A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Drin, Ryell
______________________________________________________

Testvéretek egyik kezével int. Nincs szüksége segítségre.

-Menjetek tovább, egy pillanat...

Arcizmai már nem feszülnek olyan riasztó mértékben. Úgy tűnik, lassan leküzdi fájdalmát, végül sikerül magától felállnia. Ha elindultatok nélküle, kicsit botorkálva ugyan, de felzárkózik hozzátok.

-Ez a hely megfojt minket. Még a felén sem vagyunk túl...

[Alauron]

(Drin)

- Jólvan, deszólj ha rosszul vagy.
<Ahoz képest, hogy alig ismerjük egymást, már kezdünk kitartani egymás mellett. Nem is hiába, rá vagyunk utalva. De azért nem képzeltem volna...Mi lehet most Andoval, és Cadrissal? A mi hibánk volt? Együtt kellett volna maradnunk? Ők, is együtt vannak, ha minden igaz. Remélem látjuk még egymást.>
Tovább botorkál, s vállán tányúlva megtapogatja az elemózsiás zsákot.
<Még megvan. Nagy szükségünk lesz rá. Viszont Cadriséknak nincs semmijük.>
Még elgondolkozva is sikerrel veszi az akadályokat, és lába nem akad meg a kátránnyal itatott talaj egyenetlenségeiben, vagy az átkos fák gyökereiben.

//ügy. próba sikerült//

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Miért nem fogadja el a segítségem? Méltoságon alulinak tartja ha segítenek neki? ja de nem értem még ennek az országnak az elveit...>>

-Rendben-bólint kisé dacosan- ha nem hát nem...- látni rajta hogy nem érti mégis miért nem kel a segítsége.

- Akkor siessünk...tudtok futni?

<<Ha tényleg futni fogok két perc sem tellik bele és remegve fogok összerogyni!Hisz már most is görcsölnek a lábaim..de nem tehetek mást...>>

egészég próba: 5 újradobás 9 nincs meg-1 fp

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Drin, Ryell
______________________________________________________

Ryell: Kérdésedre Alix kurtán válaszol.

-Legalább megpróbálhatjuk.

Azzal nekiiramodik, teljes erőbedobással, mintha meg akarná alázni a mocsarat. Csizmájának talpáról a szurok csóvaként nyúlik, nemrég hófehér ruhája csupa vörös és fekete. Ahogyan ismét egy magaslatra ért, még épp látótávolságon belül, megáll, és bevár benneteket.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Azért ne olyan sietősen kisasszony!-mondja zihálva ahogy beéri őket.- nem mindenki született atlétának!

<<szúr a tüdőm a lábaim remegnek... a fenébe is ! sose éreztem még magam ilyen pocsékul...Jót röhögtök most rajtam odafönn ugye?.>>

-Menjünk tovább-modja egy percnyi pihenő után.- gondolo még hosszú az út a faluig...

<<Remélem Cadrisékat is ott találjuk>>

eks próba: 4 megvan

[Alauron]

(Drin)

<Futni!? A fene álna belétek, alig állok, de fussunk! jó, azért se mondjáétok rám, hogy nem próbáltam meg.>
Megpróbál futni, bár nem tól gyorsan, inkább kocogás ez. Mégha fizikailag nem is olyan fáradt, mert a fájdalom azért alábbhagyott valamennyire, azért fut egy darabig. Sokszor futott, és sokat, megtanulta beosztani erejét.
<Legyek akármilyen fáradt, nehogymár ne tudjak megtennii még egy pár lépést sem!>
Újból nekilát, és bár émelyeg a gyomra, és szédül is, azért csak futásnak ered, és nem sokkal Alix mögött odaér, ahol a lány megáll pihenni. Ryell panaszára elmosolyodik:
- Te akartál futni Ryell! Nembaj ennyivel is kintebb vagyunk. Megússzuk meglátjátok, és Cadrisék is megcsinálják! -próbálja lelkesíteni a többieket, szinte kitalálva Ryell gondolatát.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Bár kimerült testeteknek igazán szüksége van a pihenésre, a vidék nem enged szorításából. A levegő olyan súlyos, mint az ólom, minden lélegzetvétel fáj, és ahogy az adrenalin lassan távozik testetekből, sebeitek undok tűzzel lángolnak fel ismét. Több tagotokon iszonyatosan megégett a bőr, normális esetben hetekig nyomnátok az ágyat egy ilyen után.

[Rayvanur]

(Ando)

Ahogy lassan vánszorgok meg megállva a vidéken a szememmel mást sem keresek mint egy helyet ahol lepihenhetnénk egy picit.

<Vajon meddig bírom még ájulás nélkül? 5 perc vagy egy óra Neem maximum30 perc és pihennem kell. De hol? Itt tovább már nem mehetünk...>

Egyszerűen lehevered a földre, hogy pihenjek egy kicsit. Próbálok kényelmesen elhejezkedni de hamar feladom.

[Cadoras]

<Cadris>

Ahogy az adrenalin átadja helyét a fájdalomnak, összeszorított fogakkal küzdök az eszméletvesztés ellen, hisz ily súlyos égésekkel... //Ép is le kéne jöjjön, mivel az égési sérülés elég súlyos dolog//
Lábamra koloncként nehezedik eme elhasznált torzó, s most érzem csak igazán a kínt.
<Darton könyörülj szolgádon! Ne így halljak meg, hanem szolgádhoz méltóan!>
- Mit tegyünk? - kérdezem akaratlanul is kimondva, ahogy a kétség úrrá lesz rajtam.

[Rayvanur]

(Ando)

- Itt megpihenünk.

Válaszolok testvéremnek a földről. Ahol sikeresen befeküdtem két bucka közé.

[Cadoras]

<Cadris>

<Hát megtörtént ez is. Feladta már a reményt. Ez a tűz veszélyes, s álmunkban még megfulladhatunk...>Térdre esek, majd elfekszem a földön, minden tagom kinyújtva. Kendőm az arcom elé teszem - már amennyi maradt belőle...
//Helyezkedésem, mint a híres Da-Vinci rajzon látható; azon helyen, ahol épp voltam.//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Cadris: Megadod magad a fáradtságnak, tested ernyedten nyúlik el az egyik buckán. Erőd fogytán van, pár pillanatig csendben hallgatod, lehunyt szemekkel ahogy egyre közeledik felétek a lángtenger. Nem sokkal később...a bucka görcsösen megrándul alattad. Hátadba belemar a fájdalom, üvöltve veted magad oldalra, és riadtan nézel hátra. A bucka, amire ültél, levetette magáról álcáját; hússzínű, fekete pengékkel megtűzdelt hátú gombóccá formálódott, "tüskéi" olyan hosszúak, mint egy gorviki tőr. És ahogy egyre inkább kiássa magát a földből, a dombon lévő összes hirtelen felsziszeg, akár a vipera.

//EDIT: Cadris, a tűz miatt 1 Ép-t sebződtél, a tüskék 5 Fp-t sebeztek. Tőled változatlanul kérem az egészségpróbákat.//

[Cadoras]

<Cadris>

//Eg. próba: 5, 3 újradobva 6 - mindkettő sikertelen, -2 fp.//
Erőtlenül üvöltök fel a fájdalomtól, s gurulásból próbálok felkelni, de próbálkozásom sikertelen lesz, hisz az Adrenalin még nem tudta csillapítani a fájdalmat. Így félig fekvő pozícióból csak azt érem el, hogy dobóbárdot dobok frissen előkerült ellenfelembe.
//A csatabárdommal nem tudtam volna gurulgatni ily fájdalmak miatt.//

[Rayvanur]

(Ando)

Az ordításra rémülten kapom fel a fejemet, hogy körbenézzek.

<Hova kerültünk már megint?! Sehol sem lehetek nyugton ezen az átok vidéken?>

Közben próbálok tőlem telhetően gyorsan feltápászkodni de nem igazán megy.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Csatabárdod hangos csörömpölés kíséretében áll bele a sünbe, ami a sebnek köszönhetően gennyes keléshez hasonlóan fakad ki, üres hártyává válva néhány pillanat alatt. A vér szökőárként ömlik belőle; legalább most már tudod, miért volt olyan puha. Kiráz a hideg a gondolattól.

//Asztrálpróba -2-vel, sikertelenség esetén elragad a kétségbeesés.//

Ando: Körülötted mindenütt acéltövisek, a sünszerű förmedvények szinte a füledbe sziszegnek. Oldalra fordulsz, hogy ne érjél hozzá egyikükhöz sem, ám minél inkább kiássák magukat ezek a dögök a földből, tüskéik annál inkább állnak el testüktől.

//Ügyesség és asztrálpróba, előbbi azért, hogy föl tudsz-e állni. Ügyesség +1, asztrál -2, ugyanaz mint Cadrisnál.//