Örökség [UT]

[Jomadar]

(Armon)

- Valóban bejártam már érdekes vidékeket egy szál rapírral és a hegedűmmel, találkoztam nemes lelkekkel és istentelen haramiákkal, mégis mindig kivágtam magam. Nem gondolom, hogy a mégoly tüneményes ékkövek vagy a velük együtt járó rejtélyek visszariaszthatnának. És amint látom, nem én vagyok az egyetlen művész, aki a fényes termeken kívül is képes helytállni. - pillant a festőre.
* Itt bizony küldetés lesz, és úgy tűnik emberünk annyira megszorult, és annyira kényes az információira, hogy a jelenlevők közt verbuvál csapatot, márpedig akkor nem mellékes, hogy milyet. A festő srác gyanítom annyira bejáratos ide, mint én magam, mégis ha feleannyi maradt benne az ősi vérből, mint ami bennem csörgedezik, akkor legalább már lenne egyvalaki, akinek bizton fordíthatnék hátat. Az ilyesmi pedig jól jöhet, ha beüt a mennykő. Márpedig arra bármikor fogadást kötök - az mindig beüt. *

[Saggaras Zenir]

Santoro

*Lankadatlan figyelemmel, figyel az asztal társaságra, de nem a kártya járást figyeli, hanem a tobborzás menetét.*

<Szóval egy a kövekhez értő, ember kell neki, mi lenne ha leleplezném elöütte az álcámat, és így tudok rajta segíteni, viszont erről a többiek nem tudhatnak, Orseoló meg úgy is tartja majd a száját, ha végzett itt akkor majd én magam veszem kezelésbe. Így van, ráérünk még.>

*Miközbe gondolataiba, és tervébe feledkezett kissé lemaradt a játékról, de most ujra oda öszpontosít, hogy ne sok információt kelljen pótolnia.*

[Ayana]

(Ambrose)

- Bátyámnak igaza volt. Nehezen maradok meg egy helyen huzamosabb ideig - válaszolom Orseolo fivéremtől vett szavaira.
<Főleg akkor lépek le minél előbb, mikor kezd forróvá válni a talaj a talpam alatt... És mielőtt kiderülne, hogy több malomra hajtom a vizet...>
- Csábítanak az idegen, vagy épp régen látott vidékek. Az egy helyben ücsörgés nem nekem való.

[Alauron]

(Mauno)

Közelebbhúzódik, miközben a következő kártyalapot leteszi.
- Mikor tudhatunk meg részleteket is az ügyről? -kérdezi, hisz gyanítja, hogy a népes társaságban nem akaródzik majd Orseolonak elárulnia sokkal többet, ráadásul ezzel a kérdéssel kimutatja, ő már úgy gondolja be is került a csapatba.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, este
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

-Részleteket? Ó, ezzel nem szeretném elterelni a hangulatot egy kellemes uzsonnáról és egy kártyajátékról, mindennek megvan a maga ideje. De nem fogok elfeledkezni arról, kikkel is beszélgettem ügyemben. Hamarosan hallani fognak felőlem, legyenek biztosak benne-dőlt hátra, és egy szót se ejtett erről, csak mindennapi, felszínes csevegésben folytatta. Zárómondata mit jelenthetett? Meghívja magához azokat, akikre személyesen igényt tart, hogy meghittebb környezetben térjen a lényegre? Vagy valami más? Az igaz volt, olyan fülek is tartózkodtak a szobában, akik számára nem lehetett az úrnak mondandója, de mi lehet olyan kényes és fontos, hogy tisztességes shadoni nemesek között nem fejti ki? Valami rejtegetnivalója lenne Orseolonak? Vagy ez túlzás?
A kört váratlan módon Mauno nyerte, Orseolo úr egyik szemöldöke fel is szaladt. Hozzá lehetett szokva, hogy ő kerül ki győztesen, de nem vette szívére.
Várta, kik csatlakoznak hozzá a második körben. A kövér dzsad kapott az alkalmon. Santoro ha valóban komolyan gondolta a maga felajánlkozását, most léphet.

//Azt est további részében Orseolo úr Armon, Ambrose és Mauno számára többet nem fog elárulni ügyéből, így írjátok le, mit szeretnének tenni. Ám Santoro szerepe sokban változhat attól, mit tesz még...//

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Nos gratulálok az elöbbi győztesnek.

*Tekint a fél-dzsad felé, majd ő is helyet foglal hogy beszáljon a körbe, mja delkezdi faggatni Orseoló urat a munkája kapcsán.*

-Nos kedves Orseló ezek szerint ön antik tárgyakkal foglalatoskodik...Ohh ez nagyon érdekesen hangzik.Cseverészik az idős nemes.-És mondja mi az ön szakterülete?...Hmm...Értem, tudja csak azért kérdem, mert van nálam egy értékes medalion, állitólag még régi idők műve ha megengedné, megtisztelném vele, hogy négyszemközt megmutassam ez után a kör után....

<Most már ideje lesz lépni, hogy elkülönitsem, különben tényleg itt fogok ösz szakállat ereszteni. Remélem beválik a tervem, ha meg a többiek gyanakodnak az az ő dolguk. Egyenlőre még az álca úgy is tökéletes.>

-Nos vett rá akkor egy szimpla kis pillantást?

*A játékban, olyan öreges nyugodsággal, játszik, és kiszámíthatóan, azok számára akik figyelik a játékot de ez mind csak az álca része.*

[Jomadar]

(Armon)

* Így kihívni valakit a játékból még a shadoni kódex szerint is elég durva udvariatlanság. Vajon mi lett ilyen fontos koros barátunknak? Jól megnézem magamnak, persze feltűnés nélkül *

[Ayana]

(Ambrose)

Ha marad még hely, akkor a játék következő körébe is beszállok, ha nem, akkor átadom a helyem másnak és csendes szemlélődőként sündörgök tovább a szalonban - hiszen itt senki sincs, akit el szeretnék kápráztatni szépségemmel, vagy szavaimmal - miközben gondolataim a másik szalonban járnak, ahol a meghívottak női tagjai mulatják idejüket, valószínűleg fecsegéssel, vagy valami könnyed, nőies játékkal.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, este
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________

-Kérem, ma este ide nem azért jöttem, hogy üzleteljek. Ha minden áron meg szeretné egyik becses tárgyát mutatni nekem, nem ez a hely a legmegfelelőbb és legalkalmasabb rá. Az üzletem sokkallta diszkrétebb környezetet tud ennek biztosítani. Keressen meg ott és állok szíves rendelkezésére-utasított vissza udvariasan a nemes úr.
Kissé őt is meglepte az, mennyire meg akartad neki mutatni a holmid. Úgy tűnik, ez az út nem lesz járható. És akadékoskodni se lenne jó, mert a végén elveszted szimpátiáját. Így is furcsán vette ki magát, hogy játék közben ilyesmit hoztál meg, nem várva meg a játszma végét.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, este
Résztvevők: Ambrose, Armon
__________________________________________________

//Mauno NJK Alauron visszatértéig//

Az őszes úr szokatlan időben hozott fel szakmát, s Orseolo úr láthatóan kikapcsolódni szeretett volna. Így akár medalion miatt, akár más miatt szerette volna az idős úr félrevonni, ez egyelőre nem sikerült. Nyugodtan, békésen játszott, nem jellemezte kapkodás kérésekor sem. Egyelőre semmi rosszra nem gondolhat a zenész.
-Kicsit rámenős a bácsika...-támasztotta a fiatal dzsad össze ujjait, és csak finoman jegyezte ezt meg Armon hallótávolságán belül. A félelf vér segített ezt a megjegyzést meghallani. Ráadásul Mauno majdnem annyira hiún mérte végig Ambrose-t, mint amilyen hiúsággal a másik kifejezte, a szobában ő a legpompásabb hím Még akkor is, ha nem vonulhat fel a szebbik nem előtt, mivel ők valahol másutt szórakoznak.
Közben Lumino úr egy úrral érdekes beszédtémát taglalt... Ezt Armon és Ambrose is hallja.
-...és azt rebesgetik, Orseolo úrtól elemeltek egy családi örökséget, egy hatalmas zafírt. Nem lepődnék meg, ha hajlíthatatlanságában és büszkeségében a nyomába eredne, vagy ha ő maga nem tehetné meg, akkor tesz róla, hogy nyomára akadjon. Őszintén sajnálom őt, ismertem az édesanyját, Domvik nyugosztalja békességben, kedves asszony volt, és a családjuk körül sosem fordult meg semmi botrány. Épp ezért tartom hallatlannak, hogy loptak tőlük!
Ambrose hiányolni kezd a hölgyeken kívül még valakit: Ludvig Maleriant... Ő nincs ott a férfiak szalonjában...Kártyázás közben távozhatott...

[Saggaras Zenir]

Santoro

<A francba tényleg elsiettem, de akkor most már, hagyjuk a francba, majd holnap felkeresem, remélem korábban eltudom intézni, mint hogy ebéd elötti teára kerülne a sor. Másrészről az óvatos lassú játék bejött így nem gyanakszik rám senki, hiáb az álca tökéletes, csak én próbálok kiszurni saját magammal.>

*Gondolkodik játék közben, de a témát, már nem forszírozza tovább.*

[Ayana]

(Ambrose)

Bár nem szép dolog hallgatózni, de mivel nincs a szalonban más, érdekesebb elfoglaltságra lehetőség, ezért mégiscsak a beszélgetők felé fordítom figyelmem.
<Lopás? Nocsak! Hm... Egy hatalmas zafír? Jól illene a nyakamba, mithrill foglalatban. De mikre is gondolok?! Hiszen nem az enyém. De úgy tűnik, most már Orseolóé sem. Talán azt akarja, hogy keressük meg neki? És... most tűnik csak fel, hogy a Malerian úrfi lelépett. Csak nem Alessia kisasszony felkeresésére indult? Vagy lehet, hogy titkos randevút beszéltek meg, még mielőtt különváltunk? Domvikra! Legalább olyan kíváncsi vagyok, mint egy pletykás vénasszony. Főleg azért, mert még mindig nem fér a fejembe, hogy érdeklődhet egy olyan gyönyörű teremtés egy ilyen átlagos férfi iránt...>

[Jomadar]

(Armon)

Csak szemével jelzi, vette Mauno félmondatát, de nem felel hallhatóan.

* Na igen, de vajon mi sürgeti ennyire? Egy éltes úr, aki bár nyilván tisztában van a szokásokkal és látja, hogy a kényelmes játék valójában a finom intrikák takaróleple - türelmetlen, akár egy siheder. *

Látszólag a játék köti le minden figyelmét, de közben igyekszik minden sanda pillantásra felfigyelni.

* Ha már mindenki Orseolo ékköveiről beszél, nehéz lesz titokban tartani a leendő küldetésünket. *
* Hova tűnhetett ez a csóka? Lehet már az ifjú szépséget fűzi nagyban? Egészségére, talán most az egyszer nem is kellene összepiszkítanom azt az asztalt, amelyikről jókat falatoztam. Remélem nem ármánnyal csalta el a kis vörös szívét. Még a végén kiderül, hogy a kis málészájú nem (sem ?) az, akinek látszik. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, reggel ill. délelőtt
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Az est további részében Orseolo és Afzal, a kövér dzsad szinte vérre menően belemerült a kártyázásba. Ludvig Malerian később előkerült, de kipirult orcával. Valaki szóvá is tette, tévesen, hogy nem bírja az italt...Kizárt, hogy alkohol művelte ezt vele...
A küldetésről újabb információkat nem csippentett el Orseolo, így várakozásokkal és latolgatásokkal telin jött el a búcsú pillanata. A ház ura megköszönte mindenkineka részvételt, akiért kellett, kocsit hívott, akinek volt saját, az azzal távozott...

(Armon)

Másnap reggel részeg -azaz kijózanodott- cimborád keltett, borzasan, hanyagul felöltözve.
-Késésben vagyok-hadarta-de ez a te nevedre jött az előbb-nyomott a kezedbe egy kék pecsétviasszal lezárt levélkét.
-Majd este mesélj, milyen volt Luminoéknál, én egész nap kamilláztam...-azaz egész nap azon volt, hogy magához térjen
Haverod kapkodva fésülködfött meg, vett tiszta ruhát, beretválkozott, keresgélt kottái között, és más hasonlók...
A levél viaszába egy nyílvesszőn ülő macska szerepelt. Felnyitva már előre láttad, ki írta alá: maga Orseolo úr. A nemes meghívott téged délre a "100 arany" nevű étterembe.

(Ambrose)

Sajnos nem tudtad meg, mit eszik a vörös lány azon az átlagos ürgén. Izgalmasabban is telhetett volna az este a kártyaparti után, de semmi sem lehet tökéletes. Alig bújtál ki az ágyból, s rendeltél regglit, a szolgáló a kért ételen kívül egy kis levelet is mellékelt a tálcádra: kék viaszba különös pecsét volt nyomva. Nyílvesszőn ülő macska. Az üzenet felbontás után felfedte tartalmát: Orseolo úrtól jött, s meghívott délre a "100 arany"ba, a város legdrágább éttermébe.

(Santoro)

Vegyes érzésekkel végződött a Lumino birtokbeli látogatásod. Hallottál valamit, de nem tudnál olyan közel kerülni Orseolohoz, ahogy szerettél volna. Ez bosszantó tény. Nehezen is aludtál el, sokat forgolódtál. Mit kéne tenned, hogy el ne szalassz valamit, ami fontos lehet? Reggel nyúzottan keltél, de egy csésze kávé életet lehelt beléd. Talán ezt anapot se kéne elfecsérelni. keresd fel az urat a munkahelyén, ahogy javasolta? vagy kérj tőle személyes meghallgatást? esetleg másképp próbálkozz? Nem vagy egyszerű helyzetben.

(Mauno)

Afzalt alig tudtad távozásra bízni. Játékszenvedélye fárasztó volt számodra. Így alig értél vendégszobádba, beledőltél az ágyba, hogy csak délelőtt kelj, de akkor is egy szolga csendes ruhasuhogására, aki kitárta a teraszajtót, hogy friss levegő érjen téged. Alázatosan szólt, leveled érkezett, amit kérésedre azonnal hozott is. Kék viaszban nyílvesszőn ülő macska díszlett, a levél tartalma egy meghvíás volt, Orseolo úr részéről a "100 arany"ba. Ahogy tudod, ez egy itteni étterem.

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Uhh aludtam már jobban is,- jegyzi meg mikor felkel, felölti újra álcáját, bár kicsit megváltoztatja a tegnapi ruhát itt ott, majd köpenyt köt magára, így megy el Orseoló úr boltjába annak reményében hogy ott találja.

<Először keresem a boltban, onnantól már ha félre tudom hívni könnyű dolgom lesz az biztos, és remélem nem veszi majd tolakodásnak. De várjunk mi lesz a mese ha kérdezni foglya hogy hogy kerültem én oda, közönséges tolvaj nem lehetek, az egyházat nem biztos, hogy érdemes lenne belekeverni, egyszerű szórakozásnak furcsa lenne beállítani, és mi lenne ha egyszerűen csak halottam erről, és segítségem akarom felkínáni némi pénzmagért cserébe. Ez lesz a nyerő stratégia.>