Örökség [UT]

[Alauron]

(Mauno)

- Értem már. Itt biztosan mások a szokások.
<Erionban az első adandó alkalommal átformálták volna a követ, mert onnan kezdve nemigen lehett volna bizonyítani az azonosságot. Bizonyára egy nagyon híres kő ez a mienk. Vagyis Orzeolóé, természetesen. >
- Van valami neve is talán a kőnek, amin emlegetik?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: mindenki, kivéve Santoro
__________________________________________________

-Hazatértem a gorviki harcmezőről. Házam személyzete közölte a rossz hírt, hogy anyám elhunyt és elvezettek a kriptába. Egészen összetörtem. Gyászomban meglátogattama szobáját, ahol semmit se mozdatottak el halála óta. Roskadtam ott napokat, vissza-vissza járva, majd mikor már a fájdalmam lejjebb lapult, megnéztem, jó helyen van-e még a kő, amit anyám egy titkos rekeszben tartott. Hűlt helyét találtam. Fogalmam sincs, anyám kinek árulhatta el tudtomon kívül a helyét és a létét. Idős asszony volt. Az utolsó egy évet nem töltöttem mellette, mert háborúba mentem. Így sajnos gyanúm sincs, a személyzet szerint senki idegen nem tört be hozzánk, anyám csendben ment el, sose jelezték a kutyák, hogy idegen járt volna házunkban. A személyzet pedig nem tudott a kő helyéről, csak híres nevéről. Kék Csillagnak hívták. A tett után semelyik vérem nem szívódott fel rejtélyesen s meg sem gazdagodott.
Kék Csillag? Ambrose szeméről hályog hullott le. Az a Csillag? Ha igen, akkor Orseolo úr egy akkora vagyontól esett el, amiből bárki holtáig jólétben élne!
-Ha hajlandóságot mutatnak arra, hogy segedelmemre lesznek, átadom önöknek az ajánlólevelet, elmondom hol várják önöket Sempyerben, s hogy ma este melyik kocsi indul a város felé.

[Jomadar]

(Armon)

- Nos ha jól értem, ön az ékkövet egyszer ellenőrízte és akkor nem volt a helyén. Tehát nem tudhatjuk, hogy hónapokkal ezelőtt még megvolt-e egyáltalán.
- Legkevésbé sem szeretném a félig behegedt sebeit szaggatni, de milyen körülmények közt hunyt el az édesanyja? Ha jól értem, az ékszer volt annyira értékes, hogy bizonyos körökben akár vért is ontottak volna érte. Lehetséges, hogy pontosan ez történt, mégha az első nyomok nem is utaltak erre?

[Ayana]

(Ambrose)

- Valóban - helyeselek Armon szavaira. - Bár nagyon sajnálom, hogy ezt fel kell vetnem, de nem lehet, hogy az édesanyja tényleg gyilkosság áldozata lett a kő miatt? Hiszen Ön nem volt itthon, így nem tudott figyelni édesanyjára, tehát egy veszélyforrással kevesebb a potenciális elkövető számára, aki talán bejáratos lehetett a birtokra, talán olyan sűrűn járt ott, hogy nem keltett feltűnést akkor sem, amikor szép csendben, feltűnés nélkül elkövette a kettős bűnt.
Veszek egy rövid levegőt a hosszú körmondat után, aztán folytatom.
- Nekem túlságosan is szembetűnő ez a "véletlen". Megvizsgálta valaki, miben hunyt el az édesanyja?

[Alauron]

(Mauno)

Ezalkalommal nem megy bele a kérdezősködésbe, hisz ugyanazt miért adná elő másképp, csak nagyobb fájdalmat okozna Orseolonka, bár nem hiheti eddig, hogy olyan érzékeny lenne. Helyette inkább megvárja a választ, és közben figyelme egy részével megajándékozza az ételt, ami előtte gőzölög. A főtt foylami rák nagyon ínycsiklandozóan nézett ki, és a szaga is mesés volt, ígyhát már csak meg kell szabadítani a hélyától, és élvezni a pazar étket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: mindenki, kivéve Santoro
__________________________________________________

-Édesanyám holttestét egy pap látta utoljára. Enyhe meghűlés súlyos elburjánzása vitte el a korával karöltve. Én őszintén sajnálom, hogy ez így alakult, de annak örülök, hogy nem tettek gyalázatot a testén fémmel, vagy egyébbel. Anyám betegségben hunyt el, nem halt erőszakos halált.
Úgy tűnik, ez a rész sem hoz segedelmet. A kőnek hűlt helye, akár van köze a nénihez, akár nem.
Ételét mindenki fogyaszthatta, mert már felszolgálták. Közeledve az étkezés végéhez Orseolo rákérdezett:
-Vehetem úgy, hogy beleegyeztek, segítenek nekem a kő ügyében? természetesen állom minden felmerülő költségüket, honoráriumot biztosítok az önök részére, és levelek révén folyamatosan kapcsolatban maradok önökkel, hogy naprakész legyek, no meg hogy felmerülő szükségleteiket orvosolhassam.

[Alauron]

(Mauno)

- Hát pesze! Mi sem természetesebb, hogy nem hagyjuk magára a bajban.
<Főleg most hogy honoráriumot emleget! Bár nem vagyok szegény, azért a pénz, és a szívességek mindig jól jönnek.>
- Ez az ebéd fennséges volt, azt hiszem ha nem is száz aranyat, de megérte az árát!
<Ráadásul vendég voltam, ez ám az élet!>
- Akkor tehát, mikor, és honnan fogunk útnak eredni?

[Jomadar]

(Armon)

- Az efféle rejtélyek arra valók, hogy kiderítsük őket. Természetesen legjobb tudásommal a segedelmére leszek.
- Úgy tűnik valóban egyetlen nyom, amin elindulhatunk, az a kő esetleges felbukkanása.

* Ha valóban olyan jó helyre volt elrejtve, ahogy mondta, akkor valószínűleg a megboldogulttól tudták meg a helyét. Talán érdemes lenne beszélni azokkal, akik ismerték a hölgyet utolsó napjaiban. *

[Ayana]

(Ambrose)

Orseoló szavaira csak bólogatok és nem feszegetem tovább a témát, bár továbbra is gyanúsnak tartom, hogy nagyjából egy időben hal meg az öregasszony és tűnik el a kő.
<Ha nem is gyilkosság történt, valaki nagyon várhatta már, hogy az asszony a másvilágra lépjen, s talán nap mint nap ott lebzselt körülötte.>
Az ételt inkább csak csipegetem, mint a kisasszonyok, hiszen inkább kíváncsi vagyok, mint éhes, és persze az alakomra is vigyáznom kell.
- Rám is számíthat! - felelem a többiek után. - Kötelességemnek érzem, hogy a barátoknak segédkezet nyújtsak.
<Olyan deja vu érzésem támadt...>
Jut eszembe érkezésem napja és a párbajfelkérés.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


-Ma este, a Vittadora kocsiállomásról indul egy Sempyer városába. Keressék Andreast, ő lesz a kocsisuk. Többnapos útra készüljenek, foglaltattam önöknek egy kényelmes darabot. Minden este megáll a kocsi fogadókban, hogy kényelmesen aludhasanak. A költségelket az utazást illetően már rendeztem. Íme a foglalásról a papír, s az ajánlólevél a műkereskedő úr saját kezébe. Kinek adhatom oda?-kérdezte. Nocsak, ennyire számított arra, hogy elfogadjátok?
Amint ezt eldöntöttétek, akár indulhattok is haza készólődni...

(Santoro)

A nemes átnyújt két üzenetfélét asztaltársainak, búcsúzkodás gesztusait kapod el. Hamarosan távozni fognak. Amint ez bekövetkezik, Orseolo megigazítja kabátját, az ajtó felé indul.

[Saggaras Zenir]

Santoro

*Amint észre veszi a távozási szándékot, int a pincérnek hogy fizetni szeretne. Ám tudja, hogy nem fog időben odaérni, ezért ki tezs egy arany tallért az asztalra.*

<Ajánlom, hogy ne száz arany lgyen annak az ára amit én itt fogyasztottam.>

*Mivel tudja, hogy sietős a dolga így megpróbál Orseoló elött kiérni az ajtón, aztán amikor kiér a féri megszólítja.*

<Most nem szúrhatom el, ez az utolsó esélyem azután fújhatom...és ha elszalasztom mi lesz apámmal, te úristen az a vén hülye képes lesz, és valamit valamit tezs vele....>

-Orseoló úr egy szóra kérhetem. Ön bizonyára nem emlékszik rám, de én emlékszem magára.

-Tegnap találkoztunk Don Lumino estéjén. Szánna rám pár percet?

[Ayana]

(Ambrose)

- Bízza csak rám őket! - ajánlkozok fel Orseolo-nak az iratok megőrzésére, s ha másnak nem akad ellenvetése, akkor elteszem a papírokat.
- Uraim, hamarosan újra találkozunk! - búcsúzok el tőlük, aztán elhagyom a helyiséget, hogy felkészülhessek a hosszú útra.

[Jomadar]

(Armon)

- A kocsi uticélja ismert idegenek számára is?
* Valahogy nem szeretem, ha mindenki tudja, épp merre tartok, főként ha nagy értékek ügyében nyomozok. Bizonyára csak túlfejlődött üldözési mániám az oka, de inkább túlbecsülném az ellent, mint alá. *

Az ajánlólevél átadása előtt...
- Ha minden jelenlevő teljességgel megbízik az úrban... - sandít a többiekre és a legalapabbfokú emberismerettel rendelkező is láthatja, hogy ő maga nem nagyon bízik a ficsúrban.

[Alauron]

(Mauno)

Ambrose felajánlásához nem akar hozzászólni, de amikor Armon kijenelntését hallva szöget üt benne a bizalmatlanság.
<Ugyan mitől lenne Ambrosenak több oka visszaélni azokkal a levelekkel, mint másnak? Mit tudhat róla Armon?>
Egyenlőre megtartja magaában kérdéseit, hogy majd feltehesse azokat a bárdnak alkalomattán, és csak ennyit mond:
- Mindaddig,- pillant Armonra nyomatékosítva az időlegességet, és a feltételes módot tekintetével- amíg az iratok olyan kezek ölelésének örvendenek,-száll át tekintetével Ambrosera, s úgy néz rá, mint akiben ő is csakúgy megbízik mint Orseolo- aki felé Orseolo úr bizalma töretlen, mit számít, hogy kinél is vannak? Tartsa csak magánál őket Ambrose, persze csak ha ön is így akarja.-állapodik meg végül Orseolon, jelezvén övé itt most a felelőség, hogy megbízik-e Ambroseban, vagy bárkiben, akinek adja majd, s ő ebbe nem szól bele.
- Akkor hát a holnapi viszontlátás örömével, azt kívánom mindenki töltse ezt a napot a szívének legkedvesebben. Köszönöm a meghívást uram, királyi ez a hely, és ugyancsak fennséges ízlésre vall a választása.- elköszön egy meghajlással, és biccent a többiek felé is. Nem siet sehová, sőt vár egy kicsit, hátha kedve támad valakinek beszédbe elegyedni vele.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délben
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________



//Alauron: az indulás MA este van, nem holnap.//

(Santoro)

Orseolo hunyorog, illedelmes, de látszik, sehova nem tud tenni téged és emiatt távolságtartó:
-Lumino úr házában én mindig mindenkire emlékszem, szolgáit is ismerem, és ön akkor nem volt ott. Szabad tudnom kicsoda és mit akar tőlem? Nem tudom hova tenni, hogy idegenek leszólítanak egy jónevű étteremben.
Ügyesnek kell lenned. Nem biztos, hogy jó fogadtatásban részesülsz, ha álcás ottléted elkezded taglalni, vagy ha sunyiságot érez meg felőled. Ez az úr az egyenes beszéd híve lehet. És a zsebedben nem volt egy kész, minden gyanakvást elűző terv. Mi lesz, ha emiatt az úr nem avta be ügyébe és lecsúszol arról, amit szervez? Mész majd utánok suttyomban? Vajon megbízódnak így is jó lesz?

(Mauno, Armon, Ambrose)

Ambrose biztos abban, az üzenetet ő szebelheti be. Armon kérdésére távozása előtt a nemes megjegyzi:
-Az önök küldetése titok, de hogy hova utaznak és mivel, az nem. Hisz önök jó barátok, kik együtt utazgatnak, mért aggódik így?-mosolygott a férfi.
-Ha pedig valamelyikükben nem bíznék, az most nem lenne itt...Jussanak döntésre maguk között, kié az üzenet-teszi le inkább az asztalra Remélhetőleg nem sorshúzás révén juttok dűlőre

***
Figyelem!
-A követlező reagotokban döntsétek el, ki viszi a leveleket, s mit lomoltok be az útra, estéig összefoglalhattok mindent.
-Előre szólok, hogy lélekben készüljetek rá: az utazás Sempyerbe átköző szöveggel lesz letudva, nem játszatom le veletek. Tudom, ezzel kimarad egy összecsiszolódós blokk, de a kaland akkor úgy nyúlna, mint a rétestészta, ha ezt is a legapróbb részletig elkezdeném. Így kérem, hogy miután ama átkötő szöveget megírom, arra valamit összegezve írjatok, és a reagba legyen az is beleszőve, hogy az út során ki milyen jellembéli, egyéb tulajdonságot kíván megosztani a másikkal. Pl: "útitársaim előtt immár nyilvánvalóvá válhatott, hogy én adok a külsőre és a tisztaságra, a kényelemre és a kellemre: no meg a csinos fehérnépre. Múltam tekintetében meséltem kicsit családomról (itt lehet bővebbre ereszteni), s azt, jelenleg milyen ügyekkel foglalkozom (ezt is, igény szerint), továbbá milyen gondolatok támadtak az Orseolo úr adta feladat tekintetében..."
Saggaras: rá kell gyúrnod a szerepre, vagy lehet, csapaton kívüli követőként fog megvalósulni csak a részvételed...Tudom, nem könnyű a szitu, de nem is kínálhatom tálcán a megoldásokat.