Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

(Xylina)

Az akasztásos képeket leplezetlen érdeklődéssel megnézem. Jobb ilyet képen látni, mint nézőként, vagy részvevőként Mikor leérek a pincesorra határozottan úgy érzem, egy dartonitáknak való helyre csöppentem. Nekem túl komor légkör, de kibírom. Tiszta és nem büdös.
A nagydarab férfi nézelődése zavar, nem is állok hozzá közel, de nem éreztetem vele, hogy a hátam közepére kívánom. Utálom, ha stírölnek. Megbánom hamar, hogy derékig érő hajam szabadon kibontottam. Finoman ráhúzom a kendőmet a fejemre és állam alatt összefogom. Ne nézzen!
Mikor a fogadós először a helyiek zagyva nyelvén szól hozzám, összeszorul a torkom, hogy cseszhetem, de a pyart hallva, ami sokkal jobb, mint az enyém, megkönnyebbülök. Kereshettem volna tolmácsot, vagy mutogathattam volna félkegyelműként.
-Mi vanni hat, van csomag annyi, mi fér el szekér. Ez így jó, vagy sok? Van csomag állat is, nem egy. Van nekik hely, záróhely, nem harap.
Zavar, hogy pyarul se a ketrec, se egyéb szavakat nem ismerem, de ha már fogadója van, éles ésszel felfoghatja, mit akarok. Biztos jót vigyorog rajtam, de nincs mit tenni, nyelvtudásomból ennyi telik.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy csendben ballagunk nem tudom merjem-e Mirjamot megzavarni gondolataiban. Így csupán fogoma kezecskéjét és reménykedve, hogy nem tévedünk már el vezetem hazafelé. Ahogy elérjük a kis teret és meglátom a koldusféle alakot rosszat sejtve kissé magam mellé húzom kedvesem bal kézzel és jobbom a combomra szíjazott tokban pihenő tőr markoláatra csúszik. Túl sok volt már Toron söpredékéből és harcaiból, de még így elcsigázva se hagyom, hogy bárki büntetlen belénk kössön. Végül az ismeretlen szavak hallatán és az ezt kísérő reakciókból arra következtetek, hogy nem ellenség, sokkal inkább segítőtárs ez az alak. Azért a hirtelen feltűnő "díszkíséret" ismét arra késztet, hogy fegyvert húzzak, de csak megállom és hagyom magunkat a menedék felé kísérni. Mirjam ábrázatának változása se kerüli el figyelmem, hogy is ke3rülné, hisz mióta elindultunk csak őt figyelem féltve, aggódva. Így, ahogy a megpróbáltatások hatására végül elalél a törékeny nő még idejében sikerül elkapnom és gyengéden ölbe veszem, hogy fejecskéje a mellkasomnak dőlhessen és nem törődve a sajgással, fájdalommal lassú, megfontolt tempóban sétálok édes terhemmel az utolsó métereken. Ha elérjük a házat és bebocsátást nyerünk a szobánk felé veszem az irányt, hogy mihamarabb az ágyba fektethessem Angyalkám és csak remélem, hogy Sazi-mama is hamarost feltűnik. Még emlékszem milyen jót tett sebeimnek tegnap este a furcsa borogatása és a kötözés. Arcomról aggódást, féltést és szeretetet lehet leolvasni. Nem tudok most másra gondolni csak, hogy segítsek, óvjam Drága Mirjamom, ahogy csak tudom.*

[Thor]

(Thor)

*Megérintve bőrét, és hogy nem tiltakozik, még nagyobb izgalomba hoz. Nem kapkodok, mert igaz ösztöneim cselekednek most helyettem, de mivel még soha nem voltam nővel, nem tudom mit kell tenni. De szerencsére a lány is munkálkodik. Ahogy megérinti testem, érzem, hogy a nadrágom elöl masszívan feszül, és lassan testünk kezd lüktető vággyá össze olvadni. De mielőtt nagyon bele melegednék, megzavar valaki az együttlétünkben. Lassan tudatosul bennem, hogy Ran az.

*Miközben lehord minket én is megigazítom ruhámat, és magamban szitkozódok.

<Az a barbár fejednek, miért pont most kellett ide jönnöd. Esküszöm, ha nem lenne ilyen hírneved, már rég találkozhattál volna Tharral, amiért megzavartál.>

*Mikor a lány elmegy szó nélkül, utána mennék, de lassan visszafolyik a vér a fejembe, és az agyam újra elkezd működni. Jelez is rögtön, hogy még mindig térképész vagyok. Így megállok, akár mennyire is a lány után vágyok, és lehajtott fejjel bocsánatot kérek Rantól.

-Ne haragudjon. Nem akartam visszaélni a vendégszeretetével. Nem is tudom, hogy miért is… De végül is mindegy. Kérem ne haragudjon.

*Megvárom mit reagál Ran, és kezembe véve a nyílpuskát, amint lehet a lány után megyek. Remélhetőleg még utól érem, és hogy van még hozzám kedve.

<Kérlek Tharr csak most ne akarj megszívatni. Esküszöm neked, hogy pár illetőt csak neked ölök meg, de ne engedd el a lányt.>

*Bár magam sem tudom, hogy ez most kérés volt, vagy követelés az istenhez, de talán nem fog megharagudni ezért, remélem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Eléritek a menedéket csendben, csupán cipőitek koppanása hallatszódik az éjszakában. Most különösen kihaltnak tűnik a környék, még a házak ablakaiban sem világítanak lámpások, mint az elmúlt éjjel.
A Koldus férfi a Menedék ajtaját kinyitva előttetek beenged, de ők nem mennek veletek. Egyedül keresed meg a szobátokat, mely így sötétben nem is olyan könnyű - emlékeidre hagyatkozhatsz csak, hogy merre kell menni.
Bolyongsz a hatalmas házban, teljesen olyan mint egy útvesztő. Mirjam testének súlyát már nem érzed tagjaidban, karod mint két merev faág, úgy tartják a törékeny testet. Szemed előtt el-elhomályosul a világ egy-egy pillanatra, de nem adod fel. Erre kell lennie annak a szobának valahol.
Egy rövid folyosó, egy bal kanyar és újabb folyosó... itt van - valahol.
Fáradtan, kimerülten, elcsigázottan torpansz meg egy pillanatra, hogy összeszedd magad, amikor veled szemben feltűnik egy alacsony gömbölyded alak. Egy hosszú és vastag (kocsis) gyertyát tart a kezében, ahogy közelebb ér Sazi-mama arca bontakozik ki a sötétségből.
Végignéz rajtatok, majd minden kérdezés nélkül kinyit egy ajtót, mely tőled alig 6 lábnyira van bal kérze esve a folyosón.
A szobátok az.
Mirjamot lefekteted az ágyra - észre sem vetted, hogy a mama nem lépett utánad...
A törékeny test szinte elveszik az ágyban, de mégis valami elemi erejű megkönnyebbülést érzel belül. Az est egész feszültsége, haragja, fáradtsága egyszerre zúdul testedre, elmédre ezzel egyidőben. Még ólomlassúsággal végigsimítol kedvesed arcán kezeddel, majd jótékony sötétség borul mindenre...
...Fekszel. Egy ágyban. Egész tested fáj, zsibog, lüktet. Halk szavakat hallasz magad körül, de nem érted. Lassan kinyitod szemed, ismerős a szoba. Ahogy a hangok egyre életszerűbbé válnak tudatosul benned, hogy kedvesed és Sazi-mama beszélget nem is olyan messze tőled.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ran csendben végighallgatja bocsánatkérésedet, tartásából kiérződik a feszültség.
Egy kicsit talán elgondolkodik azon, hogy mit is csináljon veled, majd erélyes hangon újra szól, bár ez az erélyesség már nem neked szólhat, hanem ennek a mai napnak úgy összességében - legalább is erre következtetsz amikor meghallod szavait.*
- Mindenki azt csinál az életével amit akar. Te is. Az ilyenekre viszont van szoba, ahol nem háborgat senki, ahol azt csinálsz amit akarsz azzal akivel akarod. Azonban Zizzent... nos, nem hiába hívják így.
*A végét már úgy mondja, hogy közben el is fordul tőled. Mintha csak magának morogná, jegyezné meg a dolgot. Elkezd pakolászni a konyhában, láthatólag magától nem igen fogja folytatni a témát.*




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Állat? Mégis milyen állatot akarnak idehozni? - *kérdi a kocsmáros kissé meglepődötten, de elfelhősödött tekintettel. Ennek az apró ténynek a megemlítése úgy néz ki nem igazán nyerte el a tetszését.
A nagydarab férfi kendőhúzásod után még nézett egy darabig, majd a helyiség túlsó felében felhangzó egyre erőteljesebbé váló vitától hangosabbá váló csoport felé indul meg.
Feltűnik, hogy idebent nincs más emberen kívül. Eddig bárhol is fordultatok meg ork, törpe, félelf, elvétve néha még elffel is összehozott a sors a fogadókban - itt viszont csak emberek vannak.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy elérjük a menedéket és bebocsátást nyerünk szembesülök a "labirintussal" karom izmai még enyhén meg-meg remegnek, de már szinte rögzültek az adott görcsös állapotban és úgy érzem most se jobban behajlítani, se kinyújtani nem tudnám őket. Édes terhemmel indulok neki lassan a folyosóknak, egyre fáradok, egyre többet kell egy egy pillanatra megtorpannom, de nem adom, nem adhatom fel. Már nem is a testem vezet az úton, hanem csupán a dacos akarás visz előre. Megtorpanok... talán csak egy pillanatra... igen... egy pillanatra nekidőlni a falnak... Nem. Nem szabad megállni. Fény gyúl az éjszakában, ahogy közelebb imbolyog homályosuló látásom kiveszi Sazi-mama alakját és az általa kinyitott ajtón keresztül végre megérkezünk. A szobánk, a mi szobánk. Az ágyhoz vánszorgok és ahogy lassan beszűkül a világ finoman a hitvesi vánkosra fektetem Drága Mirjamom. A lábaimból elszáll az erő és az ágy melett térdre rogyok. Vigyázva, óvatosan egy apró tincset kisimítok Angyalkám arácából és egy elhaló, szeretetteljes, megkönnyebbült sóhajjal engedek a sötétség hívásának és aláltan csuklik le a fejem...
... Nem tudom megmondani mi fáj, sőt inkább úgy fogalmazható meg, hogy nem tudok olyan tagomat mondani, ami ne fájna, zsibbadna, lüktetne. Lassan résnyire nyitom szemem és először csupán vakon az enyhe fényeket érzékelve forgatom szemeim, majd lassan tisztul a kép, apránként a monoton zúgás is meg-meg szakad, majd lassan hangok, szavak formálódnak belőle, igaz nem értem őket, de a hanghordozás, a zöngék elárulják, hogy Hitvesem és a jóságos Anyó beszélgetnek nem is oly messze tőlem. Mozdulni próbálok. Ez újabb hullámokat kelt a fájdalom langyos tócsáján, de végül sikerül jobbommal megtapogatnom a fejemet. Kemény, duzzadt Ran "atyai" pofonjának helye kissé, de nem vészes, megérdemeltem. A lényeg, hogy élünk, hogy Mirjam él és biztonságban van. NEm szólalok meg, hagyom had beszélgessenek, inkább visszaengedem magam mellé kezem és behunyom a szemem, próbálok pihenni és kihasználni a nyugalom perceit, de azért ébren hallgatom mi történik körülöttem.*

[Navaratna]

(Xylina)

"Ah, szerintem a dögökkel gond lesz, és nézhetek más fogadó után..." -jutok előre erre a következtetésre.
A nagydarab tag távozásától megkönnyebbülök. Viszont újabb sejtésem támad.
"Qianának lehet, fog gondja akardni a helyiekkel. Ő nem ember, ki fog innen ríni... No de talpraesett. Mért kezdem egyre inkább azt érezni, hogy nem lesz könnyű itt a munka?"
-Állatok? Vanni egy ló, vanni egy macska, de nem cica, hanem vadas macska, és 3...kicsi állat. Mint macska, de nem macska.
Orrom alatt ervül kínlódom:
-Basszus, hogy a fenébe mondják pyarul, hogy vadászgörény? Azt, hogyha megijesztik, büdöset csinál, nem mondhatom, mert akkor ajtót mutat. Bár így is úgy fest a dolog...
Visszanézek a fogadósra, pyarul folytatom:
-4 állat van ketrec, ló nem. Baj ez? Nem laksz állat itt gazdával? Fizet állat helye, ha kér.

[Thor]

(Thor)

*Végig hallgatva Rant egyetértően bólintok, De a zizzentre felfigyelek.

<Micsoda?! Én egy elmebeteggel akartam szeretkezni?>

*A hírtelen az érdeklődés kezd alább hagyni. Persze a friss emlékek fel, fel tőrnek, de valahogy viszolygok a bolondoktól. Biztos csak valami babonás félelem, de mindig összeszorul a gyomrom, ha egy bolond van a közelemben. Nem is sietek utána, bár férfiasságom még jelzi, hogy ne foglalkozzak azzal, amit Ran mondott a lányról. Így hírtelen nem tudom, hogy mit csináljak. Fél perc ácsorgás után végül megszólalok.

-Fogadós uram, ki ez a lány, ismeri?

*Hírtelen ez a kérdés jutott először az eszembe, és szapulom is magam érte, mert most itt van Ran, és az ostoba kérdések helyett, esetleg megtudhatok a gorviki gyilkosról pár dolgot. Meg próbálok elfeledkezni a lányról, ami nem könnyű, és a kapitány ellen merényletre koncentrálok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mocorgásodra elhalkulnak a szavak. Az ágy "megmozdul", majd egy árnyék vetődik feléd. A mama az.
Érdes kezét a homlokodra teszi, majd elcsoszog.
Újra mozdul az ágy - valaki még fekszik itt rajtad kívül - aztán érzed, ahogy egy törékeny test hozzád símul. Mirjam megnyugtató halk hangon szól hozzád.*
- Pihenj még Farro. Rád fér. Én sem kelek fel, itt maradok még veled. Alig telt el pár óra az éjszakából, még csak most virrad.
*Hozzádbújik, fejét a válladba fúrja - érdekes ez a mozdulat annyira nem is fáj; karjával átölel, megszorongat picit kedvesen.
Közben a mama visszatér. Hűsítő borogatást tesz a fejedre miután megtörölgette egész arcod nedves ruhával.
Nyugalom száll meg, talán ilyen biztonságban még nem érezted magad sosem.
Újra húz az álmok világa - tested, elméd még követeli a pihenést, így újra elalszol Mirjam óvó karjai közt boldogan.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________


- Hogy ki ez a lány? Az igazi nevét nem ismerem. Mindenki csak Zizzent-nek hívja. Egy ügyes informátor. Nincs olyan információ itt Shulurban, amire ne tenne szert úgy egy órán belül. Vannak érdekes húzásai, amit épeszű ember nem tenne meg. Lehet ezért is ússza meg retorzió nélkül mindig.
Nem is tudom mit mondhatnék még. Mire vagy konkrétan kíváncsi?
Meg talán lehet jobban járnál, ha tőle kérdeznéd meg; ahogy észrevettem elég jó viszonyban vagytok.




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Egy ló. Egy vadmacska, ha jól értem a hölgy szavait, valamint három kicsi macskaféle valami. Na ez dunsztom sincs mit takarhatna. A lovat eltudják helyezni a szomszédos utca béristállójában. Enni, inni adnak az állatoknak, ápolják őket - hogy megértse kegyed - van aki beadja a lovát és hetekig rá sem néz, de az álat vígan elvan ott.
Hogy a többi állat.... Ha felelősséget vállalnak, hogy az állatok a ketrecből nem jönnek ki, nem háborgatják a többi vendéget, akkor jöhetnek - ám nem az emeleten kapnak szobát. Ehez csak az alsósort tudom rendelkezésükre adni. Hatan vannak ugye kedves ezt mondta? - *ezek a szavak nem épp arról adnak bizonyságot, hogy mézes-mázos lenne. A stílus inkább lekezelő, és olyan, mintha kegyet gyakorolna felétek azzal, hogy ad szállóhelyet számotokra és az állatoknak* - Három szobám van az alsósorban, kétágyasak. Egy szoba étkezés nélkül 15 rézdukát egy napra. Étkezéssel 30 rézdukát. Vagyis a három szoba egy napra vagy 45, vagy 90 rézdukát... Nos kisasszony, kell vagy nem?

[Navaratna]

(Xylina)

Hunyorgok, aztán félrebillentem a fejem:
-Az ár jó, de szavak nem. Mért beszélni velem így? Én nem lenni ön te kedves, ne szólít így. Ne beszél így vendég!
"Mi a fene ütött beléje? Olyan jól megy neki, hogy már válogat is, kinek ad szolgáltatást, kinek nem? Ennek sem tanították meg időben, hogy hogyan kell viselkednie, vagy azt hiszi, azzal mutatja meg kivagyiságát, hogy szándékosan bunkó?"
-Aki igaz férfi, nem beszél így egy nő, és ha van rossz nap, ne rám mutat!-szorítom össze az ajkaim. Ha kell, farkasszemet nézek vele. Kihúzom magam és arcom megkeményedik. nem mintha lehetne valamire nagy arcom, de azért van tartásom, ha kell
"Legfeljebb Alastar letol, mért nem maradtam a seggemen, de velem ne beszéljenek így, nem vagyok annyira ráutalva erre a helyre, találok másikat is...valahogy. Toron bemutatkozott: bunkók a fogadósok."
-Ha nem akar vendég, monda szó, ne csinál nagy út.

[Thor]

(Thor)

<Szóval információból él a kicsike. Lehet nem is Rant kellene kérdezgetni, hanem a zizzenttel jobban összemelegedni. Bár az, hogy bolond egy kicsit, na mindegy majd alakul.>

-És tudod, hogy merre találom? Vagy azt, hogy mely helyeken fordul meg sűrűbben?

*Beszélgetés közben kiveszem a vesszőt a nyílpuskából, és az ideget is ki lazítom. Nem tesz neki jót, ha sokáig feszítve van. A nyílvesszőt visszarakom a tokba, és lehajtom a tegez fedelét. Most, hogy van időm, megvizsgálom a kezemben lévő fegyvert. Nem volt könnyű hozzá jutni, és remélhetőleg a tűz nem tett benne nagyobb kárt. Miután a fegyver átnézése megtörtént, az újamat is megmozgatom. Hátha javult már egy kicsit, vagy legalább a fájdalom enyhült. Ez fontos, mert ha a fájdalom miatt még mindig nem tudok varázsolni, akkor vész esetén, nem is próbálkozok vele. Szépen pár jelet rajzolok a levegőbe, de az asztal takarásában teszem, nehogy Ran észre vegye.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy mozdul az ágy résnyire nyitom szemeim, de látva, hogy a mama az visszacsukom. Kis mocorgás, majd megérzem Kedvesem testecskéjét. Nem szólok, csupán hagyom had helyezkedjen el, majd kezemet az engem ölelő kezecskéjére fonom. Cirógatom a bársonyos bőrt, miközben a visszatérő anyó borogatással lát el. Lassan, ahogy elönt a nyugalom abbamarad a cirógatás és ismét elalszok Mirjam karjaiban, de most nem csupán szinte beleájulok a sötétségbe az elcsigázottságtól, hanem igazi pihentető alvásnak adom át magam, tudva Drága Mirjamom biztonságban van velem és végre együtt lehetünk, együtt aludhatunk, boldogan.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mély és pihentető alvásból ébredsz fel ismét. A nap betűz az ablakon vékony fénynyalábot árasztva a szobába. Melletted már nincs senki az ágyban, és a szobában sem. Tested már nem sajog, nem zsibbad, nem lüktet. Észreveszed azonban, hogy csupaszra vagy vetkőztetve, és minden sebed külön-külön be van kötve, s a kötések enyhe menta illatot árasztanak.
Jól érzed magad mind testileg és mind lelkileg - azt a pici árnyékot leszámítva, hogy Mirjamot nem leleted magad mellett, pedig neki is pihennie kellene.
Alig kezdel el ezen morfondírozni, amikor nyílik az ajtó minden kopogást nélkülözvén - kedvesed lép be rajta. Haja kócosan keretezi szeplős arcát, mely szomorúnak hat. Azonban amint meglát felderül és egyből az ágyhoz siet.*
- Hogy vagy? Kérsz inni? Enni? Valami mást esetleg? - *hangjában aggodalom és megkönnyebbülés is csendül a szeretet mellett.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*A nyílpuskád nem sínylette meg nagyon a tűz támadását. Picit kormos lett, de nagyobb baja ettől nincs.
Az ujjaidat ahogy megmozgatod érzed, hogy fájnak - vagyis helyesebben húzódik a bőr rajta de nagyon. Tudod, hogy ahoz, hogy minden a legnagyobb rendben gyógyuljon most a legfontosabb az, hogy gyarkorta cserélgesd rajta a friss főzettel átitatott kötést. Így valószínű ma este már nem fogsz leányzót kergetni. Majd holnap, ha már a kritikus időszakon túlvagy a gyógyulás szempontjából.
Ran közben pakolászik, kérdésedre megáll egy pillanatra. Rádnéz, majd vállatvon.*
- Itt a környéken gyakran látom, mondhatni naponta. A kikötőben viszont biztos, hogy minden nap megfordul, a Hóhértéren.




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*A fogadós a kezében lévő kupát, melyet elővett, hogy nagy unottan törölgesse még a mozdulat előtt oly erővel vágta a pulthoz, hogy megrepedt. A csattanásra fel is figyeltek páran és szinte érzed, ahog megfagyott körülöttetek a levegő.
Izzó és dühtől villódzó szemmel, fogai közt szűrve a szavakat válaszol neked a fogadós.*
- Az első és az utolsó, hogy eltűröm ezt a hangnemet és viselkedést! Vagy megtanulod hamar az itteni szokásjogot kisanyám, vagy egy fertály óra múlva már a patkányok fognak zabálni csinos testecskédből a csatorna bűzös mocskában.
*Közben visszatért a nagydarab feketeruhás fickó is a pulthoz. Vált pár szót a fogadóssal, majd szúrós tekintettel mégegyszer végigmér. Ettől még jobban feláll a hátadon a szőr. Hidegrázásodat a kocsmáros metsző hangja tetézi.*
- Ha valami nem tetszik el is lehet menni "kedves"!

[Navaratna]

(Xylina)

Amikor a fogadós a pulthoz csapja a kupát, megrezzenek én is.
"Most mi rosszat mondtam? Csak azt kértem, beszéljen velem rendesebben. Ez bűn?!"
A ráförmedés inkább elkerekedett szemeket és csodálkozást váltanak ki belőlem, nem felfuvalkodott haragot. Olyan ámulattal nézek a fogadósra is meg a nagydarab társára, mint egy gyerek.
"Kisanyám...? Szokásjog?! Alastar egy rohadt szót nem beszélt olyasmiről, amit feltétlen szem előtt kellett volna tartanom! Xylina, felkészületlenül érkeztél. Egy tolvajnál ez hiba, ha nem szerez bőven információt valamiről. Már pedig én most úgy jöttem ide, hogy gőzöm sincs az uralkodó viszonyokról. Ott volt az a vacak hajóút, álmodozás helyett csinálhattam is volna valamit."
Gyorsan járt az agyam: két változat lehetséges. Vagy maradok tartásom mellett és elhúzok a hangnem miatt és idegen helyen azonnal ellenséget szerzek, vagy, és ez a józanabbik, elnézést kérek, adom az agyhalottat, de titkon fogam csikorgatom és később rámászok Alastarra, mi a franc volt ez, hogy vendégre ráförmednek. Igen, az utólagos tájékozódás is tájékozódás, aztán meg kihúzom valahogy artcbetörés nélkül. Nincsenek itt társaim, akik megvédjenek, nincs mire kikérem magamnak lenni. Odahaza ez más lenne, na de ez nem odahaza! Itt valami olyan titok köti össze a helyieket, amit nem ismerek. És úgy érzem, nem a nyelvtudás hiánya lesz itt a legnagyobb bajom, hanem ennek a megfoghatatlan titoknak a léte.
-Bocsánat. Én nem tud, itt van házszabály -mondtam ezt a fogadósnak sajnálkozó mosollyal, amiben volt egy csipetnyi engedékenységkérés. Miközben úgy visszavágtam, volna! De nem, kedveskedőnek kellett mutatnom magam. Alastar szállást akar, és segítenem kell neki ebben.
-Bocsánat, nincs baj. Ez szép fogadó -címeztem a nagydarabnak, majd visszafordultam a fogadóshoz:
-Akkor tud én itt szoba talál 6 fő és kis állatok meg egy ló? Ár amit te monda, jó. Jó itt erioni pénz, vagy keres váltóhely?
Ha az utóbbi derül ki, azaz meg ne lásson nálam erioni vacakot, csak fényes toronit, tovább érdeklődöm:
-Hol tud én vált pénz?

[Thor]

(Thor)

*Nem örülök a fájdalomnak, de legalább a fegyverem túl élte. Ran válaszára bólintok egyet, és nem kérdezek tőle többet. Ha még van rá lehetőségem, lecserélem a kötést a kezeimről. Mivel még párszor cserélgetnem kell, úgy döntök, nem hagyom el a fogadót. Keresek egy üres üveget, meg egy merőkanalat és a főzetből merek az üvegbe. Jó éjszakát kívánok Rannak, és kimegyek a konyhából. Keresek egy pincért, és megkérem hozzon a szobámba kötszert. Egy kicsit körbe nézek volt e valami változás, míg én a konyhában főzőcskéztem, és persze a lányt is keresem. Ha semmi különös nincs, és a lányt sem látom a szobát megkeresve, elindulok felé.

<Hm, hóhértér. Mit kereshet ott folyton? Na erre kíváncsi vagyok. >

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*ébredezve a pihentető alvásból lassan megmozgatom tagjaimat, izmaimat, hogy vajon mennyire lehet komoly a probléma. Érezvén, hogy mozdul mindenem és nem is sajog, fáj úgy mint vártam magamban hálás szívvel gondolok az anyó kencéjére. Ismét egyedül vagyok. Nem adatott meg, hogy Kedvesemet ölelve, a karjaiban érjen a reggel. Már épp felülnék, hogy utánna idnulja, megkeressem merre járhat, mikor nyílik az ajtó és Mirjam lép be a szobába. Az arcocskáját felhőző szomorúság nem kerüli el figyelmem, de a felélénkülése arra int ne most feszegessem az okokat. Jelenleg csak örüljünk egymásnak és az életnek. Ehhez tartva magam felülök az ágy szélén. Még csak most tudatosul bennem, hogy eléggé pőrén vagyok jelenleg. Ugyan tudom Hitvesem előtt már nincs mit szégyellnem, mégis enyhe pirosság ül ki arcomra, viszont tekintetem vidám és ajkam is halvány mosolyra húzódik. Majd hirtelen jött gondolattól vezérelve gyengéden megfogom a kecses női kezet és magam mellé húzom Kedvesem.*

-Ne aggódj Drága Angyalkám, jól vagyok. A kenőcs és a kötések megtették a magukét. Inni, enni se volna rossz, mostanság ezekből kevés jutott nekünk... de valami fontosabb...

*Kissé aggódó tekintettel mérem végig a gyönyörű kis testet.*

-Te hogy vagy? Nem fáj... nagyon...

*Fancsali képet vágok, ahogy feldereng előttem a kép, mikor a hosszú keskeny pengém Mirjamba hasít. Lassan enyhül a gyomrom körüli szorítás a nemszeretem emlékek elhessegetésével és csak a szeretet és féltés honol ábrázatomon. Lassan átölelem és magamhoz húzom Mirjamom. Kócos tincsei közzé fúrom arcom. Pár hosszú pillanatnyi ölelés után kissé engedek a "szorításon", de csupán annyira, hogy némán a szemébe nézhessek és esdeklőn keressem a megbocsátás szikráit. Ha nem lelem kevéske tapasztalatommal lelkének tükrében a neheztelés, megbántottság visszfényét hálával és határtalan szeretettel telve gyengéden megcsókolom. Az eleinte kissé bizonytalan puszi végül szenvedéllyel telt igazi csókká válik. Most nem foglalkoztat se étel, se ital, se sebek.*