Keleti szigetvilág

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Miután a nő kezéből kiesik a kés elmosolyodik, de öröme nem tart soká. Az ellentámadás elöl is ellép, de mikor az ajtó kinyílik, s Ada meglepett arcára pillanat, majd a mellkasára elsápad. Az elrohanó „őrülttel mit sem törődik”. Elejti rapírját, s elkapja Ada elgyengülő testét. Hallja Maresi kiáltását, s felfogja mekkorát hibázott. Hisz a nő nem más volt, mint maga Penge. Azonban most nincs ideje ezzel foglalkozik. A bűntudat ébredésének egyenlőre nincs helye. Elkapja Adát, majd hírtelen átfut az agyán, hogy mit tehetne.*

<… Albornera! Mia fenét csináljak! Megvan az Anthon papnő!!!!…>

* Gyors lefekteti az arelitát az ágyra, széttépi mellkasán az inget, majd gyorsan, tenyerével megpróbálja a sebet elszorítani, közben üvöltve.*

- Hívja valaki Anthon papját! Hívjátok ide Maurát! Ő segíthet! * Kiáltja, s közben folyamatosan figyeli Arel felkentjének szemeit, testének reakcióit.*

- Ada, nyugalom! Mindjárt itt a segítség! * Beszél a nőhöz, látszik rajta, hogy teljesen kikelt magából, s nagyon aggódik a bohókás arelitáért.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________

Ada csak pislog:
-Mi a franc volt ez?-olyan hamar zajlott le az egész, hogy a nőnek most sem esik le.
Imoen a folyosón a falnak támaszkodik, moccanni se tud. Kendra feje jelenik meg az ajtóban, elképed, de aztán csatlakozik melléd, nyelvén hadarni kezd valamit, amit természetesen nem értesz.
Pár matróznő is lezsúfolódik, míg Maura át nem préseli magát közöttük:
-Ó, a jó kurva életbe. Félszáz nőből mért pont az agybeteg pengét szúrtad ki? Mergtévesztő álcája van, mi? Egy testben két lélek! Mi is nagyon örülünk neki, de ennyire azért nem! Kimennétek?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi aggódva figyeli Adát, s annak szavait, lehunyja szemét, majd csak annyit mond.*

- Én tehetek róla! * Egyenlőre nem akarja részletezni, hogy miről tehet, s miért. A berontó Kendrára és annak értelmetlen hadarására figyel, hátha a az idegen szőke valami okosat akar mondani. Maura érkeztére, s mondandójára bólint, majd megszólal.*

- Hallottátok, menjünk kijjebb, hagy segítsenek Adán! * „Átadja” az arelita ápolását, majd segít kiterelni a bámészkodókat.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: dél körül
_________________________

Maura gyakorlatilag kitessékelt mindenkit, hogy magában maradjon Adával. Jó ideig tűkön ült mindenki -azaz állt. Ronja akkor jött le, amikor még semmit se lehetett tudni:
-Itt meg mi a fene történt?
Ekkor nyílt az ajtó:
-Megmarad, de pihennie kell. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a mi szállásunkon dekkolnia...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A kitessékelt dalnok ráemeli tekintetét a lefele jövő, mit sem sejtő Ronjára, mikor nyílik az ajtó, s Maura megnyugtató szavai érkeznek.*

<… Albornera! Nagy kő eset le a szívemről, hogy Ada állapota nem romlott tovább!… Nagy kő eset le a szívemről, hogy Ada állapota nem romlott tovább!… >

* A nő szavaira bólint, majd annyira belép a helyiségbe, hogy megnézze az arelita tényleg jól van. Valószínűleg az igazak álmát alussza, de egy pillanatra megáll előtte Erlon, s halkan megszólal.*

- Bocsánat, hogy ilyen helyzetbe sodortalak! * Eltöpreng még egy pillanatra, s miután magához vette lantját, visszahelyezte a földön fekvő rapírját annak hüvelyébe, kilép az ajtón, majd megszólal.*

- Akkor aludjon ma és amíg szükséges a szállásomon, én elleszek a fedélzeten! *Elindul a fedélzet irányába, de mikor Ronja mellé ér, csak annyit mond.*

- Megsérült! Megsérült az én hibámból! * Elindul felfele a lépcsőn, s még mindig nem jutott el tudatáig, hogy az ö válla is sérült a késpengétől.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: dél körül
_________________________

Ada az ágyon hever egy mocskos pokrócon.
-Basszus, fel nem foghatom, hogy zajlott ez le ilyen hirtelen! Oh, Maurával megegyeztem, tartozol neki. te állod a gyógytíásom. nem ingyen volt. A részleteke beszéld meg vele.
Jól volt, sápadtan, de egészben. Mehettél utadra. Ronja megfogta a karod:
-Ácsi. Vérzel. Ellátom-felment veled a levegőre, ott lenyomott egy kötélkupacra és lecibálta rólad az inget.
-Sápadsz mint a vízben ázott csecsemő pöcse. Még a végén te is elvérzel.
Nem teljesen voltál magadnál, sokkolt az események ilyen fordulata, így mire újra visszatértél a földre, Ronja összerittynetett egy fajta kötést.
-Varrni kéne, vagy forraszd össze egy papnővel. Ki tehet róla? Megnyúvaszthatom?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Miután „magához tér” a kötélkupacon, s megnézte a kötést felkarján, válaszol Ronja kérdésére.*

- Ronja! Őszintén. Én tehetek közvetve a dologról. Egy fiatal szőke, ki magát Alabástromnak nevezte, a segítségemre volt. Enyhén fogalmazva kihívó volt a csajszi, de mikor a kabinomba értünk, s kezdet a helyzet forróvá válni, kiakadt a csaj. Kettős énje van, vagy mi fene, s „átváltozott” a rettegett Pengévé. Azzá a férfigyűlölő őrültté, akitőlLyssa is óva intett. Rám támadt, megszúrt, én védekeztem. Tőrkardommal én is megsebeztem őt a dulakodásba! * Rázza meg hitetlenkedve Erlon a fejét.* Életemben nem sebeztem meg még nőt! Ráadásul még Adát is veszélybe sodortam, mert a farkam után mentem! * Töpreng el mondandóján, de nem mer Ronja szemébe nézni. Kiérzik szavaiból, hogy teljes mértékben magát hibáztatja a történtekért. Nem is figyelve a nő szavaira, miszerint varrni kellene sebét.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: dél körül
_________________________

-Nőt megsebezni semmi. Ugyan olyn, mint egy férfit. Óvatlan voltál, ami majdnem valaki más életébe került. Dalnok, idegen hajón azt hittem érettebb leszel, függetlenül a nemedtől. Biztos hogy rátermettnek érzed magad egy olyan feladatra, mint ami egy gorviki menekültek között lapuló ranagolita papok? Én inkább ezen agyalnék, nem azon, hogy Ada miképp áll ehhez, és hogy a pöcörőm bajba sodort. Ez nem annyira komoly, de az már annál inkább, hogy a vészcsengőid nem jeleztek. Értékeld át az életed, lehet, sok nő között elpuhultál... Aki önként felajánlja magát, mindig gyanús. Ha nem kés miatt, hát azárt, mert kór tanyázik a lába között, vagy szándék a fejében...
Ronja kemény volt, de nem volt megvető. Sőt, az sem biztos, hogy igaza van, csak találgatott.
- A helyedben elgondolkoznék ezen, és sürgősen összekapnám magam.
- hagyjad már! -tolja arrébb Nicol Ronját.
- Fű, öregem, ez nagyon buli volt! és az a nő tényleg meggyógyította Adát! Ez a kaland, ugye? Lesz még ilyen?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok csendesen, maga elé nézve, töprengőn hallgatja Ronja szavait. Az adott pillanatban, helyzetében, lelki állapotában igazat adva a becsmérlő szavaknak. Nicol érkeztekor egy mosolyt próbál arcára csalni, ezzel leplezni lelki állapotát. Rátekint Ronjára, majd annyit felel kurtán.*

- Nem fogsz csalódni bennem Ronja, ha eljön az ideje! Figyelmetlen voltam, de utoljára! * A nő tekintetét kutatja még pár pillanatig, majd Nicolra néz.*

- Hát gyerek, ez már maga a nagybetűs élet, hol ha hibázol, megbosszulja figyelmetlenséged magát! Láthatod, senki sem tökéletes! Én sem, Ronja nővéred sem! * Tekint a toronira, s egy kesernyés mosolyt el a nő felé.* Gyere, ülj ide mellém!* Int a fiúnak, majd felveszi maga melől lantját, s átnyújtja a srácnak.* Na, ígértem, hogy tanítgatlak! * Miután a fiú kézbe vette a hangszert, Erlon magyarázni kezdi, hogy melyik akkord, hol található a lanton, ezzel is elvonva kissé saját figyelmét a történtekről. Kis megnyugvást találva a zene hatalmában.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

A nap több eseményt már nem hoz, ami vad lenne. Kaptatok enni, estére Ada felmászott a fedélzetre. Sápadt volt, de jó kedvű. Pár elismerő beszólást elzsebelhetsz, ami nem csak a formás feneked méltatja, de azt is, hogy nem nyiffantott ki Penge. A vad nő nem kerül eléd, egyik formájában sem.
Az estét a kabinodvban töltheted, Ada erősnek érzi magát ahhoz, hogy társnői vackán aludjon. Nicol veled marad, nem csípi a sok asszonyt.
- Ezek ugyan úgy böfögnek, túrják az orrukat és finganak mint az apám!
Másnap felfedezed, hogy Imoen kedve virágos, fé centivel a föld felett lebeg és nagyon csendben van. Ronja pedig a testőrnő kabinjából kerül elő...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok csöndesen, a külvilágot kissé „kizárva” foglalkozik Nicol tanítgatásával. A matrózok, vagy inkább kalózok dicsérő szavait elereszt füle mellett. Belülröl, bensőjében foglalkozik azért a témával, de inkább Ada állapota végett, nem pedig a saját „hőstettével”. Ada fedélzetre történő feljövetelekor Erlon szívéről hatalmas kő esik le. Fujtat egyet, de egyenlőre nem mer a nő „szeme elé kerülni”. A felkínált étkeket elfogyasztja egyhangú unalommal. Éjközépkor a csillagos ég alatt próbál Alborne közelébe férkőzni, s lantjának andalító muzsikájával visszanyerni szellemi energiáit, melyek igen megcsappantak a Pengével való párharc során. Ezek után lemegy a fedélközbe, s miután elvackolta magát, kabinjában a plafont nézi sokáig, mire a fáradság mély álomba röpíti. Ranti szavaira sem válaszol, csak egy fanyarú mosolyt ejt el. A pirkadat elérkeztével, kissé jobb hangulattal ébred az északi. Nicollal együtt felmegy a fedélzetre, út közben válaszolva a fiú tegnapi kijelentésére.*

- Ezek rosszabbak, mint a faterod Nicol! A nők szeszélyesek, s kiszámíthatatlanok! Na, majd rájössz, miután először „hálójukba akadsz”! * Ronja megjelenésén mikor az a testőr kabinjából jön ki, elmosolyodik, s „köszönti” a toronit.*

- Ronja remélem jól telt az éjszakád?! Tudtál pihenni, mert én nem a közelben lévő kabinból kiszüremlő hangoktól, női nyelvek csapkodásától! * Ejt el egy poént, majd kilép a fedélzetre. Imoen túlzott vidámságán meglepődik, s eszébe ötlik, hogy itt a néma matróz akitől a lányt távol kellett volna tartania, de az elmúlt nap történései után, már arra nem volt energiája. Eszébe jut Kendra is, az érdekes, furcsa külhoni, kinek szavait senki sem érti. Végigfut tekintetével a fedélzeten, hátha megpillantja a lányt, majd ha nem, akkor Imoenhez lép, s köszönti.*

- Szép, boldogsággal teli reggelt! Látom, repesel az örömtől lány! Megtudhatom jó kedved miben létét, vagy valami női dolog? * Kacsint a lányra Erlon.* Adárol tudsz valamit? Jól aludt, ébren van már?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

Beszólásodat a kalapos nő egy fültekeréssel jutalmazta. Kendra elveszettnek tűnik. Ám ahogy meglátott téged, hozzád is lépett, nyakdra mutogatott. Szerette volna látni a sebet. Hamegmiutatod neked, káromkodni kezd, a hangsúly erre utal. Fejét rázza, nem tetszik neki, ahogy kinéz. Imoen is odagyűlt:
- Fúj, ez begyulladt! A kedvem az jó, szemed nem csal-vigyorgott. Egy vödör mocskos vízzel elment melletettek a hosszú hajú matróz, s a lány fülig vörösödött.
-Ada? Jól van, érdeklődött felőled. Hallani akarja, hogyan harcoltál azzal a szukával.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

*Enyhén szólva meglepődik mikor Kendra és Imoen „közre kapja”. Főleg hogy az idegen külhoni egy értelmes szót is kiejtett közös nyelven. Mikor a szőke meg akarja nézni a bárd sebét, Erlon engedelmeskedik, s miután kigombolta ingjét, válláról lehajtotta az inget. Ő maga is meglepődik, hogy ily hamar gennyesedni kezdet a vállát ért sérülés. Nézegeti azt, majd Imoen szavaira bólint.*

- Akkor mi hamarabb felfogom keresni Adát, de előtte jobb lenne kitisztítani ezt a sebet, mielőtt még jobban elfertőződne. Valamelyiktök ért hozzá? * Teszi fel kérdését, Imoenre és Kendrára nézve, de sejti, hogy a szőke nem érti szavait.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

Kendra kikapta az egyik rumját inni készülő nő kezéből a piát, kirántott Imoenm övéből egy kis kendőt, majd berumozta a kendőt és jól a sebhez nyomta. Úgy, hogy a genynet ki is préselje. Csillagokat láttál. A szöszke hadarni kezdett és öltő mozdulatokat mímelt.
- Tű és cérna. Oké, lesz-futott el Nicol. Imoen helyetted is felszisszent, bár te biztos üvöltesz.
-Mit akar ez veled?-pár perc után, immár tiszta, lüktető sebekkel ülve, Kendra nekiláétott összevarni a sebed apró, csinos öltésekkel. A matróznők körbeállták.
-Akár egy seborvos!-súgta valaki.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok fel sem fogta hírtelenjében mit akar tenni Kendra. Hangosan felszisszen, s fájdalomba torzult arccal „éli túl a genny” kinyomkorásászását, de tűri. Érzi, sejti, hogy a szőke idegen jót akar. Mikor meghallja tű és cérna említését, elfehéredik, s leül egy kötél kötegre. Kikapja a rumot a lány kezéből, majd jó pár „fájdalomcsillapító” kortyot benyel az erős italból. Ezek után kissé nyugodtabban, tompábban várja sorsát. Azonban a varrás oly mélyen áthatja, hogy összeszorított fogakkal „nyüszít”, s még ajkait is véresre harapja. Lehúz még jó pár kortyot a szeszből, ezzel tompítva a fájdalmat. Nem foglalkozik a körötte állókkal, azok véleményével, bámulásával. Elvan azzal foglalva, hogy észnél maradjon.*