/ Erlon Arts /
* A dalnok midőn kinyitotta csipáit, s azonnal Ada formás combjai tárulnak szei elé, füttyent egyet.*
- Oh, bárcsak minden reggel ily gyönyörűséges képre kellhetne az ember fia! *Mosolyodik el, de a fáradságtól és a lustaságtól még visszahanyatlik a függőágyába. Ada szavaira azonban ismét felkönyököl.*
- Tudod nagyon jól esett kint aludni! Igen!. *Nyújtja ki Adára a nyelvét enyhén, de utána felnevet. * Micsoda? Már farkas éhes, mosdani akar kora hajnalban és már megint valamelyik ismeretlen kütyüjével babrált? Tudja fene mit csinálnak a matrózok!? Biztos ők is durmolnak még a tegnapi vihar megpróbáltatásai után! *Beszél Adához, de tekintete átslisszan a kilépő „új húsra”.*
- Jó reggelt! * Köszönti a lányt, s bólint szavai közben, hisz tudja Kendra nem érti nyelvüket. Felül az ágyban,, magára rángatja csizmáit, megigazítja ruházatát, övét, felcsatolja rapírját, majd hátára akasztja lantját. Mind ezek után odalép a nőkhöz, s megszólal.*
- Hölgyeim! Nézzünk valami reggeli után! *Majd odahajol Adához és a fülébe súgja a nőnek.*
- Nyam! Milyen kívánatos vagy ilyen pőrén öltözötten! * Szavai közben azonban rákacsint az „új lányra”.*