Bár egyáltalán nem tapasztalt szerető, azért találékonyság szorult belé elég, hogy úgy gondolja, most itt van az ideje, hogy próbára tegye a szerencséjét, és kiderüljön, a lány meddig engedi közel magához. A remetelány látványa, aztán pedig Augustáé, noés persze a közelsége, és maga a szerelmes csók most arra buzdítja a fiút, hogy átlépje a határokat. Gyengéd nyomással a fának dönti hát szerelmét, és kezével megtapogatja a kívánatos kebleket, miközben hevesen csókolóznak tovább...
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Feszes, kerek cicik kerülnek kezed alá, Augusta nem tol el, hanem felsóhajt, közelebb húzódik hozzád. Simogatni kezdi a nyakad, aztán az oldalad. Arca kipirul, megölel téged, mivel eddig is mezítláb járt, egyik lábfejével megsimítja lábszárad. Úgy tűnik, ezt a lány még engedi
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Egészen tűzba jön. <Most rögtön magamévá teszlek, most rögtön te lány, hát hogy lehet valaki ilyen szép? Ahh...sajnos azt nem lehet, de elveszlek, és akkor majd végre...> Ha tovább is engedi Augusta feltett szándéka, hogy egy pár gonbtól megszabadoljon a lány blúzán, és szemtől szembe, fedetlenül is találkozhasson azokkal a formás idomokkal. Óvatosan kiold hát pár gombot. - Ne félj galambom, csak látni akarlak! -mondja felhevülten - Tudom, hogy te vagy a legszebb a világon, és nekem az is maradsz. Csodálatos vagy.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Augusta csodálkozva nézett rád, amikor gombjaival kezdtél matatni, de aztán haja tövéig elvörösödve hagyta. Két szép rózsás halommal ismerkedtél meg, s mivel bókjaidtól egészen elgyengült a lány, kezed még oda is vonta, s újra megcsókolt. Ez a csók talán még mézédesebbre sikeredett az előzőknél is, s félő volt, az ifjonti hév elragadtat titeket. Augusta szíve kalimpált, bőre sütött, majd finoman eltolt téged, ingjét öszefogta: -Nem szabad ám most tovább csókolnod engem. Mert bizony még feljebb csúszik a szoknyám, mint kellene-suttogta lesütött szemekkel. Nem haragudott ő rád, ó dehogy, csak ami benned munkált, az benne is, de nem feledte el szülei tanítását. Lassan szíved is visszatalált rendes ritmusára, s ekkor egy vörös, hosszú szőrű macska ugrott ki a szemközti bozótosból, nyakában koszos, rakoncátlan kék szalaggal.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Nyagyot sóhajtva abbahagyja amit csinált, de egyáltalán nem csalódott. - Jólvan Rózsám, még várnunk kell mint tisztességes emberekhez illik, tudom én.- mosolyog rá a kedvesére, és elkönyveli magában, hogy most már mindenképp tudja, egyszer elveszi ezta lányt, mert vele akar élni. <Lám, milyen tisztességes, ilyen lány kell nekem.> - Meg aztán nézd, ott az a macska, s most talán nem fog elszaladni. -kinyújtja kezét a macska felé, és jókedvúen szólítani kezdi. - Nohát Hercegúr, csak nem elcsavargott? Na gyere csak ide, hagy vigyünk a palotádba!
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
A macska nem ugrott el jöttödre, meg lehetett fogni könnyen. -Szerinted kapunk érte valamit az úréktól? Te minek örülnél?-karolt beléd. A falu felé menet útba ejtette megont a forrást, senki sem volt már ott. közeledve a falu határába, kényelmes sétában egy hosszú reverendás férfivel találkoztatok. -Na, a pap. Biztos fog veled beszélni, te még új vagy!-súgta Augusta. Így is lett. A pap megállt, köszöntött: -Hozott Domvik! Jól tudom, te vagy az új vadász? Remélem imák alkalmával más körülmények között is találkozunk!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Sajnos Augusztának igaza van, és a pap le is szólítja őket nagy bánatára. <Pedig milyen szép volt eddig ez a délután, hajjajj! Mit akarhat? Biztos csak ismerkedni.> - Jónapot!- válaszolja, bár elég gyanús, hogy nem igazán tudja hogy is kell köszönni egy papnak, vagy hogy kellene Domvikot emlegetnie.- Úgy van ahogy mondja, én vagyok a vadász, Ezio a nevem. Hát, ami azt illeti, igen, ezt én is remélem. Inkább ne balszerencsekor kelljen találkoznunk, amikor már kihültem mint a tegnapi leves. <Ejj, lehet ezen most megsértődik?>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Az nem lenne helyes...Holnap éppenséggel kívánatos lenne, ha a faéubeliekkel megjelennél urunk tisztelete alkalmából... Csak mikor elmet, akkor böükte ki Augusta: -Eh, meg akar ez téríteni! A családommal mi a régi isteneket tiszteljük, ki is szoktunk menni a Rönkös tisztáshoz! Néha mímelem, hogy hiszek Domvikban, de ez nem igaz. Mit fogsz most csinálni? Még a végén rádszáll ez a pap, aztán ha elhajtod, bepanaszol az úrnál, hogy istentelen vagy!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Látom miben sántikál. Mondcsak, hogy keülitek el, hogy elenetek beszéljen? Elmentek a szertartásokra? Azt hiszem, -mosolyodik el, miközben tovább sétáknak átkarolva a lányt- ha holnap ti is eljöttök a templomba, legalább lesz alkalmam találkozni a szüleiddel!
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
______________________________ Résztvevő: Ezio Ciatore Helyszín: Valencio birtok, faluban Időpont: este ______________________________
-Elmegyünk, jámbornak tettejük magunkat, bár ezt nem nagyon kell, mert igaz, de a régi isteneknek is megadjuk, amit kell. És jó ötlet, szólok is apámnak, hogy számítson rád! Hazakísérhetted, de aztán utatok ketté vált. A várban örömmel vették a macska előkerülését, Vigyori pedig csípőre tett kézzel fogadott. -Na, te hercegvadész! Hol koslattál eddig? Majd személyesebb hangot ütött meg: -Meddig jutottál Augustával?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Jó nyomon haladok! - viccelődik jókedvében.-Ejj, a tündérnek most lábat csókolnék, ha megtudnám melyik vezetett ide, mert bizony Auguszta, mondjá akármit, ő lesz a párom! Ha el nem cseszem. No, azt meg hogy mi volt vagy mi nem, tudja az öreg fa, de azért hogy nehogy elinduljon a plegyka, hát megmondom, jólneveltek vagyunk. Hanem az a nemes céda- hajol közelebb hogy ne is hallja senki, de azért mérgesen folytatja.- az asztán nem őrizgeti tisztességes lány módjára magát. Mond te tudtad ezt? Hát szólhattál volna. De legalább ez hozta a szerencsémet. Így derült ki csak, végülis Augusztával egyre gondoltunk. Tán tudtad ezt is?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
______________________________ Résztvevő: Ezio Ciatore Helyszín: Valencio birtok, faluban Időpont: este ______________________________
-Nem mondod, hogy azonal nőül vennéd, csak mert engedte, hogy megcsecserészd kicsit! Fiam, zöld vagy még! Várj még ezzel a házassággal! A nemes lányon elhűl: -Rád akart mászni? Eddig azt hittem, helja kisasszony jóféle némber, nem ilyen kiéhezett faszvadász! Nagyon megtetszhettél neki! De a helyedben hallgatnék erről. A fiútestvére viszont volt már nővel, állítólag a remetelányt szokta fényesítgetni. Ej, azt a cafkát nem tudtam horogra akasztani, hol csúfot űzött belőlem, vagy meglépett! Ellenben a pap keresett itt téged. Találkoztatok már?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- A papal? Ja, találkoztam, és nem tetszett. Én ki se mernék menni az erdőre, főleg éjjelre ha a tündérnépek megtudnák nem adózom többet a régi hitnek. Ám ez a pap meg akar téríteni Domvikhoz. Nincs avval bajom, de az erdő, az sose lesz a Felföldön az ő Domvikjuké, és nekem ez az otthonom. Hanem, holnap elmegeyk azért a misére, hogy meghallgassam. Abból csak nem lesz semmi. Legalább találkozom Auguszta szüleivel. Válaszolja Vigyorinak, aztán hozzálát hogy valami harapnivalót készítsen magának...
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
______________________________ Résztvevő: Ezio Ciatore Helyszín: Valencio birtok, faluban Időpont: este ______________________________
-Milyen szófogadó vagy! Én teszek rá, a pap hol szeret vagy hol nem szeret látni engem. Holnap aztán öltözz ki rendesen, ha már a lány szülejeihez viszed magad mutatóba. Hibbant vagy, de a te bajod! Másnap azt hitted, csak az istentisztelet után futsz össze a szülőkkel, ám nem így alakult. A helyi pap templom híján a szabad ég alatt, a falu kútjánál szokta tartani Domvik igehirdetését. És menet közben kikkel látod Augustát a tiszta szoknyájában? Egy bajszos, kucsmás férfival, egy kendős nagykezű asszonnyal, meg egy kisfiúval, aki csakis Auguszta öccse lehet. Rögtön kiszúrtak téged, a lány a földet nézi, de mosolyog.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Amint azt egy jóravaló tisztességes embernek kell, Ezio is kitesz magáért, hogy legalább most ne valljon szégyent. Először is megmosakodik valamennyire, és felvesz egy tiszta inget is, nomeg a süvegét. Milyen szerencse hogy felvette, hisz így alkalma nyilt mivel lefoglalnia izgatottságát, mikor Auguszta szülei a vártnál előbb kerülnek elé. Bár tegnap este nehezen jött álom a szemére, sokmindenért ami vele esett, de ma olyan frissen ébredt, hogy semmi se törheti le...látszólag. Így aztán kalpagját emeli üdvözlésre, és jóelőre odaköszön. - Adjonisten bátyám!- emel kalapot a paraszt előtt, akiben Auguszta atyját sejti- s nagyságának úgyszint.- köszönti a feleségét is.- Üdv öcsi, éshát drága Auguszta örülök hogy látlak. Ezio Ciattore vagyok, Valencio úr vadásza, mint azt tám már tudvalévő.- majd ha megtörténik a bemutatkozás, és a viszontköszöntés, akkor folytatja is.- Hm, és tán azt is suttogták már a varjak, hogy szívem majd kiugrik, ha leányuk felé száll gondolatom. Sok jót mesélt ám becses családjáról, így bátorkodom szólni, alkalomadtán ülnénk e egy asztalhoz, hogy beszéljünk erről-arról...
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.