_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________
*Mirjam hagyja, hogy az öledbe vedd. Szemében mélyen szomorúság ül, a felszínen azonban kedvesen, szeretettől eltelve néz vissza rád. Nem látsz benne haragot, sem neheztelést.
- Elmúlik, begyógyul. Tudom, hogy nem saját akaratodból tetted. Nem haragszom rád Farro!
...
Csak magamra. - *teszi hozzá halkan, válladba fúrva a fejét* - Nem lett volna szabad engednem, hogy ... hogy eddig fajuljon az ügy. Nem lett volna engednem, hogy közel kerüljünk. - *elcsuklik a hangja pár pillanatra, de érzed ennek itt még nincs vége.* - Majdnem megöltek miattam. És ... én... Nem akarom, hogy bajod essék. Nem szabadna engednem! Ne haragudj rám kérlek amiért engedtem szívemnek és megszerettelek, és ezzel veszélybe sodortalak.
*Szeret és félt, kétségek gyötrik, fél vagy inkább mondjuk úgy retteg - ezt mind kiérzed szavai közül.*
_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________
*Kezeiden lévő kötést lecserélheted, Ran nem avatkozik közbe, de ő sem érzi úgy, hogy szócsépléssel kellene eltölteni azt az időt, míg együtt vagytok a konyhában. Ő hamarabb végez mint te, szó nélkül távozik magadra hagyván.
Átkötöd a kezed. Egy fakupát találtál mibe a maradék gyógyító löttyöt viheted magaddal és kilépsz a konyhából.
A fogadóban már nincsennek hullák, sem sebesültek. Pár matróz pakolja az asztalokat, székeket - külön a maradványokkal, mert bizony volt ami összetört. Úgy látszik ez törzshely számukra, hogy ennyit segítenek Rannak. Ő is lent van és egy papírossal, pennával a kezében nézegeti a keletkezett kárját - valószínűleg a listát írja össze, hogy mit kell pótolnia hamarosan.
Farro és Mirjam is már elment, s a Zizzentnek nevezett lányt sem látod sehol. Kámforrá vált. Talán nem is baj, nyugtatod magad, de azért mélyen megmozdul benned valami, felsejlik forró csókja benned...
Így inkább a szobádba indulsz, rádfér a pihenés.
A Hóhértérről tudod, hogy ma már nem használják ilyen céllal. Régebben még a nyilvános akasztásokat, fejezéseket itt végezték - a kikötőben található közvetlenül a főmóló mellett. Van ott egy nagy és neves fogadó is a Horgas Hóhér. Túl sokat sem kell, hogy járjon az agyad, vajon mit kereshet ott egy informátor - ha valami történik az utcán gyorsan terjednek a hírek, és a kikötőben mindig van valami, ami történik.
Közben a szobádat megtalálod - egyszerűen berendezett, s a fogadó kialakításához stílusos a szoba. Ugyanis úgy néz ki mint egy hajókabin. Egy kisebb asztal székkel. Egy falra felfogatott ágy - de nem egyszerű annyira mint a priccsek szoktak lenni - rendes "matraccal" le van fedve, takaró és párna szép rendben és tisztán várakozik rajta. Első látásra nem túl kecsegető, de amikor ráülsz az ágyra (vagy megnyomkodod kezeddel) érzed, hogy kényelmes, nem túl kemény, de nem is puha.
_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________
*Kárörvendő arckifejezés ül ki bocsánatkérésedre a fogadós arcára, mikor a nagydarab felé fordulsz az övéből lenézést olvasol ki. Ettől függetlenül még mindig bámul. A fogadós válaszol csak bocsánatkérésedre egy pár szegmensnyi idővel később.*
- Hát van szabály, főleg a senkiházi idegenekre vonatkozóan. Jobban jársz, ha nem nyitod ki a szád, hacsak nem szeretnéd, hogy az a csinos fejed elkerüljön a nyakadtól. A három szoba a tietek, a lovat viszont el kell vinni az istállóba!
Erioni pénz?!? - *homlokát ráncolja, majd kisimul hamar tekintete* - Ha csak ilyen pénzzel tudsz fizetni, akkor az egy kicsit magasabb árat eredményez, mert az a pénz nem oly tiszta mint a mienk! - *ezt büszkén mondja* - Kaja nélkül 60 réz pénz a három szoba, azzal meg 1 ezüst 20 réz napjában. Így is kell?
*Míg a fogadóssal beszélsz észreveszed, hogy a (valószínűsíthetően) pincérek érdekes viselkedést produkálnak a vendégekkel szemben. Nem néznek rájuk, meghajolnak kissé, míg felveszik a rendelést, és bizony itt nincs "bájcsevej" vendég és pincér/felszolgáló között. Egy-egy tehetősebb vendég előtt azonban nem csak kicsit hajolnak meg, hanem szinte kétrét görnyednek - egy ilyenen akad meg a tekinteted egy pillanatra. A felszolgáló az asztalhoz ment, meghajolt kezében poharakkal és egy kancsóval megrakott tálcát egyensúlyozott. Addig nem mozdult meg, amíg az asztalnál ülő vörös fodros gallérú - nemesnek kinéző - fiatal, ránézésre pökhendi férfi hozzá nem szólt. Hajlott tartásból kerültek a poharak az asztalra, majd a pincér mégjobban meghajolva egy pillanatra távozott az asztaltól. A három férfi meg folytatták úgy a beszélgetést tovább, mintha a világ legtermészetesebb dolga történt volna.*