvártam ,míg ő is elhelyezi az áldozatát a szentélynél, majd bemutatkozását végighallgatva én is nyújtom a kezemet felé*

-Nem veszem zokon, miért is tenném. Nálam is a nők az elsők. A férfiak nem jönnek be . Az én nevem Nasnaer Quentin. Mi járatban vagy erre felé?

[Sion]

(Elric)

-Egy régi balátság és némi kalamajka hozott erre, nameg hogy megismerjem e tájat. Az asszonyok nyújtotta gyönyörben is bizakodok, ámbár úgy hallottam hogy itt némelyiknek szakálla van! No azért egy törpét csak majdcsak sikerül megkülönböztetnem a vorróvérű Gianagi asszonynéptől! És te barátom? Téged mi szél fútt erre a vidékre?

[Ichigo]

(Nasnaer)

-Milyen véletlen. Én is egy régi ismerősöm felé tartok a Hartingba. Bár csak az ösztöneim, meg a táblák vezetnek. Útközben megláttam ezt Úrnőnk szobrát és szóltam hozzá pár szót. Ha úgy gondolod és egy felé vezet utunk, mehetnénk egyyütt. Mit szólsz hozzá?

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul, Vadászmester fogadó
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Drof és Tagrid
*************************************************************

/Drof, és a reag második része Tagridnak is szól/
A húgod üzent neked, aki itt él, hogy levelet hozott neked a hercegi futárszolgálat. Ebédre beszéltél meg vele itt találkozót, a Vadászmesterben; rég láttad legalább elbeszélgethettek mi történt vele mióta itt tanulja az ötvösmesterséget.
Dél van, az ebédlőbe leéérvén tekinteteddel pásztázni kezded a helységet, a testvéredet keresve.
Főleg helyiek, és pár idegen, egy látványára fel is szalad a szemöldököd: hóhajú kyr vérű férfi –valószínűleg nemesember- ebédel egy asztalnál, legutóbbi erigowi divat szerinti öltözéke úgy virit ebben a társaságban, mint a gyémánt egy trágyadomb tetején. Nem kell különösebb ész hozzá, hogy rájöjj: a gazdag elegancia erigowi származásra utal.
A másik ami meglep a tarini nemes házak egyik fiatal törpjét is itt találod: a Tonsborg-család a tarini nemesházak harmadik leghatalmasabbika. Legifjabb sarjuk a törp koponyaszaggatótól alaposan ittas Ekko Tonsborg, kit látásból ismresz, hisz híres és gazdag odahaza, éppen a húgoddal erőszakoskodik.
Hátulról elkapja két tenyerét a melleire tapasztja.

- Jaj, micsoda kis kedvemre való hejre fehérnépet fogtam fiúk! – mondja népes sleppjének, akik az asztalánár söröznek: mind házanépéből való harcosok.
- Eressz, eressz már; te részeg tapló! –mondja a húgod, és istenesen Tonsborg kezébe harap, de úgy hogy a törp fiú vére kiserken.
Tonsborg felordít, maga felé fordítja a húgod, és lepofozza, hogy a törp leány az erejétől a kyr vérű férfi ölébe esik, ahol már eltörik nála a mécses és sírva fakad.

A gianangiak elhűlve nézik a durva jelenetet, látszik hogy mozdulnának, tétován felállnak, és látszik rajtuk: komolyan fontolgatják, hogy –gianagi-törp barátság ide vagy oda, de azon nyomban kihajintják a befolyásos fiút és kíséretét. Talán csak az fogja vissza kezüket, hogy eleddig becsült és hű szövetségeseikről, törpökről van szó.

/Tagrid/
A szegény törp leányzó a pofon erejétől bezúg az öledbe, rád borítva az italod és az ebéded maradványait.

-Jaj, kérem bocsásson meg, nem akartam…-mentegetőzik a könnyeivel küszködve, majd végül zokogni kezd.

Megnézed magadnak az otromba fickót: ruhája drága bársoly és súlyos brokát, amit ékszerek, és nyakában hordott aranycímeres medál egészít ki.
//Off: Dobj Heraldikára képzettségpróbát.//

/Drof húga/

[Garmacor]

Dorf

meglátva a jelenetet elönti az agyamat a vér és felemelem a hangom
- Mit képzelsz te ostoba kölyök. Veszed le azonnal a mocskos kezedet a hugomról és takarodj innen amíg jól van dologod vagy Toomára esküszöm eláttom a bajod akárhogy is tisztelem az apádat.
majd a hugom felé törtetek ha bárki elém áll akkor azt félresöpröm az útból ha Tornsborg még ütéstávon belül van amikor a hugomhoz érek akkor mellette elhaladva kiosztok neki egy jókora pofont
a hugomhoz érve felé fordulok és átölelem
- Jól vagy hugocskám?
megvárom a hugom válaszát majd a hóhajú felé fordulok és ervül folytatom
- Bocsásson meg uram. Az önt ért kárt természetesen megtérítem.
majd ha még ott van Tonsborg akkor rájuk mordulok
- Még mindig itt vagytok? Nem hoztatok épp elég nagy szégyent népünk fejére?

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*A kutatás utáni pihenő ugrott azzal, hogy Sinog Kulba kellett utaznunk és meggyőzni az itteni pyarroni egyházakat arról, hogy miért is jó nekik, hogy a maremita paplovagrend megvesse a lábát Giangban.
Pár óra már eltelt, és nekem már baromira elegem van a felesleges szócséplésből, az önön igazság hangoztatásából, a viszályszításból, s hogy nem képesek látni ezek az egyházfők azt, hogy mennyire gyarló módon viselkednek. Kifelé igyekszek nem mutatni, de belül annak ellenére, hogy nem tetszik a herce-hurca jót mulatok.*
<Mennyi magasrangú egyházfő, és mind-mind csak azt látja amit látni akar. Abba azonban egy sem gondol bele, hogy hogyan is fognak elszámolni a Hallgatag Úr színe előtt életük ezen mozzanatával...>
*Sholto intésére odalépek közel hozzá, majd komoly képpel szétnézek a templomban és halkan válaszolok neki*
- Ezek akkor sem hallgatnának rám, ha mezítelenül járnám el a kán-kánt és úgy szólalnák fel. Megteszek amit tudok, de mindegyikül csak azt látja amit akar.
*Komoly ábrázattal nézek felettesem szemébe, talán sejtheti, hogy lehet nem volt jó ötlet rámtukmálni ezt a feladatot, hisz nem voltam soha jó szószóló - a fegyverem erősebb volt mindig mint a beszélőkén.
Összekapom agyilag magam. Sorba veszem, hogy mivel tudnék érvelni magunk mellett. Közben már a reflexszerű mozdulatok elindultak karomban - kibontom a rókavörös hajamból a fekete bársony szalagot amit a számba veszek, hogy két kezemmel összefoghassam ismét minden hajszálamat, hogy újra egy vacskorba fogjam.
Kicsit kilógok két társam közül - maremita léttemre nő vagyok.
Rókavörös színű hajamat foncsikba kötöttem össze egy fekete bársony szalaggal. Így a kicsit hosszúkás fejformám tökéletesen látszódik a kissé szögletes állammal. Érdekes módon a szemöldököm és a szempillám barnás, ami által úgy nézek ki, mintha ezen szőreimet festeném. Szemem kicsit mélyen ül és kék színben néz a jelenlévőkre. Orrom egyenes és hegyes, míg szám telt, de csak halovány meggypiros színű. Látszatra talán 25 évesnek nézhetnek, s csak két társam tudja az igazságot, hogy még 20 sem vagyok.
Nem nagy termetűre nőttem 1,7 láb magas, s 60 fontot nyomok mindösszesen. Izmos a testem, bár a vért alatt nem igen látszódik, de sejthető, hisz nem könnyű a teljes vértben „parádézni”…
Lábaim formásságát, a csípőm erőteljes szélességét, a nem túl karcsú derekamat, a nőies melleimet csak sejteni lehet a teljes vért alatt - és így olyan átlagos teremtésnek látszódom.
Átlagos lennék, ha nem viselnék matt fekete teljes vértet, nem lenne a jobb oldalamra egy láncos buzogány erősítve, s a balomhoz két egyforma füstszínű kétélű csatabárd. A hátamon a vért felett egy fekete szövetköpenyt viselek, melyet csak egyetlen kapoccsal lehet össze zárni elöl, s hátul világos szürke színnel Darton szent jelképe díszeleg - ezüst vörös kör a varjúszárnnyal.
Veszek egy nagy levegőt, újra szétnézek az egyházfők között, majd kis krákogás után nekilátok a "szentbeszédnek".*
- Hölgyeim (kezdem így, hogyha rajtam kívül van még nő a templomban) és Uraim! Önök mind megbecsült egyházvezetők, engedjék meg, hogy az utolsó szó jogán a döntésük előtt pár mondatban összefoglalhassam ismét álláspontunkat!
*Csak akkor fojtatom, hogyha beleegyező válaszokat kapok, és csend ül a teremre.*
- Mint a Hallgatag Úr felkent szolgája nem vagyok a szavak embere, ám most csak az önök kedvéért megerőltetem magam.
Elhangzott itt, hogy szektaalapító tévelygők lennénk. Pusztán közlöm, hogy a rendház már több tíz éve megalapításra került, nem újdonság, újítás, szakadás az ami szándékunkban áll.
Érdekes módon a zászlóháborúban senki - mondom SENKI nem ragasztotta rendünkre a szekta, tévelygő, eretnek jelzőt és így utólag visszagondolván mindaz csak arra volt jó, hogy alakoskodjanak velünk szemben, hogy a Vörös lobogók alatt álljunk hadba a Fekete segereg ellen. Akkor mindenki elfogadta létezésünket, ténykedésünket, és senki nem állított akadályt, hogy a Vörös lobogó égisze alatt küldjük Urunk színe elé az ellenséget, valamint szabadítsuk meg a világot a feltámasztott élőholtak és egyéb túlvilági kreatúráktól, melyet a gonosz erők hívtak életre ellenünk! Most, hogy már nem dúl a háború, miért lettünk tévelygők?
*Tartok egy pár pillanatnyi szünetet, de arra senkinek nem adok alkalmat, hogy közbevágjon, ha ilyen történne rögtön folytatom a beszédet felemelvén hangom, hogy még nem fejeztem be.*
- Sajnálatomra épp a Krad papság az, akik kardoskodnak az egyházalapításunk ellen, holott nekik kellene megvizsgálniuk minden szemszögből e ügyet, s nyitottnak lenniük a történésekre, nem pedig csuklóból elutasítani azt ami már eldöntetett a Herceg részéről. Vajon ez a bölcs Kradnak mennyire tetsző cselekedet?
...
Láthatólag a Gilron papok kettéválásának felemlegetése jelen templomban mély ellenszenvet válltott ki irántunk, de kérdem én Miért? Talán mi is a szakadár papság közé tartozunk? De vizsgáljuk meg az ügyet másik oldalról is. A jelenlévő egyháztagok nem ugyanazt az Urat szolgálják, mint akik elvonultak a Zedur lankáira? Vajon hogy létezhetnek ők ott anélkül, hogy az itt jelenlévők által tisztelt, szeretett Istenük nem fogadta őket is a kegyébe? Hogyan tudják akkor ők ott hirdetni Gilron tanait a köznép számára, ha maga az Istenüket elhagyták maguk szerint azzal, hogy szakadárok lettek.
Ugyan ez a helyzet az ortodox Darton papokkal... Talán nem egy Úr kegyelmében vagyunk?!
Kérem itt másról nincs szó, csak világnézeti különbözőségről - ami pedig nem egy az Urunk nézeteivel, akaratával. Kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük egy Isten akaratát, döntését?
S ha már a más gyarló emberi nézeteknél tartok...
Dreina egyházában is megvolt a szakadás az Oroszlánszív-lovagrend szétválásával. Mélyen elitélték őket ezért és elhatárolódtak tőlük, ám mégis jók voltak akkor amikor Krán pusztító serege Pyarront elpusztította, és helyet adtak Viadomoban a Papi Széknek és az Államszövetség teljes vezetésének. Mégis jó volt számukra, hogy egy erős kezű teokratikus ország védelmezi őket, amikor már a saját hadseregük, papságuk csúfos vereséget szenvedett... Mégis jók a szakadárok? Vagy csak a szükségben? Békés időben miért nem fogadják el jelenlétünket, munkásságunkat, nézeteinket?
Elgondolkodtak már azon, hogy ezzel a merev elutasítással több pyarroni parancsolatot szegnek meg?
*Hatásszünet, hogy az első öt-hat parancsolatot végigmondhasság magukban, majd ismét megszólalok.*
- A parancsolatok így szólnak:
"Légy türelmes más hitekkel, ha ők is türelmesek veled!"
Mi türelmesek vagyunk más hitekkel, nézetekkel szemben, pusztán a véleményünket nyilvánítjuk ki sajátos formában.
"Hagyj másokat akaratuk szerint élni, ha ők is hagynak tégbed!"
Békében és bizonyos együttműködésben szolgáljuk a rendet, a békét, és óvjuk az élet minden formáját mindiaddig, amíg bennünket békén hagynak mások. Ha nem fellépünk a jogtalan viszályszítókkal szemben minden eszközünkkel hisz: "Ne keresd a viszályt, de azt se hagy, hogy jámbor tétlenségedben megalázzanak!"
"A tudás szent; minden formáját óvni és védeni kell!"
Vonatkozik ez a lélek, halál ismeretére; az élőholtak és egyéb túlvilági kreatúrák ismeretére, és az ellenük való fellépés hatásos módszerére - és ezt rajtunk kívül aligha ismerheti bárki is jobban.
"Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellenséged ő; aki pedig a szolgálatába áll, túl soká élt már ezen a földön!"
Ez a parancsolat mindannyiunk közös parancsolata a szó szoros értelmében. Nem különböző oldalon állunk, hanem ugyan azon az oldalon, csak mint minden gyarló ember egymástól eltérő nézeteket vallunk, s olyor képesek vagyunk a saját önös érdekünket a köznép a HÍVŐK érdekei elé helyzeni.
Mindannyiójuknak figyelembe kellene venniük a hívők érdekeit is. Az elutasítással megfosztanának jó pár hívő embert, akik Urunk kegyére vágynak, s tőlle várnak erőt a haláluk gondolatának elviseléséhez, és hogy a Hallgatag Úr színe elé megnyugodván, tiszta gondolatokkal érkezzenek.
*Itt fogyott el a szó belőlem. Nyíltan végigjáratom a tekintetem a jelenlévők között, s hallgatásom, tartásom, mimikám egyértelművé teszi, hogy végleg befejeztem a "szentbeszédet".*
<Azt hiszem pár hétig elég lesz tőmondatokban megszólalnom... Nem nekem való ez, kellene valami ital, mert igencsak kiszáradt a szám.>

[Sion]

(Elric)

-Én észak felé tartok Harting városába és mondhatni meglehetősen sürgős az utam, szóval ha akarsz, velemtarthatsz! De ha pihenőre vágynál inkább, akkor kívánj jó utat, mert én indulok is lassan.

*Azzal füttyent egyet, mire arrébb a lova felkapja a fejét és hozzáüget. Elric megsimogatja a gyönyörű állat feltét, megpaskolja a nyakát és felugrik a hátára.*

-Nos hogy döntessz barátom? Velem tartassz?

[Ichigo]

Nasnaer

-Persze veled tartok, úgyis ott vár rám az ismerősöm a Hűvös Kazamata fogadóban. Társulok, hozzád, és indulhatunk is.

*Azal ő is felül a lovára, odabaktat Elric mellé és elindulnak*

//OFF: bocsi az előző reagomban véletlenűl fővárost írtam Harting, helyet. Módosítottam, ha nem baj.//

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul-i Dreina főtemplom
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Saun, Scyllaina
*************************************************************

//Saun, Scyllaina //

Scyllaina szavai elgondolkodtadták az egybegyülteket, de nem hatották meg. Tudják ők az igazságot de ez a nap nem az istenek igazságáról szólt, hanem az emberekéről.

A vita eléri a csúcspontját amit Kendrick atya zengő hangja hűt le:

- Jól van testvéreim elég volt ebből, mostmár jussunk dűlőre a kérdésben! Kérlek benneteket kézfeltartással szavazzunk:
- Ki támogatja Darton-lovagjainak rendalapítási kérelmét Sinog Kulban?

A kezek elkzdenek a levegőbe emelkedni.

Ahogy várható volt, Krad hívei elutasították és Gilron papjai is csatlakoztak ebben az egyetértésben.
Ami meglepő: Egyházi diplomáciai és leginkább formális okokból- meghívták a helyi Ellana főszentély nagyasszonyát aki mindenki meglepődésére felemelte alabástromfehér karját, ezzel fejezve ki támogatásáról az új testvéreket. Sok vizet nem zavart a voksa, inkább csak jelzés értékű.
Kyel papjai egységesen, rövid hezitálás után bár, de felemelték a kezüket. Ezután láthatólag megindult a mozgolódás Dreina széksoraiban: az egyházának fele –köztük a főpap- elfogadta a javaslatot és a marmeliták mellé állt. Döntő többséget szerezve a legitimizációhoz.

A Bosszúangyalok vezetője karba fonta a kezeit és így jelzi tartózkodást a szavazástól.
- Ha jól látom már elrendeltetett. –mondja csendesen.

Az ellentábor egyátalán nem elégedett a döntéssel; felzúdúlnak és Monroe harsogja:

- Ezt nem tűrhetjük! Hogy fogadhattok el egy szektát legitimnek!? Felebbezünk a döntés ellen és az Inkvizítorok Tanácsa elé visszük az ügyet; valamint kérvényezni fogjuk Kendrick atya leváltását a Papi Szék éléről! –mutat vádlón a főpapra és hívevel elhagyja szentélyt. Gilron papjai követik.

A többiek maradnak.

Kendrick nyugodtan megszólal:

-Köszönöm testvéreimnek a zsinaton való részvételt, és azt hogy az ittmaradottak rangjukhoz méltóan fogadták a számukra nem tetsző végeredményt is.
Akármi is lesz a vége, egyenlőre még én vagyok a zsinat elnőke és ez a gyűlés törvényes; bárhogy is dönt majd az nemzetközi Inkvizítorok Tanácsa.
Reméljük a vizsgálók kevesebb indulattal és több belátással, igazságérzettel viseltetnek hitünk dolgai iránt, mint Monroe testvérünk.
Kérlek benneteket, Monroe atya bejelentése ne keltsen haragot szívetekben; hitünk és népünk erős oszlopa és nem kíméli magát ő és lovagjai sem ha vérét kell hullatni a hazáért. Bármilyen keményfejű természettel verte is meg az ég, ezt ti sem vitathatjátok el tőle.
Nos, írnok kérem jegyzőkönyvbe venni:
A mai napon a gianagi zsinat 57 igen, 43 nem szavazat és 3 tartózkodás mellett, elfogadta, és törvényes rendkéndt ismerte el az Airun al Marem delegáltjai által létrehozni szándékozott gyülekezetet, melyet urunk a herceg is támogat.
Kérlek benneteket testvéreim álljunk fel, járuljunk eléjük és köszöntsük hagyományainkhoz és hitünk által előirt, illő módon frissen befogadott hitsorosainkat.
Ezek után a főpap lejön a tribünről és egyesével a dartonitákhoz megy, -alkar-kézfogással- szertartásosan mindegyikőjükkel összekapcsolódik egy másodpercre és áldást oszt:
- Legyetek üdvözölve a pyarroni eszme és Gianag kebelében, Dreina áldása szálljon rátok! –majd felizzik nyakában a Dreina szimbólum.
Majd ezek után hasonlóan sorba mind a papok és lovagok, alkarfogással megérintik az új testvéreket és köszöntik őket:

-Elfogadtunk testvérem. –mondják egyszerűen és ezúttal komolyan is gondolják, mert –a szertartásrendnek megfelelően- a befogadó pap-társnak Áldással kell szentesítenie szavait istene és a gyülekezet előtt.

Ellana papnője mosolyogva mentegetőzik:

- Ha ez elfogadható én és nővéreim úrnőnk templomában osztanánk áldást az arra igényt tartó egybegyültekre.

//Saun//

Az előljáród a mindig zord Boyd szája szögletében megjelenik egy mosoly görbülete az Ellana-papnő szavaira és halkan dünnyögi:

- Pedig azt megnézném ahogy itt helyben megáldja a testvéreinket a Lótusz-leány…-morogja, mire a fiatal lovagtársaddal Tegan-nal összevillan a tekintetetek, Tegan kiprésel magából egy kényszeredett félvigyort, de nem szól.
- Na jól van fiúk, ha már itt összeborulunk az égiek nagy szeretetében nem maradjanak ki a Bosszúangyalok; mert mi is részei vagyunk a gianagi egyházközségnek, bármilyen kevesen is. Egy Áldás még belefér; ebbe a történelmi pillanatba,- őszintén szólva nem hiszem, hogy az Inkvizítorok itt majd megvétózzák ezt a döntést,- és illő hogy Uwell egyháza megemlékezzen a fontosabb eseményekről. Ilyesmire nem volt itt példa már vagy 20 éve, úgy látszik ez ilyen rendhagyó zsinat és nem akarom hogy Uwell egyháza közömbösnek tűnjön, mikor a többi ünnepel. Én magam se osztottam Áldást már vagy tíz éve, de most kivételt teszek. –mondja az elöljárótok és beáll a sorba a többi pap közé, akik meglepetten pislognak a zord Bosszúangyalra, hogy tulajdonképpen mit is akar…
//Off: Te is megáldhatod őket, ha akarod, ezúttal nem kell személyekkel számoljál, az áldás a csoportra vonatkozik, és csak szertartásos jelentősége van.//

//Scyllaina//

Kezded úgy érezni magad, mint Mara nénéd esküvőjén mikor az ifjú párt lerohanja a násznép, hogy üdvözlőcsókkal és jókívánságokkal árasszák el őket, de meglehetősen durva pátosztörés lenne most lelépni. Valami hasonló járhat Sholto fejében is, mert kényszeredetten megereszt egy poént felétek, mikor megindulnak a sorok:

-Kérlek add uram hogy puszit ne kapjunk!

- Ugye nem kell mindegyikkel kezet fogni? –kérdi melletted a lovagtársa
- Pofa be, Glanmar és vágjon olyan képet mint aki egész életében erre a pillanatra várt!...és mosolyogjon maga kretén! Tudja hogy kell?
- Igyekezni fogok uram…-dünnyögi vissza a fiú.

[Sion]

(Elric)

-Kezd gyanús lenni nekem ez a dolog... -*a szobor felé fordítja lovát és meghajol távozás előtt*- Úrnőm, azt hiszem ebben a te kezed lehet. Köszönjük neked! - *azzal lovát visszafordítja a helyes irányba és megindul* - Ha jól selytem ez nem lehet véletlen (ennyire nem lehet híres az a fogadó, ha még nem hallottam róla, a véletlenben meg nem nagyon hiszek ), szóval megkérdezem. Mi újság a jó öreg Haguddal? Jómagam jó 4 éve nem láttam. Nagyon megvénült az öreg?

[Ralog Gebbro]

/Tagrid/

*A kis törp tapogató jelenetére felfigyelve erősen uralkodok magamon, hogy ne szóljak rögtön közbe, majd a törp hölgy ölembe esése után mentegetőzésére megnyugtatóan szólok hozzá.*
- Nem kell bocsánatot kérnie, nem ön a hibás.
*Eközben leültetem a mellettem lévő székre, majd végig nézve a ruhámat a kis mitugrász törpe felé fordulok, de idő közben megérkezik a törpleány bátyja. Szavaira csak nemlegesen megrázom a fejem.*
- Nem, nem törp uram, nem ön fogja megtéríteni a károm, hanem az a szégyentelen törpe, aki nem ismeri az etikát, az udvarlás szokásait, még akkor is ha részeg. Majd ő megtéríti a károm!
*Utolsó mondataimat erőteljesen mondom szúrósan nézve a rendbontó törpét.*

//Nincs a karakternek Heraldikája.//