Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

*Összehúzott szemöldökkel figyelem végig sétáját a tűzhelyig. A kioktatása nem igazán tetszik. Van egy kis egóm, ami miatt mindenkinél felsőbb rendűnek érzem magam.

-Úgy látom, értesz hozzá. És köszönöm a tanácsod, de hogy tudd, nem most tanulom a főzetek elkészítését, már régóta foglalkozok vele. A segítséged pedig nem kell, megoldom egyedül is. Viszont még mindig nem mondtad meg, hogy mit kerestél a szekrényben. Lehet neked átlagos dolog, de nekem különös, ha valaki a szekrényben tartózkodik.

*A beszéd közben leteszem a nyílpuskát az asztalra, és oda lépek a főzethez. Hogy ne tudjon beleszólni, megpróbálom a legjobb tudásommal elkészíteni, majd a kezemet rendbe rakni. És utána, ha még ott van, büszkén mutatom a tökéletes munkát.

//herbalizmus 3-as; méregkeverés/semlegesítés 3-as; gyógyítás 3-as; méregkezelés 3-as; ügyesség 14-es//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Nagyon jó! Akkor, ha felépül őt is kikérdezhetjük. - *konstatálja még ennyivel a tiszt, majd rövid parancsváltás után összeszedelődzködnek és távoznak a fogadóból.
Mirjam megkönnyebbülten csimpaszkodik kicsit még beléd, de amikor arról lenne szó, hogy bekössék a sebeit elhárítja a kérést.*
- Nem-nem! Az én sebem a matrózokéhoz képest felszíni karcolás. Nem kell kötni, maradjon csak meg nekik a kötszer és minden más a figyelemmel együtt. Majd ha hazaértünk és ha szükséges akkor bekössük.
Inkább én is besegítek, értek valamennyit a sebkötözéshez.
*Ezzel neki is fog. Akit még nem láttak el annak segít - és láthatólag ügyesebb mint egyik-másik önjelölt felcser jelenleg a Vasmacskában.
Ezzel ő el is van egy darabig.
Neked pedig Ran nem hagy választási lehetőséget, hogy mit csinálj Farro.*
- Vissza kaptam a házasságleveleteket. A viszonzásról ma már nem ejtek szót. Előbb pihenjétek ki ezt a mai estét. Két nap múlva várlak.

- Megnéztem mennyi csótány mászkál Ran szekrényében. - *vigyorodik el kicsit hülyén a lány* - Na vajon mit kereshettem ott. Nem szívesen mutatkoznék a városőrség előtt. Neked is minden bajod volt, hogy feltűntek a színen. Nem?
Azt látom, hogy értessz hozzá, én csak egy jó tanácsot adtam volna. De ha nem hát nem.
*A sparhelt melletti asztalnak támaszkodik és csendben - még mindig az érdekes mosollyal az arcán - figyeli mit és hogy ténykedsz. Nem lehet panaszod saját magadra, mert bekötni a kezed kész művészet egyedül, de szép lassan, minden mozdulatra figyelve sikerül.
A lány látván a művet bólint és kacsint egyet.*
- Mihez volna kedved azalatt az egy óra hossza alatt, amíg újra lecserélheted a kötést? - *most nem nevet, hanem halálosan komoly az arca, de valami furcsa csillogást is látsz benne. Egyre jobban kezd olyan érzésed lenni, hogy ez a lány bolond egy kicsit...*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A tiszt szavai nem tetszenek, de kivételesen inkább hallgatok és nem vágok vissza, hogy tudja kit hallgasson ki. Így csendben figyelem, ahogy végül távoznak. Mirjam közelsége nagyon jól esik, így viszonozva ragaszkodását magamhoz ölelem ismét és pár hosszú, mégis számunkra rövid pillanatig csak szeretettel ölelem és cirógatom. A tiltakozása nem tetszik, hisz annyira nem karcolás volt az a szúrás, de most valahogy nincs erőm ellenkezni gyönyörű és llekerős hitvesemmel, így aprót bólintok és kedvtelve bámulom, ahogy szorgoskodik a sebesültek körül. Lassan elcsendesedik a harc heve és a megnyugvó test egyre-másra küldi a fájdalomhullámokat. Ismét eléggé lerongyolódtam a nap végére. Számos zúzódás még tegnapról, amik ismét meg lettek erőltetve. A felkaromon és főként az oldalamon csúnya vágás, nem veszélyes, de mégis piszkosul tud fájni. Emellé pedig érzem Ran "atyai" pofonja is kezd zsibbadni. Azért felállok és a ofgadós szavait meghallgatva bólintok.*

-Igen. Köszönöm. Itt leszek. Mégegyszer köszönöm amit értünk tett ma és azt is, hogy haladékot adott. Nem szegem meg a megállapodásunkat.

*Kicsit várok, hogy akkor a házasságlevél kinél is maradjon. Majd, amíg várom Mirjam visszatértét ismét megnézem Zak hogy van.*

[Thor]

(Thor)

-Nincs nekem semmi bajom az őrséggel. Nem én támadtam a fogadóra. Csak magamat védtem, azért meg nem jár akasztás. Viszont, ha megtalálnak téged a szekrénybe, az, bizony már elég ok lett volna a gyanakvásra. Bár azt be kell vallanom, hogy valószínű szóltam volna az érdekedben, hisz segítettél a boszorkány ellen. Tényleg, hol tanultál meg ilyen jól bunyózni? Talán sok a fiútestvéred?

*Beszélgetés közben szépen befejezem a kötözést.

-Na kész is van.

*A lány kérdésére felhúzom a jobb szemöldökömet.

-Valószínű visszamegyek a fogadó előterébe, és megnézem, hogy el lehet e már menni. Mert te mit tanácsolsz?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*A házasságlevelet nem adja Farronak át Ran, hanem a kezében tartva apró biccentés után felmegy a felső szintre. Ott az egyik pincérével beszél, aki azonnal ki is iramodik a fogadóból.
Ez idő alatt Mirjam és még két másik matróz végzett a sebesültek ellátásával.
Mivel a katonák elmentek már egyértelmű, hogy elhagyhatja mindenki a fogadót - hisz mindenkiről tudják hol találják ha netán kellenének.
A jobb bőrben lévő matrózok el is indulnak, hogy segítséget hozzanak a sebesültek elszállítására a hajóra, valamint a halottakat is el kell vinni.
Egy szakállas, negyvenes férfi áll meg Farro és az éppen mellé érkező Mirjam előtt. Farro még nem is látta őt.*
- Frederic Marvad vagyok, a Sirály nevezetű hajó kapitánya. Megbeszéltük a legénységgel, hogy a Kapitány és a legénysége többi elhunyt tagjának a végtisztességet tengerészmódon adjuk meg - holnap kora hajnalban kihajózunk a tengerre és dél környékén testüket átadjuk a hullámsírnak. Hagy nyugodjanak békében ott, ahol mindig is szerettek lenni.
Velünk tartanak? Estére már vissza is érnénk ide a kikötőbe Shulurba.

*A lány unottan megvonja a vállát.*
- Élből útálom a katonákat.
Fiú testvérem? Nem. Egy sincs. Az utcán nőttem fel.... - *közli ezt is tárgyilagosan és unott hangon, mint a világ legtermészetesebb dolgát mondta volna el.
Kérdésedre, hogy ő mit tanácsol cselekedni elmosolyodik és közvetlenül eléd lép - szorosan, talán ha még 2 centivel kölebb lépett volna egymásnak is simulnátok. Óvatosan megfogja kezeidet - már ha hagyod - szemedbe néz. Az ő barnás szeme különösen csillog, s a benne látható kicsiny aranyló pontok mintha izzanának.*
- Hát... volna egy-két jó tippem az idő eltöltésére... - *s tesz olyan mozdulatot szép lassan feléd, ami egyértelművé teszi számodra, hogy meg akar csókolni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Épp visszaér hozzám Mirjam, mikor az idegen férfi megszólít. Enyhe csodálkozással hallgatom, hogy mit is terveztek el a matrózok, de ezt kifelé nem mutatom. Nem is a temetés a meglepő, hanem, hogy ilyen hirtelen előkerült egy ismeretlen hajóskapitány, aki már holnap hajnalban ki is fut csak azért, hogy elbúcsúztassa a halottakat. Így először kedvesemre pillantok, hogy ő mit szól a temetésen való részvétel ötletéhez. Természetesen elfogadom válaszát a ki nem mondott kérdésemre és annak megfelelően válaszolok a férfinak. Ha se nem helyesel, se nem ellenez Mirjam, akkor saját érzelmeim alapján (ilyet se csináltam eddigi létezésem során, hogy barátságból, ragaszkodásból menjek bele veszélyforrást hordozó helyzetekbe ) végül valószínűleg a részvétel mellett döntenék. Egyenlőre nem érzek magamban elég elszántságot, hogy komolyabban átgondoljam a helyzetet, így udvarias kitérő válasszal próbálok időt adni magunknak.*

-Köszönöm, hogy szólt. Reggel a kikötőben a hajójánál ott leszünk, ha leszünk olyan állapotban, hogy részt tudjunk venni a megemlékezésen. Ha sajnálatos módon nem, akkor kérem megértésüket.

[Thor]

(Thor)

*Mikor elém lép meglepődök. Kezeimet megfogja, és közel hajol hozzám. Igazság szerint az életem részét a tanulás, és a bosszú tette ki. Soha nem volt még nő ennyire közel hozzám. A fura érzés mely végig árad testemben a keze érintésétől legyengít, és szinte kővé dermeszt. Az előbb még butának hitt lány most teljesen a hatalmába kerített. Nem tudok megmozdulni, sem megszólalni. Gondolataimat teljesen magába szívják csillogó barna szemei. Bár pár pillanatra az elmém óvva int, de nem hallgatok rá, és csak engedek ennek a kellemesen borzongató, és megfoghatatlan érzésnek. Ösztönösen közel hajolok hozzá, és bár még soha nem tettem ilyet, megcsókolom.

[Navaratna]

(Xylina Viatrix)

A Vörös Nyúlon megbolondult mindenki. Alig kötöttünk ki, és helyeztek a matrózok pallót a stég és a hajó közé, megbolydultak az utasok. Alastar mellett maradtam, nem akartam, hogy fellökjenek. Mi elvileg a vége táján szállnánk le, már csak a fiúk állatai miatt is, akik ketrecben utaztak idáig, és a kirakodásnál ott kell lenniük. Hallottam, ahogy Bennett elkáromkodta magát. A megbeszéltekkel ellentétesen már megnyitották a hajó gyomrának rakodóajtaját, végén leszállás törölve.
-Jól kezdődik-sóhajtottam orrom alatt. Megigazítottam égszínkék, szélén rojtos kendőmet, hogy le ne csússzona vállamról, és kicsit feljebb emeltem a szoknyámat. Nem öltöztem túl, hisz utaztunk. Sötétkék szoknya, hozzá világos blúz, meg a kendőm. Személyes holmim nem volt sok, bírtam magam is vinni. Erszényemre néztem. Mindenhol vannak zsebesek. Csak pécézzen ki engem egy, kellemetlen meglepésben lehet része. Vagy nekem, ha sikerrel jár
Elindultam a pallón lefelé, társaim követtek, Alastar morgott, szidva a szervezést. Hosszú hajam kihúztama kendő alól, ne szorítsa le az anyga a hátamra. Jó idő volt, közeledett a nyár. Életemben először léptem toroni földre. Hallottam hideget, meleget erről a földről és lakóiról, szóbeszédeket, de saját szememmel sosem láttam.
A palló széles volt, magabiztosan megindultam lefelé.
"Csak le ne lökjön senki. Nem akarom káromkodással, vizesen kezdeni..."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Hát én nem is tudom.... a tiszt... Nem hagyhatjuk el a várost, azt mondta.
*Mirjamon is látszódik a kettősség, hogy menne is, de vissza is tartja a törvény őrének parancsa - nem mer kockáztatni.*
- Sajnáljuk Uram, de mi nem megyünk. Nem szeretnénk nagyobb bajt hozni a fejünkre. Ugye megértik?
- Persze! Semmi baj kisasszony! Tudom, hogy az egyik kulcsfontosságú szereplője volt a mai estének... Mármint, hogy magácskának köszönhető.... Jajjj, nem úgy gondoltam, hogy maga miatt történt mindez, hanem hogy sajnálatos módon pont magával történt mindez. - *hát, ez a beszélgetés sem indul túl jól. Mirjam arcán átfut egy sötét árnyék, de nem harag, inkább a szégyenkezés, szomorúság árnyéka vetül orcájára. A kapitány is hiába mentegetőzik esetlen szavai miatt, mely láthatólag őszinte és tényleg nem Mirjamot akarta felelősségre vonni a történtek miatt, csupán rosszul fogalmazott - Mirjam már magára vette az események balul kisülését. Kis könnycsepp gyűlik össze a szemében, és elhaló hangon kérlel Farro.*
- Kérlek Farro, menjünk haza.
*Zak elhaló hangja akadályozza meg, hogy azonnal válaszolni tudj kedvesednek.*
- Morgós Marvad tényleg nem úgy értette.... Mirjam.... Ne vedd.... magadra.....
*Mirjam árgus szemekkel nézi a földön fekvő Zak-ot, aprókat bólogat, de közben úgy kapaszkodik beléd, hogy valószínűleg hamarosan felmondja a lába a szolgálatot. Zak szavai után már több könnycseppje is legördült arcán, lesír róla, hogy minden vágya az, hogy ezt a helyet és estét maga mögött hagyja minél előbb.*


*Ahogy ösztönösen hajolsz le hozzá, hogy megcsókolhasd a lány hozzádsimul, és bár nem erősen, de ajkait a szádra tapasztja. Csókja bizsergető, kellemes és egyben picit erőszakos is, de mégis egész testeden ennek hatására végigfut egy ismeretlen érzés, remegés. Mindez a borzongató kellemes vágyakozás a pillanatok előrehaladtával egyetlen egy helyre fókuszál testedben - az ágyékodban. Ahogy a lány megérzi a tested reakcióját szó szerint egy vadmacska hevességével "paszíroz" az asztalnak. Szája még hevesebben kutatja és ízlelgeti ajkaid vonalát; játékos nyelve be-befurakodik ajkaid közé, hogy még jobban felkorbácsolja érzékeidet, vágyadat, hogy szép lassan elfelejts mindent e percben.*




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur kikötőjében
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*A viszonylag nyugalmas hajóút után ez a téboly ami jár a leszállással szinte nevetséges szemedben. Mindenki úgy viselkedik, mintha attól tartana valami úton módon fennmaradna a hajón, és arról többé nem szállhatna le.
Az apró szervezési baki ellenére egy fertályórán belül újra elindulhat a személyi leszállás a Vörös Nyúlról, de ti még ekkor is hátramaradtatok - minek tolakodni - látod ezt az egyszerű gondolatot Alastar arcán, aki szép nyugisan megvárja, amíg a lökdösődő nép leözönlik a mólóra. Veletek együtt két férfi is szépen várakozik a sorukra - mindketten elég jó kiállásúak, fekete nadrágot, és fekete köpönyeget viselnek, oldalukon egy-egy hosszúkard lóg. Mondhatni mind a két férfi a nyugalom mintaképe lehetne a tébolyda közepén. A majd egy hónapig tartó hajóút alatt sem láttátok túl sokat a két férfit - néha-néha futottatok össze ebédkor vagy vacsorakor.
A dömping már lement, és ők szinte egyszerre mozdítják kezüket előzékenyen jelezvén nektek, hogy induljatok csak - ők maradnak utoljára. Társaid megvonva vállukat szedelődzködnek és indulnak szép lassan. Alastar szól hozzád, mielőtt megindulnál a pallón lefelé.*
- Xylina! A móló végén van egy fogadó értesüléseim szerint. Míg mi lepakolunk mindent megnéznéd, megérdeklődnéd, hogy minden felszerelésünkkel, állatunkkal fogadnának-e bennünket? Ha meg nem, akkor hívni kellene egy kocsit vagy szekeret. Na menj! Ez nekünk eltart még egy fertályóráig, ha nem tovább, ennyi idő meg elegendő szerintem.
*Utadra bocsát, így előre indulsz az idegen földön egyedül. Már a mólóra lelépvén érdekes látkép fogad.
Kettessével összeláncolt férfiak haladnak el melletted a móló másik szélén közel a szélhez, vállukon úgy 5-6 láb hosszú vastag (majd fél láb) fagerenda. A főmóló felé igyekeznek. Nem csak egy párost látol így haladni - érkeznek sorban a többiek is; lehetnek úgy tucatnyian.
A sós tengeri levegő ahogy haladsz a főmóló felé megtelik orrfacsaró bűzzel (mintha egy latrina lenne valahol a közelben), s ehhez társul még a büdös halszag - Ifin bűzös halpiacán volt csak büdösebb.
A dokkot lassan elhagyod egy derékszögű kanyarral, és egy 100 lábnyi szélesebb mólón kell végighaladnod. Itt aztán már látsz mindent. Kis kétárbócos hajók vannak a dokkoknál, róluk többnyire emberek szállingóznak lefele, de elvétve látsz másfajúakat is. Orkok, goblinok főképpen, de látsz korbáccsal sanyargatva egy hatalmas macskaszerű lényt is, aki a harmadik csapásra iszonyatosat bődül és vadállatiasan tépni kezdi a láncait - ami számára sajnos, de nem engednek szorításukból. A végkifejlet még borzasztóbb a korbáccsal rendelkező férfi egy számodra idegen nyelven elkiálltja magát, melyre hamarosan két másik vértes, karddal felszerelt katonaszerűség rohan a helyszínhez és úgy fél tucatnyi szúrás-vágás kombinációból megölik a dühöndt "állatot". Inkább sietve távozol tovább, nem hiányzik számodra egyenlőre bármi ilyen ügybe való belefolyás.
Tovább lépdelsz szemed megakad a következő fordulón át érkező féltucat katonán. Az elöljáró alaposan végigmér már messziről, de láthatólag nem akarnak tőled semmit.
Elhaladtok egymás mellett szépen és hamarosan kiérsz a főmólóra, melyen talán három szekér is elférne egymás mellett.
A város felé fordulsz és itt ötlik igazán szemedbe a látvány - elölről lapos tetős, de mégis két-három emeletes házak látszódnak, mögöttük pedig rengeteg apróbb karcsú tornyokkal pompázik a város látképe. A város egy kicsi völgyben épülhetett, amit már réges rég kinőtt - ugyanis a házak "felfutnak" a környező dombokra.
A móló vége úgy 2-300 lábnyira lehet tőled, s a távollban a végén látszódik egy magas sötét színű épület. A móló vége felé az emberek sűrűsödnek, s úgy néz ki, hogy a ház előtti terecske zsúfolt a kora délutáni időpontban.*

[Navaratna]

(Xylina Viatrix)

Bólogatok Alastar szavaira, és várok, míg lemegy a hullám. A minket előreengedőknek bicentéssel köszönöm meg udvariasságukat. Aztán raktározom a sok tennivalót, amit rámbízott.
"Alkuvásban nem vagyok valami jó. De ha ért pyarul vagy ervül a fogadós, már mért ne értene, akkor már fél siker."
A kocsifogadás sem okozhat nehézséget, egy ilyen nyüzsgő kikötőben. A rabszolgákat látva félrefordítom fejem. Nem, csak azért, mert van bukéjuk, hanem mert kínos látványt okoznak. Ám amikor azt a macskalényt csak úgy kivégzik, megyorsítom lépteim. Igen olcsón mérik itt az életet! A katonákat látva lazábbra veszem tartásom. Odahaza megtanultam, hogy akkor is úgy nézzel őrökre, ha éppen baromi nagy vaj vana fülem mögött. Ám én most érkeztem, tényleg nincs semmi dolgom a helyi rendfenntartókkal. Sőt, kicsit ki is húzom magam, de nem pökhendi túljátszással.
"Mutatkozz magabiztosnak, de ne önhittnek, no meg ártalmatlannak, mintha...helyi lennél? Nem tudom, milyenek a helyiek!"
Magam mögött tudva a kikötő káoszát és szagait, a látvány azért megérint. Rápillanthattam az érem mindkét oldalára.
"Ah, a fogadó! Az lesz az! Csak át kell érnem a tér tömegén."
Neki is látok ennek, persze fél szemem a holmimon (erszényemen) fél meg környezetemen.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mirjamot magamhoz ölelem és csak csendesen bólintok, mikor közli mi nem megyünk. Igaza van és tudom így lesz a jobb mindkettőnknek. A kapitány szavai hallatán nekem is egy sötét árny fut át az arcomon, de nálam kifejezetten a pulykaméreg szüli és ha egy lesújtó pillantással ölni lehetne most csúnyán megjárná az összeszedetlen szavait Marvad. Könnyes szemű hitvesemet magamhoz ölelem még szorosabban és megsimogatva fejecskéjét komoly, határozott, de mégis gyengéd hangon csitítgatom Zak szavai után.*

-Igen. Megyünk.

*Majd Zakhez fordulok, de nem engedem el Mirjamot, hogy érezze itt vagyok, rám támaszkodhat.*

-Ne haragudj Zak. Tudom súlyos dolgok történtek ma este, de most azt hiszem itt az ideje, hogy befejezzük ezt a napot és mindenki megpihenjen végre zaklatás, keresetlen szavak nélkül. Mégegyszer bocsánat és remélem mihamarabb felépülsz. Jó éjt és pihenjetek amennyit csak lehet.

*Ezek után pár pillanatot várok csupán, hgy Zak is elköszönhessen, ha akar egyáltalán szóba állni velem, majd szépen lassan elindulunk kifelé. Nem engedem el Mirjamot. Ugyan a harci láz múltával iszonyatosan hasogatnak, fájnak a sebeim, de ha kell akár ölbe is veszem a pici nőt, hogy kíméljem minden megerőltetéstől. Azért mikor Mirjam nem figyel még egy szúrós pillantással megajándékozom a Morgós-t, de azt ő is érezheti, hogy nem igazán mély és komoly az ellenségeskedés csak ifjonti szívem nehezen tűri, hogy miatta sírjon az én Angyalkám. Ezzel, ha senki nem akadályoz elindulunk szépen kettecskén haza.*

<Milyen furcsa. Haza. Haza megyünk. Azt hiszem itt ragadtam, de érdekes módon ezt egyáltalán nem bánom.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur kikötőjében
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Neki vágsz a hosszú mólónak, amelyen minden gond és fennakadás nélkül túl is jutsz. Ám a tér átszelése ettől nagyobb gondot fog okozni. Márcsak abból kifolyólag, ahogy némely embert látsz beszélgetni egy másikkal.
Vannak módosabbnak kinéző emberek, akik simán sétálva egymás mellett beszélgetnek, mögöttük mint a kutyák loholnai fegyveres katonaszerűségek. Az ilyen emberkék eléggé kevesen vannak az össz téren tartózkodókhoz képest.
Látsz olyat, hogy egy egyenruhás, kék szalagos férfival egy nő beszélget, de a nő lehajtott fejjel szólal meg, és fel nem ütné fejét egyszer sem.
Közembernek kinézőkből van a legtöbb. Mint erionban az átlagpolgár, csak itt valahogy színtelenebb minden - túlnyomó részt a sötétbarna, szürke és a fekete szín a dívik.
Már félig áthaladtál a téren, amikor tőled jobbra egy érdekes jelenet bontakozik ki - két rongyos, koszos ruhájú fiatal férfi fekszik arccal a földön széttárt kezekkel, felettük egy piperkőc nemesembernek kinéző ficsúr - évei számát tekintve fiatalabb lehet mint a földön fekvők - és egy kékszalagos katona. A földön fekvők meg sem moccannak, de hallasz tőlük pár szót, míg a másik két férfi szó szerint kiskirály módjára tornyosulnak feléjük és a megvetés süt szemükből. A ficsúr egy kisebb monológba kezd bele és közben úgy legyint a katonának, mintha csak egy teli vödör szemetet akarna eltüntetni a szeme elől vele. A katona haptákba vágja magát, majd a grabancuknál fogva felállítja a két férfit és kivont kardjával noszogatja őket a tér északi vége felé, ahol egy széles utat látsz beleveszni a város szívébe.
Azért lassan átvergődöd magad a tömegen és a furcsa jelenségeken töprengve megállsz a hatalmas három szintes épület előtt, melyről feltételezted, hogy az ominózus fogadó lehet.
Az épület kívülrõl szürke színû, fekete kõerezetes. A kétszárnyú tölgyfaajtó felett bárdját feltartó hóhérral fémjelezett cégér látható, mely mondhatni az egyedüli dísze a fogadónak. Az ablakok keretei faszínûek, többsége kristályüveg-berakásos, ami arról ad tanúbizonyságot, hogyha ez a fogadó, akkor meglehetõsen jó minõségû lehet benn a kiszolgálás, tekintve, hogy csak a gazdagabb helyek engedhetnek meg maguknak ilyen luxust.*

[Thor]

(Thor)

*Kellemes érzés a csók, mit viszonoz a lány. Egy pillanatra eszembe jut, hogy azt sem tudom kicsoda, még a nevét sem ismerem. De még mielőtt az elmém utasítást adott volna kezeimnek, hogy ellökje testemtől e teremtést, hírtelen az asztalnak nyom, és heves csókja teljesen elfelejteti velem az óvatosságot. Átkarolom, és magamhoz húzom. Nem érdekel semmi és senki, csak ő és én. A vágy, hogy megérinthessem bőrét erősebb minden félénkségnél. Először a fenekét markolom meg gyengéden, és közben a vad csókot nem hagyom abba. Majd ha engedi, elkezdem jobb kezemmel felső ruháját lefejteni, és közben a puha izgató keblét simogatni, hogy a vágyaimnak eleget tegyek. A szívem hevesen ver, és úgy érzem, mintha örökké élnék.

[Navaratna]

(Xylina)

Kerülgetem, aki nem mozdul előlem. Figyelek, mert azt sose árt. A ficsúrt látva sóhajtok.
"A nemesek meg a hivatalnokok itt is ugyan olyanok, mint otthon. Ott a tojáshéj a fenekükön, de mivel bíborban születtek, gazdagok, azt tehetnek, amit nem szégyellenek. Vagy amit szégyellnek, azt is, de zárt ajtók mögött. Az ilyeneket élvezet megrövidíteni, és ez az a fajta, aki az utolsó szem aranyáért is hisztizik, ha elveszti "
Mivel a téren állók úgy kezelik a fickók leteremtését, mint egy vekni kenyér vételét, úgy veszem ki, ez errefelé mindennapos.
"Erionban azért szájat tátani is szoktak."
A fogadót elérve megigazítom kendőm, ellenőrzöm erszényem létét, aztán visszanézek a térre belépés előtt. Engem úgy tanítottak, ha belépsz valahova, köszönni illik, így ezzel is kezdem, erv nyelven. Azt hallottam (és tapasztaltam), a helyiek anyanyelve egészen más, de mivel északon vagyok, bíztam abban, megértenek:
-Jó napot kívánok!
"Ennek a helynek olyan a színe belülről, mint a nyállal kevert epe. Fantasztikus, Echo ugrálni fog az >örömtől<"
Megkeresem szemmel a fogadóst és odamegyek hozzá:
-Üdvözlöm, beszél ervül?
Ha nem, próbálkozok pyarul, ha az sem, akkor megvakarom az állam. Gond lesz /erre az eshetőségre majd írok folytatást, ha így járnék/
Ha igen, folytatom:
-Ráér egy percre? Érdeklődnék, el tudna-e hat főt és velük együtt minden holmijukat szállásolni?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Zak csak erőtlenül bólint fektében, lassan lecsukódó szemhéjjal.
A párocska útját senki nem állja, hogy végre elhagyják a siralomkertre változott helyet, ahová pár órával ezelőtt ünnepelni érkeztek.
Csendesen, magába fordulva ballag Mirjam Farro mellett, nem néz se jobbra, se balra, csak a lábuk alatt elterülő macskakövekre szegezi zöld szemeit. Bár Farronak nincs ilyen téren nagy ismerete, de abban biztos, hogy kedvese nem látja a köveket - valahol messze, nagyon messze járhat.
Felbaktattok a dombon, elérkeztek a fordulóhoz, ahoz a kis szökőkúthoz, melynél jobbra kell fordulnotok. Egy koldusnak kinéző férfi várakozik ott, s amint meglát benneteket elébetek siet.
Mirjamra úgy tekint, mint egy szerető apa?... Farrora pedig kissé neheztelően.
Szól pár szót, Mirjam válaszol is neki (sajnos Farro nem érti a beszédet, és Mirjam sem nagyon akarózik elmondani, tájékoztatni kedvesét) - mire meglepődött és csodálkozó arcot ölt fel ismét Farrora tekintve, majd füttyent egy nagyot. A füttyszóra négyen érkeznek, mind férfiak és szó szerint fél-gyűrűbe állják a párt a hátuk mögött. A "koldus" elébük áll és elindul a Menedék irányába.
Mirjam feszült testartása enyhül még jobban, arca elkínzottá vált, mintha az este egész súlya most szakadna rá egészben. Pár méter után kicsúszik a talaj a lába alól és alétlan terülne el a hideg utcaköveken - hogyha Farro nem lenne eléggé gyors és nem kapná el.
A Menedék már látszódik a távolban az éjszaka ellenére; 1-2 száz méterre van már csak.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Az ismeretlen leányzó nem tiltakozik, sőt inkább segíti minden mozdulatában Thort, hogy merre és mit is csináljon kezével, hogy örömet okozzon számára.
Közben ő sem tétlen. Hihetetlenül fürge ujjai hamar megtalálják az utat a férfi csupasz bőréhez - bekúszik a ruha alá, hogy ott mámorító táncba kezdhessen.
A vágy minden másnál erősebben zakatol a testekben, hogy az elmét teljesen elnyomva csak az ösztönök működhessenek, működjenek.
Pillanatok?, percek? múltán kellemetlen "zaj" szakít mindennek véget csalódottságot, zavart és talán némi fájdalmat is ébresztve testben és lélekben.
Ran érdes, meglepődött és nem is kicsit haragos hangja hozza vissza a párt a valóságba a mindent elsöprő vágy mezejéről.*
- Mi a fészekes fenét csináltok itt!!!!! Hogy b@ssz@'tok meg, hát nincs szoba!?!?!?
Takarodjatok, vagy kivágom mindkettőtöket az utcára!
*A lány hamarabb eszmél fel mint Thor és hamar ráncba is szedi szétzilált ruházatát - persze neki könnyű, a nadrág, vékony ing és a kis kabátszerűséggel nincs sok baj. Lehajtott fejjel indul meg viszonylag gyors iramba az ajtó felé, úgy, hogy közben nem néz Thorra és nem is szól semmit Rannak.*



_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Belépvén a fogadó ajtaján nem egészen egy megszokott látvány tárul a szemed elé. Veled szemben egy lépcsősor vezet felfelé az emeletre. Jobb kézre csak fal látható érdekes - akasztásról készült - falfestménnyel, míg bal kézre csak kis falrész van, majd egy lépcső, mely mondhatni a "pincébe" vezet. Ám nem pince - itt van kialakítva a fogadó rész, ahol az asztalok, székek helyezkednek el, valamint a hatalmas pult egy vékonydongájú harmincas évei végén jártó férfival mögötte.
A helyiség hangulata szó szoros értelmében nyomott, émelyítő.
A fal alul zöldesszürke amit egy fekete vékony csík választ el a fölötte szürke árnyalattól. A söntés mögött egy hóhért ábrázoló kép foglal helyet.
A szintet tölgyfaoszlopok tartják, hisz a söntés melletti lépcsőn feljutva a földszinten helyetfoglaló többi asztalhoz lehet feljutni, melyek egy légtérben van az alsó szinttel.
Az alsó szinten egy emelvény helyezkedik el a fogadó közepén. Jelenleg személy nem tartózkodik rajta, csupán pár hangszer árválkodik.

A söntéshez lépsz - a mögötte álló vékony dongájú középkorú, sötét ruhába öltözött férfiról sejted, hogy köze lehet a fogadóhoz. Bár fekete nadrágos, világosszürke inges faarcú férfiak tálcával a kezükben mozognak a félig teli bárban, de egyikőjük sincs elérhető közelségben.
A pult mellett egy nagydarab színfeketébe öltözött mogorva arcú egyén álldogál és úgy tekint körbe mint valami zsákmányát becserkésző nagyvad.
Az erv szavakra a fogadós rádnéz, a szeme érdekesen csillan meg, majd egy gonosz vigyorra húzódik a szája.
Visszakérdez - de a már idefelé vezető utadon hallott idegen csengésű szavakkal.
A nagydarab melák is rádfüggeszti tekintetét és alaposan végigmunstrál.
Pyarr szavaidra, melyek nem egészen helyes nyelvi kötésekkel hadják el a szád a gonosz vigyor átfordul egy kárörvendő, a sárgás fogazatot megmutató vigyorba.*
- Szép délutánt hölgyem! A vendégekért két percre is ráérek, mondja csak.
Hat fő, és a holmijuk. Attól függ, hogy mennyi holmival rendelkeznek kegyedék, mert nem mindegy, hogy egy kistáskányi vagy két szekérnyi az a holmi fejenként. - *válaszol pyarrul úgy, hogy nem töri a nyelvet és nem ejt hibát nyelvtanilag sem.*