Hőseposz [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: Ber- Tanneda városa, Shadon tartomány, Shadon. Nyílt vízen.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________



(Yarria Ves Deligha )

* Gondolataid, emlékképeid után elindulsz bejárni a fedélzetet. Embereid a fedélközben tevékenykednek. Valószínűleg szállásaikat rendezik be, pihennek. A háromárbocos fregatt úgy ötven láb hosszú, s 15-18 láb széles. A matrózok szállásai is a fedélközben vannak elhelyezve, de jelenleg üresek, mert lakói fent az árbocokon sürgölődnek. Húsz csónakot is megpillantasz a hajó két oldalához erősítve, vagy a fedélzet szélein elhelyezve. Nagyságuk alapján körülbelül húsz fő befogadására, szállítására alkalmasak egyenként. Egyik tíznagyod, a „Sakál” becenévre hallgató, kinek hosszú forradás éktelenkedik nyakán, hozzád lép, s jelenti, hogy az imént egy futár érkezet, s jelezte, hogy hamarosan indultok. Eltelik az idő felettetek. Rengeteg látnivaló van eme háromárbocos hajón, de legénységéről, kapitányáról lerí, hogy tapasztalt tengerészek. Íjászaid a második, és harmadik szinten vannak elhelyezve, míg az első szint a matrózoké. A hajó aljában felszerelések, az öszvérek kaptak helyet. Két íjász őrzi cuccaitokat, különös figyelmet fordítva a hajón található kéthordónyi alkoholra, grogra. Míg te alaposan körbenéztél a raktárban, s épp felfele indulsz a fedélzetre, érkezik helyettesed. Megáll elötted, s jelent.*

- Száznagy jelentem, indulunk! * Látszik arcán a kipirultság, az indulás körüli feszültség, a türelmetlenség. Jó magad is elindulsz a fedélzetre…*


(Palleas Del Borre)

* Tíznagyod, helyettesed elmosolyodik, mikor kardhüvelyéből előhúzod a fehérre edzett pallosod. Mindenki, még ő is csodálattal adózik eme nemes fegyvernek. Neki is hasonló van, de nem Az Isten Kardja lovagrend lovagjai által használt „szent” fegyverek. Midőn elrejted a csodaművet, s közelebb lépsz hozzá bólint, majd csendesen válaszol.*

- Száznagy, Palleas, rendben lesz minden, te is tudod jól! Állományod fegyelmezett, a kihágást mint olyat nem ismerik jó ideje. A matrózokat meg majd lerendezem, ha ők kezdeményeznének bármiféle vitát, csetepatét. Bár kötve hiszem! Hisz ők is tudják, hogy nem egy szedett- vetett bagázst szállítanak, hanem Shadon elit alakulatát! * Köszönetedet csendesen fogadja, mikor vállára teszed kezed, ismét egy mosoly fut át arcán. Kiléptek együtt a fedélzetre, s körbetekint Sebes is az előkészületeken.*

- Érzem nehéz dolgunk lesz azon az átkozott szigeten! Minden porcikám, régi sérülésem sajog száznagyom! Sok embered most látja utoljára Shadont, s partjait. * Morog az orra alatt helyettesed, hogy csak te halld szavait. Nehogy valakiben, embereidben, a matrózokban félelmet keltsen. Közösen járjátok be a fedélzetet, a fedélközt. A fedélzeten, a hajó két oldalához 10-10 csónak van erősítve, melyek egyenként 20 embert tudnak szállítani. Talán a partraszállás végett van ennyivel több a hajón. Hisz amúgy, „béke” időben maximum 8 szokott a hajó oldalára erősítve. Szerencsére a shadoni mérnökök mindent „túlterveznek”. Így a fregatt vígan elszánkázik majd a habokon eme többlet súllyal is. A fedélközbe lemenvén három szintet pillanthatsz meg, valamint a hajó fenekét. Az első szinten a matrózok szállásai, még a következő két szinten századod priccsei vannak. A hajó aljában van a raktár, a felszereléseitekkel, öszvérekkel, a kéthordónyi alkohollal, groggal „megfűszerezve”. Csomagjaitokat, az öszvéreket, s főként az alkoholt két őr vigyázza rendületlenül, folyamatosan. Épp elindulnátok a raktárból kifelé, mikor dobogó, vasalt bakancsok csattanását hallod „fejetek” felett. Sietve érkezik tíznagyod, „Torony”, s jelent.*

- Száznagy, jelentem indulunk! A század a fedélzeten! *Helyetteseddel, s tíznagyoddal hármasban indultok felfele. .. *



(Lucius Werdus)

* Elrejted a pergament, mely a szakaszvezető jelöltek névsorát tartalmazza, majd „Baka” kíséretében bejárod a fedélzetet. A közel ötven láb hosszú, 15 láb széles hajó zsúfolásig megtelt. A hajó két oldalához tíz-tíz csónakot erősítettek, melyek egyenként 20 fő befogadására alkalmasak. Tudod, hogy ez nem „széria” felszerelés, hanem a partraszállás végett kerültek pluszba a hajóra. Lemenvén a fedélközbe, katonás rendet tapasztalsz, az első szint a matrózoké, mely jelenleg üresen tátong, hisz gazdáik fent sürgölődnek az árbocokon. Embereid priccsei a másod, harmad szinten lettek kialakítva. Szűkös a hely, de láttál már rosszabbat. Mindenkinek van egy „saját” függőágya, az ágy alatt tárolják felszereléseiket. A hajótest közepén szabadon hagyva a helyet, egy folyosónak, melytől két felé „nyílnak” a függőágyak. A hangulat jó, mikor belépsz az adott szintre, embereid elcsendesednek, haptákba vágják magukat. Bárkit is megszólítasz, érződik hangján az izgalom, az hogy szeretnének mi hamarabb kifutni, a szigetre érni, az ellennel felvenni a küzdelmet. A hajó aljába érve két őr állja el az utat, persze érzekésedkor haptákba vágják magukat. Belépve a raktérbe felszereléseiteket, az öszvéreket pillantod meg. Két hordóhoz érve azonban megcsap az alkohol illat. Tíznagyod elmosolyodik, majd csendesen megszólal.*

- Száznagy uram! Egy kis kedvcsinálóra dobtuk össze a tantumot. Jól jöhet még a szigeten egy kimerítő nap után! * Mosolyodik el szerényen helyettesed, de ekor érkezik másik tíznagyod, „Uras”, s jelent.*

- Száznagy úr, jelentem itt járt egy hírvivő, s jelezte, nemsoká indulunk! Az állományt már a fedélzetre rendeltem utólagos engedelmével! * Azonnal meghallod a felettetek iszonyatos zajt csapó vasalt bakancsok dübögését. Ti magatok is elindultok, jól eltelt az idő felettetek a hajó bejárásával, de még van egy kis időtök felkészülni a tiszteletadásra.…*


/ Mindenkinek /

* Pontos időben, az eligazítás után három órával „megindul az armada”. Minden század a fedélzeten, a part fele fordulva áll „tiszteletadást teljesítve” az otthon maradóknak, a királynak, ki jó maga is megérkezett a „díszszemlére”. Elsőként a kísérő hajók, a konvoj védelmét biztosító öt szkúner indul meg. Őket követik a titeket is szállító húsz fregatt, végezetül az utánpótlást szállító öt galleon. Minden egység zászlait feltűzve, kézben tartva, hármas oszlopban díszeleg a verőfényes napsütésben, a parton összegyűlt hatalmas integető tömeget, egy díszes emelvényen csatlósaival körülvett királyt figyelve, ki jó maga is int minden egyes hajónak, s a rajta utazóknak, sok szerencsét kívánva. Sok, hanem mindegyik a csatába induló harcosnak megfordul fejében eme fennkölt pillanatban, hogy lehetséges, utoljára látták hőn szeretet hazájukat….

Megindul az armada, s majd fertályórába kerül, mire mind a harminc hajó kiér a nyílt vízre. Elöl a fregattok, ék alakban. Élükön magát a parancsnokotokat, Teun con Arcor-t és testőreit, az angyalgárda pár jó emberét szállító négyárbocos fregatt, az „Inkvizítor”. Az ék közepén kissé az ék mögött, a teherhordó és sérülékenyebb galleonok, még az ékek két szélén a szkúnerek. Hajóitok az ékben vannak, annak is az elején. Palleas, és a Viharfelhő jobbra kissé a parancsnoki „Inkvizítortól”, Yarria és a Shadon Csillaga a Viharfelhő mellett egy „lépcsővel” hátrébb jobbra, még Lucius és a Dél Habja ballra az Inkvizítortól…...

http://img0.tar.hu/joelyon/size2/33576485.jpg

Midőn a formáció felállt, nekivágtok az óceánnak, s a szigetvilág felé közeledtek viharos ütemben. A nagy díszelgés után minden egyes hajón megindul az „unalmas” hajósélet. Az első pár napban azok, kik még nem utaztak tengerjárón, a tengeri betegségükkel küzdenek, kik jobban bírják, felszereléseiket rendezgetik. Szerencsétek van, s az idő kegyes hozzátok. A friss tavaszi szél, a verőfényes napsütés nem hagy alább. Utatokat mindvégig szerencse övezi. Yarria téged is gyors elfogadtak női mivoltodat félretéve embereid, s a hajósnép. Mind hármótok hosszú, unalmas órákat tölt a számára „kijelölt” Domvik pappal, tíznagyaitokkal kabinjaitokban, hogy minél jobban áttanulmányozhassátok a rendelkezésetekre álló adatokat, térképeket Dina szigetéről.

A következő információk állnak rendelkezésetekre:

Corma – Dina szigetcsoport kisebbik szigete, Dina durván 25 mérföld hosszú kelet - nyugati irányban még Észak- Dél irányban kb. 10mérföld. Majdnem háromszög alakú sziget, mely közvetlenül a nagy Ravanac sziget déli partjaitól, úgy 80 mérföldre helyezkedik el. Ravanac birtoklása kulcsfontosságú mindkét fél számára a háború végkifejletét figyelembe véve, de ahhoz, hogy a hatalmas erődrendszerrel megerősített „fő szigetre” eljussanak a shadoni hadak, előtte be kell venniük, s el kell foglalniuk Dina szigetét, az ott lévő nagyobb helyőrséggel egyetemben.

Dina szigete:

http://img0.tar.hu/joelyon/size2/33578353.jpg

Maga a sziget trópusi éghajlatú. Egy elég magas vulkanikus hegycsoporttal a közepén, melynek 1500méter a legmagasabb csúcsa. A hegységet áthatolhatatlan dzsungel fedi. Az emberi tevékenység főként a partvonalra korlátozódik. Ami kb, két- három mérföld széles parti sávot jelent. Itt folyik az esetleges földművelés, állattartás. Ezen területek megvannak tisztítva a dzsungel erdeitől. A sziget déli része lakatlan. Nyugaton egy kb. 1000 lelket számláló gorviki fennhatóság alá tartozó település található. Aminek lakói halászattal, egyéb más kézműves munkákkal foglalkoznak. Ők látják el nyers, alapanyaggal, késztermékekkel az erőd lakóit. Keleten bennszülött törzs éli viszonylagos nyugalomban mindennapjait. A törzs békésnek épp nem mondható, de embert azért már nem esznek. Az ő lélekszámuk megközelíti a 800 főt. A sziget fő, stratégiai szempontból is jelentős helye maga az erőd. Innen indulhatnak ki ugyan is a kalózhajók, itt pihenhetnek, vételezhetnek utánpótlást a Ravanacba tartók. Aki a szigetvilág tejhatalmú ura akar lenni, annak mindenképp szüksége van eme erősségre. Kisebb várost is magában foglal az erőd. Teljesen önellátó, csak nyersanyagok szempontjából szorul Girkovar településének földművesei, halászai, pásztorai, szűcsei által megtermelt, elfogott vadra, egyéb termékekre. Saját kúttal rendelkezik, mely biztosítja a város vízellátását. A szigeten amúgy két folyócska is fellelhető, ahonnan édesvíz szerezhető be. Mindkettő a hegyekből indul ki, de Unnunruri észak felé kanyarog, a bennszülött törzs a Hulturik településén keresztül ömlik a tengerbe, míg a másik Inninpuri dél felé véve az irányt, torkollik a tengerbe. Esős évszakban, mely a nyár derekától, őszig tart mindenféle trópusi betegség üti fel a fejét. Kezdve a maláriától, a vérhasig. Jó pár nagyragadozó is él a szigeten. Főként Jaguárok, de akad pár tigris is, mérges pókok, mérges kígyók és különböző óriáskígyókkal „megfűszerezve”.

Randower erődje:

http://img0.tar.hu/joelyon/size2/33578320.jpg

Az erőd, melyet a gorvikiak Randowernek neveznek, egy igen jól megerődített, várfallal körbevett település, a háromszög alakú sziget alsó ”szárának” közepén található. Belső erőddel, belső választófalakkal megáldva. A népesség körülbelül 500 fő, s ezen felül egy körülbelül 400 fős helyőrség, amit háború idején felduzzasztnak olyan 7-800 főre. Így az erőd összlétszáma, persze a fehérnépet is beleszámolva olyan 1300-1400 fő. Az erőd parancsnoka: Weradonio con Ditrono a Marico con Rabora lovagrend hírneves tagja, ki több Shadon elleni háborút megjárt, s a várvédelem művészetének kiemelkedő stratégája.

A partraszállás helye:

A sziget dél-keleti csücske. Körülbelül ötszáz lépésnyi terület szabad, utána kezdődik a dzsungel. A hajók körülbelül, a vízmélységet figyelembe véve. Ótven lábbra tudnak lehorgonyozni a parti fövenytől. Onnan az eleinte három méter mély vizet, mely fokozatosan, egyenletesen csökken a part irányába, csónakokkal tudjátok átszelni. Ez lesz a terv legkritikusabb része, s ezt a ti három századotoknak kell elsőnek megtennie. Palleas elit vérteseinek, Lucius buzogányosainak és Yarria íjászainak….

Fél napotok van hátra a támadásig. Fél nap és eléritek kora délutánra a partraszállás helyszínéül kijelölt partszakaszt. Kevés idő arra, hogy teljesen átformáljátok a partraszállás helyszínének kitűzött területet és az azzal kapcsolatos tervet, de arra pont elég, hogy Domvik papjain keresztül kapcsolatot teremtsetek egymással és megbeszéljétek a partraszállás tervét, valamint, hogy Lucius, az általad kinevezett 10 szakaszvezetőt előléptesd. A húszfős egységek már összeszokó félben. Együtt tevékenykedtek az általad kijelölt vezetők vezetésével, de mint a mondás is tartja: az étek vizsgája maga az evés!

Mindhárom egységen azért érződik a feszültség. Még az elit alakulatnak számító Palleas és az Iste Kardja lovagrend harcosai is magukba szállnak, számot vetnek eddigi éltűkkel. Yarria íjászai is csendesen idegezik fel íjaikat, igazgatják vércsatornás veszőiket. Lucius csatabárdosai is magukba töprengve olajozzák vértjeiket….*


Egyéb, a modulhoz kapcsolódó infók, amik kimaradtak eddig, de jó tudni és jött már fel kérdés gyanánt:


A "rangjelzések" shadon seregében.

Ezredtől kezdeném, ami max. 2000 főt jelent.

- Ezred parancsnok. / Vörös színű vállszalag./
- 2 fő ezredparancsnok helyettes /Háromnegyedes vörös válszalag. A maradék egy negyed sárga/
- Száznagy. / vállszalag színe kék./
- Száznagy helyettes / vállszalag színe piros alapon kék csík/
- Tíznagy. / vállszalag színe piros /
- Szállás mester / ellátó, egyébb rangban kiemelkedett vállszalag színe zöld/
- Szakaszvezető / Jelenleg csak Lucius egységébe vannak/: háromnegyedes zöld vállszalag a maradék egy negyed sárga/
- rangidős / ami a rutinos harcost jelzi sárga vállszalag/
- veterán / minimum egy hadjáratot megjárt harcos., fehér vállszalag/
- zöldfülű / vállszalag nélküli, csak is a rendje vértjét, felségjelzését hordozza. /

Ezeket minden egység viseli. Mindenkinek ugyan olyan, csak a rangjelzések szélein lévő motívumok változnak, pl: Yarria íjászainak a vállszalagjainak szélén ott látható a vércse, szájában a vesszővel, stb…

// Off: tudom rengeteg infó! Tudom, két hetet ugrottunk időben. Ha valakinek volt valami fontos elintéznie valója, gondolata az eltelt időszakban, az írja meg reagjában, s én válaszolok rá. Azért gyorsítottam, mert alapjában véve az utazás egy „átlagos” dolog, ahova nem akartam pl tengeri ütközetet, vihart belevinni. //

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*A kifutáskor én is a fedélzetre megyek, és én is tisztelgek a király és a vezetőség felé. Sokáig a fedélzeten maradok, megvárom, amíg az embereim a szállásukra vonulnak.
A kabinomba kéretem a tíz leendő szakaszparancsnokot, és a három tíznagyomat. Nem bonyolítom sokat a kinevezést:*

- Emberek! Szükségem van minden szakasz élére egy-egy parancsnokra. Maguk lesznek azok, míg meg nem halnak, vagy jobbat nem találok! Elvárom, hogy rendet és fegyelmet tartsanak az embereik között!

*Mindegyiküknek külön-külön, név szerint szólítva adom át a rangot jelölő vállszalagot. Majd folytatom a beszédet:*

- Szervezzenek rendszeres őrséget, akik állandó harckészültségben kell hogy legyenek. Kétóránként váltsák egymást, egyszerre egy-egy szakasz őrködjön. Din Harku tíznagy majd kijelöli a pontos sorrendet. Uraim! Sok sikert!

*Amit elhagyják az újdonsült szakaszparancsnokok a kabint, a három tíznaggyal közlöm:*

- Uraim! Örülnék, ha a vacsorájukat velem, a század papjával és a hajó kapitányával töltenék el!

*Az ilyen a közös vacsorázást rendszeressé teszem. Ezek alatt próbálom minél jobban megismerni a tíznagyokat és a papot. A régi katonatörténetek ilyenkor úgyis hamar előkerülnek. Kikérem a véleményüket a partraszállásról is, hátha valamelyiknek volt már hasonló „élménye”.
Az utazás alatt többször magam is ellenőrzöm az emberek morálját, rendszeresen megnézem milyen koszton élnek. Sokszor lemegyek közéjük, hogy „lelket öntsek beléjük”, ilyenkor főleg a szakaszparancsnokokkal beszélgetek, problémák felől érdeklődök. Rendszertelenül ellenőrzöm az őrködő szakaszok éberségét, az új szakaszparancsnokokról többször jelentést kérek a tíznagyoktól.
Tanulmányozom a térképeket, gondolkodom a stratégián, de tudom, hogy majd a helyzettől függ minden. Egyenlőre nem tudok semmi pontosat arról, hogy azon a partszakaszon milyen ellenséges egységek vannak. Domvik papján keresztül megkérdezem a többi száznagyot, hogy tudnak e valamit a partszakaszon állomásozó gorvikiakról.
Nekem a partraszállásra nincs konkrét tervem, hacsak azt nem nevezem annak, hogy megpróbálunk egyszerre partra szállni mindannyian, ott pedig alakzatba rendeződve biztosítani a partszakaszt. Az esetleges íjászok ellen meg majd a pajzsokat használjuk, és bízunk a Yarria-féle század íjászaiban. Partraszálláskor csak a harci felszerelést cipeltetem az embereimmel, a többi ellátmányt majd akkor hordatom a partra, ha már biztosítva van.
A partraszállás előtti napokban már elkezdetem szedetni az emberekkel a kinint, hiszen már a szervezetükben kell hogy keringjen a jótékony anyag. Sokszor lemegyek közéjük, hogy „lelket öntsek beléjük”, ilyenkor főleg a szakaszparancsnokokkal beszélgetek, problémák felől érdeklődök.
A partraszállás előtti napon a kabinomba kéretem a tíznagyokat és a szakaszparancsnokokat.*

- Uraim! Hamarosan megkezdjük a támadást. A tíz csónakkal egyszerre szálljuk meg a partszakaszt. Maradjanak együtt a szakaszok, rendeződjenek alakzatba, pajzsaikkal védjék egymást az esetleges íjászok támadásától. Csak harci felszerelést cipeljenek magukkal, a többi ellátmányt majd a partszakasz biztosítása után teszik partra. Uraim! Sok sikert!

*Én magam is készülődök, hiszen én is az egységeim élén akarok a partra szállni. Közelről könnyebb irányítani, meg nekem is viszket már a tenyerem...*


//Off: Remélem nem járunk úgy mint az amcsik Omaha Beach-en, 1944-ben //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: Chorax: Lucius Werdus
_____________________________________________________________

/ Lucius Werdus /

* A kifutás után a tíz szakaszparancsnok jelölt, s három tíznagyod a kabinodba „özönlik”. Szavaid nagy hatást érhettek el a leendő „parancsnokoknál”, hisz szemükben üdvözítő, elszánt fény csillan, mikor feltűződ nekik a háromnegyedes zöld szalagot, melynek maradékát egy sárga csík fed. A kinevezésüket követő első parancsodra egyszerre kapod tőlük a választ.*

- Igenis száznagy úr! Buzogányunk az öné! *Jön a kinevezést követő „sablon szöveg”, majd mind a tíz a számukra kijelölt 19 fő harcos pihenőhelyére indul, hogy „megismerjék” azokat, hogy az őrséget megszervezzék. Az őrség szervezése, a kétóránkénti váltása nagyon eredményes volt egységed számára. Nem azért, mert „megtanultak őrködni”, hanem azért, mert az egységek így összeszokhattak, jobban megismerhették egymást, társaikat, parancsnokaikat, s nem utolsó sorban az éberséget fenntartotta eme egyszerű, de annál hatásosabb rendelkezésed. Tíznagyaid örömmel hallják, hogy közösen töltitek el majd vacsoráitokat. Ennek is igen jó moráljavító hatása van, s nem utolsó sorban igen jól megismered helyetteseidet. Rájössz, hogy a három férfi a legjobb harcosok közül való. A pap is megenyhül, s olykor, olykor még egy egy humoros kijelentést is tesz felétek. Jelét adva, hogy ő is kezd beilleszkedni a közösségbe. A kapitány sem marad el. Eleinte kissé csendes a sok harcos között, de a két hét együtt eltöltött étkezés alatt egyre felszabadultabb, s rengeteg történettel traktál titeket. Azonban ami a legfontosabb, ígéretet tesz, hogy a lehető legközelebb horgonyoz majd le a parttól, hogy nektek minél kevesebbet kelljen eveznetek ”védtelenül”. Embereidre is igen nagy hatással van az, hogy nem vagy annyira távolságtartó, s köztük jársz, meghallgatod a problémákat. Szerencsére azonban nagyobb gondokról nem is merül fel a szó. A buzogányosok a lehetőségekhez képest jól érzik magukat, ellátásukra sem lehet panasz. Összességében elmondható, hogy kezd összeszokni, téged elfogadni mindenki, s egy igazi száznagyot, az ő száznagyukat, vezetőjüket látják benned, akiért akár tűzbe mennének….*

*A kinint is időben kezded szedetni embereiddel, hisz tudod, hogy minimálisan három nap elteltével kezd „védelmet nyújtani” a moszkitók halálos csípése ellen. A szakaszparancsnokok különösebb problémáról nem számolnak be, de kissé „féltik” az első bevetéseseket, akiken már kezd erőt venni a bevetés előtti félelem. Tudod jól, hogy ha tapasztalt harcosok mellett fognak küzdeni, mint ahogy azt te tervezted, s ezért tettél az élükre rangidősöket, a félelmük társaik „húzására” egyéni példaadásukkal gyors a feledésbe merül.*

*Midőn szakaszparancsnokaid, tíznagyaid értesülnek tervedről gyakorolni kezdenek. Főként azt, hogy melyik egység melyik csónakkal kell, hogy partot érjen. Tíznagyaid nagy műgonddal foglalkoznak azzal, hogy a harcosok minél szervezettebben foglalják el a számukra kijelölt csónakot, s minél gyorsabban engedjék azt vízre. A fedélzeten ülve egymás mögött két sorban tízesével. Imitálják, gyakorolják a csónakokban való tevékenységet. A módszerük az, hogy egy pajzsot emel maga és az előtte ülő fölé, még a másik evez. Így öten eveznek, öten védik magukat egy sorban, s ugyan ezt teszi a másik sor „evezős” és az őket védő öt fő. A csónakok orrában helyezkednek el a szakaszparancsnokok, melyek hangos jobbra, illetve balra vezényszóval „irányítják az elméleti síkon úszó csónakot” Mikor ballrát ordít a bal oldali evezősök felhagynak „munkájukkal, s a jobb oldali sor „belehúz”, ellenkező esetben fordítva. Látod, tetszik a hajó tatján állva embereid eme összhangban lévő „”imitált” tevékenysége. Tudod jól, hogy a bevetés előtti és alatti izgalmat így, a gyakorlással lehet levezetni, s éles helyzetben sokat fog jelenteni a „rutinszerű mozdulatsor”. Sajnos a többi hajón tartózkodó száznagy sem tud semmit az esetlegesen az adott partszakaszon tartózkodó gorvikiakról. Ez kis nyugtalanságot táplál szívedbe, de mint tapasztalt harcos tudod, hogy olyan még soha nem volt, hogy mindenről pontos információtok legyen. Ez a feszültség, az ismeretlen elleni azonnali reagálási kényszer az amiért ennyire imádod a sereget, azt hogy kétszáz fő sorsát, éltét, eredményességét bízták rád…

// Reméljük nem torkolik Ohama Beach- é a dolog! A következő reagom, majd azután írom, miután két száznagytársad is írt! Köszi a türelmedet,s gratulálok az összeszedett, katonás reagért! //

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*A kifutás fennköltsége és dicsősége átjárja minden porcikám, ahogy századommal egy tömbként állunk a Viharfelhő fedélzetén és figyeljük a parton állókat ahogy elhaladunk mellettük és lassan, méltóságteljesen a nyílt vizek felé vesszük az irányt. Mint mindenkinek nekem is megfordul a fejemben, hogy talán utoljára látom Shadon partjait, de nem baljóslatú a képzet, hanem hittel teli, hisz tudom, ha eme nemes cél, szent feladat teljesítéséért adhatom életem Domvik Angyalai mosolyukkal köszöntenek majd az Egyetlen Birodalmában.

Az elkövetkezendő két hét a készülődéssel, a tervek, térképek, információk tanulmányozásával és többszöri átrágásával telik. Ettől függetlenül nem hagyom ki a lehetőséget, hogy katonáim közt lehessek és támaszt, erőt adjak nekik. tudom nincs rá komolyabb szükségük, hisz Rendünk harcosai mind kivétel nélkül tudják mi a kötelességük és mind bátran adják vérüket a szent ügyért, ahogy én is. Lassan eljön a várva-várt megérkezés napja. Eddig nem vettem igénybe a papok által biztosított üzenetváltási lehetőséget, de úgy érzem a káosz elkerülése végett itt az ideje felvennem a kapcsolatot a másik két száznaggyal, akikkel ránk bízták a partraszállást.*

-Az Egyetlen adjon erőt Yarria Ves Deligha és Lucius Werdus száznagyok. A partraszállás előtt szerettem volna üzenetet váltani Önökkel. Javaslom véglegesítsük a haditerv ezen szakaszát. Az én javaslatom: Először a nehézgyalogos egységek érik el a partot az íjászok kissé visszábbról tudják őket fedezni, míg kijutnak és megvetik a lábukat, majd megtartják a fövenyt, míg a lövészek is kiérnek és felzárkóznak. Ezután kiszélesítjük az arcvonalat és egyesült erővel biztosítjuk a megfelelően nagy terület tisztaságát, biztonságát és védelmét. Tudom mire képesek Shadon birodalom különböző tartományainak seregei. Úgy vélem helyénvaló, hogy a katonáknak példát mutatva elsőnek az Isten Kardja Rend csapatait vessük be. Századom az Önök segítségével utat tör előre. Az esetlegesen ellenünk felvonult ellenséges erőket lerohanjuk és visszaszorítjuk, hogy Werdus száznagy buzogányosai a szárnyakon bekeríthessék, ollóba foghassák őket, míg Ves Deligha száznagy íjászai felfejlődnek és végső csapást mérnek rájuk. Kérem jelezzék, hogy egyet értenek-e javaslatommal, hogy a parton már ne kerüljünk ellentmondásba a csapataink mozgása terén.

*Míg az üzenet továbbításra kerül és a választ várom a katonák közzé sétálok, hogy a harc előtti készülődés baljós komorságában se őrlődjenek a kelleténél jobban. Nem rendelek sorakozót egyszerűen határozottan emelem fel hangom, nem kiabálok csupán teszek róla, hogy mindenki meghallhassa. tduom ennyi elég lesz, hogy idefigyeljen, magától alakzatba álljon az elit.*

-Harcosok! Megérkeztünk! A horizonton már Dina szigete sötétlik előttünk. Eljő az idő, mikor bebizonyíthatjuk mit ér a hívő szív és milyen ereje van az Egyetlen katonáinak. Nem szabad elfelejtenünk az Isten Kardja Rend mindig is élen járt és példát mutatott. A többi egység, testvéreink sorsa is rajtunk állhat vagy bukhat. Tudom nem lesz hiba, nem lesz elgyengülés. Domvik, a Birodalom, A szeretteink mind kivétel nélkül büszkén tekintenek ránk és áhitattal ejtik a harcosok nevét, kik győzelemre segítették e nemes ügyet.

*Magam is egyre lelkesülök, ahogy felderengenek előttem a képek, a büszke sarjak, rendtársak, shadoniak arcai. Az Egyetlen Birodalma ismét győzedelmeskedni fog.*

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Palleas Del Borre javaslatára a következő válaszüzenetet küldöm:

- Száznagy! Terve jól hangzik, de nem tudjuk pontosan, hogy milyen ellenséges egységek állomásoznak azon partszakaszon ahol partra kell szállunk! Én nem akarom megosztani a csapataimat, hiszen úgy sokkal nehezebb irányítani őket. Az én véleményem az, hogy üdvözítőbb lenne, ha az ön százada a partszakasz bal oldalán nyomulna előre, az én csapatom pedig a jobbon. Így együtt maradnának a századok, nem szóródnának szét és keverednének el. Ha a helyzet megkívánja, akkor az egyezményes jelzéseket használva lehet bekerítő csapatmozgásokat indítani, továbbra is önök a bal, mi pedig a jobb szárnyról indítva a támadást. De továbbra is hangsúlyozom: minden attól függ, hogy milyen ellenséges erők várnak minket a parton!

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Az indulás perceiben nem csak a büszkeség és a fennkölt érzés kerít hatalmába, hanem a félelem is. Nem, nem azért, hogy talán utoljára láthatom szülőföldem, hisz boldogan adom életem érte - bár az érzés ebből fakad: talán már soha nem fogom megtapasztalni a család fogalmát, a gyermekáldás örömét.*
<Nem! Ez most másodrangú kérdés. Felesküdtem a Királyra, a Birodalomra. Itt van most rám szükség, s ehhez nem társulhat személyes érzelem, nem vegyíthető a kettő. Túl sok ember, családos ember élete van rámbízva, akiket hazavár a feleség, gyermek. Ő értük félre kell tennem érzelmeimet.>
*A kicsorduló könnycsepp árulkodhat a szemlélődőnek sokmindenről - de a lelkembe senki nem lát be. Ezt tudom, így visszafogom lelkem kezdődő háborgását és alaposan eltemetem mélyre, hogy a háború alatt még véletlenül se jöjjön felszínre.

A délutánt azzal töltöm, hogy megbeszéljem tíznagyaimmal a napirendet. Bár ez egy hajó, de nem hagyhatom, hogy a két hetes út alatt elpuhuljanak katonáim, és jómagam.
Így a következő rendszert vezettük be:
minden reggel, délben, este 1-1 szakasz gyakorlatozott a hajó fedélzetén, naponta váltva, hogy mely napszakban mely szakasz - csakhogy a reggeli csípősséget, a délben lévő tűző napsütést és az esti ködöt is megszokják az emberek. Napi két óra testedzés, levezetés képpen némi céllbalövősdivel (egy fél méter átmérőjű hordófedélre a hajón rendelkezésre álló anyagokból egy alig 10 centis kört kentünk be. Három lövése lehetett mindenkinek, s akinek kettőnél kevesebb találata volt a 50 lábnyi távolságból az a következő szakasszal ismét végigcsinálta az edzést.

Tíznagyaim figyelmeztettek arra, hogy nem fog ezen döntésem tetszést aratni, de én hajthatatlan maradtam.*
- Nem holmi gyakorlópályára megyünk, ahol majd visszarázódnak a katonaság mindennapjába, hanem egyenesen a pokolba indultunk. Ismeretlen terep, ismeretlen veszélyek, nem megszokott környezet és mindezt tetézi az, hogy háború van. Háború, mely az életünkbe kerülhet. Fel kell készülnünk rá lelkileg és testileg egyaránt. Mindenkitől elvárom a napi rendszeres testedzés becsületes végigcsinálását, jómagam sem fog kibújni ez alól!
*Megértették, s bár a katonák valóban hőbörögtek egy sort, de hallva lelkes, felelősséggel teli beszédemet megértették ez nem szívatás részemről - hanem a törődés jele.

Az sokat segített az összeszokásban, elfogadásomban, hogy én is részt vettem a gyakorlatozásokon - mindig más-más szakasszal, de végigcsináltam.
Ahogy a napok teltek egymás után monotonon egyre jobban összerázódott a század.
Az utazás alatt tartottunk három olyan napot, melyet minden szakasz pihenéssel tölthetett el.
Ilyenkor mindenki lehetőségihez képest azt csinálhatott amit akart.
Nyugalmat adhatott a bakáknak az Atya is. Sikerült megbeszélnem vele, hogy minden nap délután tartson egy fogadóórát - hogy a katonák bármilyen problémával (lelki, érzelmi) felkereshessék, és gyógyírt találjanak rá. Vagy ha más nem - legalább gyóntak egyet, megszabadultak a lelküket mardosó kételyektől, félelemtől, bűnös gondolatoktól ( ).

Ahogy érkezik az idő a katonák érezhetőbben feszültebbek - fokozottan igaz ez az újoncokra, hisz van szép számmal zöldfülűnek titulált bakám is.
A napi testedzés mellett külön figyelmet fordítok a lelki edzésre a háborúra. Tíznagyaimmal, az Atya és az általa "tolmácsolt" az Egyetlen segítségével csak remélni tudom, hogy katonáim minden szükséges támogatást megkaptak első csatájukhoz.

Az út során míg katonáim a hajós élet unalmasságával küzdöttek bezárkóztam a három tíznagyom és az Atya személyével a kabinomba tanulmányozni a térképeket, az írott anyagokat Dina szigetéről, és pár alternatív lehetőséget készítettünk a partraszállásra.

Sejtettem, hogy ez a többi száznagy fejében is megfordult, így nem lepett meg Palleas Del Borre javaslata, melyet az Atyán keresztül kaptam meg. Furcsa volt amikor az Atya átadta az üzenetet, de hát az egyetlennek leírhatatlan hatalma van.
Összehívtam hát tíznagyaimat, felvázoltam nekik is Palleas javaslatát. Ekkor futott be Lucius Werdus válasza is, hogy teljes képet kaphassak arról ami a három hajó három különböző száznagy fejében megfogan. Rövid megbeszélés után a következőket üzentem vissza száznagytársaimnak:*
- Uraim! Az Egyetlen legyen mindannyiójukkal!
Századom támogatására csak akkor támaszkodhatnak a partraszálláskor, hogyha ténylegesen sikerül 50 lábnyira megközelíteni a partot - mert sajnos nem az Egyetlen nyilaival lövöldözünk, hogy mindenhová elérjenek. Ebben az esetben minden tudásunkkal biztosítjuk a két gyalogsági század biztonságos partraszállását, majd földet érvén legyező alakban viszonylagosan szétterülve a tiszta partszakaszon biztosítani tudjuk a többi század partraszállását.

//Off: ugye jól értelmezem, hogy minden egyes század itt ér partot, csak a mi hármónk százada lesz az első, akiknek a feladata az, hogy a többi század partraszállását biztosítsák - mert ez esetben nem kell nagyon benyomulni a dzsungelbe. Gondolom én.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren, fél nappal a partraszállás elött.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

(Palleas Del Borre)

* A hajózással, tíznagyaid irányításával eltelt a két hét. Te embereid között járva ismét bizonyságot kaphattál abból, hogy igen jól, hanem a legjobban felkészült egysége lévén a hadnak embereid igen jól tűrik a megpróbáltatásokat. Rutinszerűen végzik a vérükbe ívódott gyakorlatokat, személyes jelenléteddel erősítetted bizalmukat. A két hét alatt új „becenevet is kaptál”. Egyértelmű, harcosaid nem fogják használni jelenlétedben, de „hátad mögött”, „Véreb”-nek kezdenek nevezni. Mint utóbb kiderült , persze ezt sem tőlük, személy szerint tudtad meg, hanem tíznagyaid egy eltöltött vacsora után „árulták” el kérdésedre, azért kaptad a Véreb nevet, mert oly elszántsággal, oly hévvel és kitartással „űződ” a küldetéseteket, a rátok rótt feladatot, mint véreb a gazdái által kijelölt vadat, zsákmányt.*

* Az Egyetlen szolgája által elküldött terved után, mit megakartál osztani a másik két száznaggyal, beszédet tartottál emberidnek, kik automatikusan felsorakoztak szavaidat hallva. A napsütésben magcsillanó vértek ismét hatalmasat kondulnak századod tagjainak jobbjától, ismét tudomásodra hozva, hogy egységed minden katonája „felkészült” a harcra. A lelkesítő beszéd végén egyszerre dörrenő mellvértek hangjától ismét végigfut a jóleső hideg gerincoszlopodon, majd midőn befejezted a partraszállás előtti utolsó eligazításod, s embereid megindultak felszerelésükhöz, hogy magukra vegyék a támadáshoz szükséges alapvető dolgokat, Domvik felkentje hozzád lép, s a következőket mondja*

- Száznagy! Tervére a következő jelzések érkeztek!

- Lucius száznagytól, a Buzogányosok parancsnokától. Száznagy! Terve jól hangzik, de nem tudjuk pontosan, hogy milyen ellenséges egységek állomásoznak azon partszakaszon ahol partra kell szállunk! Én nem akarom megosztani a csapataimat, hiszen úgy sokkal nehezebb irányítani őket. Az én véleményem az, hogy üdvözítőbb lenne, ha az ön százada a partszakasz bal oldalán nyomulna előre, az én csapatom pedig a jobbon. Így együtt maradnának a századok, nem szóródnának szét és keverednének el. Ha a helyzet megkívánja, akkor az egyezményes jelzéseket használva lehet bekerítő csapatmozgásokat indítani, továbbra is önök a bal, mi pedig a jobb szárnyról indítva a támadást. De továbbra is hangsúlyozom: minden attól függ, hogy milyen ellenséges erők várnak minket a parton!

- Kissé később Yarria száznagy, az íjászok parancsnoka is felvázolta a saját elképzelését, ami így fogalmazódott meg. Uraim! Az Egyetlen legyen mindannyiójukkal!
Századom támogatására csak akkor támaszkodhatnak a partraszálláskor, hogyha ténylegesen sikerül 50 lábnyira megközelíteni a partot - mert sajnos nem az Egyetlen nyilaival lövöldözünk, hogy mindenhová elérjenek. Ebben az esetben minden tudásunkkal biztosítjuk a két gyalogsági század biztonságos partraszállását, majd földet érvén legyező alakban viszonylagosan szétterülve a tiszta partszakaszon biztosítani tudjuk a többi század partraszállását.

* Az üzenetek átadása után megállapodik veled szemben a pap, s várja az esetleges válaszod , hogy azt szó szerint tudja „átadni” a másik két század parancsnoka mellé beosztott atyának.*

(Lucius Werdus)

* Midőn századod buzogányosai tudván, hogy lassan elérkezik a partraszállás ideje, tíznagyaid, s a szakaszparancsnokok vezetésével rendezgetik „harci felszerelésüket”, hátrahagyva a feleslegesnek tartott egyéb cuccokat. Domvik felkentje által közölt Palleas száznagy tervére megüzent válaszod után kis idővel újabb üzenetet kapsz, de most Yarria száznagy az íjászok parancsnoka közölte veled, veletek az ő aggályait, elképzelését. Az Egyetlne papja szembe áll veled, s a következőt közli.*

- Száznagy! Az ön és Palleas száznagy által közölt tervekre a következő üzenetet adta hírül az íjászok parancsnoka. Uraim! Az Egyetlen legyen mindannyiójukkal!
Századom támogatására csak akkor támaszkodhatnak a partraszálláskor, hogyha ténylegesen sikerül 50 lábnyira megközelíteni a partot - mert sajnos nem az Egyetlen nyilaival lövöldözünk, hogy mindenhová elérjenek. Ebben az esetben minden tudásunkkal biztosítjuk a két gyalogsági század biztonságos partraszállását, majd földet érvén legyező alakban viszonylagosan szétterülve a tiszta partszakaszon biztosítani tudjuk a többi század partraszállását.

* A szöveg átadása után, elcsendesedik az atya, s kíváncsian várja válaszodat, veled szemben megállapodva.*

(Yarria Ves Deligha )

* Századod tagjai kicsit ódzkodtak a nap, mint napi kiképzéstől, gyakorlástól, de midőn te magad is csatlakoztál hozzájuk, s személyes példaadásoddal erősítetted őket, „beletörődtek” sorsukba. Később rájöttek még a zöldfülűek is arra, hogy te csak az ő javukat akarod a készenlét fenntartásával, a rengeteg gyakorlással. Tíznagyaid partnerek voltak a század „megregulázásában”. Ő maguk is tudták, hogy vasfegyelemre van szükség ahhoz, hogy eme főleg derindák népcsoportjából álló kompániát igazi egységgé, századdá formálhassátok. Persze az íjászkodás mellett sok időt fordítottak az alakiságra, tudván, hogy egy fegyelmezett egység, csak is fegyelemmel, megfelelő önuralom, alá- fölé rendeltségi viszony kialakításával lehetséges. Ehhez a legmegfelelőbb eszköz az alakiság, a vigyázzállás, különböző alaki fogások gyakoroltatása. A század igen jól összeszokott a két hét alatt. Érződik rajtuk, hogy kezdik „felfogni”, hogy mi is vár rájuk, mik a követelmények velük szemben. Fél nappal jártok a partraszállás elött. Katonáidon érződik a feszültség, de bíznak benned, a tíznagyokba, s abban, hogy nem mészárszékre viszitek őket, vagy ha mégis, akkor legjobb tudásotokat latba vetve „óvni” fogjátok őket. Lassan mindenki készülődni kezd. Embereid magukra öltik harci felszerelésüket, minél kevesebb prlusz terhet magukkal cipelve. Tíznagyaid irányítják őket, s midőn te a tatról figyeled a készülődést Domvik felkentje lép hozzád. Előadja Palleas, majd utóbb Lucius száznagyok elképzelését a partraszállásról. Te is megfogalmazod a saját aggályaidat, terveidet, tudván, hogy a te és a másik két partraszálló század feladata jelenleg a legfontosabb. Hisz ennek a három századnak kell elsőként partra szállnia, s az esetleges ellenállást megtörnie az adott partszakaszon, hogy a másik huszonhét hajó legénysége, a rajtuk utazó egységek is partot érhessenek épp bőrrel az általatok biztosított partrészen.*


/Mindenkinek/

*Mindhárman álltok a számotokra kijelölt hajón, mellettetek Domvik felkentjeivel. Az utoljára hírül kapott Yarria száznagy tervét „emésztitek”, vagy épp várjátok a további elképzeléseket, mikor papjaitok egyszerre szellemülnek át, s kis idő múltán megszólalnak. Egyértelműen, minden pap a számmára kijelölt parancsnok felé fordulva próbálja visszaadni, elmondani a hírül kapott „jelzést”.*

- Teun con Arcor parancsnok szólt! Száznagyok! Az Egyetlen segedelmével hajtsák végre az eligazításon önök számára kijelölt feladatot! A flotta hátrább marad, utat engedve az önök hajóinak! Győzelem elengedhetetlen! Önök kezében a hadjárat sikerességének kulcsa! Első, de legfontosabb küldetés hárul önökre, hídfőállást biztosítani az expedíciós erőknek! Az Egyetlen kísérje útjukon! Utolsó emberig! * Elhalkulnak a papok, s bennetek, minden száznagyban az utolsó mondat lüktet minden más gondolatot félre söpörve: Utolsó emberig! A flotta kezd „elmaradni”, s csak három hajó úszik tova Dina szigete felé rohamos tempóban, a szelek szárnyát megülve. Középen a Viharfelhő, Palleas száznagyot és vérteseit a hátán hordozva. Ballra tőle Lucius száznagyot és a Buzogányosokat hordozó Dél Habja. A Viharfelhőtől jobbra pedig Yarria és íjászai vannak a Shadon Csillagán. Mindhárom hajó legénysége, matrózai az árbocokon. Kapitányok, s kormányosaik a hajókormányánál, a taton. A helyzett egyre feszültebb, mindenki várja a partraszállást elrendelő parancsokat, de tudják, hogy pár óra, még mire erre sor kerülhet. Azonban ez az idő adatott meg arra, hogy a századok parancsnokai egyeztessék terveiket….*

* Messze van még a sziget, de a horizonton megpillantjátok kiemelkedő hegycsúcsaival Dinát.*





// Off: Yarria, jól gondolod. A három századnak kell egy hídfőállást létrehoznia, ahol a többi egység is partra fog tudni szállni. Na, az első összefoglaló, mielőtt tovább lépnénk. Talán értékelés félének is tekinthető. Palleas: Nagyon jól vezeted egységed! Jól támaszkodsz arra a tényre, hogy az elit parancsnoka vagy, s embereid tapasztalt veteránoknak számítanak, arra, hogy ti egy összeszokott századot képeztek! A modul kezdetétől fogva tetszik az egyértelmű, határozott, rövid parancsok osztogatása. Az, hogy nem tömöd tele a fejét az „egyszerű bakának” mindenféle többlet infóval, s csak a számukra szükségeseket osztod meg velük. Lucius: Hasonlatosan Palleashoz te is nagyon jól alakítod a száznagyot! Neked talán annyiból nehezebb dolgod van, hogy egy reguláris erőt irányítasz, melyet össze kell „kovácsolni” ahhoz, hogy egy teljes értékű, „ütős” századod legyen! Ezt nagyon jól kifundáltad, s tetszik a szakaszparancsnokok kinevezése! Először furcsállottam, hogy 20-20 főre felosztottad a századot, de mint utóbb kiderült nagyon jól tetted! Így, kisebb egységekként együtt működve sokkal hamarabb összeszoknak, eltűnnek az éles különbségek zöldfülű és rangidős között. Yarria: Kissé érződött az elején, hogy „szoknod” kell ezt a „férfias” század vezetéses dolgot! Azonban most már lerí, hogy te is kezded beleélni magad a feladatba, s egyre jobban kijátszod a karaktered! Úgy látom „túlléptél” azon, hogy női parancsnokot alakítasz. Ez így a legjobb, hisz rád van bízva 200 ember sorsa! Nagyon tetszik amit látok, olvasok! Főleg az, hogy te is elkezdtél „támaszkodni” tíznagyaidra, s az hogy tudván a legtöbb egységnél Yneven, itt a Földön is mindig az íjászok voltak a „leglazább alakulat”, egység, te ezen változtatni akarsz, s fegyelmezett társaságot, századot akarsz „létrehozni”. Tetszik, hogy nem hagytad „punnyadni” embereid, s gyakorlatoztattad őket, egyéni példaadással elfogadtattad magad embereid, tíznagyaid szemében. Mindenkinek szól: A reagok kiemelkedően tetszenek! Látszik rajtuk, hogy tapasztalt, rutinos Jk-k készítik azokat! Sok infót kaptatok főleg a modul legelején, de mindenki, kivétel nélkül nagy körültekintéssel válaszol azokra! Mindenki kap fél szintet! Ami azt takarja, hogy a következő „nagy jelenet” után, aki jól „teljesít” az szintet fog lépni!

Most viszont ti jöttök! Én adtam a szitut, most rajtatok áll, hogy fogjátok „kieszközölni” a partraszállást. Jöhet az eligazítás, tervek egyeztetése! Nem akarok belekontárkodni. Mindenkinél ott a pap, ki továbbítja az infókat. //

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*Az olajozott gépezetként, egyként lélegző, mozduló század büszkeséggel tölt el. Tudom kemény idők következnek számunkra, de együttes erővel kitartunk és sikerre visszük a küldetést. A beszéd után fennköltséggel eltelve figyelem a katonáimat, testvéreimet, ahogy a felszerelésükért indulnak. Tudom nem lesz meghátrálás. A pap által átadott üzeneteken elgondolkodok, majd választ adok rájuk.*

-Köszönöm az észrevételeket. Mivel a fövenyre érve nem tudunk egyszerre két századot fedezni és túl széles sávban kellene az íjászok erejét megosztani, így még mindig azt tartom jó ötletnek, hogy egymás után szálljunk partra, de az is igaz, hogy nem oszthatjuk meg az egységeket mrá a harc elején. Viszont, amíg a második és harmadik század is partra ér nem állhat az első, mert túl jó célpontot nyújtana. Ezek fényében azt javaslom, hogy a századommal megkezdjük a partraszállást, majd előrébb nyomulunk, hogy mögöttünk Werdus száznagy egységei is felsorakozzanak, majd kissé lassítva balra húzódunk, így a másik gyalogosszázad jobbra előretörve felzárkózhat és elég nagy területen tudjuk biztosítani a háborítatlanságot Ves Deligha száznagynak és embereinek. Ha az íjászok is partot értek megkezdjük a szükséges hadmozdulatokat. Vagy tovább nyomulunk és ollóba zárjuk az ellenséget, vagy megvetjük lábunkat és oltalmazó pajzsfallal megtartjuk a fövenyt. Természtesen a legkritikusabb a hajótól a partig lévő csónakban megteendő szakasz Ott eléggé kiszolgáltatottak leszünk, de ezt a veszélyt csökkenthetjük az íjászszázad segítségével. A kapitányok remélhetőleg elég közel tudnak lehorgonyozni a parthoz.

*Bólintok köszönetképpen az atyának az üzenet továbbításáért, majd türelemmel várom, hogy ez elfogadható út-e a két társam szerint.*

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Palleas üzenetére a következő választ küldetem a papommal:

- Rendben, egyetértek a partraszállási tervvel! Ha hinni lehet a kapitánynak, egészen közel tud vinni minket a parthoz. Csónakokkal ötven métert kell majd megtennünk. Amint az önök csónakjai partot értek, a mieink is elindulnak. Legfeljebb fél percet vehet igénybe a távolság leküzdése, addig tartsanak ki!

*Amint elküldtem az üzenetet, összehívatom a tíznagyokat és röviden vázolom nekik a tervet:

- Uraim! Először az Isten Kardja Rend csapatai kezdik meg a partraszállást. Rögtön utánuk mi következünk. Együtt biztosítjuk a partszakaszt, hogy a többi század is partra tudjon szállni. Miénk a part jobb oldala, innen nyomulunk majd tovább, ha a többi egység is partot ért! Hardel Warkordel tíznagy, maga vezeti az első négy szakaszt! Ha jól tudom, ezekben van a legtöbb veterán, ha megindul a támadás akkor ők legyenek az élen. A többi hat szakasz biztosítja a partszakaszt, amíg az íjászszázad is megérkezik! Arra figyeljenek, hogy elegendő hely maradjon a többi század csónakjainak is, ők is könnyen partot érhessenek. Csak ha jelt adok, akkor kezdjék meg az előre nyomulást, ne feledjék: az elsődleges cél a part biztosítása a többi századnak! A többi majd közben kialakul! Most menjenek, és igazítsák el az embereiket!

*Megvárom, amíg válaszol a többi százados, majd én is a fedélzetre megyek, és megszemlélem a készülődést.*

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Palleasnak és Luciusnak elküldött üzenet után már épp azon vagyok, hogy visszamenjek a kabinomba, hisz nekem is készülnöm kellene. Megkapom a parancsnok üzenetét, és még így látatlanban is kihúzom magam vigyázzállásba, majd bólintok a pap felé köszönet képen, hogy átadta az üzenetet, és egyben jelezvén megértettem annak tartalmát. Az utolsó mondat zakatol a fülemben, végignézek bakáimon, melyeknek egy részük a fedélzeten sündörögnek.
Kis torokköszörülés után kieresztem hangom, tíznagyaimat hívom magamhoz. Ha nincsenek fent a fedélzeten, akkor egy bakát küldök értük. Csak a tíznagyaimmal beszélem meg a következőket:*
- Uraim! Pár óra van csak a partraszállásig. Mindenki készüljön fel. Ellenőrizze Mindenki íja állapotát, a megfelelő nyílmennyiséget! Fel kell készülni alaposan! Csak a szükséges felszerelés legyen mindenkinél - semmivel sem több! Ez áll az íjból, feltöltött tegezből és mindenkinél legyen a közelharci fegyvere is! Minden más összekészítve legyen a málhában, hogyha a föveny biztonságos és elérkezik a többi csapat partraszállása, már csak ki kelljen rakodnunk. Én a kabinomban leszek az Atyával. Bármi fontos van ott keressenek - az Atya segítségével taktikai megbeszélést folytatok a másik két, velünk együtt partraszálló század száznagyával. Úgyhogy ha lehet, minél kevesebbet zavarjanak, csak ha nagyon muszáj!
*Ezt követően levonulok a kabinba - egyrészt senkinek sem kell hallani mit is tanácskozunk mi száznagyok a papok segítségével, másrészt én is ellenőrzöm felszerelésem állapotát - mindent! Az íjat, rajta a húrt, a kötéseket; a tegezt, a pántját; a nyilakat, tollazatukat, hegyüket, kötésüket a szárhoz.
Ez idő alatt fut be Palleas újabb üzenete.*
- Palleas Del Borre száznagy és Lucius Werdus száznagy! Javasolom inkább azt, hogy mindhárom hajó egymás mellett horgonyozzon le. Az Önök két százada szinte egyszerre indítsa meg a partraszállást, hogy századom kevesebb ideig kényszerüljön kényes távolságból védelmet nyújtani önöknek. Az Önök egyesített erejével hatékonyabban tudják biztosítani, ellenséges támadás esetén megtartani és megtisztítani a fövenyt, amíg az íjász század partot nem ér.

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*A válaszokat meghallgatva konstatálom, hogy ez lesz valószínűleg a végső változat.*

- Ves Deligha száznagy, ha minden jól megy folyamatos lesz a partraszállás. A hajók természetesen mind a lehető legközelebb horgonyozzanak le.
Werdus száznagy, kitartunk ameddig csak kell.
Az Egyetlen vigyázza tetteink!

*Ezzel én is elindulok összekészíteni a felszerelésemet. Természetesen közben, ha még érkezik válasz, akkor azt meghallgatom a paptól. Mégegyszer ellenőrzöm a vértem, pajzsom, kardom és a még hozzátartozó dolgokat, majd ha eljött az ideje a gyülekezőnek az indulást várva a fedélzetre lépek. Most még nincs itt az ideje a párharcoknak, lovagi kihívásoknak, így szent pallosom nem vettem magamhoz, az majd a biztonságos tábor kialakítása után a többi felszerelésemmel érkezik. Pajzsomat lábamnak támasztva fogom sisakomat, hogy mégegyszer körbenézhessek szabadon. Hátranézek a lemaradozó flottára, vetek egy-egy pillantást a másik két előretörő hajóra, majd végighordozom tekintetem katonáimon. Végül fekveszem a sisakot és ugyan még nyitott rostállyal, de készülök a hamarosan megkezdődő invázióra.*

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Ves Deligha száznagy üzenete után a következőt küldetem mindkét száznagynak:

- Igyekezni fogunk, hogy minél rövidebb ideig kelljen egymagukban helyt állni Palleas vérteseinek! Bízom benne, hogy gyorsan partot ér majd a mi századunk is! Sok szerencsét, a szigeten találkozunk!

*Felmegyek a fedélzetre, és figyelem a készülődést, hogy minden rendben megy e. Megkeresem a tíznagyokat, és mondom nekik:

- Én az ötödik szakasszal szállok partra. Minél gyorsabban partot kell érnünk, hogy Palleas száznagy csapatai minél kevesebb ideig legyenek kiszolgáltatva. Szinte egyszerre kell indulnunk, legfeljebb húsz-huszonöt méterre maradhatunk le. A parton a megbeszéltek szerint fejlődjenek fel a csapataink!

*Meg is keresem az ötödik szakasz csónakját, a a szakaszparancsnoktól pedig barátságosan megkérdem (bár inkább megállapításnak számon, mint kérdésnek):

- Ugye szorítanak nekem is helyet a csónakban?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren, fél nappal a partraszállás elött.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________


/ Mindenki /

* Miközben mindhárman ki a fedélzeten, ki a kabinjában készülődve az ütközetre, partraszállásra eligazgatja felszerelésének utolsó darabjait a papok mindhármótokhoz odalépnek, s vörös köpönyegük alól előkerül egy-egy „csecsebecse”. Miután átnyújtják azokat nektek a következő „utasítást” fűzik hozzá.*

* Ez egy úgynevezett „beszélő” amulett. Ha jobban megnézitek egy kis csigaház, melyen valami ragacsos anyag van, azonban a csigaház felszínén apróbb rúna fedezhető fel, s a csigaház belsejébe tekintve zöldes ékkő trónol. A papok előadják mire is való ez. Ti megtudjátok, hogy a fülkagylótokba kell ezen „apróságokat” helyezni, melyeket a ragacsos anyag gátol meg a kieséstől, de ha jobban megmozgatjátok azt, enged a „ragasztó”, így eltávolítható. Két dologra képes eme „kütyü”. Arra, hogy a hangotokat továbbítsa mások felé, s a távolban lévők beszédét ti is hallhassátok. A papok állítása szerint körülbelül 2 mérföldes távolságig erősíti fel a felétek üzenő, ugyan ilyen csigaházat fülében hordó ember, illető beszédét. Azonban aktivizálni is kell. Az aktivizálás egyszerű. Az adott száznagyok nevét, pl: Palleas, Lucius, Yarria, stb…, kivel épp beszélni akartok ki kell ejteni félhangosan. Ekkor létrejön közted és az általad keresett illető között egy kapcsolat. Ha több nevet ejtesz ki egymás utánban akkor mindkét, vagy akár mégtöbb száznagy is hallhatja szavaidat, s viszont. Addig beszéltek egymáshoz amíg szükséges. Mindketten, mindhárman halljátok a másik mondandóját, s vissza is igaz ez. Midőn befejeztétek a tanácskozást bármelyik fél megszakíthatja a beszélgetést a VÉGE szóval. Ekkor elcsendesedik , megszűnik a másik hangja fületekben. Attól nem kell tartani, hogy valaki halláskárosodást szenved, hisz a csigaházak egyenletes, fület nem bántó „hangerővel” továbbítják az üzeneteket.*

* Miután megkaptátok a hasznos kütyüket, készülődhettek tovább a partraszállásra,. Azonban ki is próbálhatjátok az ynevi ( headset-et). *


(Lucius Werdus)

* Tíznagyaid alapállásban veled szemben hallgatják eligazításod, s bólintásukkal jelzik megértették tervedet. Katonásan eltávoznak, egy erőteljes kilépés kíséretében, majd már látod is, hogy kezdik „megvalósítani” elképzeléseidet. A hajó két oldalához kötözött első két- két csónak köré gyűlnek a főképp veteránokkal „megerősített” szakaszok. Húszasával sorakoznak fel a hajó két oldalán a két- két csónak mellett. Mögöttük a többi csónak mellet is elhelyezkednek a 20-20 fős kevesebb veteránnal megerősített egységek. Jó látnod őket. Egyre fegyelmezettebb a társaság. Mindenki tudja a dolgát. Minden csónaknál élen állnak az általad kijelölt szakaszparancsnokok. A századot két egységre, fő csoportra osztották fel. Elől a „veteránok”, élükön Hardel Warkordellel, a Bakával. Másik két tíznagyod Sólyom és Uras a partraszállás második „ütemének” nevezhető egységeknél. Ahogy látod ők is „felosztották” maguk közt a többi csónakot. Így egyenként 3-3 csónakért, 60-60 emberért felelnek. Épp szemügyre veszed embereid, mikor megérkezik még egyenlőre a papon „keresztül” Yarria és utóbb, Palleas száznagyok terve. Azonban úgy tűnik Palleas ragaszkodik, hogy az ő egysége érjen elöbb partot, s utána jöjjetek ti, a Shadleki Buzogányosok, s végezetül Yarria íjászai. Miután elküldetted rövid, de dicsőítő válaszod, magadra öltöd fegyverzeted, a szükséges felszereléseket. Kabinodban megkapod Dovik papjátók a „csigaházat”, majd ismét felérsz a fedélzetre, s végigtekintesz egységeden. Mindenkinél ott van a buzogánya, közepes pajzsa. Minden csónak mellett elhelyezték a 10-10 evezőt. Mellvértjükön meg, meg csillan a fény, Egyre jobban közeledtek Dina szigetéhez. Te magad odalépsz az ötödik szakasz csónakjához. A hatodik szakaszéban fog elhelyezkedni Sólyom, így ő is tudja irányítani azt a három csónakos egységet, amivel te is partra indulsz. Így segítve munkádat, azt, hogy te az egész századot irányítani tudd. Már lassan kibontakozik előtted, előttetek az a kis öböl, mely a sziget délkeleti csücskében található, s a hajók haladási irányát tekintve az lesz a partraszállásotok helye….*


(Yarria Ves Deligha )

* Tíznagyagyaid alapállásban hallgatják parancsaidat, majd bólintanak, hogy megértették a parancsod, s hogy felkészülnek az elkövetkezendőkre. Azonban mielőtt távoznának, helyettesed, Veszett Kutya egy kérdést szegez neked. Kihúzza magát, s a shadoni katonai etikának megfelelően kérdez.*

- Száznagy! Parancsa egyértelmű, de nem teljesen világos számomra! Azt a részt nem értem teljesen, hogy amíg a két másik század partra evez, addig mi „fedezzük” őket e a hajónkról, vagy mikor ők csónakba szállnak akkor mi is, és a csónakjainkból próbálunk esetleges fedezetet nyújtani számukra? Bocsássa meg értetlenségemet, de ez nem volt egyértelmű számomra jelentem! * Vágja magát haptákba tíznagyod. Midőn te megadtad kérdésére válaszod, távoznak, s készülnek a számotokra kijelölt küldetésre. Te elindulsz a kabinodba. Ott Domvik felkentjével elküldeted üzeneted, melyre Palleas száznagy is válaszol. Érződik, hogy mindenféle képen ő és harcosai szeretnének partot érni leghamarabb. Kis idővel rá Lucius is üzen, de ő már teljes elszántsággal a feladatra koncentrál.Ezek után kapod meg a „csigaházat”, s készülődés közben tudsz töprengni a kialakulóban lévő, esetlegesen véglegesnek szánt terven. Miután mindennel elkészültél, s felmész a fedélzetre, látod, hogy századod húszasával felsorakozva, hosszú íjaikat kezükben tartva várják parancsaidat, felkészültek a harcra. Hátukon tegez, dupla „adag” azaz 60 nyílvesszővel. Bőr vértjeik karbantartva, századod címerének motívumával kihímezve. Szablyáik oldalukon. A csónakok mellett szép sorjában a 10-10 evezőt látod, s tudod, hogy embereidnek felének eveznie kell, ahhoz hogy időben partot érhessetek. Tíznagyaid, s jó magad is áldjátok, hogy az elmúlt két hét alatt többször gyakoroltattátok a fedélzeten egymás mögé ültetve őket az evezősök „munkáját” imitálva. Így biztosítva a megfelelő előkészületet a körülbelül ötven lábnyi evezéshez. Egyre jobban közeledtek Dinához. Annak is délkeleti csücskénél lévő nagyobb öböl bejáratához…*


(Palleas Del Borre)


* Utolsó üzeneted után levonulsz kabinodba, majd az atya átadja Lucius dicsőítő üzenetét, s ekkor kapod meg a furcsa „csigaházat” a paptól. Midőn felszerelésedet még egyszer átellenőrizted, a szükséges fegyverzeted, vértedet magadhoz vetted, kiállsz a fedélzetre, hol már századod is felsorakozott. Húszasával állnak, minden egység egy-egy csónak mellett. A mellvérteken megcsillan a tavaszi nap sugara. Embereid balljában rended szimbólumával ellátott pajzsaik. Jobbjuk szabad, hisz kardjaik, kardhüvelyeikben lapulnak. Tíznagyaid három egységre osztották fel a csónakok mellett állókat. Az első, a hajó orrában elhelyezett négy csónak 80 harcos élén helyettesed, Sebes áll. A következő két egységet, melyek 60-60 főre lettek felosztva Nomád és Torony fogja irányítani. A csónakok mellett 10-10 evező van katonás rendben elhelyezve. Érkeztedre Sebes eléd lép, s bakancsos bokáit összeverve, peckesen megáll előtted és jelent. Ezen szent pillanatban „elfelejtve” a tegező viszonyt.*

- Száznagy úr jelentem a század felsorakozott, elfoglalta a számára kijelölt helyet. Engedelmével, parancsára jó magam fogom a középhad sorait igazgatni csónakba szállás után, még Dan Birko tíznagy a csónakjait, egységeit felzárkóztatja jobbunkra, Mudon Hedord tíznagy a balunkra. Így a század száznagy úr parancsa szerint egy vonalban fog tudni előre törni a partszakasz irányába, s ha az Egyetlen úr is úgy akarja csónakjaink orra egyszerre érik el a fövenyt! * Tíznagyod elcsendesedik, majd várja válaszod, esetleges kiigazításod. Mind e közben megpillantod, hogy Dina szigete rohamosan „közeledik”. Hajóitok hasítják a vizet, a sziget délkeleti csücskében lévő nagyobb öböl irányába.*


/ Mindenkinek /

* A három hajó középütt a Viharfelhővel, jobbra tőle a Shadon Csillagával, ballra pedig a Dél Habjával „száguldanak” rohamos ütemben a partok, az öböl irányába. *



* Már messziről látjátok, hogy körülbelül 50-60 láb széles föveny után előbb kisebb bokor, facsoportok, majd maga az őserdő, a dzsungel „terpeszkedik” olyan 100-150 lépésre a parttól. Mindhármótoknak agyába villan, hogy ha egy kisebb egység, mozdulatlanul „vár” a bokrok, facsoportok takarásában, akkor akár ötven láb távolságra is elhelyezkedhettek a parttól számítva, rátok várva. Azonban egyenlőre semmilyen mozgást, árulkodó jelet nem tapasztaltok. A föveny a part teljes szélességében olyan 50-80 láb szélesen terül el. Utána van azaz ominózus 100 láb körüli bokros, cserjés terület, ami határozott, majd hogy mértani pontossággal vált át dzsungellé. Legalább is itt a déli partsávon. A tenger sekélynek tűnik. A kapitányok jól mondták anno. Közel tudnak majd titeket vinni, mielőtt csónakba kell, hogy szálljatok. Mindhárman érzitek a növekvő feszültséget embereitek soraiban. Lucius embereid közül pár zöldfülű, s Yarria századából is akad pár ifjonc, kik nem bírják tovább a feszültséget, a várakozást, s a gyomoridegtől kitaccsolnak a fedélzetre. Tudjátok, maximum fél óra, s megindul a mindent elsöprő, s visszafordíthatatlan partraszállási küldetés. A kapitányok a hajók fővitorláját félig behúzatják a matrózokkal, de látszik, hogy nem akarnak „lassítani” a tempón. Ők addig fogják „engedni” hajóikat, még azok orra a homokos tengerfenékbe nem fúródnak. Ez bevált szokás , majd a dagály kiemeli a hajókat fogságukból, de ez az egyetlen módszer amivel minél közelebb kerülhettek a parthoz. Azért a horgonyokat is előkészítik, hogy az utolsó pár méteren lassítsák a „becsapódást”, majd utána egyenesbe tudják tartani a kétárbocos fregattjaikat. Fél óra és indulás…. Utolsó lehetőség egy esetleges tervmódosításra.*


// Na, lassan beindul a banzáj! Azért hagytam fél órát az esetleges tervmódosításra! //

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Veszett kutya kérdésére egy pillanatra elkomorul tekintetem.*
- A távolság nagy, az íjaink hatótávja rövid hozzá képest. Nem tudunk normális védelmet biztosítani a két partraszálló századnak, csak abban az esetben, ha velük együtt mi is megkezdjük a partraszállást és haladván a föveny felé átlós védelmet eszközlünk. Kockázatos manőver hisz katonáinknak nincs pajzsuk egy esetleges távoli támadás, nyílzápor ellen. De nincs más választásom, a hajóról nem tudjuk elérni nyilainkkal a veszélyes területet.
Kérdésére a válasz tíznagy: csónakból és hajóról egyszerre biztosítjuk a partraszállást. Az öt csónakkal kifut az első 100 katona. A többiek a hajóról fedeznek - és így sorba az utolsó emberig.

*Morfondírozok még ezek után a taktikán, és remélem, hogy a két száznagy válasza is kedvezőbb döntési helyzetemben, de ebben tévedtem.
Kezdem úgy érezni, hogy a másik két száznagy végig sem gondolta mindazt amit mondtam, javasoltam. Nem, tetszik, de nem adok hangot ennek a gondolatnak. Túl kevés az idő, hogy egy esetlegesen kirobbanó feszült kis vitát megvívjunk rátermettségi kérdésben. Így megerőltetve magam mondhatni nyugodt hangon válaszolok az Atya segítségével számukra.*
- Rendben van Uraim! Palleas száznagytól azonban kérnék együttműködést. A hajó kapitányával beszélje meg, hogy a Shadon Csillaga kerüljön középre mire a parthoz közel érünk - így két oldalról hathatósabb védelmet tudunk mindkettejük századának biztosítani.
Az Egyetlen adjon erőt Önöknek és Katonáiknak a sikeres akció véghezviteléhez!
*Még megvárom a válaszát Palleas száznagynak, majd a Shadon Csillagának kapitányához megyek, hogy tájékoztassam az apró, ám minden bizonnyal nehezítő változásról.*

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*A ragacsos csigaszerű valami láttán összehúzott szemöldökkel furcsán méregetem mind a papot, mind az alkalmatosságot. Tudom nem ártalmunkra van, de azért nem állom meg, hogy ne konstatáljam a nemszeretem dolgot orrom alatt morogva.*

-Ez a valami nem úgy néz ki, mint ami az Egyetlen oltárán feküdt volna egy éven át.

*Azért kis viszolygással ugyan, de csak a fülemhez helyezem, hogy legyen kapcsolatunk a többi száznaggyal. Még egy utolsó nem túl kedélyes pillantás a papra, aki most nem lopta be magát a szívembe és elindulok, hogy századom élére állva nézzünk szembe az ellenséggel. Közben megérkezik az íjászok száznagyának üzenete. Ugyan nem tetszik, hogy még most is variálják a hadmozdulatot, de beleegyezem a módosításba.*

-Rendben van száznagy. Önök hajózzanak középen. A sorrendiség nem változik.

*Végül úgysem számít honnan jön a lövészek fedezete. Ígyis-úgyis a rón gyalogság fog küzdeni szemtől-szemben az eretnek falkákkal nem pedig a helyezkedő íjászcsapatok. Odafent végignézek a harcosokon és szívemben büszkeséggel hallgatom Sebes jelentéstételét. Végül helyeslően bólintok szavaira.*

-Jólvan tíznagy. Én is Önnel tartok az elől haladó csónakban. Értesítse a kapitányt, hogy a Shadon Csillaga fusson középen, hogy az íjászok mindkét századot tudják fedezni. ... Természetesen a megbeszélt érkezési sorrend ettől nem változik. A kapitány tudni fogja, hogy nekünk kell elsőnek a partra érnünk.

*Ezzel el is indulok a 80 fős osztaghoz. Várom, várjuk az igazi indulást. A sziget közeleg és előre sejthető nem lesz könnyű dolgunk. Ki tudja mik vagy kik bújkálnak a bozótosban vagy épp az erdő közeli fái között. Nem érzem szükségét, hogy még indulás előtt mást is megbeszéljek a száznagyokkal, így ahogy elérkezik lassan a csónakba szállás ideje még szólok néhány szót a századomhoz.*

-Eljött az idő. Bármi vár is ránk azon a zsigeten, ott a parton állni fogjuk. Domvikért! A Hazáért! Szeretteinkért!

*Jobb öklömmel mellvértemre csapok az Isten Kardja Rend néma tisztelgését adva harcosaimnak, akik közül talán jópáran életüket áldozzák a közös sikerünkért, talán én is köztük leszek, de nem bánom, mert tudom büszkén, hittel eltelve kerülhetek az Egyetlen színe elé. Ezek után már csak a partraszállásra koncentrálok. Egyként az elitkatonák közül velük együtt átérzem a várakozás, a készülő csata izgalmát és enyhe borzongását is. Amikor a megfeneklő hajó rándulását megérzem ösztönösen kompenzálom az enyhe "talajrengést" majd, ha elérkezett az idő beszállok az első csónakba és az elejében megállva figyelem célunkat, ahogy a part egyre közelít felénk.*