Örökség [UT]

[Jomadar]

(Armon)

- Meg kell mondjam, igazán ízléses helyet választott egy kellemes megbeszélésre. * remélem nem a belépő 100 arany mindenkinek...*
- Bízom benne, hogy ez az ebédünk kevésbé lesz elkapkodott, mint a legelső. - utal vissza első találkozásukra. * Vajon ha ennyire gazdag, miért evett egy proli fogadóban? Lehet, valójában nem kicsit fukar? *
- Nagyszerű este volt a tegnapi, nem gondolják? Az ifjú hölgy teljesen érett hangon adta elő az áriát, mintha folyton azt gyakorolná.

[Alauron]

(Mauno)

A vendéglátója ezalkalommal nagyon is feltartja, és elkésve ér ebédelni, de igazából nem csinál belőle nagy ügyet. Amint megérkezik ráérősen odasétál az asztalhoz, ahol a többiek rá várnak.
- Üdvözletem nemes, és szépséges uraim! Remélem nem sokáig kellett rám várniuk, de ebben a nagyon elegáns és megnyerő helyen igazán úgy elröpülhetett az idő, mint egy fürga fecske. Hálásan köszönöm hát, hogy ilyen türelmesen vártak rám, és külön köszönet illeti azt a bölcs fériút, aki meghívásunkról gondoskodott. -hajol meg Orseolo úr felé, aztán letelepszik az egyik szabad székre.
- Ön, jó Orseolo úr, nagyon sebes ésszel szervez. Szinte meglepődtem milyen hamar jött az idő, hogy ebédeljünk egyet négyesben. Nagyon bölcsen választott.

[Ayana]

(Ambrose)

Ez alkalommal nem egy "egyszerű" vívóöltözéket vettem magamra, hanem arany és vörös színekben pompázó ruhakölteményt //kb. mint a képen//, s a vívókesztyű elhagyásával láthatóvá válnak ujjaimon viselt gyűrűim, melyből az egyik pecsétgyűrű, a másik kettő pedig ékköves drágaság. Ezúttal fegyvert sem viselek.
Az asztalhoz érve köszöntöm Armon-t, amíg Orseolo nem érkezik meg, addig megdicsérem a zenész játékát, aztán hogy ne üljünk ott csendben, általános kérdéseket teszek fel arról, hogy érzi magát a városban, milyen közönségek előtt játszott és hogy fogadták, és ilyen hasonlóan felszínes kérdéseket, semmi személyeset.
- Milyen jó újra látni önt! - köszöntöm Orseolo-t, mikor megérkezik.
- Alessia kisasszony hangja valóban csodálatos! Mint a folyékony selyem - helyeselek Armon kijelentésére.
<Na és persze nemcsak a hangja...>
- Az apja joggal büszke lehet rá.
<Együtt a csapat! Végre kiderül, miért is vagyunk itt.>
Gondolom, mikor Mauno is megérkezik, s hízelgő modorában helyet foglal köztünk.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, dél körül
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(Saggaras)

Már az ajtóban egy inas kerül eléd:
-Miben segíthetek, uram? Foglaltatott asztalt?
Látod, hogy az úr, akit követtél, leveszi köpenyét. Orseolo úr volt, asztalánl azon férfiak ültek, akikkel tegnap ha félszavakkal is, de valamiféle küldetésről beszélgetett.

(Mauno, Armon, Ambrose)

//Legelőször a férfi nem evett, hanem ivott ama étkezdében Jómadár //

Orseolo csak mosolyog Armon felemlegetésére, s maga is méltatja a kisasszony hangját. Mauno felvetésére azonnal magyarázattal szolgál:
-Nem véletlen, hogy hamariban cselekvésre szántam el magam. Ha meghallgatnak engem, és megegyezünk, akkor az ügy már ma kora este útikocsiba szólítja önöket...
Utazás? Már ma este?!
-De elébb rendeljünk valamit! Éhes gyomorral sosem jó semmit felhozni!

[Saggaras Zenir]

Santoro

<A francba itt helyett kell foglaltatni, ennyíre elit hely ez? na most mi legyen menjek oda egyből, vagy inkább próbáljak bepofátlankodni álnéven, van egyáltalán hely.>

*Körbe tekint, és ha olyan félház sincs akkor simán azt mondja, hogy nincs foglalása, ám ha annál töm,öttebb akkor a jó öreg vesztegetés jön szóba. Előhűz egy ezüstöt, és oda nyújtja diszkréten az inasnak.*

-Igen foglaltam Santoro Constromani néven egy asztalt, nézze csak meg.

*Eközben végig kedélyesen mosolyog az inasra.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, dél körül
Résztvevők: Santoro Constromani
__________________________________________________


Az étteremben csak három asztalnál ültek, a többi szabad volt, bár néhol foglalt táblácska jelezte, valaki élt a bejelentkezés lehetőségével.
Hallva, hogy nem foglaltál asztalt, az inas belenézett egy nagy könyvbe.
-Lássuk csak, egyedül lesz, vagy vár még többeket is?
Mivel magad vagy, egy kis asztalt állít rendelkezésedre. Nem sok egy vagy kétszemélyes asztal van, jelenleg csak egy szabad ebből de onnan hiába látsz Orseolóékra, kukkot nem hallasz beszédjükből... Ez akkor derül ki, amikor az asztalhoz vezet a férfi. Ám egy másik kiírást annál jobban látsz, a bejárat egyik oszlopán állt:
"Van, amikor a pénz ajtókat nyit meg, s van, amikor bezár. A 100 arany büszke rá, hogy alkalmazottai feddhetetlenek!"
Talán jobb, hogy nem került sor megvesztegetésre, mert lehet, kidobtak volna, mint macskát szarni...

[Saggaras Zenir]

Santoro Constromani

-Igen csak egyedül ebédelek

*Kissé elégedetlen arcot vágok mikor kiderül, hogy nem oda ülök ahova szerettem volna, de amikor kiszurom a táblát rögtön megnyugszom.*

<Huhh basszus, még jo hogy kevesen vannak itt ilyenkor. Ha megpróbálom megvesztegetni, akkor lehet, hogy kicsit felhívtam volna afigyelmnet magamra azzal, hogy kidobatom magam, de most inkább nyugodjunk meg, és figyeljük, hogy Orseoló mikor akar lelépni.>

-Kérnék egy kancsó édes bort szerintem ebéd alatt elfog fogyni.

*Mondja kedélyesen majd hátra ül, és az asztaltársasághoz sandít, de persze csak óvatosan, tudja, hogy a férfiak közül többen inkább kalandorok, mint becsületes festők vagy zenészek, esetleg ifju nemes urak.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


(mindenki, kivéve Santoro)

Miután mindenki leadta a maga rendelését, Orseolo úr összefűzte ujjait:
-Édesanyám halála az egyik dolog, ami elnehezítette a szívemet. A másik az, s erről pletykát biztos hallottak, hogy ellopták egy családi örökségem, ami egy kék zafírt jelent. Mivel már nem friss a tragédia, gyászom nem borítja már el fejem, tisztába jöttem azzal, mit szeretnék: visszakapni a kövem.
Ivott egy korty italt, amit időközben kihoztak neki, aztán folytatta:
-Ne csavarodjon agyuk végeláthatatlan helyi nyomozásba, mert az zsákutcába vezetne. Az ilyen köveket, mint ami az örökségem is volt, már anyám éltében is számos gyűjtő szerette volna magáénak tudni. Biztosra veszem, az egyikük tisztességtelen eszközökkel élve megkaparintotta. Viszont a gyűjtők, vagy a felbéreltjeik vannak olyan hiúk, hogy szeretnek dicsekedni azzal, amilyük van, hisz az elismerések éltetik őket, hogy más is legyezgesse őket bókjaival. Így számítok arra, hogy az ékkőpiacon fel fog bukkanni hamarosan valamilyen formában.
Sóhajtott, kinézett az ablakon egy pillanatra:
-A magam üzleti ügyeim lehetetlenné teszik, hogy elhagyjam Taronát. S én ékszerekben nem kifejezetten utazok. Viszont ismerek valakit, aki árgus szemmel figyeli a piacot. Ő biztos segítségemre lehetne nyomfogásban. És itt gondoltam az önök személyére: uraim, szeretném, ha önök keresnék fel helyettem ezt a gyűjtőt, azaz Armando Moltant. Kérem, érdeklődjenek nála, ha ő nem hallott még róla, akkor senki. Egész Yneven az egyik legtájékozottabb ebben a körben.

(Santoro)

Látod, rendelésfelvétel után Orseolo belekezd valamibe. Vágjon belé a mennykő, hogy nem hallod, miről van szó! Az italt megkaptad.

[Saggaras Zenir]

Santoro

-No legyen valami könnyed ebéd, mondjuk valamilyen saláta- mondja a pincérenk- Mit tud ajánlani?

*Arcán némi ingerültség látszódik azért mert esélye sincs meghallani, hogy miről beszélgetnek.*

<A fenébe is miért kellet ide ültetni engem a világ végére ültetni. Milyen közel, és mégis milyen távol. Kár hogy nem az álcámban jöttem, még akkor oda is pofátlankodhatnék. De így, nincs rá semmi alapom. Ki kell várnom, hogy mikor készül elmenni. Viszont akkor gyorsnak kell lennem nekem is.>

[Jomadar]

(Armon)

- És hol lakik vajon ez az úriember? Nyíltan él vagy nehéz lesz rábukkanni? Ismeri önt, ha önre hivatkozunk, segítőkész lesz? Esetleg kaphatunk valami ajánlólevelet, hogy jobban megbízzon jószándékunkban?

[Alauron]

(Mauno)

- Igazán sajnálatos, hogy nem tisztelték a gyászát, és így meglopták önt jóuram!- berzenkedik.
<Persze, kaptak az alkalmon, ez már csak így megy.>
-Egyből gondoltam hogy utaznunk kell majd, mert valószínű, hogy a tolvaj, vagy az aki megbízta nem itt akar majd feltűnni a lopott ékességgel. De ha van rá esély hogy a követ megmunkálják, és ékszerbe foglalják teszem azt, akkor minél előbb indulunk annál jobb. Ha elmondja az úr, hogy is nérett ki pontosan a zafír, le is rajzolhatnám, ami talán segítene. Mégiscsak jó, ha tudjuk milyen alakú, mekkora, esetleg milyen árnyalatú a kő, meg van e csiszolva és hogyan.

[Mesemondó]

//Ambrose NJK, amíg Ayana nem ír vele ismét.//

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(Armon, Mauno)

-Személyesen nem lehet vele találkozni, csak összekötőn keresztül. Eleddig én is csak bizalmas embere lévén futottam össze az üzleti élteben, és nevén kívül nem tudom, hogy hogyan néz ki. Az úr nem shadoni, hanem sempyeri. Rám bátran lehet hivatkozni. Ami pedig az ajánlólevelet illeti...-Orseolo elmosolyodott- Az már a birtokomban van most is.
Mauno felvetésén, hogy a követ ékszerbe fogják tenni, derült a nemes:
-A zafírom magában többet ér, mint befoglalva. Értékét vesztené. Lerajzolni nem lesz szükség. Mielőtt megkértem volna önöket, hogy segítsenek nekem, felvettem a kapcsolatot ezzek az úriemberrel. Azaz az emberével. Úgy tudja, van egy másolat a zafíromról, ami hűen megmutatja, miről is van szó. De nem itt, hanem Sempyerben.
-Mért nem éri be akkor amásolattal? Ha ugyan annyit ér...
Ambrose szavait hallva Orseolo elnézően mosolygott:
-Ugye ezt nem gondolta komolyan. Egy másolat sosem helyettesítheti az eredetit. Az olyan lenne, mintha Vilonio úr hangszert kicserélnék egy másikra. Szerintem azonnal észrevenné és meghallaná, mi több, megérezné a turpisságot. Ugyan így vagyok én a zafírommal is. Kérdezzenek még bátran, nehogy azt vessék később a szememre, hogy elhallgattam valamit

(Santoro)

Nagyban megy a beszélgetés, Orseolo hol mosolyog, hol elnézően billenti meg fejét. reméled, nem tart soká a kupaktanács, és el tudod kapni egy szóra, vagy kettőre az éttermen kívül.

[Saggaras Zenir]

Santoro

*Elmajszolgatja a salátátját, és iszogatja a borát. HA látja, hoghy az Orseolós asztalnál, végeztek, kéri a számlát.*

//VAgyis addig nem csinálok semmi különöset amig ők átbeszélik a dolgokat, majd utána jövök én.//

[Jomadar]

(Armon)

- Pontosan hogyan is tűnt el az ékszer?
- Van valami gyanúja, ki kaphatott az alkalmon? Van esetleg ismerőse, aki furcsán viselkedett és most rejtélyesen messzire távozott vagy hasonló?

[Ayana]

(Ambrose)

<Sempyer...>
Az anyai ági Certino ősök otthona.
A múltból fakadó érthető okokból a két család nem tartotta a kapcsolatot, de azért mégis kíváncsisággal tölt el, hogy megtudhatok róluk is egy-két dolgot.
A kérdezést egyelőre másokra hagyom, hiszen eddig csak hülyeséggel sikerült előhozakodnom, melyet kimondása után azonnal meg is bántam.


//Bocs, zombi vagyok. Meg akartam várni, míg mindenki ír, aztán lecsúsztam, mert tegnap nem jutottam ide a géphez (mert valami nyommer befoglalta és nem volt hajlandó elszakadni a billentyűzetemtől és az egeremtől...)//