Utak, ösvények, csapások

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten/

* Rátekint nevetés közben Lerionra Hart, majd legyint egyet.*

- Ne szívd mellre öregharcos! Szerinted a Hallgatag úr nem heherészik ilyenkor trónján!? Mikor ilyen események fűszerezik Gorvik eme poshadt földjét! * Nevetése egy idő után alábbhagy. Lassan telnek számára a percek, órák. Ül lován, s figyeli a tájat, az utat. Várja már, hogy nagy végre a kereszteződéshez érjenek, s lovát „ráfordíthassa” az Oblarise felé vezető útra.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Nem köszönöm! A viszont látásra! - *mondom a nőnek. Kifordulnék a helyiségből, de észreveszem a gorviki férfi újabb munstráját Egy félmosoly kíséretében félhangosan megkérdezem tőle, ahogy mondhatni együtt megyünk ki a fogadóból:*
- Hívassunk egy festőt, hogy megörökítsen?
*A reakciója miatt egy kicsivel lassabban megyek (kíváncsi vagyok rá), de a szobám felé veszem az irányt, hogy a fentlévőségemet lehordjam, s készüljek az útra végre, hogy mihamarabb beérjem rendtársam.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül



*A kis intermezzo után tovább indultok. Úgy tűnik Ranti fél a megtorlástól, próbál minél távolabb lovagolni Leriontól.
Néhány órás lovaglás után eléritek a kereszteződést, ahol – már tudjátok – bal felé mentek.
Az út továbbra is fenyvesen visz keresztül. Errefelé már sokkal kisebbek az emelkedők és a dombok, eléritek hamarosan a síkságot.
Olyan dél körül járhat az idő, amikor elég furcsa tájhoz értek.
A fenyves szinte átmenet nélkül adja át a helyét egy poros, csupa homokból álló, teljesen kiszáradt területnek. Legalább egy mérföld széles, és két-három mérföld hosszú. Semmiféle növényzet nincs ezen a kiszáradt területen, az eddig megszokott fenyőfák is eltűntek.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délelőtt



*Az asszony visszakérdez:

- Milyen lova volt kegyelmednek?...Fekete, nagydarab? Az uram beengedte a többi ló közé a karámba. A falu túlsó szélén van, ott érdeklődjön!

*Amikor a lovat említi, az egyik hátsó ajtó mögül egy fiatal fiú jön ki, lehet olyan tizennégy-tizenöt éves. Egyszerű parasztnak tűnik, mégis megszólít:

- Én odakísérhetem, úgyis arrafelé megyek!

*Valamit rágicsál, sunyi kis szemeivel téged vizslat.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: reggel



*A gorviki rádvigyorodik. Szép fehér fogsora van, és a mosolyában is van valami, amitől biztos megőrülnek a gorviki dámák. Megbiccenti a fejét, majd válaszol:

- Ó, nem szükséges festő drága hölgy, minden porcikáját az eszembe véstem! Soha nem felejtem el szemöldökének remek ívét, szeme szépségét. Kár, hogy nem ismerhetem meg jobban...

*Fura módon ő is a lépcső felé megy, előreenged, úgy tűnik a szobájába tart.
A szobádban hamar összekészülődsz. Vérted felhúzásával elvacakolsz egy ideig, de a cuccaidat gyorsan összepakolod. Amikor a lépcsőn lefelé mész, látod, hogy a lovad ott vár a fogadó melletti póznához kötve.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Minden porcikámat? - *kértértelmű mosoly jelenik meg a szám szegletében, szemem is mosolygásról árulkodik, de van ott valami "sötét" is.*
- Az ismeretséget valaki megtiltja? Egyszer ami sosem...
*Elszöszmötölök jó pár percig a vérttel míg magamra öltöm, de szerencsére az évek alatt ez már eléggé jól megy egyedül is. Összeszedem a holmimat és kilépek a szobám ajtaján. A kulcsot benne hagyom, hisz ott volt akkor is amikor megmutatta az a fiatal lány a szobát tegnap este.
Rulyhoz lépek, megnézem, hogy jól lett-e felszerszámozva. Ezek után elhelyezem rajta a nyeregtáskám, s minden egyéb felszerelésemet. Mielőtt elindulnék körbenézek az udvaron egy helyi illető után - valakitől csak meg kell érdeklődeni, hogy milyen messze van Warvik és mely irányba?*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: reggel



*Lovad úgy tűnik jól van felnyergelve, felpakolsz, majd te is nyeregbe lendülsz.
Ha jó emlékszel egy út vezet keresztül a falun, úgyhogy az útirányod egyértelmű.
Warvik távolságáról megkérdezheted a legközelebbi utadba akadót, egy helyi embert, aki épp a kocsmába igyekszik. Egyszerű ruházata van, de nem paraszt, inkább valami mesterember lehet.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Már Ruly nyergében ülve állítom meg a mesterembert.*
- Jó reggelt Uram! Megtudná nekem mondani, hogy milyen messze lehet ide Warvik városa lóháton?
*Tisztelettel megköszönöm a válaszát, bármi is legyen, majd a lovamat először séta, ügetés sebességre össztökélem. Sietősre fogom a haladást, de azért agyon sem akarom hajszolni a lovamat, kell ő mág másnapra is.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: reggel



*A férfi teljesen elképed szavaid hallatán, és falfehéren válaszol:

- Ne menjen oda hölgyem! Az már Gorvik szívében van. Én csak megsaccolni tudom, de ha a kiépített utat követi, akkor is van vagy harminc-negyven nap! Már ha nem esik baja! Az már a Kosfejest imádók hazája, azok meg bármire képesek! Pláne egy idegennel!...Bár, mostanság a háború miatt talán nem annyira kemény a helyzet...Ne akarjon idő előtt meghalni, vagy rabszolgaként elsorvadni valahol! Ne menjen arra az átkozott vidékre!

*Beszéd közben gyakran csóválja a fejét, és miután befejezte bemegy az ivóba.
Már épp megsarkantyúznád a lovad, amikor az a gorviki férfi sétál ki az ivóból, akivel nemrég beszéltél. Rádvigyorodik, majd megszólít:

- Úgy tűnik, mégis lehet alkalmam megismerni önt kisasszony! Mindent hallottam! Én is Gorvikba tartok, bár nem éppen Warvikba. Ha elfogadja a segítségemet, egy darabon elkísérhetem, ha nincs ellenére!

*Közben egészen közel jött, már alig egy lépésre vigyorog tőled.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Köszönöm jóuram, de ne féltsen engem! - *válaszolom a mesterembernek. A 30-40 nap kicsit nagyon nem tetszik.*
<Már így is jövök egy hónapja, s kell mégegy, majdnem kettő? Miféle tréfa ez Istenem! Vajon mikor és hol lesz a csattanója?!? Oda se neki, várom már a pillanatot!>
*Még sikerül megfogni Rulyt a léptetésben a gorviki szavaira. Nézem, nézem kifejezéstelen arccal egy pár szegmens erejéig a lovam hátáról, majd komoly hangon kérdezek vissza.*
- És mégis meddig szándékozik itt állni? Vagy talán szaladni fog a lovam nyomában?
*Kivárok egy kicsit, hogy érlelődjön benne a válaszreakció, majd elmosolyodom.*
- Én megmondtam, hogy "Egyszer, ami sosem!" - *leszállok a lovamról, a rendben megszokott mozdulattal nyújtom feléje jobbomat alkarszorításra* - Sebille Hosstra vagyok. Köszönettel elfogadnám az ajánlatát!
Mikor tudunk indulni?

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Csendesen baktat lovával. Egyenlőre nem szól senkihez, ha őt sem kérdezik. Figyeli a hegyeket, a fenyveseket, a lankásabbá váló tájat. Midőn a teljesen elsivatagosodott terület szélére érnek, meghúzza Ortemis kantárszárát, ezzel megállásra ösztökélve hátasát. Végigméri alaposan a területet. Valamiféle jelet keres, hogy mi is történhetett itt. *

<… Dartonra! Hatalmas erők munkálkodhattak itt, hogy eme táj, ily élesen elhatárolódva a környezettől, ennyire kietlen sivataggá vált! Kik tehették és mikor?! …>

// Ha szükséges: IQ próba: dobás:2, Megvan! //

<… Azaz érzésem itt valami csata zajlott! Az amundok, a sivatagi kutyák mágusai lehettek azok!!! Hatalmas erővel bírhatnak, hogy egy ekkora területről eltüntették az élet minden jelét!?…>

* Gondolatai után Lerionhoz fordul.*

- Látom erre már mutatkoznak a háború jelei! Tudod ki tehette? Kinek áll hatalmában ekkora erő? * Kérdezi rendtársát, majd Rantihoz fordul.*

- Mióta „áll ez így”? Mit tudsz gyerek? Mi történt itt pontosan?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: reggel



*A férfi habozni látszik, amikor kivársz néhány másodpercet, majd ő is elmosolyodik, úgy tűnik érti a tréfát. Miután bemutatkozol, ő is ezt teszi:

- Örvendek! A nevem Sandro Cortese. Éppen a számlámat egyenlítettem ki, a lovaimat most szerszámozzák fel. Csak felmegyek a cuccaimért, és indulhatunk!

*El is indul felfelé a szobája felé, alig telik el egy perc, máris jön is vissza.
Úgy néz ki, kicsit jobban felöltözött. Egyszerű, de erős anyagú utazó ruhát húzott, a derekára egy zöldeskék, cikormányos mintájú kendőt kötött. Három nagy nyeregtáskát cipel, és egy kardhüvelyben egy nagyobbacska kardot.
Éppen amikor leér, akkor vezetnek felétek két lovat. Mindkettő egyszerű utazó lónak tűnik, az egyiken utazó, a másikon málhás nyereg. Egy fiatal fiú vezeti őket. A gorviki felpakolja a málháit az egyikre, majd a másik nyergébe lendül. Kardját a nyereghez erősíti, majd hozzád szól:

- Indulhatunk hölgyem! Hosszú út vár ránk!

*Megsarkantyúzza a lovát, és elindul kifelé a faluból.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül



*Ranti csak a vállát vonogatja Hart kérdésére, fogalma sincs miként és mikor került ide ez a kiszáradt terület.
Ahogy jobban megnézitek a területet, úgy a közepe táján egy kis ház maradványait veszitek észre. Alig emelkedik ki a homokból és a porból, csak a falak látszanak, amik legfeljebb egy méteresek.
Semmilyen élőlényt nem láttok ezek a kietlen vidéken.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

*Dühe eloszlik, de ezt a hangján észre sem lehet venni.*

-Mutasd azt utat!-Mordul rá a fiúra, majd elindulnak, de a fiún végig rajta tartja a szemét, és hagy azért pár lépés távolságot.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délelőtt



*A kölyök elindul kifelé az ivóból, halad előtted. Nem siet, nyugodtan baktat. Közben nagyokat köpköd, talán bagót rágicsál.
Haladtok a házak között, sok katona járkál errefelé. A falu széléhez érve látod, hogy egy elég nagy létszámú csapat halad a falu irányába. Legalább kétszáz gyalogos, és hat-hét hatalmas batár, amit ökrök vontatnak. Vannak lovasok is, de legfeljebb tízen lehetnek. Főként shadoniak alkotják a csapatot, de látsz néhány gorviki arcot is.
Ti hamarosan odaértek a karámhoz, ahol húsz, huszonkét ló van elkertelve. Sok fajta van, te rögtön kiszúrod a saját lovadat. A többi között eszeget valami abrakfélét. A fiú megszólít, amikor odaértek:

- Mindjárt jövök uram, megkérdem, hogy ki hozza ide a lovát.

*Bemegy a legközelebbi házba. Alig vársz pár másodpercet, amikor egy magas gorviki jön ki a házból a fiúval. A magas átugrik a karám fölött, és kivezeti a lovadat. Közben a fiatal fiú kihozza a házból a nyergedet, ledobja eléd a földre. Nagyjából ekkor ér hozzád a magas fazon a lovaddal. Átadja a kantárt, és tartja a tenyerét...*