Hőseposz [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon. illetve: Corma- dina szigetcsoport, Dina szigete
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: Mindenki
Yvett de Crei: Yarria Ves Deligha
Quator ar Zaraquer: Palleas Del Borre
Chorax: Lucius Werdus
_____________________________________________________________

Psz. 3682-re ismételten elmérgesedett a helyzet a két „mostohatestvér” között. Shadon megújult erővel hadjáratot indít Gorvik ellen, a Szigetbírtok, azon belül is a Corma- dina szigetcsoport fennhatóságáért. Eme két, nagyobb, s pár aprócska szigetből álló egységért véres küzdelem van kilátásban. Shadon szerte már a tél dereka óta terjeng a hír, hogy újabb háború közeleg. Persze, mint minden hírnek, ennek is van alapja. Ki eme szigetcsoportot ellenőrzése, uralma alatt tartja, az gyakorol hatalmat a Szigetvilág és a Gályák- Tengeréről, a Keleti óceánra nyíló tengeri átjáró felett. A Szigeteket kétszáz esztendeje „raboltak , szakítottak” el a Fényességes Birodalomtól Amanovik, a renegát fattyú leszármazottai. Shadon népe azonban már megszokta a „testvér harcot”, melynek gyökerei jóval mélyebben gyökereznek, mint eme „újabb csetepaté”. Két vallás, két személet, eszme életre- halálra menő harcának igen fontos momentuma ez. Északon, a fősereg Berrana-Roda városa mellett összpontosította katonai erejét, hogy a szigetek közt ellavírozva azonnal csapást tudjon mérni a Corma- dina szigetcsoport fő szigetére, s annak központi erődjére, Ravanacra. Azonban hiába is végződne az expedíció sikerrel, ha a többi, talán kevésbé fontosnak tartott szigetet nem birtokolja a támadó had. Szükségük van, lesz az utánpótlásra, s ennek záloga a kisebbik sziget Dina feletti uralom, mely minden hajós, utazó, utánpótlást szállító konvoj igen fontos pihenőhelye, mielőtt elérnék Ravanac szigetét. Azért a király, a főatya, s valamint a stratégák tanácsa úgy döntött, hogy párhuzamosan két akciót, hadműveletet indítanak meg. Céljuk az, hogy mi előbb uralmuk alá kerítsék Dina szigetét, mind e közben Ravanacot is támadva. Természetesen a fő cél Ravanac elfoglalása, de a Dinai pihenőhely nélkül mit sem ér az egész.
A háború elkezdődött, s még valamelyik fél súlyos veszteségeit látván nem hátrál, tartani is fog……..

A fősereg útnak is indult Észak- Keletnek Berrana- Rodából, míg a Dina ostromára készülő hadak Shadon nyugati partját szegélyező Connasai- öbölben elterülő Ber- Tanneda városának közelében gyűltek össze. A frissen felállított seregnek, egységeknek egy kishónapnyi idejük volt, hogy felkészüljenek a veszélyes küldetésre.
A tanács, a több, mint 2000 fős sereg parancsnokának, nem mást jelölt ki, mint Teun con Arcor-t, az Angyalgárda, a királyi testőrség paplovagjainak egyik, hanem a legtapasztaltabb stratégáját. Az ötvenes évei elején járó, enyhén kopaszodó és őszülő férfi, nem csak a gárdának köszönheti hírnevét. Részt vett a nomádok elleni hadjáratokban, majd a Dúlás idején ezerfős talpasokból álló egységével két napig tudta feltartani a kráni légiót, mielőtt az Viadomóra törhetett volna. Ezzel segítve az Oroszlánszív lovagrend felkészülését az ütközetre. A jól megtermett , angyalszárny vállveretekkel ékített fehérre edzett félvértben, fel alá járó, mogorva és szúrós tekintetű férfiú igen határozott megjelenésű. Emberei tisztelik, ellenségei nevét sem merik szájukra venni. Nem tűri a kertelést, a mellébeszélést.
Két segítő, parancsnok helyettes lett mellé rendelve. Név szerint: Agradon din Farelgon egy nemesen született, tapasztalt harcos, kinek bal szemét kötés fedi, valami rég múlt csata nyomát takarva. A férfiú hatalmas erejéről híresült el Shadon szerte. Katonái ”Bikának” becézik háta mögött, mert egy alkalommal, lent a déli végen, egy felbőszült, s rá támadó bikát puszta ököllel csapott le. A másik segítő, ki más is lehetne, mint egy főpap, nevén nevezve: Sacerdos maximus Orgen Girkolon, ki félhosszú, ősz haját varkocsba kötve hordozza. Enyhén kreolos bőre északi, ellánok népére utaló jeleket hordoz. Mélyen ülő, fekete szembogarai, kutatón tekintenek a világra. Vörös papi selyem pharonja, melyet mellkasán hét stilizált buzogány kékes sziluettje tör meg, ezzel hirdetve főpapi méltóságát, s égszínkék öve, mellyel elköti csuháját, kiemeli az őt kísérő öt pap, kirolgus közül, kik szintén vörös csuhát viselnek, csak egyéb cicomát mellőzve.

A kishónap alatt a csapatok fel lettek készítve, el lettek látva a két hétig tartó hajóúthoz, majd a szigeten történő akár több hetes táborozáshoz, élethez szükséges felszereléssel, ellátmánnyal. Maga a had négy fő fegyvernemre van tagozódva, s azok is századokra. A hozzáértő szem megtudja állapítani, hogy körülbelül 800 fő nehézvértes gyalogos, négy századba lett szétosztva. Ezek a csapatok Shadon más, más területeiről, rendjeitől érkeztek. Vannak itt a fehérre edzet, vörös szegéllyel körvonalazott félvértes az Isten Kardja lovagrend által csatarendbe állított talpasoktól kezdve, a Felföldi talpasokon keresztül, kik brigantinos, alabárdos egységek, a Kékpajzsos lovagrend gyalogságán át, akik kék színű pajzsaikról, félvértjükről kapták nevüket, a Shadleki buzogányos, félvértes egységekig minden. Az embereket főként, a higgadtabb, jobban irányítható természetű rónokból válogatták. A könnyűgyalogság, számban oly 5-600 fő lehet. Őket három századba osztották fel. A könnyű gyalogság maximum sodronyinget hordoz, s szálfegyverekkel van ellátva. Némely egységek különböző, fejszére, csatabárdra emlékeztető fegyverekkel van ellátva. Soraikban túlnyomó többséget alakot a hossolok népének fiai. A következő nagy egységet két részre lehet osztani. Az íjászokra és a számszeríjászokra. Könnyű, maximum bőr vértekkel ellátott esetleg sodronyinges egységek, melyek fő fegyverük mellett, önvédelemre szolgáló kézi fegyvereket, rövid kardokat viselnek. Nagy számú egyéb, más egységek is csapódtak a sereghez. Főképp, tábor építő, katapultos, egyéb tábori életet biztosító egységek. Minden század külön hajóra lett behajózva. Így az armada 20 fregattra, 5 teherszállító Galleonra lett bepréselve. A hajóhadat 5 fregat kíséri a veszélyes vizeken keresztül. Indulás előtt azonban a vezér, maga Teun con Arcor tartott a század parancsnokoknak eligazítást. Ahol jobban megismerhették egymást a frissen kinevezett századparancsnokok, más néven száznagyok. Azért is volt fontos a megbeszélés, mert a frissen verbuvált sereg különböző vidékekről érkezett egységekből áll. Itt mutatott be mindenkit, mindenkinek a vezér. Az eligazítás légköre kissé feszült volt, mivel a határozott parancsnokról abban az adott fertályórában is lerítt valami különös, fennkölt érzés, ami egy halandó számára felfoghatatlan. Az eligazításnak plusz pikantériája is volt, ami nem más, hogy női száznagy is akad köztetek, ki az íjászokat vezeti majd a csatatéren. A formás ruhába , feszülő bőrvértbe öltözött íjász, kinek neve Yarria Ves Deligha
Az eligazításon részt vesz az Isten Kardja lovagrend által csatarendbe állított talpasoktól Palleas Del Borre
Ezen felül Shadlek tartománya által kiállított buzogányosok száznagya Lucius Werdus
Itt vannak még a másik két nehézvértes századok vezetői is. A Kék pajzsosoktól Geddon sin Cormanar, aki nagyhangú, törekvő shadoni embertől eltérően szőke hajú lovag, persze a tradícionális kék pajzsát kezében tartva. A másik a Felföldi alabárdosokat hivatott vezetni. Csendes, visszahúzódónak tűnő, harcsabajuszos tagbaszakadt illető, Harras Ceridron.
A könnyűgyalogság parancsnokai nem veszek részt az elligazításon, hisz az ő egységeiket most hajózzák be, de nevük említésre kerül. Varden Shadolker, Avren din Mavrek, Almor Arco. Az utolsó név hallatán Yaria lélegzete egy pillanatra elál, de társai nem veszik észre a változást. Ő maga azonban tudja, hogy rég látott barátja is velük tart. Még ha nem is egy hajón, de legalább egy helyre.

Az eligazítás értelmében Dina szigetére fognak titeket szállítani a shadoni flotta hajói, hol a partraszállás után, a helyzetnek megfelelően táborépítés, majd utána a megfelelő felderítés után fő cél az erőd, Randower elfoglalása és megtartása. A szigetről megtudjátok, hogy trópusi klímájú, esőerdővel borított hegység terül el közepén. Két nagyobb folyócska van rajta, melyekből vízhez, ivóvízhez tudtok majd jutni. A sziget részletesebb leírását a parancsnok a partraszállás utáni eligazításon fogja majd ismertetni. Egyenlőre azt az utasítást kaptátok, hogy Palleas vértesei, Lucius buzogányosai és Yarria íjászai kezdik meg a partraszállást, minden esetleges ellenállást megtörve. Miután megvetették lábukat a hídfőn a három század egységei, jöhet a többi hajó és azok egységeinek partraszállása. A parancsnok a sziget dél- keleti csücskét jelölte meg a partraszállás helyszínének. Tudomása szerint az a része a szigetnek lakatlan, ideális föveny található a tengerparton a sikeres partraszállást elősegítendő. Miután az eligazítás befejeződött, azt a parancsot kapjátok, hogy mindenki még utoljára ellenőrizze le embereit, s azok induláshoz szükséges készenlétét, majd jelentsék azt. Kiléptek az eligazítás színhelyéül szolgáló fogadóból, s pár pillanatig a száznagyok egy kupacban maradnak. Esetlegesen megbeszélendő az eligazításon elhangzottakat. A parancs alapján van még bő három órátok az indulásig.….

// Palleas, a te és századod hajója a : Viharfelhő nevezetű. Yarria: a tiéd a Shadon Csillaga. Lucius: a tiéd a Dél Habja nevezetű //

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Figyelmesen végighallgatom az eligazítást, majd a végeztével én se sokat időzök. Sok sikert kívánok a többi száznagynak, majd sietve távozok. Ha valaki még szeretne valamit közölni, azt természetesen meghallgatom..
A csapataim szállásterülete a célom, kíváncsi vagyok, vajon milyen alakulatokat bíztak rám. Útközben gondolkodom, hogy milyen problémák merülhetnek fel, amikkel nekünk kell majd megküzdeni.

< Mindenképpen fel kell készülni a melegre és a hőségre. Biztos párás lesz az esőerdő, tele vérszívókkal. Be kell szerezni rovarriasztó kenőcsöt, vagy tinktúrákat. Kevés az idő - az a baj - , de talán meg lehet győzni valami herbalistát, hogy tartson velünk, és készítsen ilyen dolgokat. A trópusi vérszívók sokszor terjesztenek különféle betegségeket, jó lenne egy saját pap is a századnak, vagy legalábbis valami gyógyító. Majd utána nézetek az egyik tíznaggyal! >

*Amint elérem a csapatomat, rögtön összehívatom a tiszteket, hogy eligazítást tartsak.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz. délelött
Résztvevõk: Chorax: Lucius Werdus
_____________________________________________________________

/Lucius Werdus /

* Miután véget ért az eligazítás, csak pár pillanatot töltesz a száznagyok társaságában, majd gondolataidba merülve nekivágsz a kikötő macskaköves útjának. Nagy feladat vár rátok, ezt te is jól tudod. Azért hiába kisebb sziget Dina, mely Ravanactól körülbelül 80 mérföldre található délnyugati irányba, s a térképeken jól kivehető háromszög formájáról, ez azért stratégiai szempontból kulcsfontosságú szigetecske. Főleg, hogy most már tudod, hogy erőddel védett, megerősített terület. A Dél Habja nevezetű háromárbocos fregatt, mely századodat fogja „hátán” hordozni célotokig a kikötő négyes dokkjában horgonyoz. Már messziről látod, hogy tíznagyaid felsorakoztatták állományod. Hármas sorban állva várnak téged, a hajó feljárója előtt felsorakozva. Elöl a „rangidős” buzogányosok, mögöttük a „veteránok”, s a hátsó sorban a „zöldfülűek”. Élükön a három tíznaggyal, mely a 200 fős századnál nem helytálló kifejezés, mivel egyenként közel 70 emberük van, de hát ez a megnevezése a shadoni seregben a szakaszparancsnokoknak. A piros négyzetekkel övezett, hét buzogányt ábrázoló zászlók csapkodnak a enyhe tengeri fuvallat eredménye képen, s mikor a századod arcvonalához érsz, Hadrel Warkordel a legénység körében csak „Baka” néven ismert tíznagyod, helyettesed öblös hangján kiadja a vezényszót.*

- Buzogányosok vigyázz! * Erre az el eddig lazább testartások megmerednek, izmok megfeszülnek. Magadban elmosolyodsz, hisz tudod a sorok élén álló tíznagyaidra mindig, s minden esetben számíthatsz. Ott van maga a helyettesed „Baka”. Ő száznagy is lehetne, de heves vérmérséklete, s az eltávozásokon a civil és más lakosokkal, egyénekkel való összetűzései végett mindig visszavetették a ranglétrán. Megtermett, hatalmas rón gyalogos ő, kinek arcát egy mély heg szabja majd hogy ketté. Fekete haja varkocsba kötve leng a tengeri szélben. A másik, kit a talpasok, csak „Sólyomnak” becéznek, Wakur Arin aki kissé sápadt bőrű, magas, szikár férfi. Szőkés barna haját rövidre vágva, hordja csontos koponyáján, de oly éles eszű, hogy jó pár stratéga megirigyelhetné „szakmai” tudását. Kissé visszahúzódó, de ha kell a varjat leüvölti a fáról, hogy az menten elpusztul. A harmadik egy kékvérű ficsúr, ki kalandvágyból lépett be a seregbe. Persze jómódú és befolyásos rokonai segedelmével. A Kékpajzsos lovagrend lovagja, de valamilyen okból kifolyólag, most a shadleikekhez osztották be. Vidám természetű, de hajlamos belepofázni a dolgokba. Nem rossz szándékból, csak előjön olykor a „kék vére”. Jó lovag, jól vezeti a rábízott egységet, de néha piperkőc, ezért is hívják emberei „Uras” becenéven. „Mellesleg” Vardon din Harku –nak hívják az ifjú nemest. Elindulsz az arcvonal előtt, s látod, hogy a buzogányok, a rövid kardok, mellvértek, a pajzsok, mellyeken egy aranyszínű buzogány motívom látható, fényesen megcsillannak a napsütésben. Jó érzéssel tölt el embereid fegyelme, tíznagyaid körültekintő és mindenre kiterjedő precizitása, ami eme vasfegyelmet, a felszerelések kifogástalan állapotát, karbantartottságát eredményezi. Megálsz az arcvonal elött, s szembe fordulsz embereiddel. Elötted a rangidősek sora, ballra az arcvonal élén tíznagyaid, kik utasításaidat várják…*

*Azonban valamin megakad a szemed. Egy vörös csuhás, derekán kék övet viselő egyén, pap támaszkodik az indulásra kész hajó korlátján. Ekkor ötlik eszedbe, hogy a főpap, s „kísérete” nem vett részt a parancsnokod által tartott eligazításon. Valószínűleg „szét lettek osztva” Domvik, a Hétarcú felkentjei hajóitokra.*


// off: Látom azonos dolgon járt az agyunk! A papokon, a gyógyítón! //

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*Figyelmesen, vérvonalamra jellemző nyugodt türelemmel hallgatom az eligazítást. Az Angyalgárda említésére azért nagyot dobban a szívem, de kifelé nem látszik semmi ebből. A emgbeszélés végeztével csendesen, gondolataimba mélyedve várok hátha akar tőlem valaki valamit kérdezni vagy mondani. Végül, ha senki nem akar beszélgetni nyugtázom, hogy itt se kell majd sokat parolázni szerencsére és elindulok megkeresni a katonáimat, nomeg a Viharfelhőt. Beszélnem kell a kapitánnyal az érkezési sorrendről. Az, hogy női tiszt is van a seregben aggályokat vet fel bennem, de egyenlőre ezeket megtartom magamnak és erősen remélem nem lesz túl sok probléma a katonaság ilyetén hergeléséből. Nomeg jó lenne mégegyszer átnézni milyen felszerelést készítettek egy trópusi hadjáratra a katonák. Hátha sikerül közösen összehozzuk a megfelelő védelmet, mind az ellenség, mind a környezet viszontagságai ellen. Így elmorfondírozva az elkövetkező órákon, napokon elsétálok a csapattestemhez. Ahogy meglátom a lángnyelvek övezte szent kardos címert felszegem állam és büszke, fennkölt érzéssel dörmögök magam elé, miközben a tenger távoli moraja a képzeletemben, már a földet taposó előrenyomuló nehézgyalogság lépteinek döndülő moraját idézi.

-Ismét kegyes hozzánk Domvik. Ismét megmutathatjuk mire képes a rón vér.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz. délelött
Résztvevõk: Quator: Palleas Del Borre
_____________________________________________________________

(Palleas Del Borre)

* Az eligazítás végeztével te is elindulsz a számodra és egységed számára kijelölt hajó felé. Már messziről megpillantod a Viharfelhő nevezetű háromárbocos fregatt árnyékában, a hajó feljárója mellett felsorakozott talpasokat. A címeres zászlóitokat „csattogtatja” a tavaszi szellő eme napsütötte délelőttön. Harcosaid három oszlopban sorakoztak fel. Élükön tíznagyaiddal. A fehérre edzett félvértes gyalogosok vörös cirádás díszítésein meg, meg csillan a fény. Közeledtedre Bork Arodanurk a harcosok között csak „Sebes” becenévre hallgató tíznagy, helyettesed vezényszavakat harsog.*

- Vigyázz! Tiszteletadás! * A század egyetlen emberként húzza ki magát, s emelik ökölbe szorított jobbjukat mellkasuk elé, a tiszteletadás jeleként. Te meg érkeztedkor végigméred őket. Tudod, hogy „Sebes” jó katona, jó gyalogos vezér, kiből akár később száznagy is válhat. Fiatalabb nálad, de tapasztalt harcosnak számít. Barna, rövidre nyírt frizurájával, körszakálla, kiemeli mélyen ülő fekete szembogarait. A „Sebes” becenevet akkor kapta bakáitól, mikor a nomádok elleni hadjáratban két nap alatt a szart is kihajtva a bagázsból majd 100 mérföldet tettek meg erőltetett menetben. Utána pedig menetből rohamra indította a reá bízott 60 talpast, 60 jó harcost az Isten Kardja lovagrend hírnevét öregbítve. A második sor élén Dan Bikro a „Nomád” áll, ki a derindák népéből való, de „fajtájának” minden negatív vonását „kiirtotta” belőle a sereg. Arca nyúlánk, szemei enyhén ívelt vágásúak. A nők körében kedvelt férfiú. Csendes, szófukar ember. Hosszú, barna haját varkocsba kötve hordja. Jó vezető, jó kiképző. Embereit mindenre a legjobb tudása szerint megtanítja. Nem tűri a rendbontást, fegyelmezetlenséget. Nomád mivoltát kamatoztatja is olykor, mikor nyomolvasásra, egyéb más közvetlenül a harchoz nem kapcsolódó ismeretekre van szüksége a seregnek. A harmadik sorból a nem éppen alacsonynak mondható talpasok közül kimagaslik Mudon Hedord, kit csak „toronynak” neveznek embereid. Félelmetes harcos. Hatalmas testi erejével felülmúl minden általad ismert embert, kivel élted során találkoztál. Keményen fogja embereit. Egyéni példamutatása már sok csatát fordított meg, döntött el, hisz a már, már megfutamodni látszó had „Tornyot” és az ő harciasságát látván új erőre kapott, s maga alá gyűrte az ellent. Lovag rendednél, de harcban jobb kedveli alkalmazni a harcosok által alkalmazott taktikákat, fegyvereket. Végighaladsz az alakazat előtt, s megállva annak közepén, észleled, hogy kissé távolabb tőletek egy pap, Domvik felkentje vár türelmesen. Valószínűleg veletek fog utazni, de a vörös reverendás, kék övvel ékített ember egyenlőre várakozó állásponton van. Talán megakarja várni, hogy eligazítsd az embereid. Mikor végigméred „fiaid”, látod, hogy a megszokott fegyelem uralkodik közöttük. Fehérre edzett vértjeik, pajzsaik tündökölnek a napsütésben, s kardjaik ott lapulnak tisztára fényezve, olajozottan veretes kardhüvelyeikben. Mindannyian érdeklődve és talán a háború izgalmától feltüzelt tekintettel néznek rád, várva parancsaid, az eligazítást, azt hogy megtudják mikor és miért is indultok a tengerre…..*

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha)

*Az eligazításon nyugodtan figyelek nem törődvén az esetleges kíváncsi pillantásokkal - de még az esetleges megbotránkozókéval sem - <én tudom miért vagyok itt és nekem ez elég. Ha meg valakinek baja van velem majd közli, vagy különben nem férfi az illető.>, nyugtázom magamban a helyzetet.
Az őserdős helyszín valahogy nem tetszik. Előre jó volna szerezni egy térképet - esetleg domborzati jelölésekkel, hogy milyen is az erődhöz közel a terepviszony. Valamennyire csak fel kellene készülni, nem ott helyben kitalálni a taktikát a támadáshoz.
Már a gondolatok szaladnak, amikor meghallom régi barátom nevét. Megfeszülök és egyben szét is árad bennem valami melegség - eszembe jut, hogy mikor láttam utoljára... Hát igen, a hadsereg az hadsereg - s megfordul a fejemben hogy vajon mi lehet vele.
Pár pillanatnyi szünet és elkalandozás után azonban ismét az eligazításnak szentelem figyelmemet.
Az eligazítás után nincs ingerenciám arra, hogy jópofizzak a száznagyokkal, hisz kevés az idő az előkészületekre. Így ahogy ők elkezdenek szállingózni a saját csapatuk felé én is elindulok a sajátom felé a Shadon Csillagához.*

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*Megállva középen végighordozom tekintetem a harcosokon. Apró helyeslő biccentéssel nyugtázom, hogy az Isten Kardja Rend ismét Shadon legjobbjait állította csatarendbe. A kissé szélen várakozó papot én is az eligazítás végére hagynám, de látom ez őt nem zavarja, így először embereimhez szólok.*

-Ismét eljött az idő, hogy hadba vonuljunk. Tengerre szállva indulunk teljesíteni feladatunkat, hogy véget vessünk az eretnek befolyásnak az Egyetlen Birondalmának északi határvizein. Három óra és kifutunk a kikötőből. A Viharfelhő nevezetű hajó szállít majd minket és tesz parta, remélhetőleg elsőként. Indulás előtt mégegyszer ellenőrízzék a tíznagyok a trópusi klímának és háborús helyzetnek megfelelő felszerelés emglétét és jelentést kérek, hogy mi az amire még szüksége van a századnak.

*Kis hatásszünetet tartok. Nem tudom meghazudtolni magamat, Domvik lovagjai mindig is szerették a kissé teátrális beszédeket.*

-Az Egyetlen akaratából, az Egyházért, a Birodalomért, a Családjaink nyugalmáért győzünk majd. Nem is tehetünk mást. Rendünk az Isten Kardja Rend és hitünk, becsületünk kötelez!

*Ismét várok kicsit, hogy erre reagálnak-e és ha igen mit a katonák. Nem kiabáltam, nem zúdítottam. Csupán meggyőződéssel, fegyelmezetten közöltem, hogy nem vallunk kudarcot. Ezek tuán valószínűleg a papra kerül a sor. Ő is kulcsfontosságú lesz, hiszen nemcsak Domvik hatalmára lesz szükségünk a sebesültek ellátásához, hanem hozzáértő szakemberekre is és papjaink értik a felcserség mesterségét. Ha elkezdődik a felszerelések átvizsgálása és készülődés odalépek a paphoz, hogy üdvözlöjem őt is valamivel kevésbé katonásan.*

-Üdvözlöm testvérem. Azt hiszem Urunk akaratából egyért harcolunk a saját eszközeinkkel.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz. délelött
Résztvevõk: Yvett: Yarria Ves Deligha
_____________________________________________________________

/Yarria Ves Deligha/

* Az eligazítás után újult erővel indulsz neki a macskakövezet kikötőnek, nem törődve a száznagyok némelyikének furcsa pillantásával, akik női mivoltodat figyelve néznek utánad. Mikor távolabb érsz azért ha egy pillantást vetsz hátad mögé, látod, hogy páran összébb húzódva beszélgetnek, valószínű rólad. Azonban ez nem érdekel, majd hogy megszoktad már a shadoni sereg „prűd” bakáitól, tisztjeitől. Gondolataid rég látott barátod, Almor körül és a küldetésen járnak. A Shadon Csillagának közelébe érve azonban már csak is az egységeden, a feladaton és annak részletein töprengsz. Tudod jól, hogy parancsnokotok, Teun con Arcor alapos ember, s biztos mindenre gondolva, a két hetes tengeri út alatt valamilyen úton, módon tájékoztat téged, s száznagyait a partraszállással és a szigettel kapcsolatosan részletesen. Könnyű léptekkel haladsz a háromárbocos fregatt irányába, tudva, hogy csapatod már az úthoz és a küldetéshez szükséges anyagokat bepakolta a hajó gyomrába. Messziről látod, hogy a fedélzeten zajlik a munka gőzerővel. Egy „őrszem”, kit valószínűleg valamelyik tíznagyod jelölt ki, mikor megpillant ellép a hajókorláttól, s a tavaszi szellő hatására „csak” annyit hallasz:*

- Itt van! * Ezzel még nagyobb mozgolódás kezdődik a fedélzeten, s mire fellépdelsz a hajópallón, már rendezet hármas oszlopban várnak embereid, élükön tíznagyaiddal. Helyettesed, első tíznagyod, kit a bakák csak „Veszett Kutyának” neveznek, elbődül.*

- Íjászok, Vigyázz! * Szavai után kilép az élről, s elindul feléd a zömök ló képű Redon Sradin, kit embereid azért hívnak „Veszett Kutyának”, mert egy nomádok elleni ütközetben, miután az ellen áttörte a talpasok sorfalát, majd az íjász egységre támadt, ő és 20 embere addig szablyákkal, rövidkardokkal közelharcban feltartozatták az őrült mód rohamozó nomád egységet még a többi, majd másfélszáz íjász hátrább vonult. Kis idő elteltével természetesen megékezett a nehézlovas felmentő sereg, de addigra mind egy szálig elhullott a 20 íjász, ki szükségből fő fegyverzetüket szablyákra „cserélte”. Egyedül Redon, az azóta Veszett Kutya néven ismert tíznagy élte túl, de ő is súlyos sebekkel, több napig hánykódott élet, halál közt. A nomádok szablyája mély sebet ejtett nyakán, mit azóta is „hordoz” a férfi emléket állítva a 19 hősnek. A férfi odalép hozzád, majd vigyázba vágva magát, két lépésre megáll tőled.*

- Jelentem a század felszereléssel, ellátmánnyal együtt a fedélzeten! * Félre lép, s egy hátraarcot „eszközölve”, ő is az alakzat felé fordul, melletted állapodik meg. Ekkor méred végig alaposabban embereidet. Mind a kétszáz ott áll veled szemben, élükön tíznagyaiddal. Eltöprengsz egy pillanatra meglátva a két „veteránt”. A második sor élén álló tíznagyod Baltor Esterbon egy magas, vékony hosszú szőkésbarna hajú jóképű, de annál makacsabb egyén. Innen is a bakák által közkedvelt „Makacs” becenév. Jó íjász, megtesz mindent, mit felettesei megkövetelnek, de a száját állandóan jártatja. Máson sem jár az esze csak a nőkön. Az emberei kedvelik, de ha valamit a fejébe vesz attól nem hajlandó eltérni. Azonban a szeme olyan, mint a sasé, s nyomolvasásban sem utolsó. Ismer minden füvet, virágot, kórót a hegyvidéken, s a pusztaságban egyaránt. A harmadik sor élén Gerdon din Berrondo alias a „Sakál” áll. Nemesen született, de a derindák népéből való, ( mint századod tömkelege) ifjonti, heves vérmérséklete azt eredményezte, hogy lovagnak túlságosan „bohókás”, viszont harcosnak, íjásznak tökéletes. Magas, nyúlánk férfi ő is, s beszédéből, annak stílusából lerí „vérvonala”. Fekete haját rövidre vágva hordozza kreol pofázmányán. Fekete szemei mélyen ülnek, arcát fekete körszakáll keretezi. Becenevét arról kapta, hogy az íj mellett iszonyat jól bánik a szablyával. Párját ritkítja, s Shadon seregében bárhol megállná a helyét. Egy ízben mikor az invizíciónak szüksége volt íjászokra gorvik fattyainak búvóhelyének környékére a „Sakál” került az egyik lapos háztetőre, hogy „védje” az épületbe behatoló talpasokat „távfegyverével”, s az esetleges menekülni próbáló fattyakat likvidálja. Hát azon az ominózus háztetőn esett meg, hogy a gorvikiak megszagolván a rájuk váró veszedelmet, már háztetőről, háztetőre szökdelve próbáltak meglépni, miközben az inkvizíció erői berontottak a tök üres házba. Balszerencséjére három gorvikinak pont a „Sakál” által elfoglalt háztetőre ugrottak át menekülés közben. Ő egyiküket nyomban fejbe lőtte íjával, majd szablyája után nyúlva felvette velük a küzdelmet. Hát mire a shadoni egység többi tagja odaért, az íjász miszlikre szabdalta a még megmaradt két gorvikit. Bőrvértje annyira vérmocskos volt saját és ellenfelei vérétől, maradványaitól, hogy az oda érkező első inkvizítor elmosolyodva csak annyit mondott: „Sakál” vagy fiam! Ezzel kifejezve a férfi kemény, férfias helytállását. Embereit jól vezeti. Kitartó, s a parancsokat maradéktalanul betartja. Nagyon jó katona, kitűnő íjász, s vezető. Pár pillanatnyi töprengés után végigfut szemed a sorokon is. Harcosaid ott állnak veled szemben. Mindegyikükön új bőrvért, frissen cserzett. A tavaszi szél orrodba is sodorja az állatbőrből készített vértek friss, „erőtől” duzzadó „illatát”. Hosszú íjaik friss idegekkel „felszerelve” combjaik mellett pihen jobbjukban. A század zászlói melyek piros alapon fekete kitárt szárnyú vércsét ábrázolnak, a madár csőrében nyílvesszőt tartva, vidáman lengnek a friss tengeri szélben, oly hatást keltve, mintha a madarak ténylegesen repülnének. Az íjászok oldalán szablyák, rövidkardok lapulnak hüvelyeikbe rejtve. Tudod jól, hogy egységed a derindák legjobb íjászai közül valók. Nem rég kerültél az alakulathoz, de eme röpke két hét alatt megtapasztalhattad, hogy félelmetes fegyver, század van az irányításod alá vezényelve, kik eldönthetik a csaták sorsát jól irányzott fekete felhőnek tűnő nyílzáporukkal. Azonban tekinteted máson is megakad. A hajó tatján egy csuhás támaszkodik a korlátnak, s téged, századodat figyeli. Vörös reverendájáról, kék övéről azonnal tudod, hogy Domvik felkentje az, ki valószínűleg veletek tart a hajóúton. Azonban egyenlőre századoddal kell foglalkoznod, kik várják parancsaidat, utasításaidat, s érdeklődő, harcra kiéhezett tekintettel várják eligazításod….*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz. délelött
Résztvevõk: Quator: Palleas Del Borre
_____________________________________________________________


/Palleas Del Borre/

* Eligazításodat megkezded, látod, hogy „fiaid” minden szavadat isszák, s várják a „végkifejletet”. Mikor mondandódban közlöd velük, hogy már „csak” három óra és útnak indultok, a századon „végigfut egy érzet”. Kívülálló nem láthatja azt, hisz a megfeszült izmok, testtartások nem változnak, még a szemük sem rebben, de te érzed, hogy harcosaid, vérteseid erre a pillanatra vártak már azóta, hogy megtudták: „ismét itt a háború”. Szemükből elszántság, győzni akarás tükröződik, s az új kaland, a harc utáni „vágy”. Tíznagyaid felé intézett parancsodra „Sebes” mozdul csak. Ő sem moccan, csak katonásan, „bólint”, hogy értette parancsodat. A kis szünet beálltával, érzed, hogy embereid szívük szerint akár még a horgonyköteleket is levágva azon nyomban indulnának, de meg sem moccannak. Miután ismét belekezdesz, de most már a század „feltüzelésére” apellálva, ami a felfokozott hangulaton már csak egy „parányi lökés” csak, de fontos „lökés” a talpasok szemeiben megpillantod a teljes átszellemülést, a felfokozott idegállapotot, a „gyilok ösztönt”, mely hazátok ősi ellenségével szemben már kisgyermekkoruktól fogva „beleívódott”. Mondandód végeztével egyszerre, egy csapásra, szó nélkül jobbjukat ökölbe szorítva mellvértjükre „csapnak”, hogy belezeng a környék, s a házak visszahangozzák azt. Rendetek „jelzése” ez, amivel életüket ajánlják a „szent ügy érdekében” lovagrended berkein belül az emberek. Még a te hátadon is végigfut a jóleső „hideg”, megborzongsz a kétszáz ököltől egyöntetűen, s egyszerre elhangzó „földöntúli hangtól”. „Sebes” egyet előre lép, majd sarkosan balra fordul, hogy láthassa a harcosok tekintetét, majd mély, öblös hangon elkiáltja magát.*

- Balra át! *Erre a kétszáz vasalt bakancs egyszerre csattan a kockakövön, s a század „balra átot” hajt végre.* Első szakasz, fedélzetre! * Egyszerre megindulva, kilépve megindul az első sor, te elfordulsz az alakzattól, s megindulsz a pap irányába, de hallod helyettesed további parancsait, majd a két másik szakasz felvonulását a hajóra. Mikor Domvik felkentjéhez érsz, s köszöntöd, a férfi, ki kopasz fejtetőjét leszámítva, hosszú ősz hajat hordoz, s karvalyszerű orra alatt körszakállt, rád emeli zöldes árnyalatú szemeit. Egy enyhe mosolyt elejt, majd az ötvenes évei végén járó férfi megszólal.*

- A Hétarcú, az egyetlen hozzon szerencsét, Leiosz thaira Palleas Del Borre! Urunk, s az ő főpapjától kapott utasítás végett kerestelek fel! Én, sacerdos Averdon Udunark veletek fogok tartani a tengeri úton, s segítek ahol tudok urunk kegyelméből! Hoztam magammal pár fontos irományt, térképet, de ezt ráérünk áttanulmányozni az út során! * Emeli meg jobbját, melyben pergamen tekercseket tart. Ekkor szemed sarkából megpillantod „Sebest”, aki tőletek körülbelül tíz lábnyira megállt, miután a század felvonult a fedélzetre, s várja hogy miután a pappal beszéltél, jelnethessen.*

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Végignézek a csapaton, majd hangosan beszélni kezdek:

- Pihenj!...Emberek! Hamarosan elhagyjuk a várost és a kikötőt, és útnak indulunk Dina szigete felé, ahol a célunk Randower erődje. Partra kell szállnunk, és el kell foglalnunk az erődöt! A tíznagyok vezérletével kezdjék meg a beszállást! Fertályóra múlva jelentést kérek!

*Utolsó mondatomat a tíznagyoknak szántam, remélhetőleg megértették. A biztonság kedvéért biccentek nekik.
Figyelem a kicsit a beszállást, majd felmegyek én is a fedélzetre, és megkeresem a papot.*

< Kíváncsi vagyok Domvik milyen papját adták mellénk! Remélem nem valami túlságosan hitbuzgó alak! >

*Ha meglelem, illően köszöntöm, közben jól megnézem magamnak:

- Üdvözletem Atyám! Lucius Werdus vagyok, a század parancsnoka. Jól gondolom, hogy ön is velünk tart?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz. délelött
Résztvevõk: Chorax: Lucius Werdus
_____________________________________________________________


/ Lucius Werdus /

* A buzogányosok előtted állva, megfeszült izmokkal hallgatják szavaidat. Parancsodra kissé ellazulnak a vállizmok, de testtartásuk még így is katonás, fegyelmezett. Látszik rajtuk az elszántság, a haza szeretet, az hogy erre a pillanatra várnak jó ideje. Arra, hogy meginduljatok ősi ellenségetek ellen. Reguláris alakulat ez, melynek újdonsült parancsnoka lettél, de fegyelmezettek, s tíznagyaid jól kiképezték őket. Persze az első sorban álló „rangidősök” talán még a dúlást is megjárt talpasok, a veteránoknak is volt már pár „éles bevetésük”. A „zöldfülűek” is tudnak mindent, ki lettek tanítva, de nekik ez lesz az első alkalom, hogy bizonyítsák rátermettségüket. Ez szavaid katonáidra gyakorolt hatásán meg is látszik. Nem moccannak, de a szemek „tükre” mindent elárul. Az első sorban állók „vért kívánó fanatikus tekintete”, mely majdhogy olyan hevesen tükröződik a veteránokéról is, de a zöldfülűeket sem kell félteni. Ők is harcra termettek, de elszántságuk mellett, lerí az „első bevetésesek” enyhe tartása az „új dolgoktól”. Szavaid végeztével, a parancsaid elhangzása után, helyettesed, s másik két tíznagyod egyszerre „bólint”, s egyszerre hangzik el a három torokból az így már háromszorosára erősödő parancs, mely mennydörgésszerűen hat az éterben, a tavaszi szellő kelltette zajokat és minden egyéb más hangot elnyomva.*

- 1,2,3 Buzogányos szakasz! Ballra át! Fedélzetre in… dulj! * Az alakzat egyszerre fordul, egy hatalmas dörrenésszerű hang jelzi a vasalt bakancsok csapódását a kikötő kockakövén. Hátadon végigfut a jóleső „hideg”. Most érzed csak igazán, hogy mit „ad” a sereg. Ezt az érzést nem lehet összehasonlítani semmi mással, semmivel. Az együvé tartozást, az egységet, a rendet jelképezi, mi titeket összetart. A század tömött sorokban elindul a széles hajópallón felfele, szó, pisszenés nélkül. Miután az utolsó buzogányos is felért, s te is követed őket a fedélzetre, Baka áll elébed, s jelent.*

- Uram! Felszerelés a fedélzeten, legénység szállásai kijelölve! * Tíznagyod jelentés tétele közben azért még mindig elréved tekinteted egy pillanatra az arcát átszántó, mély heg láttán. Mikor először láttad azon töprengtél, hogy élhet át az ember ily mély sebet. Mostanra megszoktad, de azért mindig valamilyen okból kifolyólag megnézed, miközben Bakával beszélsz. A férfi nem vette észre, vagy nem érdekli, hogy a heget nézted, még ha egy szemvillanásnyi időn keresztül is. Ő folytatja mondandóját, jelentését.* Ezen felül, utólagos engedelmével előre gondolkodtunk. Sejtettük, majd hogy tudtuk hova, mely vidékre készülünk, így a trópusi klímát figyelembe véve beszereztem moszkitó hálókat, kencéket, valamint majd mázsányi kinint! Ezen felül más nem történt! A század felkészülten várja az indulási parancsot, a bakák, * Megáll egy pillanatra, köszörül egyet torkán, hisz saját becenevét is érthetné valaki szavaiból.* A talpasok készek testileg, lelkileg a rájuk váró feladatra! * Jelentését követően, ha nem akarsz tőle egyebet, nem adsz ki újabb parancsot, ellép tőled tiszteletadást követően, majd te megindulsz a pap irányába. A hajókorlátnak támaszkodó vörös csuhás bólintással üdvözöl, majd szavaid után megszólal.*

- Domvik, s főpapunk kegyelméből, már halottam rólad Lucius Werdus száznagy! * Kezd bele mondandójába a harmincas évei elején járó fekete rövidre nyírt üstökű, kreol bőrű, pap, kinek jellegzetesen hegyes álla van. * Én sacerdos Wertol Adgar vagyok, kiről jól sejtetted, hogy hajótokon veled, századoddal tart a szigetek felé! Azonban nem csak jómagamat hoztam, hanem fontos irományokat, térképeket, melyek segíthetnek neked jobban megismerni, tanulmányozni Dina szigetét, a partraszállás előtti időkben! Azonban nem tartalak fel! Nyugodtan foglalkozz embereid behajózásával, majd beszélünk, hisz lesz időnk az elkövetkezendő két hétben, hogy mindent kitárgyaljunk, megbeszéljünk! * Szavaival utadra bocsát, de azért még fürkész kutató tekintetével, hátha van valami kérdésed, közölni valód felé. El eddigre századod lepakolászta málháit, felesleges felszerelését a fedélközbe, hol a legénységi állomány elhelyezésre került. „Uras” nevű tíznagyod a fedélzet közepén állva, csípőre tett kézzel figyeli a katonák ügyködését, rendezkedését, parancsokat osztogat *

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*A közös eszme, a közös hit összetartó ereje engem is elragad és én is jobb öklömet mellvasamhoz csapva csatlakozom katonáimhoz. Azért tudom, hogy most még nem szabad átadnom magam a harc előtti izgalomnak, hisz hosszú még az út, de az indulásig kevés az idő, így jelenleg figyelnem kell. A pap szavait meghallgatva bólintok egyetértésem jeléül.*

-Igen. Az úton lesz majd időnk mindent átnézni, átbeszélni. Örülök, hogy nemcsak térképeket és tekercseket tudhatok a csapatomban, hanem egy testvéremet is. Kérlek bocsáss meg most mennem kell, de foglald el a szállásod és szólj, ha valamire még szükséged lesz a feladatunk teljesítésében.

*Megvárom van-e még valami, amit a pap szeretne mondani, ha nincs, akkor Sebes felé fordulok, hogy meghallgassam mi a jelenlegi helyzet és mit kell még elintézzünk indulás előtt. Az biztos, hogy a kapitánnyal majd beszélnem kell, de talán az ráér a kifutás után is. Most viszont figyelmemet a helyzet felmérésére fordítom.*

-Jelentést kérek. Tudnunk kell mindet sikerült-e előkészítenünk, beszereznünk az induláshoz, a trópusi éghajlatra is fel kell készülnünk.

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Elnyújtott léptekkel, de nem lassan lépek a fedélzetre.
Végig nézem a szálfaegyenesen álló embereket előttem, majd kieresztve hangom feloldozom őket a merev vigyázállásból.*
- Pihenj!
*Újabb csend részemről, míg ismételten visszafelé végigmérem a századomat. Tudom, hogy a két hét nem volt elég arra, hogy minden egyes katonát meggyőzzek azért vagyok az élükön mert igen is letettem már az asztalra annyit, hogy ezt kiérdemeltem. Tudom, hogy vannak akik csak a nőt látják bennem. Hát itt az ideje változtatni ezen a nézőponton - ez a csata pont alkalmas lesz erre a célra.*
- Katonák! Mint tudjátok, nem kellemes kis hajóútra indulunk alig három óra múlva. Célunk Dina szigete, mely két heti hajóútra van ide, ahol vissza kell foglalnunk ellenségeinktől a szigeten található erődöt, és megtartani azt a későbbi ellátmány, utánpótlás érdekében, hogy a végső csatát minden fennakadás és hiány nélkül győzelemre vihessük Ravanacra visszaszerzéséért.
Dina szigete számunkra előnytelen földrajzi terepviszonnyal rendelkezik, de én tudom!, hogy Ti!, Mi! képesek vagyunk még az esőerdőben is helyt állni a családotokért, a Birodalomért!
Redon tíznagy! - *fordulok a mellettem álló "jobbkezemhez". - Az elsők között leszünk, akik partra szállnak majd. Ezért fontos, hogy mindenünk meglegyen felszerelésként! Egy részletes listát kérnék a jelenlegi felszerelésről egy fertály órán belül, hogyha hiányzik még valami pótolni tudjuk szűkös időnkben!
*Apró fejbiccentéssel jelzem, hogy befejeztem az eligazítást. Természetesen megvárom míg levezényli a tiszteletadó "kört", majd ezek után a korlátnak támaszkodó felkenthez lépek. Fél térdre ereszkedem, s jobbomat szívem felé helyezem tenyérrel.*
- Atyám! Yarria Ves Deligha vagyok az íjászok száznagya. Miben állhatok a szolgálatára?

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Baka jelentését nyugodtan végighallgatom, majd beszélni kezdek:

- Remek, örülök az előrelátásának! Mondja Hadrel, ismer néhányat a katonák közül még régebbről? Minden szakasz élére akarok egy-egy szakaszparancsnokot. Ezek főleg a veteránokból kerüljenek ki, de legfeljebb húsz emberért legyenek felelősek. Így könnyebb a fegyelmet fenntartani, és harc közben is jól jön majd. Beszélje meg a másik két tíznaggyal, hogy kiket javasolnak, és közösen állítsanak össze egy tíz fős listát!...Három órán belül kihajózunk, helyezkedjenek el! Nagyjából két hétig leszünk ezen a hajón összezárva.

*Megvárom válaszát, majd elindulok a pap felé. Mondandója után csupán biccentek, és elindulok a felélzeten, figyelve a katonák rendezkedését.
Amikor felfedezem Uras-t, felé veszem az irányt. Nyugodtan mellé ballagok, majd megszólítom:

- Minden rendben folyik din Harku tíznagy? Minden felszerelést felhordtak a fedélzetre? A legjobbat várom a katonáktól, és nem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedjenek! Ellenőrizze az ellátmányt, mindenből van e bőségesen, és megfelelő minőségben! Bizonyosan ügyeltek ugyan az illetékesek, de egy átfogó listát akarok a felszerelésről! Fél órán belül választ várok!

*Figyelem a katonáim ténykedését, és nyugodtan várakozom.
Közben – mintegy félszemmel – a tengerészeket is figyelem, hátha látok köztük valami rangidőst, vagy tisztet, esetleg magát a kapitányt.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz. délelött
Résztvevõk: Quator: Palleas Del Borre
_____________________________________________________________

/ Palleas Del Borre /

* Domvik felkentje bólint kijelentésedre.*

- Köszönöm a szíves fogattatást leiosz thaira! Remélem Domvik kegyelméből mi hamarabb shadoni lobogók lengnek majd Randower erődjének tornyain, várfokán! * Bólint tiszteletét mutatva, s befejezetnek nyilvánítja egyenlőre a beszélgetést, majd tanácsaidat megfogadva ő maga is felmegy a fedélzetre. Ekkor lép előbbre „Sebes”. Kérdésedre tíznagyod bólint, majd mély levegőt véve, öblös hangján megkezdi jelentését. Jó ideje ismered, s mikor magatok közt vagytok tegeződtök, de azért tiszteli benned még akkor is előjáróját.*

- Jelentem a felszerelés, élelem bepakolva, leellenőrizve! A szigetvilág éghajlatát figyelembe véve a sereg közeli raktárából vételeztem moszkitóhálókat, kinint, különböző csípések, egyéb testi bajokra jó herbáriákat! Kapcából duplát rakattam a legénység málháiba! Utólagos engedelmeddel függőágyakat is vettem fel, s bemálháztattam a hajó gyomrába. Szállásod a kapitányi kabin melletti szoba a hajó tatjánál. A legénység fekhelyei a fedélközben kialakítva. Kéttucat (24) sátrunk újra cserélve. Fegyverolaj, más a tábori élethez szükséges felszerelések is bepakolva! A hajón található alkoholt, grogot elzárattam, őriztetem! Jelenetem a hajó és századod indulásra kész! * Szavai után összecsapja bakancsai sarkát, s ha más kérdésed nincs melletted haladva felmegy a fedélzetre. Ott már minden bemálházva, előkészítve vár a tengeri útra. A fedélzet csillog a tisztaságtól, pár maróz az árbocokon van már, s igazgatja a fővitorlát. Tudod, jól hogy ha ellenőrzés céljából lemennél a fedélközbe, vagy a raktárakba, ott is hasonló rendet tapasztalnál. Hát igen! Ez a különbség egy elit egység, s a reguláris erők között. Itt mindenki tudja a dolgát, ismeri feladatát, rutinszerű mozdulatokkal, szervezetten málháznak, a harcról nem is beszélve. Mikor alaposabban körbetekintesz, látod, hogy egy idősebb, napcserzett bőrű férfi áll a hajó tatján, a kormány mellett, s figyeli a matrózok tevékenységét. Valószínű ő lehet az első tiszt, esetleg a kapitány. A férfi mikor megpillant bólint feléd, s gyors, ruganyos léptekkel közelít hozzád. Megáll előtted, s köszönt.*

- A Hétarcú hozta a Viharfelhő fedélzetén száznagy! * Köszönt a középkorú, zömök, őszülő férfi.* Én Artigon Artegald vagyok, a hajó kapitánya! * A férfi kreol vonásairól, beszédéből azonnal leszűröd, hogy egy ellánnal van dolgod.* Bocsánat udvariatlanságomért, de jó magam, s negyvenfős legénységem tudni szeretné, az armada pontos indulásának idejét! Esetleg, ha gondolja utána megmutatnám szállását!