Gianagi tél [ÚTK]

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*Betelepszem úgy a többiek közé, hogy azért majd mindenkit lássak - legalább a mimikájukról tudjak leolvasni valamit. Egy csendesebb pillanatban megszólalok közös nyelven - hátha érti valaki mondanivalómat. (Merthogy eddig fordított Sholto nagyvonalakban, de amióta elvonult nem sokmindenre tudtam következtetni a társalgásból.)*
- Van mi csapat hat egyén? Tudni kell meg név!
Scyl - *és itt mutatok magamra jókedvvel* - nem ért meg nyelv beszélni. Tanul Scyl, érteni egymást meg.

[Ralog Gebbro]

/Tagrid/

*Leülök én is az asztalhoz. Iszogatok én is a borból, ha már kínálnak az areliták.
Az uwelita szavaira figyelek.*
- Én is azon a véleményen vagyok, hogy holnap a hajnal hasadtával induljunk, addig ha van mindenki eltudja intézni dolgait. //ervül//
*Felfigyelek az igencsak szótlan hölgyre körünkben, aztán ki is derül miért szótlan, amikor megszólal közös nyeven. Igaz én sem értem és beszélem a nyelvet kitűnően.
Szavai kicsit gondolkodásra késztetnek, de azért válaszolok úgy, ahogyan gondolom, hogy mit kérdezett és mondott közös nyelven.*
- Igen, hat.
Én Tagrid - *közben megveregetem a melkasom* - Öööö... közöst nem beszélni én nagyban. Kissé érteni meg egymást.
*Átválltok erv nyelvre.*
- A fene esne ebbe a közös nyelvbe. Hogy ez a nő sem tud emberi nyelven beszélni.

[Sion]

Elric

- Nos ha hajnalban, hát hajnalban bár az éjszakázástól jómagam sem tartok! Hűűűűű! Bárcsak előbb érkeztünk volna! Még sosem voltam konklávén vagy mi az istennyilán! No mindegy... Hajnalig legalább ihatunk még egy keveset!

-Én sem beszél pyarr csak tört. Név Elric. Lenni legnagy vadászmester Othar valaha! Tanít nyelv nem nagy jól, de segít. Kezd inkább iszik vele mink!

[Garmacor]

Rendben indulni reggel. Addig bocsátani meg rég nem lát hug.

majd a hugomhoz fordulok és törpre váltok
- Mesélj kishugom. Mi újság hogy vagytok. Vagy menjünk valami nyugodtabb helyre?

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Bólintással nyugtázom a hallottakat és a hajnali indulást. Az biztos, hogy még a délután folyamán elzarándoklok Uwel valamelyik kegyhelyére a városban és áldozatot mutatok be egyrészt megköszönvén a segítséget, hogy a véres viszályt megfékezhettem, másrészt segedelmet kérve az egész csapatra, hogy teljesíthessük vállalásunk. Egyenlőre viszont csak figyelem, hogy Scyllaina nyelvi nehézségei milyen megoldást találhatnak. Mivel Tagrid és Elric is beszéli a nyelvet, amit a hölgy, így annyira nem látom vészesnek a helyzetet, de mindenképp jó lenne mihamarabb megérteni egymást a csapaton belül. Persze az érem másik oldala, hogy így bármi sületlenséget találok mondani zavaromban azt nem érti meg a Dartonita. Mondjuk eddig is jól leszűrte, hogy mennyire zavarban voltam a kézfogásnál. Azért nem árt igencsak hiányos műveltségemen sem csiszolni majd.*

-Elnézést Uraim. Látom Önök beszélik a Scyllaina nővér által beszélt nyelvet. A csapaton belüli megértés érdekében kérném Önöket, ha nem terhes számukra tanítsanak meg engem is. Gondolom a hölgy is szeretné megismerni az erv nyelvet, így közösen javíthatnánk a kommunikáció lehetőségeit.

*Az utolsó mondatnál a nőre nézek és ültömben kis fejhajtással próbálom jelezni, hogy róla van szó és nem akarom kizárni a témából csak legnagyobb sajnálatomra nem tudom számára is érthetően elmondani, amit akarok. Azért idő közben mértékkel én is fogyasztok a borból a társaság és a hangulat kedvéért. Ez csupán azért furcsa, mert ha nem lenne ez a zenés jó hangulat már elindultam volna a magam útját járva az Uwel-szentélyt keresni.*

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul, Vadászmester fogadó
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Mindenki
************************************************************

A nap hátralévő részében semmi rendkívüli nem történik már. A társaság szabadon töltheti az idejét azzal amivel szeretné. Nyelvet tanulhat vagy sétálhatnak a városban, vagy bármi egyéb, a másnapi indulásig.

/Drof/
-Nem semmi bajom ezekkel az emberekkel. –mondja Nina. – Nos kitanultam Galgo mesternél az ötvösmetreséget és pár utcára nyitottam egy boltot. Gyere be majd egyszer hozzám, és nézz szét. –mondja büszkén. –Tessék ezt neked csináltam. Ajándék. Szerencsét hoz. –mondja és egy csodálatosan munkált törp érmét csúsztat eléd, amin Tooma isten van megformázva és törp rúnák díszítik. Az érme teljesen szabályos oktaéder, mintha vonalzóval szabták volna, és aranyból van, közepén acéllánc átvezetve. Nem nagyobb egy pénzérménél, de legalább az ötvenszeresét éri, igazán csodálatos műremek.

/Tagrid/
Közben visszajön az a vöröshajú lány aki előszőr kiszolgált és leszedi az asztalt, elviszi a poharakat; és alaposan megbámul, a mosoly egy pillanatra sem hervad le az ajkáról.
Mikor Nasnaerre esik a tekintete egy kicsit elfintorodik, gianagban előítéletekkel kezelik a félelfeket.


/Nasnaer, Elric/

Tisztességesen fogyasztotok a gondjaitokra bízott jó borból, az areliták nem a szolíd visszafogottságukról híresek, mikor hárman ülenek egy asztalnál: egy másik arelita és egy hordó három puttonyos vörösbor.
//Off: Egészségpróbát kérek, akinek nincs meg annak a fejébe száll az ital és kicsit részeg lesz. Nem öntudatlan, de megérzi a piát; -1-gyel ideiglenesen csökken az Ügyessége, és -1-gyel a Karizmája.//

/Scyl, Saun/
Mikor a jókedvűen gajdoló Arelitákra néztek megfogalmazódik bennetek a kétség, hogy az idő előrehaladtával, és a fogyó bor menyiségével párhuzamosan két Arel-pap egyátalán képes lesz-e összerakni egy értemes mondatot a saját anyanyelvén, nemhogy tanítani benneteket, de hát az istenek útjai kifürkészhetetlenek.

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Megcsóválom a fejem a két Arel-pap vedelése láttán.*

-Nem lesz ennek jó vége Urak. Nemhogy nyelvtanulás nem lesz még ervül se értjük majd egymást. Azért csak érezzék jól magukat. Ha mindenki megbocsát megbontanám az asztaltársaságot és felkeresem Uwel egyik szentélyét. További jó mulatást.

*Ezzel végignézek a társaságon és ha senkinek nincs még mondanivalója felveszem csatabárdom és a fogadó kiszolgálópultjához megyek.*

-Elnézést. Jóféle óbort kérnék, ha lehet vöröset. Úgy négy kupányira lenne szükségem, ha megoldható valami kulacsszerűségben, hogy utazásra is magammal vihessem. Köszönöm.

*Ha tudnak szolgálni a kért nedűvel kifizetem az árát és magamhoz véve az óbort az ajtó felé indulok, hogy keressek magamnak egy Uwel-szentélyt. Ha tudom merre találom, akkor elindulok célirányosan oda, ha nem akkor kis városnézéssel összekötött kérdezősködés útján próbálom elérni célom. Ha megérkeztem belépve a szedrtartásos üdvözlőformulával köszöntöm a Bosszú Atyját és az oltár mellé helyezve a bort a bárdom fejére támaszkodva halk elmélyült imába kezdek, hogy megköszönve az isteni kegyet, melynek segítségével megmenthettem a törpe lányt a fogadóban ismét az Isteni enrgiákért folyamodjak. Ha imám meghallgatásra talált elegendő erőm lesz, hogy mindent a szertartási liturgiának megfelelően hajthassak végre. Remélve, hogy van áldozati kehely körbepillantok és ha lelek egyet, akkor abba töltök egy jó kupányi, úgy fél liter, óbort, majd az oltárra helyezve lehúzom fémlapokkal és láncszövettel megerősített vastag bőrkesztyűmet balomról és jobbommal a csatabárdomat markolom emg a fej alatt. Majd belekezdve a szertartás szövegébe bal tenyeremen sebet ejtve a bárd élével véremet aborba csorgatom, hogy elkeveredve vele méltó áldozatul szolgáljon a Bosszú, az Igazság és a Fájdalom Istene számára. Felemelve a kelyhet kérem Uwel segedelmét a vállalásomhoz, vállalásunkhoz.*

-Uwel fogadd vérem és a természet vérét, mely nem hull hiába, míg a Te Igazságod uralkodik és Bosszúra lel kit igaztalan sérelem ért! Kérlek segítsd meg szolgád és azokat kik szintén az Igazság nevében kelnek útra, hogy teljesítsük vállalásunk egy régi barát, fegyvertárs, bajbajutott felé. Fogadd a Fájdalmat, mely csekélység csupán mérhetetlen kegyedhez képest. Minden erőmmel és még azon felül is érvényre juttatom akaratod, mely nem puszta ítéletet, hanem Igazságot hoz majd Harting városába.

*A szertartás utolsó szavait hozzáfűzve kérésemhez és vállalásomhoz a kehely tartalmát az oltárra folyatom, hogy elnyelhesse Uwel kegye és támogatása jeléül. Végül, ha az áldozat sikeres volt mély imába merülök, hogy megmerítkezve az áhítatban ismét papi erőm teljében nézhessek szembe feladataimmal.*

//Sorrendben:
Ima
Szertartás
Ima
Ima//

[Yvett de Crei]

Scyllaina

- Aha ... Tagrid - *mondom a hóhajúnak, közben látszik, hogy próbálom összerakni a mondanivalóját. Elricnél is ez a helyzet, de megértem minden nehézség nélkül az utolsó mondatát.*
- Ülni itt jó, inni jó. Lenni neked mi név? - *fordulok közvetlenül a mási arelitához, aki eddig igen beszédes volt, csak nem felém.
Azért én mértékkel iszogatok, bár bizonyára többet mint az uwelita Saun. Figyelem, hogy mit mond beszélgetőpartnereimnek, de a nem értés miatt kíváncsi mosollyal fordulok hol a hóhajú újdonsült ismerősöm felé, hol Elric felé.*
- Mi az mi mond Saun én tőlem nekem?
*Az areliták jókedve és dínom-dánoma annyira nem ragad el (vagy igen? - nem szándékszok részegségig inni magam) elkönyvelem ebből ma nem fogok sokat megtanulni - hacsak azt nem milyen gyorsan lehet egymás után felemelni a korsót tele borral.*
- Lenni te - *és mutatok körbe a társaságon* - jönni honnan ide észak vége be? Én jöttem rég Abaszisz, Rowon tól.

[Garmacor]

ahogy kishugom a sorsáról mesél egyre szélesebben mosolygok nagyon örülök a sikerének
- Gratulálok hugocskám.
amikor odaadja az érmét elkerekedik a szemem
- Gyönyörű munka. Gratulálok és nagyon köszönöm. Bocsás meg de a nagy sietségben nem volt időm neked ajándékot csinálni tucatdarabbal pedig nem akartalak megsérteni.
majd az érmét a nyakamba akasztom
- érted mit mond a feketepáncélos nő? Nagyon zavartnak tűnik és számomra idegen nyelven beszél.

[Ralog Gebbro]

/Tagrid/

*Figyelve a vértes nő (Scyl) és Elric "beszélgetését" felhajtok egy kupa bort még utoljára.*
- Bocsánat, menni nekem dolog indulás előtt. - *mondom ezt közös nyelven a nőnek és az arelitának, majd ervvül folytatom.*
- Elnézést uraim, indulás előtt még néhány dolgot el kell intéznem. Hajnalban itt leszek lent a fogadóban.
*Ekkor érzekzik a felszolgáló lány, mosolyát látva felhúzom a szemöldököm, lassan fordulván követem a mozdulatait, lépteit. Enyhe mosollyal az arcomon biccentek csak úgy magamnak gondolván: "nem rossz bige".
Felállok és a pulthoz lépek.*
- Szobát szeretnék éjszakára, ha lehetne két ágyasat, hogy egybe tudjam tolni őket, tudja szeretek terpeszkedve aludni...
Majd vacsorát és reggelit is kérnék, ha megoldható korán hajnalban, hogy a korai indulásom előtt elfogyaszthassam.
*Közben azért néha pásztázom a fogadót - a vörös hajú felszolgálólány után.*

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul, Vadászmester fogadó
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Mindenki
************************************************************

(Tagrid)

A magas szőke fogadós bólint:

- 30 réz lesz uram. 10 réz a kétágyas szoba, 5-5 az ebéd és vacsora és még tíz külön felár, mert napkeltekor már terített asztal és reggeli várja, a konyha nyitása előtt. Én sajnos nem leszek itt hogy kiszolgáljam; de engedelmével; a legényemek meg kell fizesse a szolgálatot.

(Dobj Karizma-próbát! A következő reagodba írd bele, hogy megvan-e.<a fogadós és nem a szolgálólány miatt>)

Elkapja a tekinteted miközben a felszolgálólányt nézed.

- Hm. Látom Madlene már körbezsongta. Óvakodjon tőle, szeret ő mindenkit aki megtetszik neki, össze ne törje a szívét…szóval a kétágyas szoba meglesz. –teszi hozzá - csak hogy terpeszkedve aludhassék az úr…

(Drof)

Nina elmosolyodik.

-Igen, egy kicsit beszélem a közöst. Ha jól értettem a nő tudomásul vette, hogy együtt fogtok utazni és a neveteket akarja tudni és azt hogy hová valósiak vagyunk. Őt Scyllaina-nak hívják és Abaszisz az otthona…azt hiszem ezt mondták.
Aztán megszólítja a dartonita nőt, közös nyelven amit nem értesz, de a húgod rád mutat és azt mondja:
-Drof.

(Scyl)

A törp húga, Nina megszólít:

- Én lenni Nina. Ő itt fivér, név Drof. Mi van törrp. Él Tarin, magas hegyek alatt, itt Gianag, nem távol. Én fivér nem beszél pyar. Ő beszélni csak erv kicsit, rosszul.

(Saun)

Azután kapod el a fogadóst, hogy befejezte az egyezkedést a kyr-vérűvel.

- Óbor? - A fogadós biccent.
- Van. Erigowi kéklevelű. Öt éves.
- Kupányi? Hát…már meg ne haragudjék tisztelendő; de a legkisebb amiben veszem a nagykereskedőtől, az a 4 pintes hordó (1pint=kb 1,5 liter; azaz a 6 literes hordó ára 3 arany). Nem tartok külön csatos üveget meg kulacsot, megaztán el is vesztené az a drága jó bor a zamatát, ha kivenném abból a csodálatos meggyfa hordócskából ami érleli. Istenellen való vétek lenne tönkretenni az istenek ajándékát, tán még Noir haragját is magamra vonom; ne akarja hogy elvegyék az álmaim! –teszi hozzá babonásan.

(Dobj Karizmapróbát +1-gyel, a következő reagodba írd bele,hogy megvan-e.)

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

/Visszakanyarodva a fogadóshoz/

*Kissé furcsán hangzik a fogadós kifogása. Hirtelen nem tudom eldönteni komolyan ilyeneken akad fent vagy csak megpróbál többet kisajtolni a borért cserébe.*

-Nos fogadós Úr, ha jól értem egy kupányi bor két és fél ezüst. Illetve Önnél vagy veszek egyszerre tizenkét kupányit egy egész hordóval vagy nem kaphatok belóle. Hadd kérdezzem meg, ha egy vendége ebből a borából kér egy kupányit, akkor neki is csak az egész hordót hajlandó eladni? Az Istenek haragjával kapcsolatosan nem tudom miért haragudna meg Noir azért, mert nem akadályozta Uwelt az őt megillető áldozathoz jutni. Természetesen, ha Ön nem adja a bort megértem, akkor megköszönöm a felvilágosítást és keresek más borkereskedést, ahol kiszolgálnak.

*Ezzel elindulok, hogy keressek egy borkereskedést, ahol végül beszerezhetem a bemutatni szándékozott áldozat hozzávalóját.*

//Karizma: 12+1=13
K10: 2//

[Ralog Gebbro]

/Tagrid/

*A kocsmáros szavait végighallgatom, majd kifizetem az öszeget, amit kért.
A felszolgálólányra tett megjegyzésére válaszolok kicsi mosollyal, és a lányt figyelve.*
- Nem fogja összetörni a szívem.
Köszönöm a figyelmeztetést, meg persze a korai reggelire való lehetőséget.
*Ezt követően kimegyek a fogadóból, jobbra veszem az utam. Egy ruházati boltot keresek.*

//Karizma 14
dobás: k10 - 7//

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*A törpe nőre rámosolygok.*
- Nina. - *ismétlem meg a nevét, majd a fivévre felé fordulok és biccentek neki.* - Drof.
Én lenni Scyllaina, jönni messzi vidék. Én nem beszél ti nyelv. Lenni Drof beszéd velem különös ez. Tanulni én nyelv erv. Tanulni te nyelv is mint erv, tudni mi beszélni. Lenni erre képzelés te neked; Én tanulni meg ti nyelv?

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul, Vadászmester fogadó
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Mindenki
************************************************************

(Saun)

- Jaj, vitéz úr dehogy is nem kaphat! –teszi a könyöködre a kezét a fogadós- mindjárt megnézem találok-e üres üveget amibe átöntöm…,türelmét kérem.
(Off: Nem tudom hogy a négy kupányi szerinted mennyi 1 l= 1 ezüst, így számolj.)

Nemsokára megkapod a kért mennyiséget, parafadugóval ledugaszolt régi borosüvegekben.

***
Uwell szentélye a régi hercegi palota romkertjében van. Nem állították helyre inkább átalakították az egykori palotát afféle közparknak. Kis keresgélés után ráakadsz.
A régi herceg házikápolnájában kapott helyet egy Uwell-szobor, teljesen elvadult állapotban van. Ritkán imádkoznak Uwellhez, mert a büszke és harcos gianagi nép megtalálja a módját a bosszúja érvényesítésének, a legelesettebbek és a legnyomorultabbak is pártfogót találnak a „bocskoros” nemesek között, akik megvédik ügyüket.
Mikor elmondod az imát és a könyörgésed és elvégzed az Áldozat-szertartását, a véreddel kevert óbort azonnal felissza az oltárkő, és fehér fénnyel derengeni kezd a szobor kontúrvonala. Meg mernél esküdni hogy a talapzaton álló Bosszúangyal kitárta felés a szárnyát de egy pillanattal később a fény is a látomás is elűnik.
//+1 maximális Kegypontot szereztél.//

(Tagrid)

A fogadós biccent és a dolgára megy.
A lány eléggé elfoglalt a felszolgálással, de néha-néha rád-rád pillant, mosolyt küldve feléd.
Elhagyod a Vadászmestert azzal a céllal hogy ruházati boltot keressél. Erigowban tucatjával vannak ilyen üzletek, de itt…
Ahogy már tapasztaltad a helyi szokások a célszerűséget követik divat címén. A végtelenül puritán és egyszerűségében nyers ruhák, még a dwoonok igénytelenségét is alulmúlják, pedig aztán ők sem a kifinomult ruházkodásukról ismeretesek.
De itt egyszerűen képtelen vagy a külsejéről megmondani ki a nemes és ki a közember, minednki egy nagy közös „hogyvanuramöcsém” stílusban beszél és –a te ízlésednek- úgy öltöznek mint a munkások, ráadásul mindenki hord fegyvert. Ceremóniamester legyen a talpán aki szemre megmondja hogy itt ki milyen rendű és rangú. Bár ahogy egy régi erv mondás tartja: „Gianagban mindenki úr.” Álmodban se hitted volna, hogy ez tényleg így van…
Ruházati boltot többszöri kérdezősködés után sem találtál, ellenben egy asztaloslegény megmutatta a szabók, takácsok és szövők utcáját; láthatólag a helyi manufaktúra itt székel.
Minden lakóház egyben kis műhely is, ahol munka folyik. A házak előtt kis ponyvás pultok ahol az árus –többnyire a család fehérnépei- egykedvűen álldogának a portéka mellett.
Növekvő érdeklődéssel bámulják a kyr-vérű férfit.

(Scyl)

Nina láthatólag élvezi, hogy valakivel csiszolhatja a pyar-nyelvtudását. Ő is katasztrofálisan beszél; de ez sem őt sem téged nem akadályoz a megértésben. Azért felfogjátok a lényegét annak amit a másik mondani akar.

- Én beszél nemcsak anyám nyelv. Én beszél pyar; de erv jobb. Én vagyok kereskedő…ööö…műves kéz…csinál karkötő, gyűrű, nyaklánc, eladni. Ezért tanul két nyelv. Kereskedni kell. Én tud neked segít tanul erv. Én magam tanul. Van itt könyvtár. Sok nyelvkönyv. Én ismer sok nyelvtanár. Idegenek, nem Gianag. Lehet neki lesz aszisz nyelvkönyv tanulni erv. Ha akarni jön velem, és tudni meg. - soha nem találkoztál még ilyen barátságos kis törpenővel, láthatólag csak a férfiak olyan nagyon mogorvák...

(Drof)

A húgod nagy vigyorogva egész vígan elcscacsog az aszisz nővel közös nyelven, amiből egy büdős szót nem értesz, de ők jól elvannak.

(Nasnaer, Elric)

(Off: Várom a reagot a legutóbbi nektek szólóra, ahogy tudtok, kapcsolódjatok be.)