<Ez csak a kolomp, de olyan mintha a temetésem jelezné, ebéd helyett. Az álmok újra itt vannak, és most már biztos vagyok benne, hogy amiatt történik ez velem, mert valaki meg akar szállni. Már megszállt, minek is szépítsem.>
Egy pár pillanatig még mereng, de ezúttal nem érzi semmiféle idegen jelenlétét.
<Talán tévedek...biztosan elaludtam a kimerültségtől, mikor épp magamat tanulmányoztam. Igen, ez történhetett...milyen buta is vagyok, hogy megilyedtem!
Csak egy rossz álom volt, az egész. Nem szállt meg senki...>Kifújja magát, és fellélegez. Felkel, hogy frissen láthasson az ebédjéhez, nyújtózik egyet, és valóban, minden szörnyű látomás ellenére, azért mégiscsak jobb, mintha tényleg baj történt volna. Elindul, hogy elfogyassza az ebédjét.
