- Maga szavára, nem maga szavára, mindenesetre ott voltak, mikor jöttem.
- Nem kellene elfogadnia, csak ha hajlandó rá, mert jelenleg nincs jobb, de ami történt, megtörtént - csak enyhíthetünk rajta. Ő maga nem jöhet ide, épp a falusiak miatt, de ha maga kijön a faluból, vagy garantálja a biztonságát, mondtam, idehozom, a szemébe nézhet. Én magát nem ismerem, a nejét sem, a viszonyukat sem, így nem tudhatom, maga mivel lenne engesztelhető - hogy megbocsásson, az talán még Isten szolgájától sem elvárható, hiszen maga is ember. De mielőtt a teljes történetet az emberem nyakába varrná, saját magát pedig mint fehér bárányt, sanáltatja, nem ártana néhány szót váltania az asszonykájával is. - a nyeregkápára teszem a kezem, újból körülnézek.