*Az ágyra dőlve elgondolkodik. Lehet, hogy nem is ezt a szakmát kellene tovább folytatnia.Lehet, hogy vissza kellen térnie apja mesterségéhez...mármint az igazi apja mesterségéhez...* <Milyen régen volt.> *Gondolkodás közben hamar elszáll az idő, s amint úgy érzi, hogy itt a vacsora ideje...és amint a hasa is úgy érzi...lassan lefelé indul.*
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
- Tényleg fárasztó lehet reggeltől estig lovagolni! - kezd el kuncogni Elora. - Ezt át tudom érezni! - mondja fülig érő, huncut vigyorral. Amint a kezed a derekára csúsztatod, azonnal hozzád simul és mielőtt válaszolna neked, nyelve hegyével végigsimít a nyakadon, aztán beleharap. - Menjünk a szobámba! - javasolja. - Ma este nem te leszel az, aki lovagolni fog - harapja be ajkát, elhúzódik tőled, kissé bizonytalanul felkel a székről és a kezét nyújtja feléd. - Gyere! Nem fogod megbánni!
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
Elmélkedésedben semmi sem zavar meg, csak halkan megkorduló gyomrod. Valóban nem volt nehéz dolgod az étkező meglelésével, főleg, hogy nyitott ajtaján át hívogató illat áramlik ki. A helyiség elég nagy, de csupán egy asztalsor foglal benne helyet - rajta pont elegendő étellel ahhoz, hogy mindenki jóllakjon -, hiszen az elég az alig húsz bentlakó számára, és még hely is marad másoknak. Odabenn ücsörög már az összes gyerek, akiket az udvaron láttál, illetve két új arc is helyet foglal közöttük. Csak Rix nincs itt. Amint ezt észreveszed, egy kéz csúszik gyengéden, megnyugtatóan a válladra. - Látom pont időben érkeztél a vacsorára - szólal meg az ismerős női hang.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*Helyet foglal, körbeméri kik vannak jelen, majd kissé meglepődik, mikor a vállára helyeződnek a kezek* <Huhhh...úgy látszik korgó gyomorral még az érzékeim sem úgy működnek mint kellene> -Ó igen. Mégegyszer köszönöm a meghívást. Azt hiszem jól fog esni ez a kis vacsora. Már nagyon éhes vagyok. -Rix nem tart velünk ma? *Közebn türelmetlenül keresgélnek szemei, hogy mikor ér ide a vacsora.*
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
- Rix most nem tud hozzánk csatlakozni, mert rosszul érzi magát. Valószínűleg lelkiismeret-furdalása van, amit meg is értek, hiszen már nem először okozott csalódást a meggondolatlanságával. De nem kell aggódni miatta! Még csak gyerek, előbb-utóbb majd megkomolyodik. Éhenhalni sem fog, magam viszem neki el a vacsoráját, amint itt végeztünk - mondja neked szokásos mosolyálarcában, aztán az asztalfőre sétál. - Mondjuk el az imát! Erre a gyerekek felállnak, s lesütött szemmel kántálni kezdenek a nővel együtt. - Ó, Magasságos Istennő, ki sötétségben lakozol, de számunkra árnyak közt fényt hozol; dicsérjük neved, áldunk Téged! Úttalan utakon, ha járunk, Halál, ha közeleg, Te ott vagy velünk, lelkünk vérző rejtekében, s a Kárhozat Izzó Pengéjével eltaszítod tőlünk a testet öltött félelmet, mely démonszárnyait ártó szándékkal fölénk terjeszteni készül. Te vagy a Száműzött Hercegnő, Te vagy a Rettenet Angyala, Te vagy a Semmi Arc Nélküli Királynője, Te vagy a Gyűlöletes Magány... És Te vagy, ki kemény akaratoddal irányítod lépteink, hogy ne tévedjünk le az általad kijelölt ösvényről, hol álnok kígyók martalékává válnánk! Dicsérjük neved, áldunk Téged, Lawelor! Lawelor! Lawelor! Az utolsó szó elhangzása után a nő szólal meg: - Most pedig egyetek! És leül ő is, és az árvák is. Neked azonban egy kissé elkerekedtek a szemeid, mert ilyen fura imádságot még életedben nem hallottál. Inkább tűnik egy elmebeteg alkotta költeménynek, mint egy valódi, vacsora előtti imának. Mindenestre a hideg kirázott tőle, nem is a szavaktól, hanem a kiüresedett, kántáló arcoktól.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
<hukkkkhh......> *Akad a torkán a levegő a gnómnak* <Ámen....arc nélküli hatalom. Tharr szent kegyelmére....ezek Orwellát tisztelik!!!!!!!!!!! Azt hiszem innen nagyon hamar távoznom kell, de még előtte...!!!> *Tódulnak a vészt jósló gondolatok a fejébe. Étvágya teljesen elment, és a régi jó adrenalin ittas érzés árasztja el izmait. Az ima végeztére keze a köpenye alatt található tőrökön pihen meg.* <Hmmmm......azt hiszem illene majd kicsit közelebbről megismerkednem ezzel az átkozottal...vagyis a pengémet közelebbről megismertetni vele...de ez nem a megfelelő alkalom...> -Dícsértessék...*szűri fogai között, elboruló tekintettel* -Jó étvágyat. *körbepillant, hogy van-e a közelben valami háziállat. Azt már tudja, h ebből az ételből nem fog enni egy falatot sem*
//Abasziszban volt szerencséje megismerkedni Orwella egyházával, és a toroniaknál csak ezeket gyűlöli jobban. Függetlenül attól, hogy kit tisztelnek ő úgy gondolja, h Orwella az...legalábbis az ima alapján. Az meg, hogy Lawelornak hívták semmit nem jelent neki, mivgel sok orwella rend a lótusz lányainak, vagy Ellena szentélynek álcázza magát...tapasztalatai alapján.//
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
A körülötted lévők láthatólag nem vesznek tudomást szorongásodról, hanem nekiesnek az eléjük tett, még gőzölgő levesnek és a sültnek, hozzá friss zöldségeket majszolgatva, friss vizet kortyolgatva. Csak a nő néz rád aggódva. - Talán... nem ilyen ételhez vagy szokva? Sajnos nincsenek szakácsaink, a gyerekek főznek az én segítségemmel. De hozathatok neked valami mást, van itt a közelben egy ivó, ahol elég jól főznek. Ben! - ugrasztja az egyik idősebb fiút, akit most először látsz a vacsora keretein belül (tehát ő nem volt ott az udvaron a többiekkel). - Menj és hozz valami rendes ételt a vendégünknek! A nő nagyon gondodat akarja viselni, de nem is érted, hogy varázsolhatott el eddig kedvességével, hiszen még az állandó mosolya is ellenszenves és tekintete olyan hideg, mint a Déli Jégmezők lehetnek. Ha jól körülnézel, egérre utaló nyomokat felfedezhetsz - apró lyukak a falban, apró fogak rágta bútorláb, parányi barna ürülék. Ezenkívül másféle állatra utaló jelet nem látsz.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
Hmmm....egy kicsit megfájdult a gyomrom. Valószínűleg azért, mert már rég ettem. Most talán jobb lenne, ha valami könnyebb ételt tudnék enni. Szívesen elkísérem Ben-t, hogy tudjak neki segíteni, hogy mit hozzon. *És már kel is fel az asztaltól, kissé meghajol a nő felé, majd indul Ben irányába*
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
- Ben egyedül is el tud menni, maradj csak nyugodtan ülve a helyeden! Ne terheld meg magad! Ha üres a gyomrod, a tested is gyengébb, mint általában. Nem szeretném, ha elszédülnél a lépcsőn, leesnél és megsérülnél. Még a nyakad is kitörhetnéd, azzal pedig nagy szívfájdalmat okoznál nekünk. A Bennek nevezett fiú egyelőre csak a széke mellett áll, hol rád, hol a nőre pillant, hogy most akkor mi legyen, de a nő egy kézmozdulattal elbocsátja, mire a fiú bólint és elindul.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
Gyorsan felpattan majd batyuját a vállán átvetve Elora mellé lép.Ahogy feláll kissé megremeg majd erőt vezs magán.<<Na fene lehet hogy ez mára már sok volt? Lehet a reggelt nem kellet volna azzala pocsék lőrével elütni... már mindegy >> Üres kezével ismét átkarolja majd még közelebb simul hozzá és lágyan elkezdi csókolgatni. - Mehetünk?-kérdezi és megsem várva a választ felteszi a következőt: -Merre van a szobád? A továbbiakban hadja ahogy a lány elvezese.
-Ohh...nem lesz nekem semmi bajom. Annyira azértmég nem vagyok legyengülve... *Kissé megszorítja kezét, és feszít izmain egyet...amolyan gyerekesen.* <Abban biztos lehetsz, h most elmegyek innen. Vagy elengedsz, vagy meghalsz. Ha én is veled megyek, neked akkor is véged. Majd később visszatérek és meglátod, kivel van dolgod.> *Azzal a nő szavaira egy pillanatra sem megtorpanva követi Bent, és célirányosan tart az utca felé*
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
- Nem mész sehová! - kiált utánad a nő, amikor megteszed első lépésed az ebédlő kijárata felé. Még látod, hogy Ben vissza se nézve eltűnik a nyílásban, te viszont megtorpansz. "Mit is akartam tulajdonképpen csinálni? Menekülni? Elhagyni ezt a helyet? Nem is tudom... Mi legyen most? Mit kéne tennem? Jó lenne, ha valaki megmondaná." Ilyen gondolatok futkosnak agyadban, miközben szinte ledermedvem, magad elé bámulva állsz. Hallod a nő lépteit, de fogalmad sincs, mitévő legyél. Elszaladj? Vagy maradj ott és várd meg, mi lesz? Tanácstalan vagy. Érzed a kezét a válladon. Kiráz tőle a hideg és elkap az undor, de még mindig nem tudod, mit kéne tenned. - Bánt, hogy csak így itthagynál minket - panaszkodik és közben a gyerekek is felkeltek helyükről és közelebb húzódtak. - Hát NEM voltam elég vendégszerető? Kérdi a "nem" szócskát jó erősen megnyomva és körmeit válladba mélyesztve. - Gyere! Meglátogatjuk a kis barátodat! - adja ki a parancsot, és te követed őt, vagyishogy válladnál fogva vezet. A földszint felé tartotok mindannyian. Mikor alig egy percen belül a lépcső tetejére értek, újra úgy érzed, hogy most, igen, most kéne elhúznod a csíkot. Már biztos vagy benne. Még mindig érzed a nő kezét a válladon, s a félhomályos folyosón úgy látod, a lépcső aljánál két alak kuporok. Talán Ben és Rix lehet az, hiszen ők nem voltak ott a vacsoránál. De ebben nem lehetsz biztos, csak egy feltételezés.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
- A szemközti épületben lakom! Kivezet a fogadóból és sietve, a járókelőkön szinte átgázolva vágtok át a túloldalra, ahol beléptek az ajtón. Egy előtérben vagytok, ahonnan több ajtó és folyosó is nyílik, illetve egy széles lépcső vezet fel az emeletre, melynek még karzata is van. - Ez tulajdonképpen valami ispotály-féleség - mondja a lány kuncogva. - Úgyhogy ne lepődj meg, ha ordítást hallasz. Lehet, hogy épp valakinek a sebét varrják, mert agyonverték egy kocsmában. Újból kuncog, aztán felszalad a lépcsőn. - Erre! - mutat egy ajtóra, melyen be is nyit. Egy szobában találjátok magatokat, melyben egy hatalmas fekete zongora áll és jobbra-balra székek. - Ez még nem a szobám. Csak erre rövidíthetünk. Áthaladtok a szemközti ajtón és egy újabb folyosóra juttok, melyet kis mécsesek világítanak meg, de épp csak annyira, hogy ne ess orra a saját lábadban. Megálltok egy ajtó előtt, Elora valamit matat a ruhájánál, aztán a zárnál és végül az ajtó ki is nyílik és vaksötét tárul elétek. Eközben a szemed sarkában valami halovány, fehér fény villan, de Elora nem hagy időt, hogy utánafordulj, mi volt az, mert behúz a szobába.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
<<Ne ilyen gyorsan még a végén hasra esek...>> gondolja ahogy a lány "átvág" vele az utcán. -Ispotály? Érdekes helyen laksz az biztos, bár ki nem néztem volna ebből a helyből hogy ispotály...-tünődik ahogy Elora a lépcsőfelé vezeti. <<Egy zongora??? Mi a frásznak egy ispotályba zongora??? Lehet csak én ittam sokat de ezt valahogy nem értem... nem fordultam még meg sok ispotályban de zongorával vagy zenével nem lehet sebeket gyógyítna. Legfeljebb a lélek sebeit de arra van más megoldás is >>
A mécsesekkel megvilágitott folyosón szemei résnyire szűkülnek hogy jobban figyelhessen a részletekre de mivel Elora erre nem hagy neki sok időt szinte teljesen feleslegesen teszi. -Ez mi vo...-harpja el a mondatot ahogy a lány berántja a szobába.<<Hova siet enyire? Előttünk még az egész éjszaka!>> -Nem szeretem a túl sötét helyeket...-sutogja miközben átkarolja a lányt. Tekintetével előbb az övét keresi majd a távolságokat és a szoba méreteit/berendezését próbálja megtalálni. Miután rájön hogy itt nem sokra megy. Egy egyszerű gyakorlatot hajt végre tudatával (pszi érzéktisztitás-szem-1pp).Reméli hogy így könnyebben szemügyre veheti a szobát ahol vannak.
//Tehát mi felmentünk az emeletre, a gyerkőcök meg lent vannak a lépcső alján és onnan sasolnak, h mi lesz...Ben nem ment el?//
<Nincs itt az ideje...túl erős...ő tette velem az előző dolgot is...el kell altatnom a figyelmét...aztán minden áron kijutni.> *Repkednek fejében a gondolatok, miközben követi a nőt. Egyenlőre nem ellenkezik fizikálisan.*
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"