Jó emberismerőként nem kerüli el figyelmemet Armon bizalmatlansága. Mivel úgy érzem, nem adtam erre okot, ezért úgy gondolom, a múltjában történhetett valami, ami valamiféleképpen emlékezteti a mostani helyzetre és ami miatt nem tud teljesmértékben megbízni bennem.
Természetesen addig nem teszem el a papírokat, amíg Armon nem bólint rá.
- Biztosíthatom róla, a legkevésbé állna érdekemben átverni Önöket. A családom akkora vagyon felett rendelkezik, mely minden felmerülő igényem kielégítésére bőven elegendő - [i]kérkedek egy kicsit. - A küldetést csakis azért vállalom el, mert egy barát kér rá, nem pedig a jutalomért.
Ha végül Orseolo szavaira, vagy az én beszédemre enyhül Armon, akkor elteszem a papírokat, ha nem, akkor bizalmam jeléül felajánlom neki, hogy legyenek nála, mert ezen igazán nem akarok összeveszni, főleg hogy jó darabig össze leszünk zárva, és egy nézeteltérés csak nehezítene az amúgy sem könnyű dolgunkon.
Búcsúzás után iratokkal, vagy anélkül, de távozom.
A délután nagy részét az úticsomagom összeállításával töltöm, és hosszas ruhaválogatás után végül úgy döntök, mindent viszek magammal, amit ide hoztam. Tehát több váltásnyi ruhát, bálba illőt, hétköznapit (természetesen nálam fel se tűnik, hogy ez hétköznapi öltözék

Útiruházatom csak anyagában különbözik az átlagos öltözékemtől; annál strapabírobb, de nem kevésbé díszes. Oldalamon ott díszeleg hosszúkardom.
A csomagolás valószínűleg elveszi délutánom nagy részét. A maradék kis időmben lemosakodok és előkészítem magam, mintha randevúra lennék hivatalos, aztán küldetek egy levelet donna Ximenának:[/i]
"Donna Ximena, Legmélyebb bánatomra és sajnálatomra a kötelesség már ily hamar elszólít a városból. Igyekszem vissza, amilyen gyorsan csak tudok, hiszen az Ön csodálatos személyének látása nélkül minden éj és nap egy kínszenvedés lesz az alvilág legmélyebb bugyraiban. Remélem nem felejti el hű csodálóját!"
A levél útnak indítása után újabb papírt veszek elő, s Isabonak is kanyarintok néhány díszes sort.
"Kedves Isabo, sajnálom, hogy olyan kevés idő állt rendelkezésünkre, hogy megismerjük egymást, s nem tudok személyesen elbúcsúzni. El kell utaznom egy időre Sempyerbe, de mindenképpen visszajövök utána, hogy megismételhessük a múltkori kellemes sétát. A parkot persze nyugodtan látogassák a húgával, s ha elfáradnak a játékban, vegyék igénybe a pavilont egy kis pihenésre! A szolgálóim természetesen rendelkezésükre állnak bármiben, ezt garantálom! Tehát a minél hamarabbi viszontlátásra!"
A lepecsételt levélkét szintén átadom az egyik megbízható cselédnek, s a lelkére kötöm, hogy adja át a címzettnek, ha maga jön át a birtokra, s azt is, hogy a két lány előtt mindig ugyanolyan szívesen látott vendég legyen, mint a con Seros-ok.
Miután mindezekkel végeztem, egy könnyed vacsora után lassan el is kocsikázok a találkozóhelyre.