Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Csendben megvárom, amíg a tiszt tovább áll, majd Mirjamhoz húzódok kicsit. Nem szólok csak nézem nagy ábrándozó szemekkel az én erős kis feleségem és csodálom lelki erejét. Azért pár hosszú pillanat után Ranhoz fordulok néhány hak szó erejéig.*

-Elnézést a kirohanásomért és köszönöm a segítségét. Azt hiszem a mai nap mindannyiunknak túl hosszúra sikeredett.

*Remélem az őszinte megbánást értékeli a zord tulajdonos. Elkeseredésemben megsértettem, de nem tudtam másra gondolni csak a veszteség gyötrelmére. Azért ezután visszatérek drága angyalkámhoz és kissé lehorgasztott fejjel áldogálok mellette várva, hogy most várnunk kell vagy mehetünk? Ha igen, akkor merre induljunk?*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Szárított cickafark van a raktárban. Ha az megfelel, akkor lehozatom. - *megvárja Ran Thor válaszát, és ha helyeslő, akkor az egyik alkalmazottnak int és intézkedik, hogy a nevezett szárított gyógynövény mihamarabb megérkezzen. Természetesen a szárított cickafak nagyon jó - picivel erősebbre kell főzni mint a friss növényből készült teát, és valamivel tovább is tart - de semmivel sem lesz kisebb hatóanyag tartalmú.* - A konyhában akár meg is csinálhatja, rendelkezésére bocsátok edényt.
*Talán 3-4 lábnyira áll tőletek egy katona, aki hallgatta a beszélgetést, közben vigyázva a lépcsőre, hogy ne menjen fel senki. Láthatólag szólna valamit, aztán mégis meggondolja magát. Felenged simán, kekeckedés nélkül a felszolgáló után, hogy elkészíthesd a gyógyfőzetet égési sérüléseidre.*

Sajnos még mindig nem lehet sehová menni. Alapos a tiszt nagyon.
Ran csak hosszúra nyúlt pillanatokig nézi Farrot, majd kicsit komorabban válaszol neki, mint ahogy eddig megismerte.*
- Ha életben akarsz itt maradni, akkor változz meg. De jobban jártok, ha tovább álltok innen. Úgy sem köt ide benneteket már semmi. Ezzel a konok, tiszteletlen viselkedéssel már rég leszúrt volna egy ízig-véri toroni. Adj hálát az istenednek, hogy én is csak egy fészkes kis bevándorló, letelepedő féreg vagyok.
A szavam és az ígéretem áll, ha mégis a maradás mellett döntötök.

[Thor]

(Thor)

-Tökéletes, köszönöm. -*és kezeimet gyengéden megsimogatom, mintha már a főzetet kenném rá.

*Az inas után megyek. A katona tekintetére egy kicsit megtorpanok, de szerencsére tovább enged. A fickót követve a fogadót vizslatom. Egészen a konyháig felmérem a terepet, ha ne agy isten menekülni kellene, tudjam merre érdemes. Az biztos, hogy megvárom a kihallgatást, mivel már velem nem foglalkoznak, így nincs értelme a bajt keverni.

<”Vannak pillanatok mikor cselekedni, kell, és van, mikor meg kell húzni magunkat, mint egy rühes patkány”>

*Elmosolyodok, ezt a szöveget mindig Lyssa szokta mondani. Utálja a patkányokat, és már elég sokszor veszekedett azért, hogy miért szürke patkányok a klán neve. Igaz, meg is teheti, már nagyon régóta a csapat tagja. Viszont egyszer rosszkór kezdte csesztetni Drayent, és majdnem az életébe került, de hát ilyen az élet.

* A konyhába megérkezve megvárom, míg megkapom az edényt, kést, meg a növényt, majd vizet is kérek. A cickafarkot elő készítem és remélhetőleg, addigra a tűz már készen áll a főzéshez.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ran komor szavaira csupán bólintok jelezve megértettem, amit mondott. Az hogy megyünk vagy maradunk nem ilyen egyszerű sajnos, de ezt már a kis család hozza meg. Mirjam és én közösen. Túl sok volt mindez ahhoz, hogy ismét magam akarjak dönteni és kirekeszteni életem szerelmét, így inkább hallgatok és várom mi lesz a kihallgatások és a mai rémséges este vége.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thort felvezeti a felszolgáló a felső szintre. A pult mellett van egy kisebb beugró, itt egy ajtó húzódik meg - lengőajtó, ez vezet a konyhába. Két nagy sparhelt foglalja el a helyiség legnagyobb helyét - mert ugye még kell hely mozogni, s ügyelni arra, hogy ne legyen hozzá közel gyúlékony eszköz. Egy hatalmas asztal van beállítva középre, s a falak mentén szekrények, polcok tömkelege. Egyetlen kicsiny ablak van bent - talán egy közepes kutya férhetne át rajta, ember bizonyára nem.
Jelenleg senki nincs a konyhában, de az egyik sparheltben ég a tűz, s rajta egy nagy fazék (egy kisebb üstnek beillene űrtartalmilag) - zubog benne a víz. Valószínűleg állandó meleg vizet tartanak, hogy ne kelljen várni sokat az egyes főzési elemeknél.
Így könnyen megy az előkészület a gyógyfőzet megcsinálásához; ráadásul a felszolgáló magadra is hagy.
Már leszedted a cickafark virágát a száráról és szép apró rózsákra bontottad, amikor érzed, hogy valaki figyel - csak egy megérzés, de bárhogy is nézel körben nem látsz senkit sem. Az érzés azonban megmarad, van valaki rajdtad kívül még a konyhában.*

*Ahogy Mirjam és Farro álldogál szótlanul, fáradtan, meggyötörten testileg-lelkileg mocorgásra lesznek figyelmesek nem messze tőlük. Zak próbálkozik felülni elég kínkeserves módon - a fájdalom miatt inkább csak gyenge vergődés mintsem igazi megmozdulások. Szakszerűen be van kötve az oldala, ám a kötés át van vérezve.
Mirjam aggódva nézi a kínlódását, majd megszorítva Farro kezét gyengéden felé húzza kedvesét.*
- Gyere, ne hagyjuk magára. Én.... - *elhallgat, és ahogy a szemébe néz Farro láthatja a fájdalmat, a féltést feléje* - nem hiszem, hogy életben marad... - *suttogja elcsukló hangon, miközben jobban megszorongatja férje kezét. A ki nem mondott szavak mégis egyértelműek: Mirjam azt szeretné, ha Farro Zak mellett maradna addig, amíg ez szükséges.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A mocorgásra ismét eszembe jut Zak. Sajnos sok volt mindez a megpróbáltatás mára és úgy tűnik a tudatom védekezésképp próbálja kiszorítani a kínzó gondolatot, hogy Zak halálát én okoztam. Mirjam noszogatására és szavaira viszonzom a pillantását és szomorú, gyötrődő tekintettel nézek a smaragdtüzű szemekbe. Majd bólintok, hogy megértettem és megszorítva kezecskéjét Zak mellé térdelek ismét. Nem tudom mit mondhatnék, hisz bármit mondok úgyse változtat azon amit tettem. Eddig nem volt ilyen probléma, soha nem kellett törődnöm a tetteim következményeivel, hisz maximum saját érdektelen, értéktelen életemet tettem kockára. Most viszont az elmúlt két napban megtapasztaltam a felelősség súlyát, talán túl sokat is egyszerre ahhoz, hogy fel tudjam fogni mit is jelent a "szabadság". Azért nagy hallgatás után kissé rekedt hangon csak megszólalok nézve a matróztársat.*

-Feküdj nyugodtan Zak. A seb mély, nem szabad mozdulnod.

[Thor]

(Thor)

*Szépen előkészítem a főzetet. A növénnyel óvatosan bánok, mintha csak ez az egy lenne a világon. Nem tudom miért, de mindig is óvatosan szoktam bánni az alapanyagokkal. Bár igaz, ez a lassúság velejárója. Általában másfélszer annyi ideig tart elkészíteni a főzeteket, italokat, mint amennyi idő kellene rá. De nem bánom, én már csak ilyen vagyok. Óvatosságom, most a kezemnek is szól, hisz az égési seb nem annyira kellemes. Szépen lassan munkálkodok, mikor az érzés, hogy figyelnek, megriaszt. Körbe pillantok gyorsan, de nem látok senkit. Ez felettébb kellemetlen érzés. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a pszit teljesen kisajtoltam magamból, és varázsolni elég nehézkes, vagy lehetetlen az égett kezem miatt. Nem marad más, csak a nyílpuskám. Kezembe is veszem, és megtöltöm, ha van rá lehetőség. Lehet ez egy kicsit paranoiás viselkedés, de Toronban sokszor ez az életemet mentheti meg. Ha sikerrel jártam körbe nézek még egyszer, és ha nem látok senkit, fenyegetően megszólalok.

-Ha nem akarod, hogy átfúrja egy nyílvessző a mellkasodat, mutasd magad.

*Egy kicsit várok.

- Gyere elő, nem mondom még egyszer.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Hogy hol járhat Zak azt nem tudod megmondani, de eszméleténél nincs. Valószínűleg a felülési mozdulatok sem akaratlagosak. Halkan, nagyon halkan akadozva elkezd beszélni, de nem érted egyáltalán mit is mond. Még Mirjam is homlokráncolva hajol közelebb hozzá, hogy hátha úgy megérti, de arcára tanácstalanság ül ki - így sem járt ő sem sikerrel.
Zak teste-lelke küzd a halál ellen, de lassan már nem lesz kétséges ki fog kikerülni győztesen eme kiegyenlítetlen küzdelemből.*

*A körbetekintésre semmit sem vesz észre Thor.
A nyílpuskát is sikeresen felajzotta, igaz háromszor annyi időbe telt mint máskor szokott. Ha valaki ártó szándékkal leskelődne utána már tehetett volna az ellen, hogy a fegyver ne kerüljön lövési állapotba.
A felszólításra pár szívdobbanásnyi időig síri csend a válasz, majd a szemben lévő szekrény ajtaja nagyon lassan nyílni kezd. Először csak egy lábat pillant meg a "térképész", majd kissé szakadt nadrág, ing és végül egy kócos fej - az a lány bújkál a szekrényben aki halálra püfölte a boszorkányt nemrég.*
- És hogy lőttél volna mellkason, ha azt sem tudod hol vagyok?

[Thor]

(Thor)


*Fel sem tűnik izgatottságomban, hogy milyen sok időbe telt a nyílpuska megtöltése. A fegyverrel a konyha közepére célzok, és várok. Az ajtó kinyílik, és én arra célzok. Meglepetésemre, az eltűnt lányt látom a szekrényből kilépni. A kérdése is meglep, így hirtelen valamit oda mondok.

-Hát, hát, én nem is tudom. Ez jutott eszembe először, de hatásos volt, gondolom. Igazából most nem is ez a helyén való kérdés. Hanem az, hogy mi a fenét keresel a szekrényben. Talán félni valód van az őröktől?

<Biztos valami suhanc, vagy tolvaj féle. Mondjuk mindegy, mert egykutya.>

*Közben a puskával már nem célzok rá, de felkészülök arra, ha esetleg támadna.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Látva Zak erőfeszítéseit megfogom a csuklóját. Tudom nem érzékeli, hogy itt vagyunk, már egy sokkal nagyobb ellenséggel gyűrkőzik, de azért úgy érzem valmait tennem kellene, de nem tudom mit vagy hogyan tehetnék. Kissé megtörten suttogva adok hangot gondolataimnak.*

-Tenni kellene valamit, de mit? Nem tudom mit tehetnék, vagy mit tehetne bárki is?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*A lány lassan kimászik a szekrényből - így megnézvén alig hiszed el, hogy oda befért...
Megmozgatja tagjait, majd felül az asztalra, láthatólag otthon érzi magát.*
- Félnivalóm? Csak annyi mint a patkányoknak. - *Arcán nem látol olyan vonást, mi azt sugallná teljesen véletlenül használta eme szófordulatot. Inkább úgy tűnik a nyílt tekintetét látván, hogy direkt és konkrét célzattal mondta a mondatát.*

*Mirjam pár pillanatig a szemedbe fúrja a tekintetét, miközben a kezedet fogja Zak kezén. Aztán mozdul. Úgy helyezkedik el, hogy a kikérdező tisztnek háttal legyen és a nyakából előhalász egy kis fiolaszerűséget - egy ezüstnek kinéző láncon függhetett eddig a nyakában.
Pici dugót húz ki a fiolából, majd közel hajol Zakhoz, mintha csak a homlokára adna egy búcsú csókot míg él. Azt nem látod, hogy konkrétan mit csinált, de miután visszatérdelt melléd a fiola üresen tűnt el a ruhája alatt. Szemét nem emeli rád, és arcán pír látható, teste pedig feszült - ami pillanatról pillanatra enged.
Nem kell hozzá sok idő, és Zak a vergődést befejezi, mintha csak megnyugodott volna. Egyenletesen veszi a levegőt, nem rángatózik, és nem harcol már az életéért. Az átázott kötésen viszont nem látszik, hogy a vérfolt nőne - úgy néz ki elállt a vérzése is.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Szótlanul figyelek. Ahogy Mirjam előhalássza az ici-pici fiolát kissé elkerekednek a szemeim, de láthatja bennük a remény szikráit megcsillanni. Mondjuk a tudatlanság ködén át, mert nem tudom mi következik, de érzem legbelül kedvesem segíteni készül Zaken. Azért hamar erőt veszek magamon és a pillanatnyi csodálkozást magamba zárva visszatérek az elkínzott arcjátékhoz. Ahogy a matróz az apró korty után befejezi a vergődést és úgy látszik jobban lett ismét Mirjamra nézek lopva és gyengéden megszorítom a kezecskéjét. Csak szorongatom és tudom most nagy áldozatot hozott miattam, a tetteim miatt. Bátorítólag átölelem és magamhoz húzom. Arcom fürtjei közzé rejtve csak neki súgom halkan, hogy senki más ne hallja, senki más ne lássa és így ne is tehesse tönkre a szívből jövő vallomást.*

-Köszönöm.

*Egy egyszerű szó, mely szegényes, de nincs jobb szavam rá, amit érzek, így csupán ennyit súgok és csak remélhetem, hogy Életem Angyala átérzi azt amit elmondani nem tudok.*

[Thor]

(Thor)

*Megdermedek egy pillanatra.

<Talán ismerne engem? Bevallom az álcám elég gyenge, de ki lehet ő igazából?>

*A nyílpuskát még mindig készenlétben tartom, és megpróbálom ebben a helyzetben elővenni a nyugodt arcomat.

-Talán célozni akarsz valamire? Mert most eléggé gyatra állapotban vagyok, és nincs kedvem szójátékot vívni.

<Lehet Drayen küldte utánam, hogy tartson szemmel, és ha valami galibát csinálnék, tegyen rendet, és engem a földalá..>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Célozgatni? Ugyan mire? - *kérdi vissza ártatlan arccal a lány. Lehuppan az asztalról, odasétál a tűzhelyhez, és beleszagol a rottyanni kívánkozó főzetbe.*
- Hm... cickafark főzet. Csak nem a kezedre készíted? Mielőtt leveszed tegyél bele egy kis olajat. Hamarabb gyógyul be a seb, nem lesz vastag, durva heges bőröd még az erősen égett részeknél sem. És nem utolsó sorban nem kell oly gyakran cserélni a kötést.
Segítsek? - *fordul feléd és őszintének ható angyali mosollyal néz rád.*

*Mirjam teste feszült és görcsös amikor magadhoz öleled Farro. Mintha valami rossztól tartana. Majd ahogy a kis fiola eltűnik a ruha rejtekében, s magadhoz vonod lassan, nagyon lassan enged a feszültsége.*
- Ne köszönd! Nehogy elszóld magad. - *jönnek tőle az alig hallható szavak. Talán szerencse is, hogy ennyire egybebújtatok, mert pár koppanás után a tiszt hangja rebbent szét benneteket.*
- Csak nem meghalt? - *arcán semmilyen sajnálkozás, érzelem nem látszódik, de tekintetét rátok szegezi. Mirjam teste ismét pattanásig feszültté válik. Kicsit meghatott, könnyekkel küszködve némán rázogatja a fejét a tisztnek, aki csak figyel benneteket.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nem provokálom a tisztet nyílt farkasszem nézéssel kivételesen megemberelem magam és nem nézek fel rá. Hangom még mindig rekedtesnek hangzik, de már valamivel több az élet benne.*

- Sajnos nem értek hozzá, de azt hiszem nem, csak elaludt és a vonaglás megszűnte miatt feltámadt bennem, bennünk a remény, hogy felépülhet még. Remélem így van, de sajnos nem tudhatjuk biztosan, így egymásnak próbálunk támaszt nyújtani hitvesemmel.

*Gyengéden megfogom Mirjam kezecskéit és bátorítólag megsimogatom őket. Nem is színjáték a dolog, hisz érzem tényleg fél és feszült. Nagyon eltompultam a lelki megpróbáltatások után, de most eszmélek rá, ahogy kissé lehorgasztott fejjel nézem kedvesem, hogy őt is eltaláltam és ő is megsérült. Saját sebeim fájdalma is kínoz, de ezeket egyszrűen nem veszem tudomásul jelenleg. ERősnek kell lennem, lennünk. Azért körbe nézek, hogy ki is kötözi a sebesülteket jelenleg, hogy megkérhessem Mirjamot is nézze meg.*

-Elnézést. Kérem segítsen bekötözni hitvesem sebeit.

*Ha segít, azaz beköti, mert sajnos ehhez sem értek és Mirjam is beleegyezik, akkor segítek amit tudok akár a vizet közelebb hozni, akár a kötszert tartani, amit kell. Közben egy-egy röpke pillantással hol Mirjamot próbálom bátorítani, hol Zaket figyelem.*