Sztyepp-vidék

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Nevetés közben is hallgatja az orkok szavait amiket egymáshoz intéznek, és egyszercsak mintha csak jókedvében dumálna, két kacaj közé iktatva szól harmadik társuknak.

- Ha bármit mondasz kitépem a szíved. - Szakítja félbe mondandóját egy újabb eszelős kacaj - Ha elmondod amit akarnak megölnek, aztán mi jövünk. -

Teszi még hozzá olyan jókedvűen, mintha a világ lejobb humorát kommentálná éppen, majd kicsorduló könnyekkel tovább kacag, miközben Morikra néz, és úgy nevet és bólint felé, mintha az említett humorral kapcsolatos kommentárjához kérné a helyeslést, de nem szól semmit.

- // tényleg, most akkor meg vagyunk valahogy kötözve, vagy az orkok úgy érzik elég visszatartó erőt képez számbeli és fegyverzetbeli fölényük? // -

- Vajon megkérdezik e ezek az ostoba állatok, hogy mi olyan vicces a két embernek? - Gondolja, vagy inkább reméli magában, miközben erőlteti tovább az ettől egyre inkább eszelőssé váló kacajt.

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Nagyon megörülök a beszélő fickó szavainak, végre a nyomára bukkantam a vöröshajú embernek. Már éppen kezdeném „meggyőzni” a fickót , hogy beszéljen, amikor felhangzik a kacaj a két másik lovag felől.
Csodálkozva nézek rájuk, teljesen megdöbbenek a viselkedésükön. Hallottam már olyat, hogy a félelem valakinek elveszi az eszét, na de egyszerre kettőjét?! A beszélő, épelméjű emberhez szólok:

- Te beszél...Tud hol Esteban cwa Condarro! Tudod hol erőd?...Ha beszél nem hal!...Én ígér!...Ha nem beszél...

*Egy vészjósló vicsor kíséretében Burkhra nézek aki épp móresre tanítja az egyik vihogó simaképűt. Megvárom mi történik, ha esetleg okoskodni próbálnak a bolondok, akkor kapnak tőlem is egy-két pofont, hogy lenyugodjanak.*

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

<Hmm..eddig bejön az együtt működés. Akkor folytassuk így.>

*Morik is átveszi társának viccesnek tűnő mondokáját.*

-Bizony ha pofázol bármit is meghalsz.

*Meséli úgy mintha tényleg valami nagyon vicceset mondott volna, és közben szemei eszelőssé válnak.*

//Most akkor én kapok fektemben még egyet csatabárdlappal, vagy hogy van most ez? Bocs de nem volt világos//

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Ahogy végighallgatja Morik pár szavát ismét újult ullámban "tör" rá a jókedv, mintha társa még nála is nagyobb humort sütött volna el, majd röhögve az előtte álló hosszúhajú orkra néz, aki nem harmadik társukat cseszteti, és hozzá szól fennhangon, mintha csak valami ivócimborát akarna bevonni a beszélgetésbe.

- Hé te, Kócos! Ott-ott! Miért nem telepedsz ide közénk és röhögsz egy jót azon amin mi is?! Gyere és megtudod mi olyan mulatságos! -

Szól, és közben fejével a mellette, Morik és Őközött lévő helyre int, és tovább vihog, mint aki már lassan kifogy a szuszból, de még mindíg túl jó kedve van hozzá, hogy lenyugodjon.

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

// Saggaras a te karid volt, aki kapott a csatabárd lappal.//

* Burkh megindul szavai után Mogghrához és az ő ”védencéhez”. Nagyon gyengén érti a közöst, de talán pár szót „leszűr” a vihogó mondandójából. Valószínűleg a másik, ki mellbe lett verve a bárddal már nem vihog, hanem épp „azon van”, hogy egyáltalán levegő áramoljon a tüdejébe. A „maradék” egy vihogó vasas szavaira felfigyel. Nem érti teljesen, de hanghordozásából sejti, hogy épp gúnyolódik vele. Egy viccsorszerű mosolyt ejt el. Maga mellé engedi csatabárdját, majd irányt változtatva odalép a kacarászóhoz. Szemébe néz az emberfattyúnak, egy szemfogakat megmutató „mosolyt ejt el”, majd hírtelen mozdulattal lentről felfele csapva megpróbálja állcsúcstól, fejbúbig „meglékelni” az arcátlant, ki bemocskolja a Vérivók harcosát pimasz szavaival. A fölfelé irányuló, félköríves mozdulat után, ha siker koronázza tettét, lecsapja bárdja éléről az agyvelőt, majd mit sem törődve az elterülő hullával, megindul ismét eredeti célja felé, hogy segítsen Loncsosnak a kikérdezésben, remélhetőleg most már csend honol a környéken.*

- Na, most már kezdődhet az igazi kikérdezés! * Veti oda menet közben Wrokhadnak, s megállapodik Mogghra mellett, az emberfattyú szavait hallgatva. Hátha megért belőle vaamit.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Csak arra várt, arra készült, hogy valamelyik nagydarab végre felé vegye az irányt. Na most ugrik a majom a vízbe. Amikor végre az ork lehajol hozzá hogy a szemébe nézzen, arcáról a gondolat sebességével foszlik le a vidámság és őrülettel vegyes elszánás jelenik meg rajta, majd a valószínűleg az egész csődület, emberek és orkok meglepetésére, rávakkant az orkok nyelvén.

- Ez Szégyenteljes harc volt! - ... - Szégyenletes volt, hogy a nagy harcosok nem harcolhattak hanem lesből lemészárolták őket! Csak ezen röhögtem - Vicsorogja

Mondja hozzátéve a második két mondatot, ha tisztán ejtett, bár az emberi torokból kicsit lágyabban, emberi fül számára tisztábban "csengő" ork szavak egy pillanatra meglepik A fölötte állót.

- // Remélem azért mégsem csapod szét a kari fejét // -

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork odalép a földön ülő kacarászóhoz. Egy pillanatra belemélyeszti annak acélszürke szemébe tekintetét, kiélvezve áldozata utolsó értelmet tükröző pillantását, mielőtt lecsapna rá. Elvicsorodik, mikor a férfi szóra nyitja ismét az imént is gúnyoló szavakat formázó ajkait, ami talán már nem gúnyolódó lenne, hanem értelmes beszéd, megkésett kihívás, amit túl későn, a halála pillanatában akart megformálni, megkésve.
A feldühödött Burkh izmai pattanásig feszülten várták el eddig a támadást. Most „kipattanva”, hírtelen mozdulattal lentről felfele csapva megpróbálja állcsúcstól, fejbúbig „meglékelni” az arcátlant, ki bemocskolja a Vérivók harcosát pimasz szavaival. A fölfelé irányuló, félköríves mozdulat után, ha siker koronázza tettét, lecsapja bárdja éléről az agyvelőt, majd mit sem törődve az elterülő hullával, megindul ismét eredeti célja felé, hogy segítsen Loncsosnak a kikérdezésben, remélhetőleg most már csend honol a környéken.*

- Na, most már kezdődhet az igazi kikérdezés! * Veti oda menet közben Wrokhadnak, s megállapodik Mogghra mellett, az emberfattyú szavait hallgatva. Hátha megért belőle valamit.*



// Bocs Sylinas! Szerintem kissé megkésett volt a lovagod „kihívása”. Talán, ha azzal kezdi, mikor az ork elindul társa felé, nem pedig még mindig kacagó gúnyolódással, lenne esélye a dolognak! Így viszont, a halál pillanatában, hosszasan, nem pedig csak pár szót kiejtve, pl: Ne! vagy Várj!, esélye sincs a kommunikációnak! Szerintem! Hangsúlyozom, hogy szerintem! Ősi ellenségek ők, kik a másik életét még egy döglégyénél is álabbra becsülik, főleg, ha az pimasz velük szemben! Őszintén! A te toronid még lehet, hogy ennyit sem várt volna a dologgal, s egy őt gúnyoló orkkal szemben!? Ugoban az élet múlandó, mit sem ér! Persze a kihívást elfogadja mindenki, ha az nem túl kései! Döntsön a kocka, s ha volt elég ideje kifejteni a lovagodnak a mondandóját a halála pillanatában, akkor elfogadom azt, s a továbbiakba nem erőltetem a csapást! Azonban a karid fogoly, kinek mindvégig pengeélen táncol az élete! Ha nem hárman estek volna fogságba nem ölné meg az ork az orwellánust, de így van még két kihallgatható személy! Tudom, ez szerpjáték! Azért jövünk fel, hogy jól érezzük magunkat, de ha az orkom nem azt teszi, amit tett, akkor vélemyényem szerint nem azt csinálja, amit egy ork harcos ilyenkor ösztönből csinálna. Fordított helyzetben én vállat vonnék, és nekiugranék a következő ork karimnak.//

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka-másnap éjjel
_______________________________________________________________

*Burkh fordítva egyet bárdján, annak lapjával tiszta erőből mellbecsapja Morikot, akiből még a szusz is kiszorul a szinte roppanó hangot kiadó mellpáncél alatt. Workhadnak nincs sok hangulata a huzavonához, így kissé türelmetlenül mordul Burkhra, mikor a fiatal ork át akarja adni a "puhítást".*

-Haladjunk. Egy is elég, a többi nem kell.

*Közben Mogghra "mézes-mázos" szavai és a kilátásba helyetett életbenhagyás vagy megöletés megoldja az eddig csendben lévő nyelvét, de nem pont azt mondja, amit hallani szeretett volna a Fadöntő.*

-Nem beszélek és így is életben hagytok. Ugyanis csak én tudom hol van, akit ennyire keresel, kerestek ork. Ha megölsz oda a nagy fellángolásod. Látom a szemedben, hogy mennyire szeretnéd megtudni a vörös helyét.

Ebből a két pallérozott ork "kihallgatótiszt" nem sokat ért meg:

-Nem beszél... élet hagytok. ...csak én... keres... megöl... ég. lát... szem... vörös helye.

*Közben Burkh Aenorast közelíti meg, hogy az érthetetlen és ezért dühítő vihogás végére pontot tegyen. Ugyan a szemkontaktus röpke pillanatában a paplovag megpróbálkozik az orkok számára is érthető, komoly mondatokat alkotni, de ezt jelentősen lerövidíti a hirtelen felcsapódó csatabárd, mellyel az ütés ereje mélyen végigszántva álltól homlokig Aenoras arcát vért fröcskölve a levegőbe hátraveti áldozatát. Így csupán annyit van érkezése kimondani, hogy: "-Ez Szégy..." Szinte rögtön a sötét öntudatlanság mélyébe zuhan Orwella híve. Így jelenleg tényleg minden adott egy mélyebben szántó hangvételű kihallgatáshoz. A hangoskodó közönség vagy elnémult vagy levegő után kapkod. Kár, hogy a kiszemelt lovag csak közös nyelven tudja elmondani Mogghrának az okfejtését.*

//Morik: SFÉ-t vontam -8 Fp
Aenoras: -11 Fp és -1 Ép-be csúszott.//

[Saggaras Zenir]

Morik

//Oké vettem//

*Morik nevetésést a páncélcsöndülése, és valószínű behorpadása váltja fel, iszoonyatos fájdalmai vannak a melkassa táján, és már alig van öntudatánál, már se nevetni se beszélni nincs kedve, levegő után kapkod.*

<Rettenet asszonya íj halált szánsz nekem, hát legyen, de ha tényleg erre kerül a sor akkor nem fogom hagyni magam, és utosó csepp véremig harcolni fogok.>

*Morik elodázza a fájdalom gondolatát, és elmélye erejével csillapítja el fájdalmát.*

//Pszi fájdalom csillapítás:7 pszi pontból 7 fp//

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Figyelem, ahogy móresre tanítja Burkh az egyik röhögő bolondot. Amikor végre csend lesz, visszafordulok a beszélő emberhez. Mélyen a szemébe nézek:

- Te beszél! Ha nem, meghal!...Nem, nem így -*a fekvő orwellánusra mutatok*- csak lassan. Fáj neked! Ha beszél, nem hal te! Ígér én!

*A többi orkra nézek, kíváncsi vagyok vajon hogyan viselkednek. Aztán Burkhnak szólok:

- Burkh! Azt a másikat még ne öld meg! Ez itt előttem azthiszem, tudja hol a vöröshajú. Nem akar beszélni, úgyhogy lehet, hogy kell egy kis bemutató a kínzási módszereitekből...

*Rávicsorodok a beszélőre, és csak ennyit mondok:

- Beszél te!

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork miután befejezte a két röhögő emberfattyú „lecsendesítését” megindul Mogghráékhoz. A harmadik pondró szavait alig érti, egy pillanatra el is töpreng mit mondhatott az, de Loncsos szavai kizökkentik, gondolataiból. Elvigyorodik, kimutatva foga fehérjét, majd megindul a levegő után kapkodóhoz, közben Wrokhadékhoz szól.*

- Tovább fog tartani a dolog mint gondoltam! Remélem a hegyivadászok éberen őrködnek?! Nehogy úgy járjunk, mint ezek! *Bök fejével a fetrengő orwellánsok irányába. * Mi folytatjuk a kihallgatást a Fadöntővel, addig kéne pár jó harcos aki segít nekem! Engedelmeddel két harcost kérnék, kik levetkőztetik a félholt kutyát, kit az előbb tanítottam móresre! *Mutat az ájult „szemtelenkedőre”, a gunyóskodó acélszín szeműre.* Addig én segítek a másik pondró testével megtörni annak hallgatását, aki a legtöbbet tudja közöttük! * Ha vezérük beleegyezik a dologba, megindul a levegő után kapkodó irányába. Fél szemmel nézi, hogy az ájultat miként fosztják meg vértjétől a „segítségül kért” orkok. Odalép a „horpadt vértezettűhöz”. Megnézi magánál van-e, majd megragadja hajánál fogva, s átvonszolja Mogghrához, s a beszélni nem akaróhoz. Levágja a földre az el eddig magával vonszolt lovagot, majd rálép annak jobb kezére. Úgy hogy „kézre essen” annak kézfeje. Magasra emeli csatabárdját, rápillant a Mogghra által kikérdezendőre. Belefúrja szemeibe tekintetét, majd megszólal mély torokhangon.*

- Beszél! * Reméli érti az átkozott, hogy mi fog történni, ha nem kezd el „csacsogni”. Egyszerűen lecsapja társa kézfejét.*

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

//Huu fiuk na most vagy én vagy Joe új karit fog csinálni szerintem, én biztosan Joe még túlélheti.//

*Amikor a közelébe jön ismét az ork, már tudja, hogy vagy végezni akarvele, vagy példát statuálva végezni akar vele. Így amikor oda ér, lenyújtja a kezét, hogy valahol megfogja.*

//A hajánál ez lehetetlen, mert rövidre le van nyírva. Úgyhogy más helyet kell keresni a vonszolásra.//

*Ezt használja ki Morik arra, hogy megragadja az orkot, és ránt egyet rajta, hogy elveszítse egyensúlyát, majd hirtelen felül, és biztosra veszi, hogy talál olyan szabad felületet amibe fogát mélyeztheti, hogy feltöltse magát.*

*HA egy kicsit, is szívott belőle az kiáltja parancs formájában tisztán, hogy védj engem. Hogy ezzel is időt nyerjen.*

//Wier képesség parancs//

<Remélem így az orkok sebezhetöbbek, nos és érti amit mondok.>

*Ha az ork tezsi amit kértek tőle akkor ujra belemélyeszti a fogait, ezzel gyógyítva be sebeit.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukhsad /

* Midőn odaér a levegő után kapkodó, meggyengült lovaghoz, megnézi, hogy magánál van e. Lehajol, hogy megfogja annak hajzatát, ha ott nem talál fogást, akkor a fattyú mellvértjének nyaki résébe kapaszkodik meg. Ekkor jön a hírtelen mozdulat a legyengült, levegő után kapkodó alaktól. Burkh meglepődik, hogy ennyi erő, elszántság szorult Orwella felkentjébe. Ha nem esik el a rántástól, akkor „kitépi” mancsát a férfi markából, s miután egy felet hátralép, két kézre kapja csatabárdját, s minden erejét beleadva fentről lefele zúduló csapások sorozatával, addig „üti” a pondró fejét, még abból az élet utolsó jele is távozik.
Ha sikerül a földre rántania a féregnek, akkor teljes erejéből megpróbálja magától ellökni a mocsadékot, majd ellentétes oldalra „gurulva” eltávolodni tőle. Ha mindez esetleg sikerül talpra ugrik, majd felmérve a terepet, estelegesen a rántástól elveszített bárdot magához ragadva ismét a kopasz bőrű fattyú felé indul meg….*


// Kezd alakulni a dolog! //

[Sylinas]

- // Aenoras // - A karakteremen nem volt vért. Csak a bélelet, meleg ruházat van rajta éjszaka, amit a vért alá vesz. Ha levetkőztetitek az inge alatt megtaláljátok majd nála a szent szimbólumát... Csak a gyorsítás végett.

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Vicsorogva figyelem a beszélő emberem reakcióját arra, ahogy Burkh móresre tanítja a másik lovagot.
Amikor láthatóan ellenkezik Burkh lovagja, kicsit mérges leszek. Egyelőre nem avatkozok közbe, megvárom amíg a farkasfi remélhetőleg legyőzi az emberpondrót.

< Remélem nem kell közbeavatkoznom, és a Vérivó egymaga is legyőzi a vértes embert. Szorítok neki... >

*Ha esetleg láthatóan vesztésre állna Burkh – amit kétlek – akkor én is odalépek az okoskodó lovaghoz, és egy jobbegyenessel lenyugtatom...*