A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Rayvanur]

(Ando)

< Eh valóban arra van. És most még össze is esett. Segítenem kell valahogy...>

Lassan kínlódva elindulok arra amerről a hangot hallottam. Közbe sűrűn meg álok pihenni és győzködni magam hogy tovább kel mennem.Mikor végre odaérek. És megtalámom a testvérem. Elősször megpróbálom magához téríteni. Ha nem sikerül akkor a legközelebbi biztonságos helyre vonszolni.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Ando: Úgy tűnik, Cadris végleg megadta magát az átkos mocsárnak. Nem sikerül felébresztened, szíve ugyan ver, de igen gyengén. Arca olyan sápadt, hogy még a sötétben is feltűnik. Sietned kell.

Hosszú és gyötrelmes út következett. Ahogy a tűz továbbterjedt, az egész mocsár lassan életre kelt; lomha árnyak mozdultak a fák között, névtelen szörnyetegek másztak elő a szurok alól, fekete hátukon vörösen derengtek fel a lángok. Nyugat felé tartottak, menekültek a tűz elől, nem törődve veled és testvéreddel. Minél inkább eltávolodtál a vidék szívétől, annál könnyebb volt a haladás, a köd azonban, mely lassan elkeveredett a füsttel, egyre inkább megnehezítette a dolgod.

Fél mérföldnyi út megtétele után végképpen nem látsz már a ködtől. Ahogy kezeddel kaszálva haladsz előre, a lábad alól hirtelen kifogy a talaj. A síkos, fagyott lejtőn jó tíz lábnyit csúszol, míg földet nem érsz újra. Ha nem kapaszkodtál volna görcsösen testvéredbe, könnyen lehet, bezúzta volna fejét. Így viszont csak megütötte magát, aminek bosszús kiáltásával hangot is ad. Legalább nem vagy egyedül.