Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: dél körül



*Odasétáltok az asztalhoz, a szolgák három széket állítottak fel. Úgy tűnik, ők már számítottak rád.
Végignézel magadon, valóban elég „gyalázatosan” nézel ki. Borostád rendesen kinőtt, és a vérted is elég koszos. Van egy kis szagod is, amit a lovaglás alatt szereztél.
A kissrác a szavaidra nem válaszol, csak a nővel vált néhány szót. Sajnos nem érted, nem ismered a nyelvet amin beszéltek.
Mindenesetre fintorogva néz rád, felveszi a tányérját az asztalról, és visszamegy a batár belsejébe.
A nő kényszeredetten mosolyog. Az asztalon két nagy tányért látsz, mindkettőn sült hús, gyümölcsök, füstölt sajt és néhány szelet kenyér várja, hogy megegyék őket. Látsz még két ezüst serleget is, vörösbor van bennük. Hangosan megkordul a gyomrod, mire a nő meglepetten néz rád. Biztosan ő is hallotta.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)


*Beszéde alatt gyakran tekintek rá igazi nyílt tekintettel, kíváncsian, érdeklődve. Az igaz, hogy semmit sem készültem erre az útra az országból, s így kicsit meglep. Ugyanis az eddig hallotakat Gorvikról többé-kevésbé csak pletykának hittem, gondolván, már ki tudja mennyi szájon át érkeztek hozzánk a hírek, és így bizony túlozhat eléggé...
Kérdésére kissé meredten nézem az utat előttem, majd lassan visszafordulok felé.*
- Igen, hallottam az itt dúló háborúról. Az ittlétem pedig egy feladat, amit állítottam magam elé.
Szeretném megismerni ez a kultúrát, az itt élő népeket, és erre a gyakorlat a legjobb alkalom. Hogy mi vár rám az nem érdekel. Nem félem a halálom. - *utolsó szavaimat ismét elfordulván és az utat bámulván mondom.
<Megjártam már a szenvedés bugyrát, és tudom, hogy nincs mitől tartanom. A halálommal is Uramat fogom szolgálni> * ezzel a gondolattal egy komorsággal teli félmosoly ül ki arcomra pár pillanat erejéig. Majd újra Sandrora tekintek, szemembe újra beköltözik a kíváncsiság.*
- És ön? Nyakába vette a világot és most tér haza szeretteihez?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délelőtt



*Sandro bólogatva válaszol:

- Az biztos, hogy egy kultúrát legjobban megismerni az adott országban a legkönnyebb...Én? Én itt születtem, de – hogy is mondjam – volt egy-két dolgom, amiért el kellett hagyni a szülőföldemet. Ennek már jó néhány éve, de most, hogy betörtek a sivatagi korcsfajzatok, hazatérek, és segítek kiűzni őket...szeretteim pedig rég nincsenek.

*Kicsit el is komorodik, gyorsabb haladásra ösztökéli a hátasát. Tartod az iramot vele, kaptattok fölfelé a hegytető irányába. Az út két oldalán kezd sűrűsödni a fenyőerdő, de az út maga elég széles, legalább hét-nyolc lépés széles.
Órákat lovagoltok ebben az erős tempóban, amikor végre felértek a hegytetőre. Egy elhagyott bódé, és egy sorompó jelzi a határt. Kicsit szétnézel, és láthatod, hogy ezen a vidéken elég sok magas hegy van, ti az egyik kisebben keresztül haladtok.
Sandro – jó idegenvezetőként – tájékoztat is:

- Ezen a vidéken húzódik az Erendek hegyvonulat. Régebben itt súlyos vámot kellett volna fizetnünk, de úgy látszik, a háború miatt visszahívták innen az őrséget.

*Haladtok tovább, immár lefelé a lejtőn.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Amikor Sandro a szeretteiről beszél ránézek, nem szólok, még csak bocsánatot sem kérek a közepébe való trafa miatt. Az élet ilyen. Valaki mindig az utolsó, és Darton a megmondhatója miért...
A gyorsabb haladási tempót felveszem vele, s tovább nem faggatom. És nem is kérdezek mást. Hagyom, hogy lerendezze magával a feltörő emlékeket - mert ezt így kell csinálni, saját magával az embernek lerendezni, mert különben sosem lesz nyugodt, kiegyensúlyozott. Én sem vagyok az - ez pedig engem komorít el kicsit. Így szótlanul lovagolunk egymás mellett a saját gondolatainkba temetkezvén.
A tájat meglátva a hegytetőről kicsit összehúzom a szemöldököm.*
- Kemény lesz az út Warvikig. Sok hegyen kell még magunkat átverekedni? Meg nem tudom hogy van vele, de nekem ismét korog a gyomrom. Lesz lassan egy kis pihenőhely, ahol a lovak is legelészhetnek, ihatnak? Ott megállhatnánk mi is falatozni kicsit. Vagy milyen messze van a következő település?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délelőtt, és dél körül



*Sandro amikor átlépitek a határt mélyet sóhajt, majd válaszol a kérdéseidre:

- Warvik bizony elég messze van. Igazából lehet a hegyeken át is menni, de egyszerűbb az utakon. Ha azokat követi, akkor csak kisebb dombokon kell keresztülvergődni...Egy kicsit én is éhes vagyok, de hamarosan egy pihenőhelyhez érünk, ott majd megebédelhetünk...A következő falut estére elérjük, ott pihenhetünk, talán valami szállást is tudunk szerezni éjszakára.

*Így aztán indultok tovább. Nagyjából egy-másfél órát haladtok, amikor Sandro lassítani kezd, megáll, majd leszáll a lováról.
Először nem érted miért, majd észreveszed te is azt a kicsi, alig észrevehető ösvényt, ami az út menti erdőbe vezet. Sandro figyelmeztet is:

- Szálljon le hölgyem, kicsit szűkös itt az út.

*Valóban elég keskeny az ösvény, alig férsz el a lovaddal. Nagyjából húsz-huszonöt lépést haladtok a csapáson, amikor egy kis tisztásra értek.
A tisztás szemmel láthatóan mesterséges, erről jó néhány kivágott fa csonkja árulkodik. Olyan tíz lépés átmérőjű lehet, a közepén egy régi tűz helyét fedezed fel. A szélénél egy vékony patak csordogál, Sandro egyből oda is vezeti a lovait, azok meg inni kezdenek.
Ő elkezd az egyik nyeregtáskájába turkálni, és előszedi az ebédjét. *

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Rendben, tudok várni a pihenőig.
A hegyekre nem vágyom, maradok inkább az utak mentén. Ez járhatóbb számomra mint bármelyik hegy.
*Az út hátralévő részében próbálok megtudakolni tőle olyan dolgokat, hogy:*
- Mire lehet számítanom külhoniként és így felvértezve nőként?
Beszélik-e gorvikban a közös nyelvet, vagy inkább álljak neki megtanulni? - *bármit is válaszolna rásandítok és tovább kérdem* - ha nem lenne nagy kérés, és ha már úgyis összehozott bennünket istenünk, eltölthetnénk az időt hasznosan. Legalább is a részemről hasznosan. Megtanítana a nyelvére?

*A kis ösvénynél leszállok a nyeregből és úgy követem Sandrot.
A tisztáson szétnézek. A mesterséges kialakítás végül is lényegtelen, de azért megpróbálom megsaccolni, hogy mikor lehetett a fák kivágása (a csonkokra vetek pillantást, hisz a fán látszik, mennyire friss a seb).
Rulyt én is a patakhoz vezetem, hogy igyon, pihenjen. Közben a nyeregtáskából kiveszek némi élelmet (szárított húst, cipóval, egy kis sajttal). Kulacsom is leakasztom, majd egy kidőlt fára ülök, vagy egy nagyobbacska facsonkra. Ha nincs, akkor marad a föld, csak hát ez teljes vértben nem igazán nyerő dolog - igencsak problémás leülnöm, és ezen jól ki is vigyorgom magam.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: dél körül



*A kis tisztást elég régen alakították ki, legalábbis a fatuskókból erre következtetsz. Vannak kisebb-nagyobb farönkök, ezek egyikére le tudsz telepedni, és nekiállsz elfogyasztani az ebédedet. Kérdéseidre Sandro kicsit mosolyogva válaszol:

- Errefelé a nők nem nagyon viselnek vértezetet, így biztosan furcsán fognak önre nézni hölgyem...Beszélik e a közös nyelvet? Nagyon kevesen. Igazán világlátott ember az, aki Gorvikiként beszél az itteni nyelven kívül más nyelvet. Esetleg valami rabszolga még beszélheti a közöst. Ha ön nem beszéli az itteni nyelvet, akkor a legtisztább, ha vezetőt fogad maga mellé...Én szívesen megtanítom a gorviki nyelvre, de nagyon kevés ideig megyünk egy irányba. Az első nagyobb városig tartok önnel, az legfeljebb öt nap. Ennyi idő alatt nem sokat taníthatom...

*Eszegettek az elemózsiátokból, lovaitok nyugodtan isznak a patak vizéből. Már majdnem végeztek az evéssel, amikor egyre erősödő lódobogást hallotok. Gyorsan közeledik, és a fák közül úgy-ahogy látjátok is, hogy egy négy fős lovascsoport robog Erone irányából, és tart Gorvik belseje felé. Nem látjátok a fáktól tisztán, meg nagy sebességgel haladnak, de úgy tűnik, hogy nem nehézvértes lovasok, hanem inkább könnyűlovasok lehettek.
Miután elrobogtak, Sandro rádnéz, majd megkérdi:

- Ugye nem önt keresik hölgyem?

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Hart kérdésére szétnézek a kietlen pusztaságon. Homok, homok és megint cask homok.... Még a hülye is kitalálhatná, hogy ezt a sivatagi démonok csinálhatták. Nem valószínű, hogy másvalakinek lenne ekkora hatalma.....Kránt leszámítva.*

-Hát barátom, szerintem a sivatagi kutyák okozhatták ezt. Ilyenre csak ők képesek...Úgy látom a városba nem fogunk sört inni..

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Lerion szavain elmosolyodik Hart, majd hozzávetőlegesen megjegyzi.*

- Remélem nem a kis viccelődés miatt vagy ily szófukar barátom?! Hisz az csak egy ártatlan tréfa volt! * Sarkantyúzza meg lovát, hogy tovább induljanak Oblarise irányába.*

- A sörre meg ne legyen gondod! Szerzünk akár a föld alól is! Ügye Ranti? Megoldjuk, még ha egy fejvadász klánon is kell átgázolni érte! Lerionért, a jó kedvért mindent! * Szavai után felnevet, majd gyorsabb iramra ösztökéli Ortemist.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Furcsán néznek? Az nem baj
*A rabszolga megemlítésénél lasan felemelem rá a tekintetem, kérdőn nézek rá.*
- Kevés idejig. Az alatt, ha már megtanulok köszönni, szállást, élelmet kérni, s a nagyon alap dolgokat kifejezni ... Nekem megérné. Persze nem akarom magam önre tukmálni. Ha nemet mond sem orrolok meg önre.
*Közben azért jár az agyam az említett rabszolgaság miatt.
A lovasok érkeztét-távoztát elnézem - <valakinek nagyon sürgős> - Sandro kérdésére ránézek, elmosolyodom.*
- Ha gondolja pattanjunk nyeregbe, sarkantyúzzuk meg a lovunkat, ha beérjük őket kérdezzük meg, hogy engem keresnek-e...

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Hart kérdésére legyint csak egyet, majd Rantira néz*

-Az már el is van felejtve. Beismerem, akkor nem tünt olyan viccesnek, de visszagondolva... - mosolyodik el. Te meg ne félj nem foglak megenni ezért.....csak a husosabb részedet - nevet a dartonita. Na de ne ácsorogjunk itt, nyomás!

*Azzal róg egyet lován, és követi rendtársát és kicsi "fordítójukat"*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: koradélután


JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: koradélután


*Elindultok a kiszáradt terület belseje felé. Bár nem nagy területről van szó, azért mégis kissé furcsa érzés keresztül menni rajta.
A kis romokhoz érve láthatjátok, hogy a falmaradványok egy egyszobás házikó romjai. A falakon kívül nincs semmi maradvány. Csak homok mindenütt.
Nincs sok látnivaló, így haladtok tovább. Hamarosan eléritek a terület szélét.
Ugyanolyan átmenet nélkül tér vissza a fenyőerdő az utatok két oldalára mint ahogy eltűnt. A fák éppolyan zöldek mint korábban, az út is éppolyan széles mint volt.
Néhány száz méter után egy útkanyarulat következik, ami után az út kissé kiszélesedik, és egy kis rozoga házat pillantotok meg. Fából készült, ablakai el vannak függönyözve, de a kéményéből füst száll fel. Melléképületet nem láttok, de egy vékony ösvényt észrevesztek, ami a házikótól vezet befelé az erdőbe.
Ranti láthatóan kicsit elbizonytalanodik, valószínűleg nem emlékszik erre a házikóra.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: dél körül és délután



*Sando rádmosolyodik, lenyeli a falatot, és úgy válaszol:

- Erre a néhány alapvető mondatra természetesen megtaníthatom...ez nem nagy tudás, de biztos hasznára válik...Nem szükséges nagyon kapkodva utánuk mennünk...

*Ő is mosolyog, és eszik tovább. Hamarosan végeztek az evéssel. Sandro magyarázni kezd valamit a fura nyelvén:

- Venado monte de guidder, Signima!

*Vigyorogni kezd, és felvilágosít:

- Annyit mondtam, hogy kedves egészségére hölgyem! Ha gondolja indulhatunk...

*Elpakolja a maradékot, majd lovait vezetve indul is.
Visszakecmeregtek az útra, és folytatjátok az utatokat. Ahogy lovagoltok Sandro folytatja a nyelvleckéket. Jó néhány kifejezést elmond neked, próbálod őket megjegyezni.
Órákat lovagoltok, amikor az egyik dombtetőről egy kis falu házait pillantod meg.
Nagyjából tíz-tizenkét házból áll, néhány kisebb melléképülettel. A házikók első ránézésre fából készülhettek.
Közeledve csak néhány embert látsz, akik egyszerű ruházatot viselnek, jobbára visszahúzódnak a házaikba. Nagyjából a kis falu közepére értek, amikor Sandro odaszól az egyik falubeli embernek. Vált vele néhány mondatot, majd neked is fordít:

- Ha ma tovább indulunk, akkor a szabad ég alatt kell éjszakáznunk. De ebben a faluban ki tudnak adni nekünk egy házikót, ha gondolja itt éjszakázhatunk, és reggel tovább indulhatunk...persze csak ha nem siet nagyon...

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A teljesen elpusztított területen áthaladva azért Hart megáll egy pillanatra a rom mellett, s körbetekint. Nem száll, le, csak úgy a lováról nézelődik. Hátha akad valami érdekes a házikó helyén, majd további indulásra ösztökéli hátasát. Az útkanyarulat mögött elhelyezkedő házikót megpillantva Hart nem lassít lova tempóján. Rátekint a házikóra, a lefüggönyözött ablakra, de túlságosan nem érdekli a dolog. Ha minden lakott háznál megállnak, soha nem érnek el Warvikba. Nem rég ettek, még van idejük sokat haladni sötétedés előtt. Azonban fegyvere felé csúszik óvatosan keze. Nem tesz semmit, de a lefüggönyözött házak nem jó „omenek”.*

*Fütyörészni kezd, majd mikor látja Ranti csodálkozását megszólal.*

- Szép nap ez a mai a halálra! Ügye fiam? *Ismét egy sejtelmes, sötét mosoly ül ki arcára.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Az út során majd minden figyelmemet a tanulásra összpontosítom, amibe alaposan el is fáradok mire a kis faluhoz érünk.
A szabad ég alatt nem szívesen aludnék, ha van máshol lehetőség éjszakázni. Így leszállok a lovamról.*
- Nekem megfelel ez a falu éjszakára. Még egy istálló is jó számomra.